A ravasz kis róka — Janáček cseh operája "Příhody lišky bystroušky" (1924)

Egy erdész alszik egy fa alatt. A közelben egy fiatal róka (a róka itt rókakölyköt jelent) játszik. Majdnem elkap egy békát, de a béka elugrik, és az erdész orrán landol. Az felébred, és látja, hogy a kis boszorkány játszik. Elkapja a boszorkányt, és hazaviszi magával. Nevet ad neki: "Élesfülű".

Élesfülű boldogtalan az erdészházban. Az udvaron kötéllel van kikötözve. A tyúkok folyton ugratják, a kutya pedig unatkozik. Egy nap azt mondja a tyúkoknak, hogy butaság, hogy az udvaron maradnak, és a kakas parancsolgat nekik. Azt mondja nekik, hogy el kellene repülniük a szabadságba. Úgy tesz, mintha meghalna, aztán felugrik, és elkezdi elkapni őket. Amikor az erdész felesége kijön, Élesfülű átharapja a kötelet, és eltűnik az erdőben.

Talál egy szép települést (borz odút), ahol egy borz él. Ő maga is ott akar lakni, ezért elkergeti a borzot az otthonából. Egy téli éjszakán az erdész a fogadóban iszik. Cukkolja a papot és az iskolamestert, hogy nem találtak még valakit, akit szerethetnek. Ők viszont az erdészen kötekednek, amiért elengedte a boszorkányt. Az iskolamester hazaindul. Részeg. Meglátja a boszorkányt, aki egykori szerelmére emlékezteti, de túl részeg ahhoz, hogy elkapja.

Élesfülű találkozik egy jóképű fiatal rókával, Goldskinnel. Ők ketten egymásba szeretnek. Amikor a lány rájön, hogy terhes, a róka és a róka összeházasodnak. A harkály a pap, aki összeházasítja őket. Tavasszal megszületnek a kölykök (rókakölykök).

Az erdész még mindig keresi az erdőben a hegyesfülűeket. Egy nap talál egy döglött nyulat. Az orvvadász rábeszéli az erdészt, hogy készítsen csapdát, mert úgy gondolja, hogy Élesfülű vissza fog jönni megenni a nyulat. A kölykök megérkeznek és a csapda közelében játszanak. Élesfülű rájön, hogy az orvvadász őt akarja elkapni. Kegyetlenül incselkedik vele, és meg meri ölni. A férfi lelövi a puskájával, majd nagyon elszomorodik.

Egy idő múlva az erdész egy fa alatt alszik. Arra ébred fel, hogy egy béka landol a kezén. Látja, hogy egy fiatal boszorkány játszik előtte. Azt mondja a fiatal kölyöknek, hogy pont úgy néz ki, mint az anyja. A fiú kinyújtja a kezét, de helyette egy békát kap el. Elengedi. Rájön, hogy az életnek folytatódnia kell.

Janáček a rajzfilmben változtatott a történeten. Ezáltal az opera számára alkalmasabbá vált. Nem szerepelt benne az összes szereplő, aki a rajzfilmben szerepel, és megváltoztatta a történet sorrendjét, hogy drámaibbá tegye. Az embereket az állatokhoz hasonlítja. Például: látjuk, hogy Élesfülű boszorkány szerelembe esik és családot alapít. De az erdész barátai: az iskolamester és a pap nem ilyen szerencsések a szerelmi életükkel. A pap hasonlít a borzra, a harkály a papra. Az opera előadásakor néha ugyanaz az énekes énekli mindkét szerepet. Az opera vége olyan, mint az eleje. Ez azt mutatja, hogy az élet megy tovább, és egyik nemzedék követi a másikat.

A zene gyönyörűen illeszkedik a történethez. Sok dallam van, nagyon izgalmas harmóniákkal. Néha móduszokat és egészhangú skálákat használ. Janáček gyakran úgy szólaltatja meg zenéjét, mint hazája népzenéjét.