Gabriel Fauré — francia zeneszerző: életrajz, Requiem és fő művek

Gabriel Fauré — életrajz, Requiem és fő művek: fedezd fel a francia mester életét, Requiemjét, Après un rêve-t, Dolly‑szvitet és kamarazenei örökségét.

Gabriel Urbain Fauré (született Pamiers, Ariège, Midi-Pyrénées, 1845. május 12. - meghalt Párizs, 1924. november 4.) francia zeneszerző, orgonista, zongorista és zenetanár. Korának legjelentősebb francia zeneszerzője volt. Zeneszerzésmódja, különösen harmóniái nagy hatással voltak számos 20. századi zeneszerzőre. A legtöbb korabeli francia zeneszerző operák írásával vált híressé, Faure azonban csak egy operát írt. Legfontosabb művei a francia dalok, a kamarazene és a zongoramuzsika. Requiemje (amely tartalmaz egy szólót, a Pie Jesu-t, szoprán vagy szoprán énekesnő számára) az egyik legnépszerűbb requiem, és egészen kis zenekarral és kórussal is előadható. További nagyon népszerű darabjai a Dolly-szvitből a zongoraduóra írt Berçeuse, a Pelléas et Mélisande zenéjéből a Sicilienne, valamint az Après un rêve című dal, amelyet néha szólóhangszerrel, például csellóval is játszanak.

Életrajz

Fauré gyermekkorától fogva zene iránt érzett vonzalmat mutatott; korai tanulmányait Párizsban folytatta az École Niedermeyer intézetben, ahol liturgikus zene és orgonajáték mellett a zeneszerzés alapjait is elsajátította. Fiatal felnőttként orgonistaként és kórusvezetőként dolgozott, emellett zongorázott és dalokat komponált. 1896 és 1905 között a párizsi Église de la Madeleine orgonistája volt, majd 1905-ben a párizsi Zeneakadémia (Conservatoire de Paris) igazgatójává nevezték ki, ahol 1920-ig töltötte be a posztot. Élete vége felé hallásproblémákkal küzdött, de ez nem akadályozta meg abban, hogy továbbra is komponáljon és tanítson.

Zenei stílus és hatás

Fauré zenéje lírai, finoman árnyalt és gyakran bensőséges hangvételű. Harmóniavilága modernséget tükrözött: gyakran alkalmazott modalitásokat, szokatlan akkordkötéseket és finoman elnyújtott dallamíveket. Nem a nagy, drámai gesztusokra törekedett, hanem a visszafogott kifejezésre és a belső érzelmi gazdagságra. Mindez erős hatást gyakorolt a 20. századi francia zeneszerzőkre, és hozzájárult a francia mélodie (dal) és kamarazene fejlődéséhez.

Requiem

Fauré Requiemje a maga lágyságával és vigasztaló hangjával különbözik sok más, monumentális requiemtől. A mű alapvetően a békére és a megnyugvásra helyezi a hangsúlyt, kevésbé a rettenetre vagy a drámai ítéletképzetére. A legismertebb része a Pie Jesu, amelyben egy szopránszóló vagy gyermekhang kap szerepet. A Requiem kisebb hangszerelése lehetővé teszi intim, kórusra és vonósokra alapozott előadását, ezért gyakran játsszák templomokban és kisebb koncerteken is. A mű többször átdolgozott formában ismert; több kiadás és átirat létezik, amelyek különböző hangzású előadásokat tesznek lehetővé.

Fő művek és ajánlott hallgatnivalók

• Requiem – Fauré egyik legismertebb és leggyakrabban előadott liturgikus műve, bensőséges és vigasztaló hangvétellel.
• Pavane – könnyed, elegáns darab, amelyet eredetileg zongorára írt, majd zenekarra hangszerelt.
• Dolly-szvit – zongorára négy kézre írt darabok gyűjteménye, melyek közül a Berçeuse különösen népszerű.
• Après un rêve – lírai dal, amelyet gyakran átirnak szólóhangszerre (például csellóra).
• Élégie – a cselló és zongora számára írt darab, mely erősen népszerű a csellórepertoárban.
• Sicilienne – a Pelléas et Mélisande zenéjéből származó, könnyen felismerhető dallamvilágú darab.
• Piano művek – Nocturnes, Barcarolles, és egyéb zongoradarabok, melyek Fauré finom harmóniáit és líraiságát mutatják be.
• Kamarazene – vonósötösök, zongoraötös és egyéb kamaradarabok, amelyek a formai eleganciát és belső kifejezőerőt kombinálják.

Örökség

Fauré a francia zene átmenetét megtestesítő személyiség: hidat képez a romantika visszafogott világának végpontja és a 20. századi francia modernizmus kezdete között. Művei ma is rendkívül népszerűek a koncertek repertoárjában és a felvételeken; különösen a Requiem és a zongoraművek tartoznak a leggyakrabban hallgatott darabjai közé. Az, hogy zenéje egyszerre bensőséges és kifinomult, továbbra is vonzza a hallgatókat és előadóművészeket világszerte.

Az élete

Fauré Dél-Franciaországból származott. Nagycsaládba született, és négy évig egy nevelőnőhöz került. Egészen kicsi korában gyakran játszott harmóniumon az iskolához tartozó kis kápolnában, ahol apja volt az igazgató. Egy vak hölgy hallotta őt, és azt mondta az apjának, hogy el kellene küldenie egy jó zeneiskolába. Apja először nem akarta, de amikor a fiú kilencéves volt, elküldték a párizsi École Niedermeyerbe tanulni. Ez egy olyan iskola volt, ahol a fiatalokat templomi orgonistáknak és kórusvezetőknek képezték ki. Tizenegy évet töltött ott, és jó zenei képzésben részesült. Egyik tanára a nagy zeneszerző, Camille Saint-Saëns volt.

Eleinte több munkahelyet is betöltött templomokban, ahol kórusokat kísért és játszott. A francia-porosz háború alatt Faure a hadseregben szolgált, és tanított is. Amikor 1871 októberében visszatért Párizsba, a Saint-Sulpice nevű nagy párizsi templomban kapott kóruskísérői állást. Gyakran találkozott Saint-Saëns-szel és barátaival, akik között Lalo, Duparc, d'Indy és Chabrier zeneszerzők is voltak. E zenészek közül többen, köztük maga Fauré is, 1871-ben Société Nationale de Musique néven zenei társaságot alapítottak.

1874-ben Saint-Saëns nyugdíjba vonult a Madeleine nevű templomból, és Fauré lett a kórusvezető. Ugyanebben az évben eljegyezte Marianne Viardot-t, Pauline énekesnő lányát, de aztán Marianne felbontotta az eljegyzést. Weimarba utazott, hogy meghallgassa Richard Wagner Der Ring des Nibelungen című darabját. Fauré szerette Wagner zenéjét, de az nem volt rá hatással.

1883-ban Fauré feleségül vette Marie Fremiet-t. Két fiuk született. Sok időt kellett tanítással pénzt keresnie, hogy eltarthassa a családját, így a nyári időszakokat kivéve nem sok ideje maradt a komponálásra. Kiadói nem sok pénzt fizettek neki a kompozícióiért.

1892-ben a francia tartományok zenei konzervatóriumainak felügyelője lett, ami azt jelentette, hogy többé nem kellett amatőr diákokat tanítania. 1896-ban végül az Église de la Madeleine főorgonistája lett. Emellett a párizsi Conservatoire zeneszerzés professzora lett. Itt számos olyan diákot tanított, akik jelentős francia zeneszerzők lettek, köztük Maurice Ravelt, Nadia Boulanger-t és Charles Koechlint. 1905-ben a konzervatórium igazgatója lett.

Ahogy idősebb lett, megsüketült. A magas és mély hangok zavarosan hangzottak számára. A Konzervatóriumból 1920-ban, 75 évesen vonult nyugdíjba. Ebben az évben megkapta a Légion d'Honneur nagykeresztjét. Szokatlan volt, hogy egy zenész ilyen magas kitüntetésben részesüljön. Egészsége megromlott, részben azért, mert sokat dohányzott. Párizsban halt meg 1924-ben tüdőgyulladásban, és állami temetésben részesült. .

Gabriel Fauré olajportréja, John Singer Sargent, 1889 körül (Párizsi Zenei Múzeum)

Kérdések és válaszok

K: Ki volt Gabriel Urbain Fauré?

K: Miről volt ismert Fauré mint zeneszerző?

K: Miben különbözött Fauré korának legtöbb francia zeneszerzőjétől?

K: Melyek Fauré legfontosabb művei?

K: Mi a különleges Fauré Requiemjében?

K: Milyen más népszerű darabokat komponált még Fauré?

K: Hogyan hatott Fauré zenéje a zenei világra?

Keresés betűvel