Gabriel Fauré

Az élete

Fauré Dél-Franciaországból származott. Nagycsaládba született, és négy évig egy nevelőnőhöz került. Egészen kicsi korában gyakran játszott harmóniumon az iskolához tartozó kis kápolnában, ahol apja volt az igazgató. Egy vak hölgy hallotta őt, és azt mondta az apjának, hogy el kellene küldenie egy jó zeneiskolába. Apja először nem akarta, de amikor a fiú kilencéves volt, elküldték a párizsi École Niedermeyerbe tanulni. Ez egy olyan iskola volt, ahol a fiatalokat templomi orgonistáknak és kórusvezetőknek képezték ki. Tizenegy évet töltött ott, és jó zenei képzésben részesült. Egyik tanára a nagy zeneszerző, Camille Saint-Saëns volt.

Eleinte több munkahelyet is betöltött templomokban, ahol kórusokat kísért és játszott. A francia-porosz háború alatt Faure a hadseregben szolgált, és tanított is. Amikor 1871 októberében visszatért Párizsba, a Saint-Sulpice nevű nagy párizsi templomban kapott kóruskísérői állást. Gyakran találkozott Saint-Saëns-szel és barátaival, akik között Lalo, Duparc, d'Indy és Chabrier zeneszerzők is voltak. E zenészek közül többen, köztük maga Fauré is, 1871-ben Société Nationale de Musique néven zenei társaságot alapítottak.

1874-ben Saint-Saëns nyugdíjba vonult a Madeleine nevű templomból, és Fauré lett a kórusvezető. Ugyanebben az évben eljegyezte Marianne Viardot-t, Pauline énekesnő lányát, de aztán Marianne felbontotta az eljegyzést. Weimarba utazott, hogy meghallgassa Richard Wagner Der Ring des Nibelungen című darabját. Fauré szerette Wagner zenéjét, de az nem volt rá hatással.

1883-ban Fauré feleségül vette Marie Fremiet-t. Két fiuk született. Sok időt kellett tanítással pénzt keresnie, hogy eltarthassa a családját, így a nyári időszakokat kivéve nem sok ideje maradt a komponálásra. Kiadói nem sok pénzt fizettek neki a kompozícióiért.

1892-ben a francia tartományok zenei konzervatóriumainak felügyelője lett, ami azt jelentette, hogy többé nem kellett amatőr diákokat tanítania. 1896-ban végül az Église de la Madeleine főorgonistája lett. Emellett a párizsi Conservatoire zeneszerzés professzora lett. Itt számos olyan diákot tanított, akik jelentős francia zeneszerzők lettek, köztük Maurice Ravelt, Nadia Boulanger-t és Charles Koechlint. 1905-ben a konzervatórium igazgatója lett.

Ahogy idősebb lett, megsüketült. A magas és mély hangok zavarosan hangzottak számára. A Konzervatóriumból 1920-ban, 75 évesen vonult nyugdíjba. Ebben az évben megkapta a Légion d'Honneur nagykeresztjét. Szokatlan volt, hogy egy zenész ilyen magas kitüntetésben részesüljön. Egészsége megromlott, részben azért, mert sokat dohányzott. Párizsban halt meg 1924-ben tüdőgyulladásban, és állami temetésben részesült. .

Gabriel Fauré olajportréja, John Singer Sargent, 1889 körül (Párizsi Zenei Múzeum)

A zenéje

Gabriel Fauré a francia művészdal, a mélodie legnagyobb zeneszerzője. Az École Niedermeyerben sokat tanult arról, hogyan kell szép, áramló harmóniákat írni. Tanulmányozta az egyházi modusokat is. Ez sok zenéjében hallható. Számos dalciklust (dalcsoportot) írt, köztük a La Bonne Chanson címűt. Fauré zongoraművei többnyire rövid művek, például barcarollék, noktürnök és impromptusok. Gyakran tele vannak arpeggiált figurákkal, amelyekben a dallam egyik kézről a másikra száll. Kamaraművei között zongoranégyesek és -kvintettek, egy vonósnégyes, egy zongoratrió, két szonáta hegedűre és zongorára, valamint két szonáta csellóra és zongorára szerepelnek. Különösen ismert az Élégie csellóra és zongorára című műve. Soha nem mutatott nagy érdeklődést a zenekarra való írás iránt. Zenekari művei többnyire kísérőzenékből állnak. Requiemje népszerű mind az amatőr, mind a hivatásos kórusok körében.