Harmónium
A harmónium, más néven "melodeon", "nádorgona" vagy "szivattyúorgona" egy olyan billentyűs hangszer, amely nagyon hasonlít az orgonára. A hangot úgy adja ki, hogy a különböző hangmagasságokra hangolt nádszálakon keresztül fújja a levegőt, hogy hangjegyeket hozzon létre.
A harmóniumot a lábak vagy a kezek segítségével lehet működésre bírni:
- A lábpumpás harmóniumban a játékos két pedált nyom meg a lábával, egyszerre egyet. Ez egy olyan mechanizmussal van összekötve, amely egy fújtatót működtet, és levegőt küld a nádakhoz. Ily módon a játékos mindkét keze szabadon játszhat a billentyűkön. Ezt a típust 1842-ben találta fel a párizsi Alexandre Debain, bár hasonló hangszereket máshol is készítettek körülbelül ugyanebben az időben.
- A kézzel pumpált harmóniumban a játékos egy kézzel előre-hátra tolja és húzza a fogantyút, amely a fúvókához csatlakozik, amely a levegőt fújja. Emiatt csak az egyik kezét használhatja a billentyűk megszólaltatására, mivel a másik kezével folyamatosan pumpálnia kell a fújtatót. Néhány játékos képes egy kézzel elegendő levegőt pumpálni, és szükség esetén mindkét kezével játszani a billentyűkön.
A kézzel pumpált harmóniumot Dwarkanath Ghose alkotta meg, hogy a hangszert a játékos a földön ülve is megszólaltathassa. Indiában, Pakisztánban, Nepálban, Afganisztánban, Bangladesben és más dél-ázsiai országokban kísérőhangszerként használják a hindusztáni klasszikus zenében, a szúfi zenében, a bhajan és más áhítatos zenében, a qawwaliban, a natya sangeetben és számos más műfajban, beleértve a klasszikus katak tánc kíséretét is.
Lábdobogós harmónium
Kézi pumpás harmónium
22-Shruti-harmónium
Különleges típusok
Először Alexandre Debain találta fel 1840-ben Franciaországban, aki 1840. augusztus 9-én Párizsban szabadalmaztatta Harmoniumát. A szvarmandal (egy kis, hárfaszerű hangszer, amely a citera és az autohárfa hangszeréhez hasonló) harmóniumot Bhishmadev Vedi készítette. Mivel a Swaramandal doboza túl nagy volt a harmóniumhoz, tanítványa, Manohar Chimote a hangszer szélességén belül rögzítette a húrokat, elnevezve azt "Samvadini"-nek. Ez a hangszer lehetővé teszi, hogy a húrokat a fúvókán lévő kézzel, a billentyűket pedig a másik kézzel játsszák. Chimote egy új, természetes "Gandhar" hangolást biztosított ebben a harmóniumban. Bár ez a hangolás 12 hangra korlátozódott a hindusztáni klasszikus zenében szükséges 22 hanggal szemben, a harmónium európai hangolásának minden bizonnyal indiai ízt adott.A 22-Shruti-Harmóniumot Vidyadhar Oke alkotta meg (indiai szabadalom száma: 250197). Ennek érdekében először tisztázta a "Nada" és a "Shruti" közötti lényeges különbséget, és meghatározta a 22 mikrotónus (Shruti) bármely vonós hangszeren való lejátszásának pozícióit. Dokumentálta a 22 Shrutis és a 12 hangú Egyenlőmérsékletű skála közötti konkrét különbséget. Az ő 22-Shruti-harmóniája minden egyes billentyű alatt speciális gombokat biztosít a nádak szabályozására, így 12 billentyűn belül 22 Shrutit tesz elérhetővé. Mivel ez egy módosított, kézzel pumpált harmónium, nincs szükség különleges játéktudásra. A 22-Shruti-Harmonium lehetővé teszi bármely Raga létrehozását, amelynek minden hangja tökéletesen összhangban van egy Tanpurával. Ezen kívül, ha az összes gombot középső pozícióba helyezzük, a 22-Shruti-Harmonium képes egy harmonika hangját előállítani.
Kérdések és válaszok
K: Mi az a harmónium?
V: A harmónium egy olyan billentyűs hangszer, amely hangot úgy állít elő, hogy levegőt fúj át a különböző hangmagasságokra hangolt nádszálakon, hogy hangjegyeket hozzon létre.
K: Hogyan működik a lábdobolásos harmónium?
V: A lábpumpa-harmóniumban a játékos egyszerre két pedált nyom meg a lábával. Ez egy olyan mechanizmushoz csatlakozik, amely egy fújtatót működtet, és levegőt küld a nádakhoz. Ez lehetővé teszi, hogy a játékos mindkét keze szabadon játszhasson a billentyűzeten.
K: Ki találta fel a lábpumpás harmóniumot?
V: A lábbal pumpált harmóniumot 1842-ben találta fel Alexandre Debain Párizsban, bár hasonló hangszereket máshol is készítettek ugyanebben az időben.
K: Hogyan működik a kézzel pumpált harmónium?
V: A kézzel pumpált harmóniumban a játékos egy kézzel előre-hátra tolja és húzza a fogantyút, amely a fúvókához csatlakozik, amely a levegőt fújja. Emiatt csak az egyik kezével tud játszani a billentyűkön, mivel a másik kezével folyamatosan pumpálnia kell a fújtatót. Néhány játékos képes egy kézzel elegendő levegőt pumpálni, és szükség esetén mindkét kezével játszani a billentyűkön.
K: Ki alkotta meg a hangszer kézzel pumpált változatát?
V: A hangszer kézzel pumpált változatát Dwarkanath Ghose alkotta meg, hogy a padlón ülve is lehessen játszani rajta.
K: Hol használják ezt a hangszertípust?
V: Ezt a hangszertípust Indiában, Pakisztánban, Nepálban, Afganisztánban, Bangladesben és más dél-ázsiai országokban használják kísérőhangszerként a hindusztáni klasszikus zenében, a szúfi zenében, a bhajan és más áhítatos zenében, a Qawwali Natya Sangeetben és különböző műfajokban, beleértve a klasszikus Kathak tánc és más szórakoztató műsorok kíséretét.
K: Milyen hasonló hangszereket fejlesztettek ki ebben az időszakban? V: Ebben az időszakban Anton Haeckl konstruált fizharmonikát, egy szabad nádszálakkal töltött billentyűzetet. John Green is feltalálta a szeráfiumot , amely akkor termelt zenét, amikor levegőt fújtak a fém nádszálak fölé. Ezek a hangszerek ma már múzeumi darabok.
