United States Revenue Cutter Service

Történelem

Alexander Hamilton, az első pénzügyminiszter 1789. október 2-án kelt levelében javasolta a Revenue Cutter Service létrehozását. Miután a kongresszus jóváhagyta, a szolgálat 10 hajóval, úgynevezett cutterekkel indult. Abban az időben a cutter egy kis gyors vitorlás hajó volt, amelyet a következőképpen írtak le: "kis, fedélzetre borított hajó, egy árboccal és orrvitorlával, egy gaff nagyvitorlával a gémben, egy négyzetméteres yarddal és topszárnnyal, valamint két orrvitorlával vagy egy orrvitorlával és egy fockszárnnyal". Mielőtt a Revenue Cutter Service megkezdte volna működését, a kontinentális haditengerészet feloszlott. Az Egyesült Államok haditengerészetének 1794-es megalakulásáig a Revenue Cutter Service volt a nemzet egyetlen haditengerészeti ereje.

Az amerikai függetlenségi háború után az Egyesült Államok pénzügyi nehézségekkel küzdött. Az új ország az importvámokból származó pénzektől függött. A csempészetet a háború alatt hazafias kötelességnek tekintették, most azonban az országot megfosztották egyik fő bevételi forrásától. Hamilton felismerte, hogy ha nem tesznek gyorsan valamit, az ország anyagilag szenvedni fog. Azt javasolta, hogy egy 10 hajóból álló flotta gyűjthetné be a bevételeket és akadályozhatná meg a csempészetet.

Az eredeti leírás szerint a hajónak 36 láb (11 m) és 40 láb (12 m) hosszúságúnak kellett lennie. Mindegyiket két tiszt, hat tengerészgyalogos és körülbelül 10 fős legénységgel és fiúkkal kellett volna ellátni.

Az első 10 vágó

Bár nem tartozott a Hamilton által kért első 10 vágóhajó közé, az Észak-Karolinát 1792-ben vásárolták meg a Revenue Marine Service számára. Az első 10 hajó jóváhagyása előtt számos hajót használtak adóhajóként, néhányat már a konföderációs időszakban (1781. március 1. és 1789. március 4. között). Az első 10 megépített vágóhajó a következő volt:

• A USRC Vigilant (1791) 1791 márciusában bocsátották vízre New Yorkban, és New York vizein járőrözött. Első parancsnoka Patrick Dennis volt. 1798 novemberében eladták az első Vigilant nevű hajót.

• Az USRC Active (1791) hajót David Stodder hajóépítő építette a marylandi Baltimore-ban. A hajót 1791. április 9-én bocsátották vízre, és Baltimore-ban állomásozott. A USRC Active a Chesapeake-öböl vizein járőrözött. Első parancsnoka Simon Gross volt. Az első Active nevű kuttert 1800-ban adták el.

• Az USRC General Green (1791) hajót 1791. július 7-én bocsátották vízre a pennsylvaniai Philadelphiában. David Price hajóépítő építette, és a Delaware-öbölben állomásozott. Első parancsnoka James Montegomery volt. Az első General Greent 1797 decemberében adták el.

• Az USRC Massachusetts (1791) a massachusettsi Cohassetben épült Adna Bates hajóépítő által. A hajót 1791. július 15-én bocsátották vízre. Több más hajóhoz hasonlóan ő is nagyobb volt az eredeti specifikációnál. A hajó 60 láb (18 m) hosszú és 17 láb 8 hüvelyk (5,38 m) széles volt, a merülése pedig 7 láb 8 hüvelyk (2,34 m). Első parancsnoka John Foster Williams volt. A Massachusetts-et 1792. október 9-én adták el.

• A USRC Scammel (1791) 1791. augusztus 24-én indult útnak a New Hampshire-i Portsmouthban. A hajó hossza 57 láb 12 hüvelyk (17,68 m), szélessége 15 láb 8 hüvelyk (4,78 m), merülése 6 láb 6 hüvelyk (1,98 m) volt. Első parancsnoka Hopley Yeaton volt, és 1798. augusztus 16-án adták el.

• Az USRC Argus (1791) 1791-ben épült és bocsátották vízre a Connecticut állambeli New Londonban, ahol állomásozott. Jonathan Maltbie volt az első parancsnoka, és az első Argus 1804-ben került eladásra. Az Argus 47 láb 9 hüvelyk (14,55 m) hosszú és 16 láb 3 hüvelyk (4,95 m) széles volt, merülése pedig 6 láb 2 hüvelyk (1,88 m).

• Az USRC Virginia (1791) 1791-ben épült és indult útjára a virginiai Hamptonban. A virginiai Norfolkban állomásozott. Richard Taylor volt az első kapitánya, és az első Virginiát 1798-ban adták el. A Template:Convert/mix2 6 láb 6 hüvelyk (1,98 m) merüléssel rendelkező Virginia az eredeti specifikációk szerint épült.

• Az USRC Diligence (1791) az észak-karolinai Washingtonban épült, és 1792 júniusában vagy júliusában bocsátották vízre. William Cook volt az első kapitánya; az első Diligence-t 1798-ban adták el.

• Az USRC South Carolina (1791) a dél-karolinai Charlestonban épült, és 1792-ben bocsátották vízre. Charlestonban állomásozott, és az észak-karolinai vizeken járőrözött. Robert Cochrane volt az első kapitánya. 1798. június 5-én adták el az első South Carolinát.

• Az USRC Eagle-t a georgiai Savannahban építették és bocsátották vízre 1793-ban, és a georgiai vizeken járőrözött. Első parancsnokát John Howellnek hívták. Az első Eagle-t 1799. szeptember 14-én adták el.

Kváziháború Franciaországgal

A francia forradalom idején a szerződésekkel és Amerika semlegességi státuszával kapcsolatos nézeteltérések Franciaország és az Egyesült Államok között ki nem jelentett háborúhoz vezettek. A konfliktus 1798. július 7-től a tengeren zajlott, egészen az 1800. szeptember 30-án aláírt mortefontaine-i békeszerződésig. A francia magánhajósok azonban már a kváziháború kitörése előtt több évvel is raboltak amerikai hajókat. Az amerikai kereskedelmi hajókat barbár kalózok is megtámadták. A kalózok elleni küzdelemre az USRC cuttereket küldött, de hamarosan a francia kalózok és a kalózok kombinációja több volt, mint amennyit a szolgálat egyedül kezelni tudott volna. A kongresszus elfogadta az 1794. évi haditengerészeti törvényt, amely állandó állandó haditengerészetet hozott létre. A haditengerészeti törvény hat fregatt építését és személyzetét rendelte el. Három évvel később az első három hajót az Egyesült Államok haditengerészete fogadta. Ahogy a kváziháború egyre hevesebbé vált, a haditengerészet és a Revenue Cutter Service együtt dolgozott az amerikai hajók védelmében.

A Revenue Cuttereket először 1799 tavaszán küldték a Karib-tengerre, hogy megvédjék az amerikai hajózást a francia hadihajóktól. A Revenue Cutters 1799-ben mintegy 12 francia hadihajót foglaltak el a Karib-tengeren. Ezek közül a 6 ágyús Bon Perre-t, amelyet az USRC Eagle zsákmányolt, adóvágóként állították szolgálatba, és 1801-ig szolgált. 1800-ban a Pickering brigantin és az Insurgente fregatt is elhagyta a keleti partot, hogy csatlakozzon a karibi flottához. Mindkettő a tengeren veszett el. Nem maradtak túlélők, akik meg tudnák magyarázni, mi történt a két cutterrel. 1801. február 3-án ratifikálták a Franciaországgal kötött szerződést. Ebben az időben Washingtonban sokan úgy gondolták, hogy a Revenue Cutter Service-t csökkenteni kellene. A nagyobb vágóhajók közül sok túl nagy volt, és túl drága volt a fenntartásuk. Sok nagyobb és régebbi hajót eladtak, és sok fiatalabb tisztet elbocsátottak.

1812-es háború

A háború kezdetén a haditengerészetnek mindössze hat fregattnál kisebb hajója volt. Ezek közül egyik sem volt az a "kis gyors vitorlás hajó", mint a cutterek. A sekély merülésű cutterek jelentős veszteségeket szenvedtek, de harcoló erőként sikerült kitűnniük. A Jefferson nevű cutter 1812 júniusában elfoglalta az első brit kereskedelmi hajót, a Patriotot. Júliusban a James Madison nevű kutter elfoglalta a Shamrock nevű brit hajót. Az egyik csatában a Surveyor nevű kutter olyannyira harcolt a nagyobb brit HMS Narcissus fregatt ellen, hogy amikor a Surveyor végül megadta magát, a brit kapitány bátorsága elismeréseként visszaadta az amerikai kapitány kardját. A Commodore Barry nevű kuttert a brit erők erős védekezés után elfogták. Az egyik incidens során az Eagle nevű kutter zátonyra futott egy brit brigggel, a HMS Dispatch-csel és egy vele lévő brit slooppal folytatott csata során. A cutter legénysége a cutter ágyúit egy sziklaszirtre vonszolta, és késő estig folytatta a harcot. Amikor kifogytak a lövedékekből, elkezdték visszalőni az elhasznált brit ágyúgolyókat (a legenda szerint). Az 1812-es háborúban ejtették az egyetlen ellenség által ejtett amerikai hadifoglyot a második világháborúig. A háború bebizonyította, hogy az USRCS még a kor legnagyobb tengeri haderejével szemben is megállta a helyét.

Mexikói-amerikai háború

A mexikói-amerikai háború idején James K. Polk elnök utasította a pénzügyminisztert, hogy a Mexikói-öbölben lévő vágóhajók az Egyesült Államok hadseregének (és ne a haditengerészetnek) tegyenek jelentést. A háború végére nyolc cutter szolgált a hadseregnél. Ez a teljes flotta mindössze 14 darabból állt. A haditengerészet (vagy a hadsereg) nem rendelkezett ezeknek a hajóknak a képességeivel. Ezek olyan hajók voltak, amelyek sekély vízben tudtak működni, és kétéltű partraszállásokhoz is bevethetők voltak. A Revenue cutterek blokádszolgálatot láttak el, embereket és utánpótlást szállítottak, és támogatták a hadsereg és a haditengerészet műveleteit.

1847. október 8-án a pénzügyminiszter-helyettes arról tájékoztatta a parancsnokait, hogy a szolgálatnak kevés a pénze. A mexikói működés költségei új mélypontra csökkentették a pénzeszközöket. A szolgálatnak vissza kellett fognia az új hajók számát, és ki kellett vonnia azokat, amelyek fenntartása túl drága volt. Az USRCS-t nyolc vágóhajóra csökkentették. 1849-re hat új vágóhajót rendeltek, de a Chesapeake-öböl és a Floridai-öböl között már csak két vágóhajó állt rendelkezésre. Még egy a Mexikói-öbölben teljesített szolgálatot. Az új kutterek közül kettő, amikor rendelkezésre álltak, az Atlanti-óceánon, míg négy a nyugati parton teljesített volna szolgálatot.

Polgárháború

Közvetlenül az amerikai polgárháború kezdete előtt a Revenue Cutter Service mindössze 24 hajóval rendelkezett az Egyesült Államok mindkét partvidékének őrzésére. Ezek közül 23 fából készült vitorlás hajó volt, amelyek hossza 25 láb (7,6 m) és 100 láb (30 m) között váltakozott. Egy kivételével mindegyikük vagy orr- és hátsókerék-felszerelésű sloop vagy topszárnyas schooner volt. A maradék egy brigg volt. A szolgálatnak volt egy modern (az akkori viszonyokhoz képest) 150 láb (46 m) hosszú, fából készült lapátkerekes gőzhajója is, az 1857-1858-ban épült USRC Harriet Lane. A Harriet Lane volt a Revenue Cutter Service büszkesége. Ez volt az egyetlen olyan vitorlás, amely teljes legénységgel rendelkezett. A flotta többi részének alig volt elég tisztje és embere a hajók üzemeltetéséhez. Az 1840-es és 1850-es években a finanszírozás csökkentése és a fizetésemelések elmaradása miatt a szolgálatnak nem volt elég embere. Ugyanebben az időszakban a szolgálat téli járőrözést kezdett az Atlanti-óceán északi részén a tengerészek védelme érdekében. A bevándorlási törvények betartatását is vállalták, különösen a nyugati partvidéken, ahol nagyszámú kínai kulákot hoztak be a túlzsúfolt hajókon.

A háború kezdetén néhány tiszt és férfi elhagyta a szolgálatot, hogy csatlakozzon a Konföderációhoz, és ők alkották a Konföderációs Bevételi Tengerészet magját. A konföderációs erők hat cuttert foglaltak le, miközben déli kikötőkben tartózkodtak. A Harriet Lane-t átmenetileg az uniós haditengerészethez helyezték át. Abraham Lincoln elnök kérte a haditengerészettől, hogy számos hajót adjon át az adóvágó szolgálatnak, azonban nincs feljegyzés arról, hogy ténylegesen átadtak-e egyet is. A háború hátralévő részében az adóvágó hajók az északi hajózást védték, és segítették a haditengerészetet a déli kikötők blokádjában. A Harriet Lane nevű kutter adta le a polgárháború első lövéseit egy hajóról. 1863-ban azonban a konföderációs hadsereggel és haditengerészettel vívott csatában a Harriet Lane-t elfogták, és a legénység csaknem minden tagja meghalt.

Spanyol-amerikai háború

1898. április 21-én az Egyesült Államok hadat üzent Spanyolországnak. William McKinley elnök ideiglenesen átadta a Revenue Cutter Service hajóit, hogy a haditengerészeti miniszter irányítása alatt működjenek. Utasították őket, hogy működjenek együtt a haditengerészettel, és a segédhadseregük részévé váltak. A Revenue Cutter Service 13 vágóhajót bocsátott a haditengerészet támogatására. Nyolc az észak-atlanti hajórajban szolgált, négy a nyugati partvidéken járőrözött, egy pedig George Dewey admirális ázsiai hajórajában szolgált.

USRC McCulloch, 1900 körül


Az USRC Wayanda fedélzete, 1863 körül. Abraham Lincoln ülő alakját feltehetően később adták hozzá.


egy adóhatósági tengerészeti vitorlás festménye (vagy a Massachusetts (1791), vagy az azt felváltó Massachusetts II).

Egyesült Államok parti őrsége

A Revenue Cutter Service és az U.S. Life-Saving Service együttesen 1915. január 28-án megalakította az Egyesült Államok parti őrségét. A törvény a parti őrséget az Egyesült Államok hadseregének állandó tagjává tette, és lehetővé tette, hogy szükség esetén áthelyezzék az amerikai haditengerészethez. Korábban már bevett gyakorlat volt, hogy válsághelyzetek idején a tengerészet irányítása alá helyezték a Revenue Cutter Service-t. Most azonban ezt hivatalossá tette az új törvény, amely a nevét is megváltoztatta.