Ugrás a tartalomhoz
Kezdőlap

Brigg – kétárbocos négyszögvitorlás hajó: meghatározás és történet

Brigg — kétárbocos négyszögvitorlás: eredete és története, műszaki jellemzők, haditengerészi és kereskedelmi szerep a 18–19. században; különbségek brigantinhoz és háromárbocosokhoz.

A brigg egy vitorlás hajó, amelynek két négyzet alakú árbocai vannak. A vitorlások korában a briggeket gyorsnak és jól manőverezhetőnek tartották; egyszerre voltak alkalmasak hadihajóként és kereskedelmi hajóként való szolgálatra. Még a vitorlázás korszakának vége után is alkalmazták őket gyakorlóhajóként. A brigg a kisebb, kétárbocos vitorlás hajók közé tartozott, és különösen a 18. században és a 19. század elején volt népszerű.

Képgaléria

10 Képek

Leírás és kötélzet

A brigg jellegzetessége, hogy mindkét árbocán (elő- és főárboc) főként négyszögvitorlázat található: a vitorlák zömét négyszögletes (square) vászonok alkotják, amelyek jó hátszeles és oldalvitorlázási sebességet biztosítanak. A főárboc hátulján gyakran van egy gaffos (ferdevitorlás) spanker vagy hátsóvitorla, amely javítja a kormányozhatóságot és a manőverezést. A négyszögvitorlázat miatt a briggek kedvezőek voltak hosszú távú, sebességet igénylő utakra, ugyanakkor a kormányszögváltások és a vitorlaváltások több személyzetet kívántak meg.

Történet és használat

A briggek a 18–19. századi tengerészet egyik fontos hajócsoportját alkották. Hadihajóként gyakran szolgáltak őrjáratban, kémkedésben, futárszolgálatban és kisebb összecsapásokban, mivel jó sebességük és mozgékonyságuk lehetővé tette a gyors reagálást. A kereskedelmi hajózásban kisebb rakományok, gyors áruszállítás és postai utak voltak a tipikus felhasználási területek.

A gőzhajók elterjedésével a briggek fokozatosan háttérbe szorultak: relatíve nagy személyzetet igényeltek a fedélzeti vitorlázat kezelése miatt, és a széllel szembeni közlekedésük, különösen erős ellenszél esetén, korlátozott volt. Ennek ellenére több brigget megtartottak kiképzőhajóként és kutatóutakra, illetve olyan szolgálatokra, ahol a vitorlás hajózás előnyei (üzemanyagfüggetlenség, csendes hajózás) fontosak voltak.

Fegyverzet és állomány

Hadihajóként használt briggek (brigs of war) általában kisebb ágyúkkal voltak felszerelve — tipikusan néhány tucat lövegig terjedő arzenállal, attól függően, hogy lovasított hadihajóról vagy kisebb fegyverzetű őrhajóról volt-e szó. A briggek legnagyobb hátránya az volt, hogy a négyszögvitorlázat karbantartása és kezelése sok embert igényelt: kisebb briggjeinél is gyakran néhány tucatnyi matróz kellett a vitorlák hatékony mozgatásához.

Előnyök és hátrányok

  • Előnyök: gyorsak, manőverezhetők, sokoldalúak (hadművelet, kereskedelem, futárszolgálat), hosszú hatótáv szél esetén.
  • Hátrányok: viszonylag nagy személyzetigény, nehezebb hatékonyan széllel szemben haladni, a négyszögvitorlázat karbantartása és kezelése időigényes.

Brigg és más típusok közti különbségek

Gyakran keverik össze a brigget a brigantinnal és más kéttüskés vagy többárbocos hajókkal. A legegyszerűbb megkülönböztetés:

  • A brigg mindkét árbocán főként négyszögvitorlákat visel.
  • A brigantine (brigantín) általában vegyes kötélzetű: a fokken (előárboc) négyszögvitorlás lehet, míg a főárboc gyakran ferdevitorlás (gaff) vagy kevert vitorlázatú; a brigantinnak tehát más a kötélzete.
  • A háromárbocos hajók (például teljesen négyszögvitorlázott fregattok, hajók) több árboccal rendelkeznek – a brigg ezzel szemben csak két árbocú.

Gyakorlóhajók és híres példák

Néhány brigget később kiképző- és kutatóhajóként használtak, mivel oktatási célra kiváló volt a fedélzetén végzett vitorlamunkák sokszínűsége. A történelemben ismert briggek közé tartoznak olyan hajók is, amelyek részt vettek felfedezőutakon, hadműveletekben vagy hírszerzésben. Például a brit királyi haditengerészet brig-sloop típusú hajói (mint amilyen a híres HMS Beagle is volt) jelentős szerepet játszottak a 19. századi kutatások és hadműveletek finanszírozásában és végrehajtásában.

Összefoglalás

A brigg klasszikus, kétárbocos négyszögvitorlás típus, amely a 18–19. században a sebesség és manőverezhetőség miatt volt közkedvelt mind a haditengerészetek, mind a kereskedelem körében. A gőzhajózás térnyerése és az emberi erőforrásigény miatt a brigg szerepe csökkent, de öröksége ma is él a vitorlás hagyományokban és a történelmi rekonstrukciókban.

Rigging

A vitorlázásban a full-rigged brigg olyan hajó, amelynek két négyzet alakú árboca van (az úgynevezett orr- és főárboc). A brigg főárboca a hátsó (hátsó) árboc. A manőverezőképesség javítása érdekében a főárbocon egy kis (gaff-felszerelésű) orrvitorla van.

A briggvitorlákat azokról az árbocokról nevezték el, amelyekhez rögzítették őket. A főárbocra erősítetteket nagyvitorlának nevezik; a főárboc fölött a fő topszvitorlát, a főárboc fölött pedig a fő topgallantvitorlát. Esetenként egy nagyon kicsi vitorla, a királyvitorla van fölötte. A nagyvitorla mögött van egy kis orr- és farvitorla, a spanker vagy boom nagyvitorla (ez hasonlít a szkúnerek nagyvitorlájához). Az orrvitorlán egy hasonló vitorla, a trysail található. A négyzetes árbocú hajókon a megfelelő árbocokhoz kisebb spárgák vannak erősítve. Ezek meghosszabbíthatók, ami meghosszabbítja a yardot. Ez lehetővé teszi, hogy mindkét oldalon egy-egy további vitorlaszárnyat kapjon. Ezeket nevezzük szegecselővitorlának. Ezeket csak gyenge és gyenge szél esetén használják. A szárnyakat azokról a vitorlákról nevezték el, amelyekhez rögzítették őket. Például a fő szegecselővitorlák, a fő top szegecselővitorlák, a fő top gáláns szegecselővitorlák stb.

A brigg előárboca kisebb, mint a főárboc. Az orrvitorla tartja az orrvitorlát, az orrvitorla felső vitorlát, az orrvitorla felső gáláns vitorlát és az orrvitorla királyvitorlát. Az orrvitorla és az orrvitorla között található az orrvitorla, a fock és a repülő fock. Az összes vitorlát egy bonyolult zsinórkötélrendszerrel, a futókötélzettel manipulálják. Ez ellentétben áll az állókötélzettel, amely rögzített, és az árbocot és más tárgyakat merevségben tartja. Hagyományosan a futókötélzetet könnyen fel lehetett ismerni. Ez azért volt így, mert a rugalmasság érdekében nem volt kátránnyal bevonva, és ezért világosabb színű volt. Az álló kötélzetet az időjárás elleni védelem érdekében kátrányozták, ezért sötétebb vagy akár fekete színű volt.



Hull

A brigg "általában nagyobb méretben épül, mint a szkúner. Megközelítheti egy teljes méretű, háromárbocos hajó méretét". A briggek hossza 75 és 165 láb (23-50 m) között változott, és tonnatartalmuk elérte a 480 tonnát. Történelmileg a legtöbb brigg fából készült. Néhány későbbi brigg azonban acélból vagy vasból készült hajótesttel és árbocokkal épült. A 19. században fenyőfából készült hajótestű briggeket is építettek. Úgy tervezték őket, hogy körülbelül húsz évig bírják, bár sokan ennél tovább is kitartottak.



Történelmi használat

A briggeket kis hadihajóként használták, amelyek körülbelül 10-18 ágyút hordoztak. Gyorsaságuk és manőverezhetőségük miatt népszerűek voltak a kalózok körében (bár az amerikai és karibi kalózok körében ritkák voltak). Használatuk a 17. század előttre nyúlik vissza. A brigg egyik leghíresebb korszaka azonban a 19. században volt, amikor olyan híres tengeri csatákban vettek részt, mint például az Erie-tónál vívott csata. A 19. század elején a brigg egy szokványos teherhajó volt. "Gyorsnak és jól hajózhatónak" tartották, de nagy létszámú legénységre volt szükség a kötélzet kezeléséhez. Bár a brigg nem tudott olyan könnyen széllel szemben hajózni, mint az orr- és hátszélzettel felszerelt hajók, például a szkúnerek, egy gyakorlott briggkapitány "könnyedén és elegánsan tudott manőverezni; a brigg például szinte a helyszínen meg tudott fordulni". A brigg szögletes árbocának a nyílt óceánon való közlekedés során is megvolt az előnye az orr- és hátsó árbocos hajókkal szemben. Amikor az orr- és tatfedélzettel felszerelt hajók hosszabb távolságokat vitorláztak széllel szemben, és ahol "a nagyméretű schooner-kapitányok rémálma volt egy hirtelen döccenés veszélye". Ez a tulajdonság később a barquentine kialakulásához vezetett. A kisebb méretükhöz képest nagy létszámú legénység iránti igény a briggek gyártásának hanyatlásához vezetett. Helyüket a kereskedelmi forgalomban a gaffelvitorlás szkúnerek (amelyek kisebb személyzetet igényeltek) és a gőzhajók (amelyeknek nem voltak a négyszögletes kötélzetű hajók szembeszélben való teljesítményével kapcsolatos problémáik) vették át.

Az 1883-ban a Maine állambeli Bangorban épült Telos volt az utolsó brigg, amely az amerikai kereskedelmi tengerészethez csatlakozott. "Úgy tartották, hogy ez a hajó volt osztályának legszebb hajója, amelyet valaha Maine-ben építettek". A hajó 1900-ban a karibi Bonaire partjainál lévő Aves-szigeten szenvedett hajótörést.



Kérdések és válaszok

K: Mi az a brigg?

V: A brigg egy vitorlás hajó, amelynek két négyzet alakú árboca van.

K: Mire használták a briggeket a vitorlázás korában?

V: A briggeket hadihajóként és kereskedelmi hajóként egyaránt használták.

K: Miért voltak népszerűek a briggek a 18. században és a 19. század elején?

V: A briggeket gyorsnak és manőverezőképesnek tartották, és a kisebb kétárbocos vitorlások közé tartoztak.

K: Miért kerültek ki a briggek a használatból?

V: A gőzhajók megjelenésével a briggek kikerültek a használatból, mivel kis méretükhöz képest viszonylag nagy személyzetet igényeltek, és nehéz volt széllel szemben vitorlázni.

K: Mi a különbség a brigg és a brigantin között?

V: A briggnek négyszögletes nagyvitorlája van, amely mögött egy további, gaffal felhúzott spanker van, míg a brigantinnak gaffal felhúzott nagyvitorlája van.

K: Hány árboca van egy briggnek?

V: A briggnek két árboca van.

K: Használták-e valaha a briggeket gyakorlóhajóként?

V: Igen, a vitorlázás korszakának vége után a briggeket használták gyakorlóhajóként.

Kapcsolódó cikkek

Szerző

AlegsaOnline.com Brigg – kétárbocos négyszögvitorlás hajó: meghatározás és történet

URL: https://hu.alegsaonline.com/art/14114

Megosztás

Források