Egyesült Államok Életmentő Szolgálata (USLSS) — története és szerepe
Fedezze fel az USLSS megalakulását, életmentő küldetését és 1915-ös egyesülését a parti őrséggel — részletes történet, szerep és hatás a tengerészeti mentésben.
Az Egyesült Államok Életmentő Szolgálata (USLSS) az Egyesült Államok kormányzati szerve volt, amely a hajótörést szenvedett tengerészek és hajóutasok életének megmentése iránti aggodalomból nőtt ki. A szövetségi életmentő szolgálatot 1848. június 28-án hozták létre az Egyesült Államok Pénzügyminisztériumának ügynökségeként. 1915-ben az USLSS egyesült az Egyesült Államok adóvágó szolgálatával, és így jött létre az Egyesült Államok parti őrsége.
Történeti áttekintés
A szolgálat kialakulása a 19. századi part menti közösségek és önkéntes életmentő társaságok kezdeményezéseiből indult, majd a szövetségi kormány fokozatosan átvette és egységesítette ezt a tevékenységet. Az évtizedek során a szolgálat szervezettsége, kiképzése és felszerelése folyamatosan fejlődött: szabványosították a mentési eljárásokat, létrehozták a rendszeres szolgálati rendet, és bevezették a kötelező kiképzést az állomások személyzete számára.
Feladatok és működés
Az USLSS alapfeladata a part menti hajók mentése, a hajótöröttek ellátása és szárazföldre juttatása volt. A szolgálat állomásokat tartott fenn az Atlanti- és Csendes-óceán partvidékén, a Mexikói-öbölben és a Nagy Tavak mentén. Az állomások személyzetét gyakran surfmen-eknek nevezték: ezek a mentők, akik nehéz időjárási körülmények között is vállalták a szívós és veszélyes mentési szolgálatot.
Műszerek és mentéstechnika
A mentésekhez speciális eszközöket és módszereket használtak: a part felől vízre bocsátott surfboatok, a part és a hajó közötti mentőkötél-rendszerek (a híres breeches buoy), valamint a Lyle-féle kiságyú (Lyle gun) mind alapvető felszerelések voltak. Ezek a technikák lehetővé tették, hogy a hullámok és a viharok közepette is kapcsolatot teremtsenek a veszélyben lévő hajókkal, és embereket húzzanak biztonságba.
Szervezet és élet az állomáson
Az állomások gyakran egyszerű, de jól szervezett épületek voltak, raktárakkal a felszerelés számára és szálláshelyekkel az állandó vagy szezonális személyzetnek. A surfmen-ek napi gyakorlatokat, edzéseket és életmentő manőverek ismétlését végezték, hogy a viharos időkben gyorsan és hatékonyan tudjanak beavatkozni. A szolgálat nagy hangsúlyt fektetett a fegyelemre és a csapatszellemre, mivel a mentések gyakran kockázatosak és embert próbálók voltak.
Kulturális és történelmi örökség
Az USLSS tevékenysége számos közösségben mély nyomot hagyott: sok part menti településben ma is láthatók megőrzött életmentő állomások, emlékművek és múzeumi gyűjtemények. A szolgálat hagyománya és technikái a Parti Őrség alapját képezték; a mentési módszerek, a szakmai szemlélet és a közösségi elköteleződés a mai napig részben innen ered. Az USLSS emléke tovább él a megőrzött épületekben, a történelmi dokumentumokban és azokban a családi történetekben, amelyek a part menti hősies mentéseket idézik fel.
Összefoglalva: az Egyesült Államok Életmentő Szolgálata kulcsszerepet játszott a tengerészek és hajóutasok védelmében a 19. és a 20. század fordulóján. Professzionálisítani és egységesíteni tudta a part menti mentési gyakorlatokat, és közvetlen elődje lett annak a szervezetnek, amely ma az Egyesült Államok partjainak védelmét és mentési feladatait ellátja.
Az Egyesült Államok Életmentő Szolgálatának pecsétje
Az Egyesült Államok Életmentő Szolgálatának lobogója, amelyet az Egyesült Államok Életmentő Szolgálatának állomásain lobogtatnak.
Háttér
Az Egyesült Államok atlanti-óceáni partvidékének nagy területei a 18. és 19. században viszonylag lakatlanok voltak. Bármelyik hajó, amelyik zátonyra futott, még a szárazföld látótávolságában sem számíthatott sok segítségre. Még ha az emberek meg is láttak egy bajba jutott hajót, nem voltak olyan szervezetek vagy felszerelések, amelyek kimehettek volna megmenteni a bajba jutottakat. Még olyan helyeken is, mint New York kikötője, a hajók viharok idején homokpadon futhattak zátonyra, és senki sem tudott segíteni rajtuk. Egy viharban egy homokpadon fennakadt hajó akár órák alatt darabokra törhetett. Néhány túlélő talán ki tudott úszni a partra, de télen akár meg is halhattak a hipotermiától, mielőtt bárki megtalálta és segíthetett volna rajtuk. Erre volt példa a Mexico nevű amerikai vitorlás hajó. 1837-ben zátonyra futott New Jersey partjainál, és mielőtt bárki tudomást szerzett volna a hajótörésről, mind a 112 utas meghalt.
Történelem
Voltak korai szervezetek, amelyek bizonyos területeken életmentő szolgáltatásokat nyújtottak. Például 1786-ban a Massachusetts Humán Társaságot több bostoni polgár hozta létre, akiket aggasztottak a térségben bekövetkezett hajótörések miatti felesleges életveszteségek. Ők indították el az első mentőállomást a massachusettsi Cohassetben 1807-ben. Ezek az állomások kis fészerek voltak, amelyekben a kis csónakokat és felszereléseket tartották, amelyeket az önkéntesek a tengerészek mentésére használhattak. A társaság felismerte, hogy csak a kis csónakok alkalmasak az életmentésre, mivel a nagyobb hajók is hajótörést szenvedhetnek. A korai csűröket azonban csak forgalmas kikötők közelében helyezték el, és a partvidék nagy része védtelen maradt.
1848. augusztus 14-én a kongresszus jóváhagyta az önkéntesek felszerelésére szánt pénzeszközöket, hogy életmentő mentéseket végezzenek New Jersey, New York és Massachusetts partjainál. A pénzeszközök egy részét a Massachusetts Humane Society kapta, mivel vezető szerepet játszottak a hajótörés áldozatainak mentésében. 1850-ben Rhode Islanden építettek egy mentőcsónak-állomást, és továbbiak épültek Észak-Karolinában, Dél-Karolinában, Floridában és Texasban. 1854-ben a kongresszus 12 500 dollárt hagyott jóvá fém szörfcsónakokra a Nagy-tavakon való használatra. Bár a kongresszus időről időre biztosított forrásokat, a hajótörést szenvedett legénységek megmentésére irányuló erőfeszítések még mindig nagyrészt szervezetlenek voltak. A mentőcsónak-állomásokat és a felszerelést nem tartották karban. Egyes felszereléseket elloptak, miközben az épületek szenvedtek az elhanyagoltságtól és a partokon az időjárás hatásaitól. Amikor 1852. április 16-án a Powhattan hajó elsüllyedt, és több mint 200 ember vesztette életét, a hajótörés mindössze 9,7 km-re (6 mérföldre) történt egy mentőcsónak-állomástól. A helyzetet tovább súlyosbította, hogy a partra sodort holttesteket megfosztották a holmijuktól, és ott hagyták őket. Ez késztette a kongresszust arra, hogy elgondolkodjon egy szövetségi életmentő szolgálat létrehozásán. 1854-ben megkezdték a lépéseket egy ilyen szolgálat létrehozására. Az amerikai polgárháború idején azonban az elképzelés megvalósítása megakadt.
Az 1870-es atlanti hurrikánszezon nagymértékű pusztítást és áldozatokat követelt. Országos felhívás érkezett a kongresszushoz, hogy tegyen valamit. Sumner Increase Kimball ügyvéd volt, aki 1862-ben csatlakozott az Egyesült Államok Pénzügyminisztériumához. 1871-ben kinevezték az Életmentő Iroda élére. Vezetése alatt a szolgálatot kiterjesztették a nyugati partra és a Nagy-tavakra.
Ebben az időben kétféleképpen lehetett megmenteni a vízben lévő embereket. Az egyik, amelyet akkor alkalmaztak, ha a hajó közel volt, a bokrétabója, egy kötélen lévő eszköz volt, amellyel valakit biztonságba lehetett húzni. A másik módszer az volt, hogy csónakkal eveztek ki a hullámok között, hogy elérjék az áldozatokat. A csónakok ebben az időben körülbelül 10 m (34 láb) hosszúak voltak, és részben le voltak fedve, hogy távol tartsák a vizet. A legénység gyakran olyan hullámokon evezett át, amelyek magasabbak voltak, mint a csónakjuk hossza. 1907 körül a csónakok már benzinmotorral működtek.
1915. január 28-án az amerikai parti őrség a Revenue Cutter Service és a Life-Saving Service egyesítésével jött létre. A törvény Kimball és a szolgálat számos idősebb alkalmazottjának nyugdíjazásáról rendelkezett. A Mentőszolgálat 44 éves fennállása alatt 28 121 hajónak és 178 741 embernek nyújtott segítséget. Ez idő alatt mindössze 1455 ember vesztette életét az USLSS által végzett mentések vagy mentési kísérletek során.
Egy életmentő személyzet egy szörfhajót indít útnak a heves hullámzáson keresztül. Az amerikai parti őrség történészi irodájának jóvoltából.
Keres