A tavasz rítusa
A tavasz rítusa (Le Sacre du Printemps) kétrészes balett. Az egész balett Igor Stravinsky által kidolgozott koncepció. A zenét is ő írta. A díszletet és a jelmezeket Nicholas Roerich tervezte. A táncokat, amelyeket Stravinsky gyűlölt, Vaszlav Nizsinszkij koreografálta. Stravinsky arra panaszkodott, hogy Nijinsky nem értett a zene alapjaihoz.
A balettet 1913. május 29-én mutatta be először a párizsi Theatre du Champs-Élysées színházban Diagilev Balets Russes társulata. A főpróbát a kritikusok és a meghívott vendégek elismeréssel fogadták, de a premiert tumultus és lázadás fogadta, amelyet csak Marie Piltz áldozati szűz szerepében nyújtott alakítása csillapított le. A további előadásokat egyre nagyobb elismeréssel fogadták, de a balett nagy nehézségei miatt csak hat alkalommal kellett bemutatni.
A balettet 1920-ban a Ballets Russes újította fel, de a zenét már az újjáélesztés előtt is teljes egészében előadták koncerten. Nizsinszkij táncai feledésbe merültek, ezért Leonide Massine (aki nem látta az eredeti előadásokat) újratervezte a táncokat. Ezek Stravinsky tetszését is elnyerték. 1940-ben Walt Disney a Fantázia című animációs film egyik részletének kísérőzenéjeként használta fel a zenét. Ez a szegmens zötykölődő dinoszauruszokat és parázsló vulkánokat ábrázolt.
A balett 1991-es párizsi előadásán használt jelmez Nicolas Roerich tervei alapján.
Stravinsky zenéje
A zene körülbelül 40 percig tart, és két részre oszlik. Az alcíme "Képek a pogány Oroszországból". Stravinskynek az volt az ötlete, hogy olyan zenét komponáljon, amely a régi oroszországi vidéki emberekről szól, akik termékenységi rítust táncolnak. Ez azt jelenti: egy olyan szertartás, amely a következő évi termést hivatott szerencsét hozni. Ebben az ősi orosz táncban egy fiatal lányt választanak ki, aki táncol és táncol, amíg meg nem hal. Ő az áldozat. Feláldozzák a tavasz istenének.
Hogyan írta Stravinsky a partitúrát
Nicholas Roerich festőművész 1910-ben beszélt Stravinskyval a balett ötletéről. Stravinsky még a Tűzmadár című balettjén dolgozva kezdte el leírni a zenei ötleteket. Ezután a Petruskán dolgozott. 1912-ben már A tavasz rítusára tudott koncentrálni. Mindezeket a baletteket Szergej Diagilev Ballets Russes-ének komponálta. Ők orosz táncosok nagyon híres csoportja voltak, akik Európában, főként Párizsban dolgoztak.
Első előadás
A Tavaszi rítust a Balets Russes 1913. május 29-én mutatta be először a párizsi Théâtre des Champs-Élysées-ben. A karmester Pierre Monteux volt. A közönséget megdöbbentette a primitív táncfajta, a szabálytalan ritmusok, a furcsa zenekari hangok és a szokatlan akkordok. Nizsinszkij koreográfiája annyira különbözött a klasszikus balettől. Nijinsky nehezen tudott együtt dolgozni Stravinskyval és nehezen tudott együttműködni a zenével.
Carl Van Vechten a következőképpen írta le a jelenetet:
"A közönség egy bizonyos része felbolydult attól, amit a zene mint művészet megsemmisítésére tett istenkáromló kísérletnek tartott, és a haragtól elragadtatva, a függöny felemelkedése után nagyon hamar elkezdett macskaköszörüléseket hallatni, és hallható javaslatokat tenni az előadás folytatására. A zenekar hallatlanul játszott, kivéve időnként, amikor egy kis szünet következett be. A páholyban mögöttem ülő fiatalember a balett folyamán felállt, hogy jobban lásson. A heves izgalom, amiben szenvedett, hamarosan elárulta magát, amikor öklével ritmikusan ütögetni kezdte a fejem tetejét. Olyan nagy volt az izgalom, hogy egy ideig nem is éreztem az ütéseket".
Marie Rambert hallotta, hogy valaki a karzatról kiált: "Un docteur ... un dentiste ... deux docteurs ...". A második előadás (június 4.) szerencsére kevésbé volt eseménydús, és Maurice Ravel szerint valóban az egész művet hallani lehetett.
A bonyolult zene és az erőszakos tánclépések miatt néhányan kifütyültek. Kiabálni és fütyülni kezdtek. Vitatkoztak, és mások, akiknek tetszett, visszavágtak. Aztán néhányan verekedni kezdtek. Végül kihívták a rendőrséget. Sztravinszkij nagyon feldúlt volt, és kirohant a színházból. Az előadás botrányt kavart, de ez valójában kíváncsivá tette az embereket, és hamarosan a balett nagyon híres lett. Abban az évadban hatszor adták elő, és a többi előadáson már nem volt fennakadás.
Témák
A Tavaszi rítus két részre oszlik, és mindkét résznek több szakasza van:
- 1. rész: A Föld imádata
A bevezetőben a tavasz eljövetelét halljuk. A fagott magától nagyon magas hangon indul. Fokozatosan más hangszerek is csatlakoznak, míg végül a hangzás a rovarok nyüzsgésére és más tavaszi hangokra emlékeztet.
A The Auguries of Spring - Dances of the Young Girls-ben két akkordot hallunk együtt játszani, mindegyik akkord más-más hangnemben szól. Ezt az akkordot, amely egyszerre két hangnemben szól, a vonósok és a nyolc kürt stemplizik ki. Az angolkürtön egy ringató dallam hallatszik.
Ez vezet el a The Game of Capture-hez, amelyben egy pikolótrombitát (egy kis trombitafajta) hallunk.
A Round-dances of Spring egy country dallam magas és mély klarinétokra, amelyet egy lassú tánc követ vonósokra és fafúvósokra. Ezután nagy zaj, majd ismét csend következik.
A Games of the Rival Tribes a dühöngő törzsek bemutatásához timpanit, mély rézfúvós hangszereket és kürtöket használ.
A bölcsek körmenete a bölcs (a bölcs) bevonulása. Egy nagy csúcspontra épül.
Adoration of the Earth-The Sage egy rövid, nagyon csendes zene, ami a következő részhez vezet.
A Föld tánca, amely az első részt vad végkifejlethez vezeti.
- 2. rész: Az áldozat
A bevezető leírja az éjszakát. Sok akkord több kulcsban egyszerre vezet a vonósok dallamához.
A fiatal lányok titokzatos körei. Ez az a hely, ahol egy lányt kiválasztanak a halálra. Hat szóló brácsa játssza a dallamot, egy alt fuvola hallható. Trombiták és kürtök némákkal szakítják meg a körözést. Ezután tizenegy súlyos dobbantás a vonósokon és a dobok vezetnek...
A Kiválasztott dicsőítése. Ez egy nagy, izgalmas tánc, zajos kürtökkel, timpánival és nagydobbal.
Az ősök megidézése. Az öregek (a bölcs öregek) fenséges fúvós és fúvós akkordokra érkeznek.
Az ősök rituális cselekvése. Halk, ketyegő akkordokat és egy angyalfuvola- és altfuvola duettet hallunk. Majd trombiták és kürtök, végül klarinétok.
A Kiválasztott áldozati tánca. A "Kiválasztott" halálra táncolja magát. A zene nagyon energikus, nagyon szabálytalan ritmusokkal és ütemenként változó ütemekkel. A mű egy hatalmas csúcspontban ér véget.
Zenei jellemzők
Stravinsky zenéje sok bonyolult harmóniát tartalmaz disszonáns hangzásokkal. Vannak poliritmikus (egyszerre több ritmus) és politonális (egyszerre több hangnemben megszólaló) részek. Az időjelek folyamatosan változnak, és gyakran használ ostinatiókat (ismétlődő mintákat).
Stravinsky azt akarta, hogy zenéje a sok energia felszabadulását írja le. A legtöbb zeneszerző ezt sok ütőhangszer használatával érte volna el. Azonban, bár a timpanonhoz két játékosra van szükség, más ütőhangszer nem sok van. Ehelyett az egész zenekar egyfajta ütőhangszerré válik. Emellett a zene gyakran úgy hangzik, mint az orosz népzene.
Műszerek
A Tavaszi rítusban nagyon nagy zenekar játszik, néhány szokatlan hangszerrel. A színpadon közel 100 ember játszik a darabban. Íme a felhasznált hangszerek listája:
- fafúvósok: pikoló, 3 fuvola (3. dublőr pikoló 2), alt fuvola, 4 oboa (4. dublőr angolkürt 2), angolkürt, klarinét Esz és D, 3 klarinét B, A (3. dublőr basszusklarinét 2), basszusklarinét, 4 fagott (4. dublőr kontrafagott 2), kontrafagott.
- rézfúvósok: 8 kürt F-ben (7. és 8. dublőre Wagner-tuba B-dúrban), trombita D-ben, 4 trombita C-ben (4. dublőre basszustrombita Esz-dúrban), 3 harsona, 2 tuba.
- ütőhangszerek: timpani (2 játékos, legalább 5 dob, beleértve a piccolotimpanót is), nagydob, cintányér, tamtam, crotales (antik cintányér) Asz és B-dúrban, triangulum, tamburin, guiro
- vonósok: i., ii. hegedű (16), (14), brácsa (12), cselló (10), nagybőgő (8)
A tánc
| Egy faun délutánja (1912) |
| · v · t · e |
Nizsinszkij koreográfiáját majdnem olyan sokkolónak tartották, mint a zenét. Az alapötlet: egy törzs minden év tavaszán feláldoz egy fiatal szüzet, hogy isteneik kedvében járjon, és hogy a termés jól teremjen. A táncosok galamblábas tartást (pozíciót) vesznek fel; mozdulataik nehézkesek. Csoportosan mozognak; mozgásuk olyan, mint egy rituálé. Úgy néznek ki, mint egy primitív törzs, amely szertartást végez. A rituálé a lány feláldozása felé halad. A Tavaszi rítus a klasszikus balett és a modern tánc közötti kapcsolat. p395
A balett rekonstrukciója
Nizsinszkij koreográfiája nem maradt meg túl jól, de az utóbbi években voltak olyan törekvések, hogy rekonstruálják az előadást, olyan jelmezeket és díszleteket használva, amelyek hasonlítanak az 1912-es eredetire.
Fantasia
A Tavaszi rítus még népszerűbbé vált, amikor Walt Disney 1940-ben a Fantázia című animációs filmjében felhasználta a zene egy részét. A filmben a Föld bolygó korai életét írja le, ahol dinoszauruszok kóboroltak.
Kérdések és válaszok
K: Mi az a Rite of Spring (A tavasz rítusa)?
V: A Tavaszi rítus (Le Sacre du Printemps) egy kétrészes balett, amelyet Szergej Diagilev Balets Russes társulatának 1913-as párizsi évadára írtak.
K: Ki írta a balett zenéjét?
V: Igor Stravinsky írta a balett zenéjét.
K: Ki volt a koreográfus?
V: Vaszlav Nizsinszkij koreografálta, és olyan stílust használt, amely nem a hagyományos balettforma volt, hanem amit ő primitív rituálénak képzelt el.
K: Ki tervezte a díszletet és a jelmezeket?
V: Nicholas Roerich tervezte a díszletet és a jelmezeket.
K: Mikor mutatták be először?
V: Először 1913. május 29-én mutatta be Diagilev Balets Russes társulata a párizsi Theatre du Champs-ةlysées színházban.
K: Hogyan reagáltak az emberek a bemutatóra?
V: A bemutatót tumultus és lázadás fogadta, amelyet csak Marie Piltz áldozati szűz szerepében nyújtott alakítása csillapított le. A további előadásokat egyre nagyobb elismeréssel fogadták, de a nagy nehézségek miatt csak hat alkalommal tudták bemutatni.
Kérdés: Volt-e valaha újjáélesztése ennek a balettnek?
V: Igen, 1920-ban volt egy felújítás a Ballets Russes által, ahol Leonide Massine újratervezte Nizsinszkij táncait, amelyeket aztán Stravinsky jóváhagyott, mivel elfelejtették őket. 1940-ben a Walt Disney a Fantázia című animációs filmben a zenéjének egy részét felhasználta a dübörgő dinoszauruszokat és parázsló vulkánokat ábrázoló animációs filmrészlet kísérőzenéjeként.
