Az Egy faun délutánja (franciául: L'après-midi d'un faune) egy modern balett. A koreográfiát Nizsinszkij Claude Debussy Prélude à l'après-midi d'un faune című rövid szimfonikus művére készítette. Mind a zenét, mind a balettet Stéphane Mallarmé L'après-midi d'un faune című verse ihlette. Ez volt Nizsinszkij első koreografált műve. A balettet először 1912. május 29-én mutatta be a párizsi Théâtre du Châtelet-ben Diagilev Balets Russes társulata. A jelmezeket és a díszleteket Léon Bakst tervezte. Nizsinszkij a faun szerepét táncolta.

Keletkezés és koreográfiai újítások

Nizsinszkij koreográfiája sok tekintetben szakított a klasszikus balett hagyományaival: a mozdulatok laposabb, profilból látható metszetei, a befelé fordított lábfejek és a stilizált, antik hatású testtartások egyaránt újszerűek voltak. A táncokat erősen befolyásolta az ókori görög vázafestmények esztétikája és a modernista irányzatok törekvése a tömör, szimbolikus kifejezésre. A koreográfia rövid, zárt jelenetekből áll, melyek a faun belső vágyait és álomszerű viszonyát a nimfákkal ábrázolják.

Vita a szerzőségről

Grace Robert a The Borzoi Book of Ballet című kötetében azzal érvel, hogy a koreográfiáért Bakst volt felelős, és Nizsinszkij inkább Bakst utasításait hajtotta végre. Nizsinszkij nővére azonban azt állította, hogy Bakst és Diagilev nem vettek részt a koreográfia megalkotásában, és csak az utolsó fázisban engedték be őket a próbákra. A vita azóta sem tisztázódott teljesen: az eredeti alkotók közül sokan már meghaltak, ezért az igazság egy részét a források és visszaemlékezések alapján lehet csak rekonstruálni.

Botrány és fogadtatás

A bemutató nagy felháborodást is kiváltott, különösen a befejezés miatt. A jelenetben a Faun egy nimfa kendőjén tetőzni látszik, ami erkölcsi támadást váltott ki a korabeli sajtóban: Gaston Calmette, a Le Figaro szerkesztője nyíltan elítélte a koreográfiát. Ugyanakkor olyan művészek, mint Auguste Rodin, megvédték a darabot, hangsúlyozva annak esztétikai és művészi értékét. A botrány paradox módon növelte a közönség érdeklődését: a provokatív befejezésről szóló beszéd később is hozzájárult a balett ismertségéhez.

Amerikai bemutató és későbbi előadások

Az első amerikai előadásra 1916. január 17-én került sor New Yorkban. A Katolikus Színházi Mozgalom úgy vélte, hogy a befejezést módosítani kell; a balett amerikai előadásaira ezért egy "szelídebb" zárást készítettek. A módosítás után Diagilev állítólag azt mondta a Metropolitan Operaház vezetőjének: "Amerika megmenekült". A darabot különböző változatokban játszották a következő években; 1936-ban a Metropolitanben a W. de Basil ezredes Ballets Russes-ének előadásában az eredetihez közeli fakszimilé változatot mutatták be. Grace Robert szerint az eredeti koreográfiát részben az Isadora Duncan-hoz és a görög táncokhoz fűződő esztétikai vita inspirálta, mint ellenpontot a korabeli táncművészeti irányzatokkal szemben.

Hatás és örökség

Az Egy faun délutánja ma a 20. századi balett egyik mérföldkövének számít: egyszerre jelentett zenei és mozgásnyelvi újítást. Nizsinszkij megoldásai hatottak a későbbi modern tánckoreográfusokra, és a darab folyamatosan visszatérő tárgya a tánctörténeti kutatásoknak és rekonstrukcióknak. A balett provokatív tartalma, stilizált mozgásvilága és összművészeti jellege (zene, vers, díszlet és jelmez együttese) mind hozzájárultak ahhoz, hogy az előadás hosszú távon is vitákra és újraértelmezésekre ösztönözzön.