A schengeni térség a személyek szabad mozgását biztosító, a belső határellenőrzéseket megszüntető együttműködés. A megállapodás előzményeit európai államok dolgozták ki; a schengeni megállapodást 1985-ben írták alá (1985-ben a luxemburgi Schengenben), a gyakorlatban azonban a belső határokon történő ellenőrzések felszámolása és a közös szabályok bevezetése fokozatosan történt.
Mi változik a határokon?
A schengeni térség alapelve, hogy a tagállamok belső határain általában nincs rendszeres útlevél- vagy határőr-ellenőrzés. Ez azt jelenti, hogy az egyik schengeni országból a másikba utazók többsége nem kell, hogy áthaladjon határőrizeti ellenőrzésen. Az utasok a schengeni térségbe való belépéskor vagy kilépéskor azonban továbbra is bevándorlási ellenőrzésnek lehetnek alávetve (például repülőtereken, tengeri és szárazföldi külső határokon).
Tagországok (aktuális lista)
A schengeni térség jelenlegi tagállamai (a legfontosabb belépési dátumok nélkül, ABC-sorrendben):
- Ausztria
- Belgium
- Csehország
- Dánia
- Észtország
- Finnország
- Franciaország
- Görögország
- Hollandia
- Izland
- Lengyelország
- Lettország
- Liechtenstein
- Litvánia
- Luxemburg
- Magyarország
- Málta
- Németország
- Olaszország
- Norvégia
- Portugália
- Spanyolország
- Svédország
- Svájc
- Szlovákia
- Szlovénia
- Horvátország (csatlakozott 2023-ban)
Megjegyzés: a lista magában foglal EU-tagokat és nem EU-tag EFTA-államokat is (pl. Svájc, Izland, Norvégia, Liechtenstein). Bár ezek az országok nem tagjai az Európai Uniónak, schengeni megállapodásuk miatt a belső határokon az útlevél-ellenőrzés általában eltörlésre került.
Különleges helyzetek és kivételek
- Vámellenőrzés: Schengeni tagság az utasok mozgását érinti, de nem zárja ki a vámellenőrzéseket. Például a Svájc nem tagja az Európai Unió vámuniójának és nem része az Európai Gazdasági Térségnek (EGT/EEA) ugyanúgy, ezért a vám- és áruforgalmi ellenőrzések eltérőek lehetnek; vámvizsgálatok a svájci határoknál továbbra is előfordulnak.
- Időszakos határellenőrzés: a schengeni szabályok lehetővé teszik, hogy egy tagország átmenetileg visszaállítson belső határ-ellenőrzést biztonsági vagy közegészségügyi okokból (általában korlátozott időre, meghatározott eljárás szerint).
- Nem minden EU-tag része a schengeni térségnek: egyes uniós tagállamok (például Románia, Bulgária, Ciprus — helyzettől függően) külön eljárás alatt állnak vagy csatlakozásra várnak; Írország pedig hagyományosan mentességet élvez.
- Miniállamok: Monaco, San Marino és a Vatikán gyakorlatilag nyitott határokkal kapcsolódnak a szomszédos schengeni országokhoz, így a mozgás könnyített, bár formálisan nem mindegyik aláíró tag.
Mihez van közös szabályozás?
- Schengeni vízum: rövid tartózkodásra (általában 90 nap/180 nap) vonatkozó közös szabályok, amit több tagország közösen alkalmaz.
- Adatbázisok és együttműködés: a Schengeni Információs Rendszer (SIS) és más adatbázisok segítik a rendőri és határvédelmi együttműködést; a Frontex (Európai Határ- és Parti Őrség Ügynökség) támogatja a külső határok védelmét.
- Rendőri együttműködés: a határokon átnyúló bűnözés elleni közös fellépés és az információcsere erősítése jelentős eleme a rendszernek.
Statisztika és méretek
A schengeni térségben több százmillió ember él; a teljes népesség és terület folyamatosan változik az idővel és a tagfelvételekkel — jelenleg a lakosságot gyakran mintegy 420 millióra becsülik, a terület nagysága pedig körülbelül 4,3 millió négyzetkilométer.
Összefoglalás
A schengeni térség lényegében a belső határok nélküli mozgást teszi lehetővé a tagállamok között, ugyanakkor közös szabályok és ellenőrzési mechanizmusok biztosítják a külső határok védelmét, a bevándorlás szabályozását és a bűnügyi együttműködést. Az egyes országok speciális megállapodásai, valamint a vám- és gazdasági kapcsolatok miatt továbbra is szükség lehet vám- és áruforgalmi ellenőrzésekre bizonyos határokon.
.svg(1).png){kind=small}
