Sámson és Delila – Saint-Saëns bibliai témájú francia operája (1877)
Sámson és Delila (1877) — Saint-Saëns bibliai témájú francia operája: szenvedély, árulás és híres áriák (Mon cœur s'ouvre à ta voix), időtlen klasszikus operaélmény.
A Sámson és Delila (Fr: Samson et Dalila) egy háromfelvonásos francia opera. Alapjául a Biblia Ószövetségében szereplő Sámson és Delila története szolgál. Az opera szövegét és történetét (a librettót) Ferdinand Lemaire írta. A zenét Camille Saint-Saëns írta. Az operát 1877. december 2-án mutatták be Weimarban, Németországban. Az operát francia helyett németül énekelték.
Saint-Saëns úgy gondolta, hogy a Sámson-történetből jó oratóriumot lehetne írni. Lemaire rábeszélte, hogy ehelyett írjon operát a témáról. Amikor az opera elkészült, Saint-Saëns kemény ellenállásba ütközött a franciaországi színpadra állítással kapcsolatban. Szentségtörésnek tartották egy bibliai történeten alapuló mű színpadra állítását. Ráadásul Saint-Saëns-t inkább "szimfonikusnak", mint operaszerzőnek tartották. Az embereket nem érdekelte a Sámson. Liszt Németországban állította színpadra a művet. Siker volt. Hamarosan Amerikában és Angliában is színpadra állították.
Az operában Sámson (tenor), Delila (mezzoszoprán) és Dagon főpapja (bariton) szerepel. A történet a héberek filiszteusok általi rabszolgasorba taszításáról szól. Sámson arra buzdítja őket, hogy álljanak ellen uraiknak. Dagon főpapja Delilát használja fel arra, hogy elpusztítsa Sámsont. A zenei csúcspontok közé tartozik a "Mon cœur s'ouvre à ta voix" és a "Vois ma misère, hélas! " Az operát végül a párizsi Opéra játszotta. Charles Gounod Faustja után a második helyen állt népszerűségben.
Keletkezése és bemutatója
A mű eredetileg oratóriumnak indult Saint-Saëns gondolatában, de Ferdinand Lemaire meggyőzte a szerzőt, hogy a bibliai történetet dramatikus formában dolgozza fel. A bemutatót Liszt pártfogolta: ő segített elérni, hogy a darabot Weimarban, német nyelven állítsák színpadra 1877-ben. A francia közönség és a párizsi színházi körök körében eleinte heves ellenállás volt tapasztalható, részben az egyházi történet színpadi feldolgozása miatt, részben pedig azért, mert Saint-Saëns operai hírneve még nem volt erős.
Szereplők és rövid cselekmény
Főbb szerepek (hangfajok):
- Sámson – tenor
- Delila – mezzoszoprán
- Dagon főpapja – bariton
- több mellékszereplő és jelentős kóruspart
A cselekmény három felvonásra tagolódik. Röviden: a héberek a filiszteusok elnyomása alatt sínylődnek, Sámson a népvezető és hajdani hős, akit Delila csábítás útján elárul. A nő a filiszteusok parancsára kideríti Sámson erejének titkát (hajának vágása), majd a főpapok közreműködésével fogságba ejtik. A végső jelenet a filiszteusok templomában játszódik, ahol Sámson az elvesztett erejének részleges visszatérésekor lerombolja az épületet, megsemmisítve így az ellenséget — áldozatot hozva saját életéért.
Zenei jellemzők és kiemelkedő részletek
Saint-Saëns operájában a lírai francia dallamosságot a grand opéra kórus- és effektusgazdagsága jellemzi. A szerző finom hangszerelést, motívumismétléseket és tematizált vezérmotívumokat használ, hogy a drámai helyzeteket hangsúlyozza. Különösen emlékezetes Delila ariaja, a "Mon cœur s'ouvre à ta voix", amely a második felvonás egyik legszebb és legtöbbet játszott tétele; továbbá több lírai és kórus-centrikus rész (például a "Vois ma misère, hélas!") képezi az opera zenei csúcspontjait.
Fogadtatás, előadástörténet és jelentőség
A darab bemutatója után lassan elfogadottságot nyert: Liszt pártfogása és a német nyelvű siker után az előadások szélesebb körben is elterjedtek, Amerika és Anglia színpadain is. Párizsban — ahol kezdetben idegenkedtek a témától — később a Grand Opéra repertoárjának fontos művévé vált, és egy időben csak Charles Gounod Faustja volt népszerűbb. A Sámson és Delila ma is rendszeresen szerepel az operaházak műsorán, különösen Delila szerepe számít rangos mezzoszoprán feladatnak.
Örökség és előadói hagyomány
A darab jelentősége többek közt abban áll, hogy Saint-Saëns operai tehetségét a szélesebb közönség és a kritika is elismerte vele — noha a szerzőt elsősorban szimfonikus és kamarazenei munkái tették híressé. Az opera dramatikus lezárása, a templom pusztulása és a benne rejlő kettősség (hősiesség és tragédia) hozzájárulnak művészi erejéhez. Számos felvétel és ismert előadói értelmezés dokumentálja a mű hosszú életét a nemzetközi operaszíntéren.
Sámson bebörtönözve Annibale Carracci által
Az opera kompozíciója
Saint-Saëns úgy gondolta, hogy a Sámson és Delila történetéből jó oratóriumot lehetne írni. Az oratóriumok az 1860-as évek végén népszerűek voltak. Párizs városa díjat tűzött ki egy új darabért. Saint-Saëns egy rokonát, Ferdinand Lemaire-t kérte fel a librettó megírására. Lemaire úgy gondolta, hogy Sámson és Delila története jobban illik egy operához. Rábeszélte Saint-Saëns-t, hogy oratórium helyett operát írjon.
Saint-Saëns azért vonzódott a történethez, mert lehetőséget adott neki, hogy egy nagyszerű duettet komponáljon a feltámadó vihar ellenében. Rameau történetének Rameau-féle változatát Voltaire egy operához írt (mára elveszett) librettójából ismerte, de Rameau vihara Isten haragjának metaforája volt. Rossini Otellója közelebb állt ahhoz, amire Saint-Saëns gondolt. Azt írta: "Olyan vihart képzeltem el, amely már nem hors-d'œuvre (étkezés előtt elfogyasztott csemege), hanem a cselekményhez tapad, és eggyé válik vele".
Saint-Saëns 1868-ban látott munkához. Írt egy áriát Delilahhoz, egy duettet Sámson és Delilahhoz, valamint a Prelúdiumot. Ezeket otthon próbálta ki. A barátokat nem nagyon érdekelte. A zeneszerző egy időre félretette a művet. A németországi Weimarban találkozott Liszttel 1870 körül. Liszt bátorította, hogy újra nekifogjon a projektnek. Megígérte Saint-Saënsnek, hogy színpadra állítja az operát.
A Sámson és Delilát először a weimari operaházban mutatták be.
Korai előadások
Saint-Saëns 1873-ban fejezte be a partitúrát. Pauline Viardot a 2. felvonást Croissy egyik kertjében állította színpadra. A párizsi opera igazgatója is jelen volt. Túlságosan wagneriánusnak találta az operát. Úgy vélte továbbá, hogy elhanyagolja a francia operahagyományt. A bibliai történeteket nem vitték színre Franciaországban. Szentségtörésnek tartották. Az 1. felvonást 1875-ben "koncertszerűen" adták elő. Ez azt jelenti, hogy jelmezek, díszletek és "színészi játék" nélkül adták elő. Kudarcot vallott.
Saint-Saëns tovább dolgozott. Kiadta a partitúrát. Dedikációt írt Viardot-nak. Liszt 1877-ben a németországi Weimari Udvari Színházban állította színpadra a művet. Francia helyett németül énekelték. Az opera kedvező fogadtatásra talált. Az embereknek tetszett. Párizst azonban nem nagyon érdekelte. 1890-ben Gabriel Faure zeneszerző sürgetésére Rouenban állították színpadra az operát. Ugyanebben az évben Párizsban is színre vitték. Két évvel később végül a párizsi Opéra is színpadra állította. Az opera népszerűségben Gounod Faustja után a második helyen állt.
Pauline Viardot
Egyéb korai előadások
Miután az opera elnyerte a közönség tetszését, gyorsan elterjedt Franciaországon kívül is. Az első amerikai előadás 1893-ban New Orleansban volt. 1894-ben a New York-i Metropolitan Operaházban állították színpadra. Ezekben a korai időkben Milánóban, Szentpéterváron és Moszkvában is rendeztek előadásokat. Egy 1893-as londoni koncertszerű előadásról francia énekesek sétáltak ki. Elvárták tőlük, hogy francia helyett angolul énekeljenek. Nagy-Britanniában a bibliai történeteket kitiltották a színpadról. A Sámson első teljes előadására 1909-ben került sor. Állítólag VII. Edward angol király segített az opera színpadra állításában.
Értékelés
Goodwin írja, hogy Saint-Saëns tanítványa és barátja, Gabriel Faure mindig azt mondta, hogy a Sámson és Delila azért nem váltott ki érdeklődést Franciaországban, mert a zeneszerzőt szimfonistának tekintették - nem pedig azért, mert az opera bibliai szövegre épült. A "szimfonikus" akkoriban pejoratív kifejezés volt. Az opera- és balettrajongók dobálóztak vele. A Sámson és Delila szintén eltért a 19. századi operahagyományoktól. Ez egy újabb ok volt arra, hogy egyesek figyelmen kívül hagyják. Ez egy háromfelvonásos opera volt, nem pedig a Meyerbeer által meghatározott szokásos ötfelvonásos opera. Az operában csak három főszereplő szerepelt - Sámson, Delila és a főpap -, ami újabb eltérést jelentett a megszokottól.
Saint-Saëns szinte ateista volt. Ebben az operában nem mutatott rá egy erkölcsre, hanem hagyta, hogy a mű önmagáért beszéljen. Csodálta Verdi operáit. Kedvelte Händel és Mendelssohn oratóriumát - két olyan zeneszerzőt, akiknek hatása érezhető a Sámson kórusaiban. A központi csábítási jelenetet a két külső felvonással keretezte. Sámsonnal (erő) és a főpapdal (hatalom) szemben Delila a csábító erő és hatalom karaktere. Sámsont akarja maga mellé állítani - nem szerelemből, hanem saját hiúsága és szexuális kielégülése érdekében. Minden erejét latba veti, hogy sikeresen elcsábítsa a férfit, mert ha nem sikerül, akkor a feje kerül a vágóhídon.
Camille Saint-Saëns
Szerepek az operában
- Sámson (tenor) héber hős és vezér, aki arra buzdítja a hébereket, hogy forduljanak szembe filiszteus ellenségeikkel és rabszolgatartó uraikkal.
- Delilah (mezzoszoprán) gyönyörű nő. Barátságban van a filiszteusokkal, a héberek ellenségeivel.
- Dagon főpap (bariton) filiszteus, aki Delilával együtt Sámson megbuktatását tervezi.
- Abimélek, Gáza kormányzója (basszus) egy filiszteus, akit Sámson megöl az 1. felvonásban. Ő egy Lemaire által kitalált szereplő, aki nem szerepel a bibliai történetben.
- Az első filiszteus (tenor) beszámol Sámson tetteiről Dágonnak.
- A második filiszteus (basszus) beszámol Sámson tetteiről Dágonnak.
- Philistine Messenger (tenor)
- Az óhéber (basszus) azt tanácsolja Sámsonnak, hogy óvakodjon Delila vonzerejétől.
Az opera története
1. felvonás
Gáza egyik terén a héberek a filiszteusok rabszolgaságából való szabadulásért imádkoznak. Sámson megpróbálja felvidítani őket. Abimélek kigúnyolja a hébereket. Azt mondja, hogy az ő istene, Dagon nagyobb, mint a héberek istene. Sámson szembeszáll vele. Abimélek karddal támad Sámsonra. Sámson lefegyverzi és megöli. A héberek elmenekülnek. Dagon főpapja azt tervezi, hogy Delilah segítségével csapdába ejti Sámsont.
Delila belép Dagon papnőivel. Flörtöl Sámsonnal. Meghívja őt a házába Sorekba. Egy öreg héber figyelmezteti Sámsont, hogy ne szeresse Delilát. Sámson Isten védelméért imádkozik. Delila és a papnők táncolni kezdenek. Sámson küzd a Delila iránti vágya ellen. Az öreg héber megismétli figyelmeztetését. Amikor a függöny bezárul, Sámson találkozik Delila tekintetével. Világos, hogy csatlakozni fog hozzá Sorekben.
2. felvonás
A Sorekben Delila a Sámson feletti hatalmáról énekel. Megérkezik a főpap. Jelenti, hogy Sámson és a héberek elpusztították az aratást. Aranyat ajánl Delilának, hogy csapdába ejtse Sámsont. A lány visszautasítja a pénzt. Csak bosszút akar állni. Delila megfogadja, hogy megkeresi Sámson erejének titkát. A főpap távozik.
Delilah mérlegeli a siker esélyeit. Sámson megérkezik, hogy elbúcsúzzon. Azt tervezi, hogy a héber lázadás élére áll. Delila elmondja Sámsonnak, hogy szereti őt. A férfi elismeri, hogy szereti őt. Elragadtatva énekelnek. Delila meg akarja tudni az erejének titkát. Sámson nem árulja el neki. A lány sírva fut be a házába. Sámson követi. Megtudja a férfi erejének titkát. A közelben rejtőzködő filiszteus katonákat hívja. Elfogják Sámsont és megvakítják.
3. felvonás
|
|
| ||||
| Problémák a fájl meghallgatásával? Lásd a médiasegítséget. | |||||
Sámson egy malomkerékhez van láncolva egy börtönben. Imádkozik népéért. Szenvedni fognak az ő bűneiért. Sámson felajánlja az életét áldozatul. A távolban a héberek szomorú éneke hallatszik.
A filiszteusok győzelmi ünnepségre készülnek Dagon templomában. A papok és papnők halkan énekelnek. A papok vad bacchanálist táncolnak. Sámson belép egy fiú vezetésével. A főpap kigúnyolja. Delila gúnyolódik vele. A papok arra próbálják kényszeríteni, hogy térdre boruljon Dagon szobra előtt. A fiú a templom két fő oszlopához vezeti őt. Sámson erőért imádkozik. Lerántja az oszlopokat. A templom összeomlik. Sámson ellenségeivel együtt a kövek alatt összezúzódik.
Delilah William Westmore Story amerikai szobrászművész alkotása, 1877
Zenei csúcspontok
- Amour! viens aider ma faiblesse
- Mon cœur s'ouvre à ta voix
- Vois ma misère, hélas!
- Bacchanale
az Encyclopedia Americana, 2002; 24. kötet, 185-86. oldal
Kérdések és válaszok
K: Mi a címe az operának?
V: Az opera címe Sámson és Delila (Fr: Samson et Dalila).
K: Ki írta az opera szövegét és történetét?
V: Az opera szövegét és történetét, vagyis a librettót Ferdinand Lemaire írta.
K: Ki komponálta a mű zenéjét?
V: A zenét Camille Saint-Saëns komponálta.
K: Mikor mutatták be először?
V: A művet először 1877. december 2-án mutatták be Weimarban, Németországban.
K: Milyen nyelven énekelték az ősbemutatón?
V: Az ősbemutatón francia helyett németül énekelték.
K: Miért akart Saint-Saëns eredetileg inkább oratóriumot írni a történetből, mint operát?
V: Saint-Saëns eredetileg úgy gondolta, hogy egy oratórium jobban illeszkedik ehhez a történethez, mint egy opera.
K: Milyen szerepek szerepelnek ebben a műben?
V: A műben szereplő szerepek: Sámson (tenor), Delila (mezzoszoprán) és Dagon főpapja (bariton).
Keres