A Sámson és Delila (Fr: Samson et Dalila) egy háromfelvonásos francia opera. Alapjául a Biblia Ószövetségében szereplő Sámson és Delila története szolgál. Az opera szövegét és történetét (a librettót) Ferdinand Lemaire írta. A zenét Camille Saint-Saëns írta. Az operát 1877. december 2-án mutatták be Weimarban, Németországban. Az operát francia helyett németül énekelték.

Saint-Saëns úgy gondolta, hogy a Sámson-történetből jó oratóriumot lehetne írni. Lemaire rábeszélte, hogy ehelyett írjon operát a témáról. Amikor az opera elkészült, Saint-Saëns kemény ellenállásba ütközött a franciaországi színpadra állítással kapcsolatban. Szentségtörésnek tartották egy bibliai történeten alapuló mű színpadra állítását. Ráadásul Saint-Saëns-t inkább "szimfonikusnak", mint operaszerzőnek tartották. Az embereket nem érdekelte a Sámson. Liszt Németországban állította színpadra a művet. Siker volt. Hamarosan Amerikában és Angliában is színpadra állították.

Az operában Sámson (tenor), Delila (mezzoszoprán) és Dagon főpapja (bariton) szerepel. A történet a héberek filiszteusok általi rabszolgasorba taszításáról szól. Sámson arra buzdítja őket, hogy álljanak ellen uraiknak. Dagon főpapja Delilát használja fel arra, hogy elpusztítsa Sámsont. A zenei csúcspontok közé tartozik a "Mon cœur s'ouvre à ta voix" és a "Vois ma misère, hélas! " Az operát végül a párizsi Opéra játszotta. Charles Gounod Faustja után a második helyen állt népszerűségben.

Keletkezése és bemutatója

A mű eredetileg oratóriumnak indult Saint-Saëns gondolatában, de Ferdinand Lemaire meggyőzte a szerzőt, hogy a bibliai történetet dramatikus formában dolgozza fel. A bemutatót Liszt pártfogolta: ő segített elérni, hogy a darabot Weimarban, német nyelven állítsák színpadra 1877-ben. A francia közönség és a párizsi színházi körök körében eleinte heves ellenállás volt tapasztalható, részben az egyházi történet színpadi feldolgozása miatt, részben pedig azért, mert Saint-Saëns operai hírneve még nem volt erős.

Szereplők és rövid cselekmény

Főbb szerepek (hangfajok):

  • Sámson – tenor
  • Delila – mezzoszoprán
  • Dagon főpapja – bariton
  • több mellékszereplő és jelentős kóruspart

A cselekmény három felvonásra tagolódik. Röviden: a héberek a filiszteusok elnyomása alatt sínylődnek, Sámson a népvezető és hajdani hős, akit Delila csábítás útján elárul. A nő a filiszteusok parancsára kideríti Sámson erejének titkát (hajának vágása), majd a főpapok közreműködésével fogságba ejtik. A végső jelenet a filiszteusok templomában játszódik, ahol Sámson az elvesztett erejének részleges visszatérésekor lerombolja az épületet, megsemmisítve így az ellenséget — áldozatot hozva saját életéért.

Zenei jellemzők és kiemelkedő részletek

Saint-Saëns operájában a lírai francia dallamosságot a grand opéra kórus- és effektusgazdagsága jellemzi. A szerző finom hangszerelést, motívumismétléseket és tematizált vezérmotívumokat használ, hogy a drámai helyzeteket hangsúlyozza. Különösen emlékezetes Delila ariaja, a "Mon cœur s'ouvre à ta voix", amely a második felvonás egyik legszebb és legtöbbet játszott tétele; továbbá több lírai és kórus-centrikus rész (például a "Vois ma misère, hélas!") képezi az opera zenei csúcspontjait.

Fogadtatás, előadástörténet és jelentőség

A darab bemutatója után lassan elfogadottságot nyert: Liszt pártfogása és a német nyelvű siker után az előadások szélesebb körben is elterjedtek, Amerika és Anglia színpadain is. Párizsban — ahol kezdetben idegenkedtek a témától — később a Grand Opéra repertoárjának fontos művévé vált, és egy időben csak Charles Gounod Faustja volt népszerűbb. A Sámson és Delila ma is rendszeresen szerepel az operaházak műsorán, különösen Delila szerepe számít rangos mezzoszoprán feladatnak.

Örökség és előadói hagyomány

A darab jelentősége többek közt abban áll, hogy Saint-Saëns operai tehetségét a szélesebb közönség és a kritika is elismerte vele — noha a szerzőt elsősorban szimfonikus és kamarazenei munkái tették híressé. Az opera dramatikus lezárása, a templom pusztulása és a benne rejlő kettősség (hősiesség és tragédia) hozzájárulnak művészi erejéhez. Számos felvétel és ismert előadói értelmezés dokumentálja a mű hosszú életét a nemzetközi operaszíntéren.