Sámson és Delila (opera)

Az opera kompozíciója

Saint-Saëns úgy gondolta, hogy a Sámson és Delila történetéből jó oratóriumot lehetne írni. Az oratóriumok az 1860-as évek végén népszerűek voltak. Párizs városa díjat tűzött ki egy új darabért. Saint-Saëns egy rokonát, Ferdinand Lemaire-t kérte fel a librettó megírására. Lemaire úgy gondolta, hogy Sámson és Delila története jobban illik egy operához. Rábeszélte Saint-Saëns-t, hogy oratórium helyett operát írjon.

Saint-Saëns azért vonzódott a történethez, mert lehetőséget adott neki, hogy egy nagyszerű duettet komponáljon a feltámadó vihar ellenében. Rameau történetének Rameau-féle változatát Voltaire egy operához írt (mára elveszett) librettójából ismerte, de Rameau vihara Isten haragjának metaforája volt. Rossini Otellója közelebb állt ahhoz, amire Saint-Saëns gondolt. Azt írta: "Olyan vihart képzeltem el, amely már nem hors-d'œuvre (étkezés előtt elfogyasztott csemege), hanem a cselekményhez tapad, és eggyé válik vele".

Saint-Saëns 1868-ban látott munkához. Írt egy áriát Delilahhoz, egy duettet Sámson és Delilahhoz, valamint a Prelúdiumot. Ezeket otthon próbálta ki. A barátokat nem nagyon érdekelte. A zeneszerző egy időre félretette a művet. A németországi Weimarban találkozott Liszttel 1870 körül. Liszt bátorította, hogy újra nekifogjon a projektnek. Megígérte Saint-Saënsnek, hogy színpadra állítja az operát.

A Sámson és Delilát először a weimari operaházban mutatták be.

Korai előadások

Saint-Saëns 1873-ban fejezte be a partitúrát. Pauline Viardot a 2. felvonást Croissy egyik kertjében állította színpadra. A párizsi opera igazgatója is jelen volt. Túlságosan wagneriánusnak találta az operát. Úgy vélte továbbá, hogy elhanyagolja a francia operahagyományt. A bibliai történeteket nem vitték színre Franciaországban. Szentségtörésnek tartották. Az 1. felvonást 1875-ben "koncertszerűen" adták elő. Ez azt jelenti, hogy jelmezek, díszletek és "színészi játék" nélkül adták elő. Kudarcot vallott.

Saint-Saëns tovább dolgozott. Kiadta a partitúrát. Dedikációt írt Viardot-nak. Liszt 1877-ben a németországi Weimari Udvari Színházban állította színpadra a művet. Francia helyett németül énekelték. Az opera kedvező fogadtatásra talált. Az embereknek tetszett. Párizst azonban nem nagyon érdekelte. 1890-ben Gabriel Faure zeneszerző sürgetésére Rouenban állították színpadra az operát. Ugyanebben az évben Párizsban is színre vitték. Két évvel később végül a párizsi Opéra is színpadra állította. Az opera népszerűségben Gounod Faustja után a második helyen állt.

Pauline Viardot

Egyéb korai előadások

Miután az opera elnyerte a közönség tetszését, gyorsan elterjedt Franciaországon kívül is. Az első amerikai előadás 1893-ban New Orleansban volt. 1894-ben a New York-i Metropolitan Operaházban állították színpadra. Ezekben a korai időkben Milánóban, Szentpéterváron és Moszkvában is rendeztek előadásokat. Egy 1893-as londoni koncertszerű előadásról francia énekesek sétáltak ki. Elvárták tőlük, hogy francia helyett angolul énekeljenek. Nagy-Britanniában a bibliai történeteket kitiltották a színpadról. A Sámson első teljes előadására 1909-ben került sor. Állítólag VII. Edward angol király segített az opera színpadra állításában.

Értékelés

Goodwin írja, hogy Saint-Saëns tanítványa és barátja, Gabriel Faure mindig azt mondta, hogy a Sámson és Delila azért nem váltott ki érdeklődést Franciaországban, mert a zeneszerzőt szimfonistának tekintették - nem pedig azért, mert az opera bibliai szövegre épült. A "szimfonikus" akkoriban pejoratív kifejezés volt. Az opera- és balettrajongók dobálóztak vele. A Sámson és Delila szintén eltért a 19. századi operahagyományoktól. Ez egy újabb ok volt arra, hogy egyesek figyelmen kívül hagyják. Ez egy háromfelvonásos opera volt, nem pedig a Meyerbeer által meghatározott szokásos ötfelvonásos opera. Az operában csak három főszereplő szerepelt - Sámson, Delila és a főpap -, ami újabb eltérést jelentett a megszokottól.

Saint-Saëns szinte ateista volt. Ebben az operában nem mutatott rá egy erkölcsre, hanem hagyta, hogy a mű önmagáért beszéljen. Csodálta Verdi operáit. Kedvelte Händel és Mendelssohn oratóriumát - két olyan zeneszerzőt, akiknek hatása érezhető a Sámson kórusaiban. A központi csábítási jelenetet a két külső felvonással keretezte. Sámsonnal (erő) és a főpapdal (hatalom) szemben Delila a csábító erő és hatalom karaktere. Sámsont akarja maga mellé állítani - nem szerelemből, hanem saját hiúsága és szexuális kielégülése érdekében. Minden erejét latba veti, hogy sikeresen elcsábítsa a férfit, mert ha nem sikerül, akkor a feje kerül a vágóhídon.

Camille Saint-Saëns

Szerepek az operában

• Sámson (tenor) héber hős és vezér, aki arra buzdítja a hébereket, hogy forduljanak szembe filiszteus ellenségeikkel és rabszolgatartó uraikkal.
• Delilah (mezzoszoprán) gyönyörű nő. Barátságban van a filiszteusokkal, a héberek ellenségeivel.
• Dagon főpap (bariton) filiszteus, aki Delilával együtt Sámson megbuktatását tervezi.
• Abimélek, Gáza kormányzója (basszus) egy filiszteus, akit Sámson megöl az 1. felvonásban. Ő egy Lemaire által kitalált szereplő, aki nem szerepel a bibliai történetben.
• Az első filiszteus (tenor) beszámol Sámson tetteiről Dágonnak.
• A második filiszteus (basszus) beszámol Sámson tetteiről Dágonnak.
• Philistine Messenger (tenor)
• Az óhéber (basszus) azt tanácsolja Sámsonnak, hogy óvakodjon Delila vonzerejétől.

Az opera története

1. felvonás

Gáza egyik terén a héberek a filiszteusok rabszolgaságából való szabadulásért imádkoznak. Sámson megpróbálja felvidítani őket. Abimélek kigúnyolja a hébereket. Azt mondja, hogy az ő istene, Dagon nagyobb, mint a héberek istene. Sámson szembeszáll vele. Abimélek karddal támad Sámsonra. Sámson lefegyverzi és megöli. A héberek elmenekülnek. Dagon főpapja azt tervezi, hogy Delilah segítségével csapdába ejti Sámsont.

Delila belép Dagon papnőivel. Flörtöl Sámsonnal. Meghívja őt a házába Sorekba. Egy öreg héber figyelmezteti Sámsont, hogy ne szeresse Delilát. Sámson Isten védelméért imádkozik. Delila és a papnők táncolni kezdenek. Sámson küzd a Delila iránti vágya ellen. Az öreg héber megismétli figyelmeztetését. Amikor a függöny bezárul, Sámson találkozik Delila tekintetével. Világos, hogy csatlakozni fog hozzá Sorekben.

2. felvonás

A Sorekben Delila a Sámson feletti hatalmáról énekel. Megérkezik a főpap. Jelenti, hogy Sámson és a héberek elpusztították az aratást. Aranyat ajánl Delilának, hogy csapdába ejtse Sámsont. A lány visszautasítja a pénzt. Csak bosszút akar állni. Delila megfogadja, hogy megkeresi Sámson erejének titkát. A főpap távozik.

Delilah mérlegeli a siker esélyeit. Sámson megérkezik, hogy elbúcsúzzon. Azt tervezi, hogy a héber lázadás élére áll. Delila elmondja Sámsonnak, hogy szereti őt. A férfi elismeri, hogy szereti őt. Elragadtatva énekelnek. Delila meg akarja tudni az erejének titkát. Sámson nem árulja el neki. A lány sírva fut be a házába. Sámson követi. Megtudja a férfi erejének titkát. A közelben rejtőzködő filiszteus katonákat hívja. Elfogják Sámsont és megvakítják.

3. felvonás

	"Vois ma misère, hélas!" Enrico Caruso 1916-os felvétele. (Balra) Sámson a futószalagon Carl Heinrich Bloch, 1834-1890
Problémák a fájl meghallgatásával? Lásd a médiasegítséget.

Sámson egy malomkerékhez van láncolva egy börtönben. Imádkozik népéért. Szenvedni fognak az ő bűneiért. Sámson felajánlja az életét áldozatul. A távolban a héberek szomorú éneke hallatszik.

A filiszteusok győzelmi ünnepségre készülnek Dagon templomában. A papok és papnők halkan énekelnek. A papok vad bacchanálist táncolnak. Sámson belép egy fiú vezetésével. A főpap kigúnyolja. Delila gúnyolódik vele. A papok arra próbálják kényszeríteni, hogy térdre boruljon Dagon szobra előtt. A fiú a templom két fő oszlopához vezeti őt. Sámson erőért imádkozik. Lerántja az oszlopokat. A templom összeomlik. Sámson ellenségeivel együtt a kövek alatt összezúzódik.

Delilah William Westmore Story amerikai szobrászművész alkotása, 1877

Zenei csúcspontok

• Amour! viens aider ma faiblesse
• Mon cœur s'ouvre à ta voix
• Vois ma misère, hélas!
• Bacchanale

az Encyclopedia Americana, 2002; 24. kötet, 185-86. oldal