Gioachino Rossini – olasz operaszerző, A sevillai borbély alkotója (1792–1868)
Gioachino Rossini (1792–1868) — olasz operaszerző, az A sevillai borbély alkotója. Dallamos, változatos operák, híres nyitányok és örök zenei örökség.
Gioachino Rossini (született Pesaro, 1792. február 29. - meghalt Passy, 1868. november 13.) olasz zeneszerző. Korának leghíresebb operaszerzője volt. Operái sok új ötletet tartalmaztak; az olasz operairodalomban addig megszokott megoldásokat élettel telivé és változatossá tette. Míg az olyan korábbi szerzők, mint Cimarosa és Paisiello gyakran hasonló elvek szerint írtak, Rossini azzal tette egyedivé operáit, hogy ügyesen írta az énekeseknek szánt szólamokat, emlékezetes dallamokat adott szereplőinek, gazdagította a zenekari szerepeltetést, és gyakran választott fordulatos, izgalmas történeteket. Valamennyi korszakában dolgozott komikussal (opera buffa) és drámaival (opera seria) is. Az az opera, amelyről ma leginkább ismert, az Il Barbieredi Siviglia (A sevillai borbély). Operáinak nyitányai közül sokat játsszák zenekari koncerteken; különösen ismert a Guillaume Tell (Tell Vilmos) című operájának nyitánya, a „William Tell Overture”, amelyet a filmekben és tévéműsorokban is gyakran használnak (például a The Lone Ranger témájaként).
Rövid életrajzi vázlat
Rossini zenészcsaládban született, korán kezdett zenélni és komponálni. Tanulmányait Bolognában folytatta, ahol többek között Padre Stanislao Mattei volt a mestere. Már fiatalon, 1810 körül írta első operáját, és rendkívül termékeny volt: 1810 és 1829 között mintegy harminc–negyven operát komponált, melyekkel egész Európában hírnevet szerzett. Dolgozott Olaszország különböző operaszínházaiban (Velence, Róma, Nápoly, Milánó), majd Párizsban is hosszabb ideig tevékenykedett: 1824 körül a Théâtre-Italien (Théâtre des Italiens) rendezésében is részt vett.
Stílus és jelentőség
Rossini egyik jellegzetessége a gyors, fülbemászó dallamok és a hangszerelésből kiinduló effektusok használata volt. Nevéhez fűződik a közismert „Rossini-crescendo” fogalma: olyan fokozatos, dinamikai építkezés, amelyben ismétlődő motívumok és növekvő hangzás teremtenek feszültséget. Kiemelkedő volt az énekes szólamok írásában való jártassága, ami a bel canto hagyományának egyik alapkövét képezte. Komikus és komoly operái egyaránt hatottak a későbbi bel canto mesterekre (pl. Bellini, Donizetti), valamint a XIX. századi operai nyelv fejlődésére.
Visszavonulás és utolsó évek
A Guillaume Tell (1829) bemutatója után Rossini lényegében visszavonult az operaírástól: később ritkán vállalt nagy operai munkát, és többször visszautasította barátai kérését új operák komponálására. Ez azonban nem jelentette azt, hogy teljesen abbahagyta volna a zeneszerzést: írt zenekari darabokat, oratóriumokat és vallásos műveket, például a Stabat Mater-t (részletekben és különböző időpontokban készült) és az 1863-as Petite messe solennelle-t. Élete végén Párizs környékén, Passy-ban élt, ahol 1868-ban hunyt el.
Hagyaték
Rossini öröksége ma is élénk: operái gyakran szerepelnek a repertoárban, nyitányai és részletei koncertek kedvencei, és számos kifejezés (például a Rossini-crescendo) a zenei szaknyelv részévé vált. Magyar és nemzetközi előadások rendszeresen műsorra tűzik műveit, így az utókor továbbra is ismeri és élvezi dallamgazdag, találékony operaszerzői nyelvét.
Gioachino Rossini
Life
Rossini az 1792-es szökőév február 29-én született. Szülőhelye Pesaro, egy olaszországi kisváros az Adria partján. Édesapja katonai zenekarokban és operaházakban kürtön játszott, édesanyja pedig operákban énekelt. Szülei gyakran együtt turnéztak, és a fiatal Rossini a nagymamája gondjaira bízta magát. A család végül Bolognában telepedett le. Rossini ének-, cselló-, zongora- és ellenpontleckéket vett. Az ellenpontleckéket nem szerette, de segített neki a különböző zenei stílusok tanulmányozásában, és nagyon jó lett a harmónia világos megírásában.
Korai karrier
Az olasz operának ebben az időben új zeneszerzőre volt szüksége, aki több életet visz bele. Első kilenc operájából ötöt a velencei Teatro S Moise számára írt. Hamarosan más színházak is felkérték operák írására. 1812-ben a milánói Teatro alla Scala számára írta a La pietra del paragone című operát. Nagy sikert aratott. E korai operák közül sok vígopera (opera buffa) volt. Néha olyan sok új operát kellett létrehoznia, hogy a már megírt zenéjének egy részét egy másik operában újra és újra felhasználta. Ennek ellenére sok szép zenét tartalmaznak, és Rossini zenei személyisége egyre inkább kibontakozott. Nyitányai finom zenekari színezetűek. Gyakran lassú résszel kezdte, majd crescendóval gyors zenébe ment át. Mivel ezt gyakran tette, gyakran nevezik "Rossini crescendónak" vagy "Rossini-rakétának".
Nem volt könnyű megkeresnie annyi pénzt, amiből el tudta volna tartani magát. Csak azokért az operákért kapott fizetést, amelyekben részt vett. Akkoriban még nem voltak szerzői jogi törvények. A fontos énekeseket jól megfizették, de a zeneszerzők sokkal kevesebbet kerestek. Nagyon keveset tudunk az akkori életéről, de azt tudjuk, hogy sokat utazott. Leghíresebb operái ebből az időszakból a Tancredi, a La Gazza Ladra (A tolvaj szarka) és az Il barbiere di Siviglia (A sevillai borbély), amelyet gyakran a legnagyobb vígoperának neveznek.
Pályafutás közepén
1815-re Rossini operái Nápoly kivételével Nyugat-Európában mindenütt híresek voltak. A nápolyi opera az egész 18. században híres volt, és a város büszke volt hagyományaira. A nápolyiak nem akarták, hogy egy fiatal, északi zeneszerző folytassa operai hagyományaikat. Ennek ellenére Rossini hamarosan elnyerte a szívüket. A Teatro S Carlo számára írt, amelynek remek zenekara és nagyon jó énekesei voltak. Legjobb komoly operái (opera seria) közül sokat Nápolyban írt, és ez a hagyomány, amelyet felépített, lehetővé tette, hogy Verdi harminc évvel később átvegye tőle a vezető olasz operaszerzői posztot.
Későbbi karrier
Rossini nemzetközi hírneve Bécsbe vitte, ahol találkozott Beethovennel. Miután egy időre visszatért Olaszországba, Párizsba és Angliába utazott. Mindössze 31 éves volt, és 34 operát írt. A párizsi közönség már ismerte operáit. Londonban Rossini-fesztivált szerveztek. Angliában töltött ideje nagy részét társasági partikon töltötte, gazdag emberek házaiban, akik szívesen fizettek neki pénzt, hogy vendégül láthassák. Nem sokkal ezután öt évre Párizsban telepedett le. A Théâtre-Italien igazgatója volt 1836-ig. Két legnagyobb operája ebből az időszakból a Le Comte Ory (amely egy opéra comique volt) és a Guillaume Tell, amely Schiller színdarabján alapult. Ezekben a művekben gyönyörűen áramló dallamok (mint az olasz operában) és nagy dráma (mint a francia operában) egyaránt megtalálhatóak.
Nyugdíjba vonulás
1829-ben, 37 éves korában Rossini úgy döntött, hogy visszavonul. Sok pénze volt, de az egészsége nem volt túl jó. Bár írt néhány kisebb zeneművet, többé nem komponált operát. Visszament Bolognába, bár közel 20 évvel később feleségével együtt visszatért Párizsba. Itt javult az egészsége, és írt egy kis zenét. A 12 hangra, két zongorára és harmóniumra írt Petite messe solennelle című művét ma is játsszák. Amikor 1868-ban meghalt, több ezer ember jött el a temetésére.
Rossini helye a zenetörténetben
Rossini a klasszikus korszak zeneszerzője volt. 18. századi operahallgatáson nevelkedett, és legismertebb zenéjének nagy része még mindig klasszikus stílusú, de érettebb korában sokat fejlődött, és pályája végére már romantikusabb stílusban írt. Fokozatosan felhagyott azzal, hogy végig megszabott számokat tartalmazó zenét írjon: az élesen áriákra és recitativókra osztott zenét. Recitativói kifejezőbbek lettek, és csembaló helyett zenekari kísérettel szólaltak meg. Ez hozzájárult ahhoz, hogy zenéje folyamatosabbá váljon. Nem gyakran írt kasztráltakra, mivel azok kimentek a divatból. A kórus fontos szerepet játszik operáinak drámájában (a 18. századi operákban csak kommentálták a történéseket).
Kérdések és válaszok
K: Ki volt Gioachino Rossini?
V: Gioachino Rossini olasz zeneszerző 1792. február 29-én született Pesaróban, és 1868. november 13-án halt meg Passyban.
Q: Miről volt híres Rossini?
V: Rossini arról volt híres, hogy korának legjelentősebb operaszerzője volt.
K: Hogyan tette Rossini érdekesebbé operáit?
V: Rossini úgy tette érdekesebbé operáit, hogy ügyesen írt az énekesek számára, jó dallamokat adott nekik, érdekes zenét épített be a zenekar számára, és változatos történeteket választott operáihoz.
K: Melyik opera tette Rossinit ma a legismertebbé?
V: Az az opera, amely Rossinit ma a legismertebbé tette, A sevillai borbély vagy Il Barbiere di Siviglia.
K: Játsszák ma is Rossini operáinak nyitányait?
V: Igen, Rossini operáinak számos nyitányát ma is játsszák, a leghíresebb a Guillaume Tell vagy Tell Vilmos nyitánya.
K: Melyik brit tévéműsorban szerepelt a Guillaume Tell nyitánya?
V: A Guillaume Tell nyitánya a The Adventures of William Tell című brit televíziós sorozatban szerepelt.
K: Rossini haláláig folytatta a zeneszerzést?
V: Nem, Rossini élete utolsó 40 évében abbahagyta a zeneszerzést, annak ellenére, hogy barátai arra kérték, írjon még egy operát.
Keres