Anglia parlamentje
Az angliai parlament az Angliai Királyság törvényhozó szerve volt. Gyökerei a kora középkorig nyúlnak vissza. Egyre inkább átvette az uralkodó hatalmát, és az 1707-es Act of Union után Nagy-Britannia parlamentjének, majd az Egyesült Királyság parlamentjének fő részévé vált.
Napjainkban egyre többen követelik, hogy Anglia kapjon saját, független parlamentet, ahogyan az Egyesült Királyság többi országa, Skócia, Wales és Észak-Írország is. Ezt nevezik decentralizációnak.
Az angol parlament a király előtt 1300 körül.
Történelem
Origins
A Parlament eredete az angolszászok idejében keresendő. Az angolszász királyokat a Witenagemot nevű tanács tanács tanácsolta, amelybe a király fiai és testvérei tartoztak.
Az Ealdormenek, vagyis a megyék vezetői és az állam vezető egyházi személyiségei is helyet kaptak. A király továbbra is a legfelsőbb hatalommal rendelkezett, de törvényeket csak a Witenagemot tanácsának (és a későbbi időkben beleegyezésének) kikérése után hoztak.
Fejlesztés
A királyi tanács lassan parlamentté nőtte ki magát. A parlament szó először III. Henrik uralkodása alatt fordul elő hivatalos dokumentumokban. Ez még mindig többnyire informális volt, és nem volt hivatalos testület. A megyei választókerületek parlamenti választásain a szavazati jog az országban mindenütt azonos volt, és mindenki szavazati jogot kapott, aki évi 40 shilling bérleti díjért földterület szabad tulajdonosa volt (Forty-shilling Freeholders).
A parlament hatalmának növekedését lelassította az István és Matilda császárnő közötti polgárháború. A rózsák háborúinak végére ismét a királyé lett a legerősebb hatalom. A korona VIII. Henrik uralkodása alatt volt hatalma csúcsán.
A korona és a parlament közötti nagy küzdelem I. Jakab utódja, I. Károly alatt zajlott le. 1628-ban az alsóház elküldte Károlynak a Petition of Right-t, amelyben követelte, hogy újra megkapja a jogait. Bár elfogadta a petíciót, később bezáratta a parlamentet, és tizenegy évig nélkülük kormányzott. Csak miután a háború következtében pénzgondjai támadtak, volt kénytelen összehívni a parlamentet, hogy új adókat engedélyezhessenek. Az új parlament meglehetősen lázadó volt, ezért a király már három hét után bezáratta őket; ezt nevezték rövid parlamentnek. Ez azonban nem segített a királynak a pénzproblémáján, így rájött, hogy újabb parlamentet kell összehívnia. A királlyal folytatott hatalmi harcuk az angol polgárháborúhoz vezetett. A parlamentet támogatókat parlamentaristáknak vagy "kerekfejűeknek" nevezték. Károlyt 1649-ben a Rump Parlament halálra ítélte, és helyére a katonai diktátor Oliver Cromwell lépett. Cromwell halála után azonban 1660-ban helyreállították a monarchiát.
A restaurációt követően az uralkodók beleegyeztek, hogy rendszeresen összehívják a parlamentet. A parlamenti szabadságjogok azonban nem voltak egyértelműen garantálva, amíg a népszerűtlen katolikus uralkodó, II. Jakab 1688-ban el nem kényszerült menekülni az országból. A parlament úgy döntött, hogy lemondott a koronáról, és azt katolikus fia helyett protestáns lányának, Máriának ajánlotta fel. Mária, II. Mária férjével, III. Vilmossal együtt uralkodott.
Unió: Nagy-Britannia parlamentje
Az 1707-es uniós szerződést követően az 1707-ben elfogadott két parlamenti törvény - az angol és a skót parlament - létrehozta az új Nagy-Britanniai Királyságot, feloszlatta mindkét parlamentet, és helyükbe az angol parlament korábbi székhelyén működő új brit parlament lépett.
Kapcsolódó oldalak
- Parlamenti képviselő
