Az angliai parlament: történelme és a független angol parlament vitája
Fedezze fel az angliai parlament történetét és a független angol parlament vitáját: decentralizáció, érvek és lehetséges jövők.
Az angliai parlament az Angliai Királyság törvényhozó szerve volt. Gyökerei a kora középkorig nyúlnak vissza. Egyre inkább átvette az uralkodó hatalmát, és az 1707-es Act of Union után Nagy-Britannia parlamentjének, majd az Egyesült Királyság parlamentjének fő részévé vált.
Napjainkban egyre többen követelik, hogy Anglia kapjon saját, független parlamentet, ahogyan az Egyesült Királyság többi országa, Skócia, Wales és Észak-Írország is. Ezt nevezik decentralizációnak.
Történeti áttekintés
A középkori angol gyűlésekből, a király és a bárók közötti tárgyalásokból alakult ki fokozatosan a parlament intézménye. A 13–14. századtól kezdve a különböző rendek (főleg nemesek, papság és a városok képviselői) rendszeresen tanácskoztak törvényhozási és adózási kérdésekben. A parlament szerepe évszázadok alatt bővült: ellenőrizte a király pénzügyeit, alkotott jogszabályokat és idővel a végrehajtó hatalom feletti befolyást is növelte.
Az 1707-es Act of Union és következményei
Az 1707-es Act of Union egyesítette az angol és a skót koronákat és parlamenteket, így létrejött a Nagy-Britannia parlamentje. Ennek eredményeként az angliai parlament önálló intézményként megszűnt, helyét a közös parlament vette át Westminsterben. Később, más politikai változásokkal (például 1801, majd a 20. század dekolonizációs folyamataival) kialakult a ma ismert Egyesült Királyság parlamentje.
Miért került fókuszba újra az angol parlament kérdése?
A 1990-es évektől kezdődően a brit kormány decentralizációs politikát indított, és létrejöttek a különböző devolúciós intézmények: a skót parlament, a walesi nemzeti gyűlés (Senedd) és az észak-ír közgyűlés. Mivel Anglia számára nem hoztak létre hasonló intézményt, egyre több vitát váltott ki az úgynevezett „West Lothian kérdés”: mi történjen akkor, amikor a skót, walesi vagy észak-ír képviselők az Egyesült Királyság parlamentjében angliai ügyekben is szavaznak, míg az angol képviselőknek nincs viszontszavazati joguk azokon a devolúció alá eső területeken, amelyek a skót vagy walesi parlament hatáskörébe tartoznak.
Érvek a független angol parlament mellett
- Demokratikus igazságosság: az angol választópolgárok úgy érezhetik, hogy ügyeik felett angol döntéshozók rendelkeznek.
- Közigazgatási hatékonyság: az angol ügyeket angol képviselők kezelnék, ami világosabb felelősségi viszonyokat teremthet.
- Kulturális és regionális különbségek kezelése: Anglián belül is jelentősek a regionális eltérések; egy saját parlament keretet adhatna a helyi politikának.
Érvek az angol parlament ellen
- Összetettség és költségek: egy új parlament létrehozása jelentős költségekkel és intézményi átalakítással járna.
- Központi hatalom kérdése: Anglia lakossága és gazdasági ereje miatt egy angol parlament túl nagy befolyást gyakorolhatna a brit szintű döntésekre.
- Megoldás hiánya az országon belüli egyenlőtlenségekre: egy angol parlament nem feltétlenül orvosolja az angliai észak–dél különbségeket; regionális megoldások is szükségesek lehetnek.
Lehetséges modellek
A vita során több megoldást javasoltak:
- Teljes angol parlament: Anglia külön parlamentje, amely kizárólag angliai ügyekről dönt.
- Anglia-only törvényhozói szavazatok (EVEL): az Egyesült Királyság parlamentjén belül technikai megoldás, amely korlátozza a skót, walesi és észak-ír képviselők részvételét az angliai ügyekben. (Egy ilyen rendszer volt korábban is alkalmazva rövid időre.)
- Regionális gyűlések: Anglián belüli régiók kapnának saját gyűléseket, amelyek a helyi ügyeket intézik.
- Szövetségi modell: az Egyesült Királyság átalakítása laza szövetséggé, ahol minden tagország önállóbb jogkörökkel rendelkezik.
Gyakorlati kérdések és következmények
Az angol parlament létrehozása számos alkotmányos és gyakorlati kérdést vet fel: hogyan oszlanak meg a hatáskörök a Westminster és az új testület között; mi lesz a képviseleti aránnyal; hogyan érinti mindez a House of Lords szerepét; illetve miként rendezik az Anglia és Wales közös jogi rendszere (England and Wales) státuszát. Emellett politikai vita tárgya lenne, hogy ilyen átalakítás hogyan változtatná meg az Egyesült Királyság egységét és nemzetközi szerepét.
Összefoglalás
Az angliai parlament története régmúltba nyúlik, de intézményes formájában 1707 után beolvadt a közös brit parlamentbe. A devolúció következtében ma élénk vita zajlik arról, hogy szükség van-e Anglia számára külön törvényhozó testületre. A kérdés komplex, és érvek, valamint ellenérvek sokasága húzódik mögötte; a döntés politikai, jogi és gyakorlati szempontok mérlegelését igényli.
Az angol parlament a király előtt 1300 körül.
Történelem
Origins
A Parlament eredete az angolszászok idejében keresendő. Az angolszász királyokat a Witenagemot nevű tanács tanács tanácsolta, amelybe a király fiai és testvérei tartoztak.
Az Ealdormenek, vagyis a megyék vezetői és az állam vezető egyházi személyiségei is helyet kaptak. A király továbbra is a legfelsőbb hatalommal rendelkezett, de törvényeket csak a Witenagemot tanácsának (és a későbbi időkben beleegyezésének) kikérése után hoztak.
Fejlesztés
A királyi tanács lassan parlamentté nőtte ki magát. A parlament szó először III. Henrik uralkodása alatt fordul elő hivatalos dokumentumokban. Ez még mindig többnyire informális volt, és nem volt hivatalos testület. A megyei választókerületek parlamenti választásain a szavazati jog az országban mindenütt azonos volt, és mindenki szavazati jogot kapott, aki évi 40 shilling bérleti díjért földterület szabad tulajdonosa volt (Forty-shilling Freeholders).
A parlament hatalmának növekedését lelassította az István és Matilda császárnő közötti polgárháború. A rózsák háborúinak végére ismét a királyé lett a legerősebb hatalom. A korona VIII. Henrik uralkodása alatt volt hatalma csúcsán.
A korona és a parlament közötti nagy küzdelem I. Jakab utódja, I. Károly alatt zajlott le. 1628-ban az alsóház elküldte Károlynak a Petition of Right-t, amelyben követelte, hogy újra megkapja a jogait. Bár elfogadta a petíciót, később bezáratta a parlamentet, és tizenegy évig nélkülük kormányzott. Csak miután a háború következtében pénzgondjai támadtak, volt kénytelen összehívni a parlamentet, hogy új adókat engedélyezhessenek. Az új parlament meglehetősen lázadó volt, ezért a király már három hét után bezáratta őket; ezt nevezték rövid parlamentnek. Ez azonban nem segített a királynak a pénzproblémáján, így rájött, hogy újabb parlamentet kell összehívnia. A királlyal folytatott hatalmi harcuk az angol polgárháborúhoz vezetett. A parlamentet támogatókat parlamentaristáknak vagy "kerekfejűeknek" nevezték. Károlyt 1649-ben a Rump Parlament halálra ítélte, és helyére a katonai diktátor Oliver Cromwell lépett. Cromwell halála után azonban 1660-ban helyreállították a monarchiát.
A restaurációt követően az uralkodók beleegyeztek, hogy rendszeresen összehívják a parlamentet. A parlamenti szabadságjogok azonban nem voltak egyértelműen garantálva, amíg a népszerűtlen katolikus uralkodó, II. Jakab 1688-ban el nem kényszerült menekülni az országból. A parlament úgy döntött, hogy lemondott a koronáról, és azt katolikus fia helyett protestáns lányának, Máriának ajánlotta fel. Mária, II. Mária férjével, III. Vilmossal együtt uralkodott.
Unió: Nagy-Britannia parlamentje
Az 1707-es uniós szerződést követően az 1707-ben elfogadott két parlamenti törvény - az angol és a skót parlament - létrehozta az új Nagy-Britanniai Királyságot, feloszlatta mindkét parlamentet, és helyükbe az angol parlament korábbi székhelyén működő új brit parlament lépett.
Kapcsolódó oldalak
- Parlamenti képviselő
Keres