VIII. Henrik életrajza: Anglia királya, egyházi szakadás és hatalom (1491–1547)

Henrik 1491. június 28-án született a Greenwich-palotában, VII. Henrik és Yorki Erzsébet fiaként. Hét gyermekük egyike volt. Közülük négyen élték túl a csecsemőkort: Arthur, walesi herceg; Margit; Henrik; és Mária.

Saját szolgái és zenészei voltak, köztük egy John Goose nevű bolond. Még korbácsfiúja is volt, akit megbüntettek Henryért, ha valami rosszat tett. Henrik herceg szerette a zenét, és nagyon jól is értett hozzá. Már 10 éves korában számos hangszeren tudott játszani, többek között furulyán, hárfán, brácsán és dobon. Henrik már fiatal korában tudós, nyelvész, zenész és sportoló volt. Folyékonyan beszélt latinul, franciául és spanyolul. A legjobb tanárokat kapta, és a lovagi tornát, az íjászatot, a vadászatot és más katonai művészeteket is meg kellett tanulnia. Henrik nagyon vallásos volt.

Henrik idősebb testvére, Artúr volt a trónörökös. Ez azt jelenti, hogy ő lett volna a király, amikor VII. Henrik meghalt. Artúr egy spanyol hercegnőt, Aragóniai Katalint vette feleségül (spanyolul Catalina de Aragon volt a neve). Artúr herceg néhány hónappal később meghalt. Ő 15 éves volt, Henrik pedig 10 éves. Bátyja halála után Henrik lett a trónörökös.

Amíg apja élt, szorosan figyelték, mert a király féltette egyetlen megmaradt férfi örökösének biztonságát. Henrik csak egy magánajtón keresztül mehetett ki, és akkor is csak külön erre a célra kijelölt emberek vigyáztak rá. Senki sem beszélhetett Henrikkel. Ideje nagy részét a szobájában töltötte, ahová csak az apja hálószobáján keresztül lehetett bejutni. Henry soha nem szólalt meg nyilvánosan, kivéve, ha apja kérdésére kellett válaszolnia. Lelkes személyiségét nyilvános alkalmakkor kordában tartotta, mert félt apja indulataitól. Apja kevés felkészítést kapott a későbbi királyi szerepére, és uralkodása első éveiben nagymértékben támaszkodott tanácsadóira. 1509-ben VII. Henrik is meghalt tuberkulózisban, és fia lett VIII. Henrik király. Ő 17 éves volt.

Korai évek

Három hónappal a királlyá válása után Henrik feleségül vette Aragóniai Katalint. Megpróbáltak gyermeket vállalni, mivel Henrik fiút akart, aki a következő király lehet. A nő 1511-ben fiút szült, akit Henriknek neveztek el, de hét héttel később meghalt. Később egy lánynak adott életet, a későbbi I. Mária királynőnek, az összes többi gyermeke halva született (születés előtt meghalt). Volt egy fia (Henry Fitzroy) egy nőtől, akivel nem volt házas. Ez a fiú nem lehetett király.

Henrik korán kivégeztette apja két tanácsadóját. Nem voltak népszerűek, és Henrik azt állította, hogy ellopták a pénzt, amelyre vigyáztak. Henrik uralkodása hátralévő részében gyakran végeztetett ki mindenkit, aki nem tetszett neki. 1514-től Thomas Wolsey Henrik fontos tanácsadója lett. Wolsey segített Henriknek megváltoztatni a kormányt, hogy a király nagyobb hatalmat kapjon. Wolsey később bíboros lett, ami az egyház fontos személyiségévé tette.

Henrik eleinte barátkozni akart a francia királlyal. De hamarosan inkább Spanyolországgal, a pápával és a Szent Római Birodalommal szövetkezett, hogy meggyengítse Franciaországot. Arról álmodott, hogy még több földet szerezzen Franciaországban. Az eredmények vegyesek voltak: 1513-ban Anglia néhány csatát megnyert Franciaország ellen. A szövetség gyengítette Franciaország hatalmát a pápával szemben. Skócia 1514-ben megtámadta Angliát, de csúfos vereséget szenvedett a floddeni csatában. Henrik azonban sok pénzt költött, és nem sok földet nyert.

1520-ban Calais-ban (akkoriban a város még nem Franciaországhoz, hanem Angliához tartozott) került sor az "Aranyruhás mező" elnevezésű eseményre. Az eseményt a Franciaország és Anglia közötti béke megünneplésére rendezték, mivel hosszú ideje háborúban álltak egymással. Rengeteg pénzt költöttek rá. Az emberek két és fél héten át élvezték a zenét, a táncot, az ételeket, a bort és a kultúrát. Henrik híres módon birkózott I. Ferenc francia királlyal, és vesztett. Ennek ellenére Anglia és Franciaország hamarosan újra harcba szállt egymással. Miután 1525-ben szerződést kötöttek, kevesebb volt a harc.

Split Rómával

A legfontosabb esemény, ami Angliában történt, amikor Henrik volt a király, az ország vallásváltása volt. Eleinte semmi jele nem volt annak, hogy Henrik ezt megtenné. Nyolc évvel Henrik uralkodása után Németországban megkezdődött a protestáns reformáció. Addig egész Nyugat-Európa a római katolikus egyházhoz tartozott. Amikor a reformáció elkezdődött, néhány ország elszakadt a római katolikus egyháztól, és protestáns egyházakat alakított. Henrik eleinte ellenezte ezt. A reformáció nem terjedt el azonnal Angliában. Az 1530-as évekre azonban már sok befolyásos ember volt Angliában, akiknek tetszett a reformáció gondolata.

Henrik kétségbeesetten vágyott egy fiúra. 1527-re Henrik el akart válni Katalintól, és feleségül akarta venni Boleyn Annát. A római katolikus egyház szerint nem válhatott el a pápa megkérdezése nélkül. Henrik megkérte a pápát, de a pápa nem volt hajlandó erre. A pápa azt mondta, hogy ez ellenkezik az egyház tanításával. Henrik Wolsey-t hibáztatta, amiért nem tudta megváltoztatni a pápa véleményét. Elbocsátotta Wolsey-t, és bíróság elé állíttatta, bár Wolsey meghalt, mielőtt erre sor kerülhetett volna. Ezt követően Thomas More lett a legfőbb tanácsadója. More azonban ellenezte a válást, ezért néhány évvel később Thomas Cromwell váltotta fel. Henrik emellett egy Thomas Cranmer nevű férfit választott Canterbury érsekévé. Henrik tudta, hogy Cranmer azt teszi, amit ő akar, és Cranmer beleegyezett, hogy Henrik elválhasson Katalintól. A pápa ezt nem tudta, ezért hagyta, hogy Cranmer legyen az érsek.

Egy erős uralkodó kényszeríthette volna a pápát, hogy meggondolja magát, de a leghatalmasabb uralkodók ellenezték volna a válást. Katalin unokaöccse V. Károly, a Szent Római Birodalom császára volt, Katalin pedig Spanyolországból, a legnagyobb katolikus országból származott. 1534-ben a válásról való megegyezésre tett kísérletek kudarcba fulladtak.

Henrik kérte a parlamentet, hogy fogadják el a szupremáciai törvényt, amely azt jelentette, hogy Angliában a király, nem pedig a pápa az egyház feje. Ezzel létrejött az új anglikán egyház. A pápa annyira feldühödött, hogy kiátkozta Henriket, ami azt jelentette, hogy Henriket kidobták az egyházból. Henrik ezután minden papot és püspököt arra kényszerített, hogy őt fogadják el új vezetőnek. Aki ezt megtagadta, azt megbüntették. A megöltek között volt Thomas More és régi tanítója, John Fisher is.

Henrik nem volt igazi protestáns. Azt akarta, hogy az anglikán egyház a római katolikus egyházhoz hasonló legyen, de az ő irányítása alatt álljon. Néhány protestánst ki is végeztek, köztük Anne Askew-t is. Henriket azonban könnyen megvezették olyan emberek, mint Thomas Crownell, Thomas Cranmer és Anne Bolyen, akik titokban azt akarták, hogy az ország protestáns legyen. Csak VI. Edward és I. Erzsébet uralkodása idején vált az anglikán egyház teljesen protestánssá.

Henrik és Cromwell úgy gondolta, hogy a kolostoroknak, amelyekben római katolikus szerzetesek és apácák éltek, több pénzük és földjük volt, mint amennyire a szerzeteseknek és apácáknak szükségük volt. Henrik arra kényszerítette a szerzeteseket és apácákat, hogy költözzenek ki a kolostorokból. Ezután Henrik a pénzüket és földjeiket olyan férfiaknak adta, akik támogatták őt. A legtöbb férfi, aki pénzt és földet kapott a bezárt kolostorokból, protestáns volt. Ezt az eseményt a kolostorok feloszlatásának nevezték.

Későbbi házasságok

Aragóniai Katalintól való válása után VIII. Henrik feleségül vette Boleyn Annát, aki fiatalabb volt Katalinnál, és még mindig képes volt gyermekeket szülni. Amikor Annának Katalinhoz hasonlóan csak egy lánya született, fia pedig nem, Henrik árulással vádolta meg, és egy francia kardforgatóval lefejeztette. Ezután újabb feleség után kezdett nézni. Henrik leghűségesebb hivatalnoka, Thomas Cromwell segített neki megtalálni a módját, hogy megszabaduljon Annától: olyan embereket talált, akik azt állították, hogy a nő több más férfi szeretője is volt. Annát bíróság elé állították, bűnösnek találták, és kivégezték, mégpedig úgy, hogy levágták a fejét.

Henrik harmadik felesége Jane Seymour volt. Hamarosan egy Edward nevű fiúnak adott életet. Bár ez nagyon boldoggá tette Henriket, néhány nappal később Jane meghalt. Henrik nagyon szerette őt, és soha nem tudta túltenni magát a halála miatti szomorúságán. Minden iránt elvesztette az érdeklődését, és egyre nagyobb lett. Dühös lett Thomas Cromwellre, amikor Cromwell azt javasolta, hogy Jane halála után újra nősüljön meg.

Egy idő után Henry meggondolta magát. Mivel még mindig csak egy fia volt, rájött, hogy talán jó ötlet lenne újra megnősülni, és beleegyezett, hogy feleségül vegye Klevei Annát, egy német hercegnőt. Amikor Anna megérkezett, Henrik nem találta olyan szépnek, mint amilyennek a képeken látta, és nem volt elégedett vele. Anna is elégedetlen volt, és már néhány hónap után beleegyezett, hogy elváljon Henriktől. Cromwell segített megszervezni a házasságot. Henrik megharagudott Cromwellre, és kivégeztette.

Közben Henrik felfigyelt egy fiatal hölgyre az udvarban, akit Catherine Howardnak hívtak, és úgy gondolta, hogy jó feleség lehet belőle. Catherine Howard unokatestvére volt Henrik második feleségének, Anne Boleynnek. Henrik és Katalin 1540-ben összeházasodtak, de Katalin sokkal fiatalabb volt Henriknél, és hamarosan megunta a férfit, és más férfiakkal kezdett flörtölni. Miután alig több mint egy évig voltak házasok, Henrik rájött, hogy Katalin viszonyt folytatott valaki mással. Bűnösnek találták árulásban, és kivégezték, akárcsak néhány évvel korábban Boleyn Annát.

Henrik hatodik és egyben utolsó feleségét Catherine Parrnak hívták. Harmincas éveiben járó nő volt, aki már kétszer volt házas. Az első két férje sokkal idősebb volt nála, és mindketten meghaltak. Henrik úgy gondolta, hogy a nő értelmesebb és hűségesebb lesz, mint a többi felesége, és kiderült, hogy igaza volt. Catherine Parr több mint három évig, Henrik haláláig maradt Henrik felesége, de gyermekük nem született.

Miután elvált Aragóniai Katalintól, Henrik számos különböző betegségben kezdett szenvedni, soha többé nem nyerte vissza egészségét. 1547. január 28-án, 55 éves korában halt meg, és a windsori kastélyban temették el. Henrik két királynő és egy király apja volt. Ők voltak I. Mária angol királynő, I. Erzsébet angol királynő és VI. Edward angol király. Egyiküknek sem volt saját gyermeke.

Henrik uralkodása alatt, 1536-ban elfogadták az unióról szóló törvényt, amely hosszú távú hatást gyakorolt Walesre mint nemzetre. Az unióról szóló törvény azt jelentette, hogy a walesi embereket arra kényszerítették, hogy angolul beszéljenek, és az olyan dolgokat, mint például az útjelző táblák, angolra fordították le. A királyi család, amelynek székhelye Londonban volt, mostantól hivatalosan is irányította Walest. A törvény azonban azt is jelentette, hogy a walesi állampolgárok ugyanazokat a jogokat kapták, mint az angolok, így az új törvénynek volt egy jó oldala is.

Henry gyakran szerette, ha portréin vagy ételekkel, vagy háziállatokkal együtt örökítették meg. Sok háziállata volt. Henriket gyakran látták a kutyájával. Volt egy fehér mopsza, és nagyon is tudatában volt annak, hogy kutyája mennyire reprezentálja őt, mint gazdag embert.

VIII. Henrik sok időt töltött a Hampton Court Palace nevű pompás épületben, amely barátja, Thomas Wolsey bíborosé volt. Miután összeveszett Wolseyval, Henrik magáévá tette a palotát. A palotát jóval nagyobbá tette, és olyan dolgokat épített, mint a teniszpályák és a lovagi tornapályák.