Az Egyesült Királyság parlamentje

 Hogyan működik a brit parlament

Az Egyesült Királyság parlamentje három különálló részre oszlik, az alsóházra (House of Commons, az alsóház), a lordokra (a felsőház) és az uralkodóra. A törvényhozó hatalom nagy része az alsóházban összpontosul. Ez 650 parlamenti képviselőből (MP) áll. Ezeket az embereket az Egyesült Királyság lakosai választják meg, hogy képviseljék őket az alsóházban. A képviselők többségét birtokló politikai párt vezetője általában miniszterelnökké válik, de nem államfő, ez a pozíció az uralkodónak van fenntartva. Az alsóház indítja a legtöbb törvényjavaslatot, a többi a Lordok Házából származik, és a többi örökös tag és két másik örökös tag, akik a Lordok Házában ceremoniális tisztséget töltenek be, választása eredményeképpen dönt az adókulcsokról. Ők az Earl Marshal, aki mindig Norfolk hercege, és a Lord Great Chamberlain, Cholmondeley márkija. A Lordok Háza jogosult a törvényjavaslatok elutasítására, kivéve a pénzről szóló törvényjavaslatokat (adótörvények), és arra, hogy az alsóház újragondolja azokat. Ha a Lordok Háza kétszer megvétóz egy törvényjavaslatot, vagy egy évnél hosszabb ideig késlelteti a közpénzekről szóló törvényjavaslatot, akkor az alsóház a parlamenti törvények értelmében kényszerítheti a törvényjavaslatot, kivéve, ha az a Lordok Házától származik.

Az uralkodó (jelenleg II. Erzsébet királynő) az uralkodó az alkotmányos monarchiában, és elméletileg az Egyesült Királyságban minden hatalom forrása. A törvényjavaslatoknak meg kell kapniuk a királyi jóváhagyást, mielőtt parlamenti törvényekké válnak, és az uralkodó felelős a parlament összehívásáért, feloszlatásáért és feloszlatásáért, általában a hivatalban lévő miniszterelnök tanácsára. Ma már nagyon ritkán fordul elő, hogy az uralkodó tiltakozzon, de az uralkodó még mindig fenntartja ezt a kiváltságát, amelyet szükség esetén igénybe vehet.

Hogyan lesz egy törvényjavaslatból parlamenti törvény

A törvényjavaslatok az alsóházban vagy a felsőházban kezdhetik meg a tárgyalást.

Jogalkotást megelőző ellenőrzés: Mindkét ház vegyes bizottsága felülvizsgálja a törvényjavaslatot, és szavaz a módosításokról, amelyeket a kormány elfogadhat vagy elutasíthat. A jelentések a későbbi szakaszokban befolyásosak, mivel az elutasított bizottsági ajánlásokat szavazásra bocsátják.

Első olvasat: Nem kerül sor szavazásra. A törvényjavaslatot bemutatják, kinyomtatják, és a magánjellegű törvényjavaslatok esetében kitűzik a második olvasat időpontját.

Második olvasat: A törvényjavaslat általános elveiről szóló vitát szavazás követi.

Bizottsági szakasz: A bizottság megvizsgálja a törvényjavaslat egyes pontjait, és módosításokat tehet.

Jelentés szakasza: Lehetőség a törvényjavaslat módosítására. A Ház megvizsgálja azokat a záradékokat, amelyekhez módosító indítványokat nyújtottak be.

Harmadik olvasat: A módosított végleges szöveg vitája. A nagyurak további módosításokat nyújthatnak be ebben a szakaszban.

Átjáró: A törvényjavaslatot ezután továbbítják a másik Háznak, amely módosíthatja azt.

 Első olvasat: Ugyanazok az eljárások

 Második olvasat: Ugyanazok az eljárások

Bizottsági szakasz: Ugyanazok az eljárások

Jelentés szakasza: Ugyanazok az eljárások

 Harmadik olvasat: Ugyanazok az eljárások

Átjáró: A törvényjavaslat ezután visszakerül az eredeti Házba.

Jogalkotást megelőző ellenőrzés: Az összes módosítás megvizsgálása.

A törvényjavaslatot ezután a királyi jóváhagyás céljából feldolgozzák, és ha elfogadják, a törvényjavaslat törvény lesz.

Új törvények alkotása Törvényjavaslatok típusai Törvényjavaslat eljárása Első olvasat Második olvasat Commons bizottsági szakasz Lords bizottsági szakasz Jelentés szakasz Harmadik olvasat Átvezetés a másik Házon Királyi jóváhagyás Felhatalmazott jogalkotás

A jogalkotási eljárás ábrázolása.

Történelem

A középkorban és a kora újkorban a Brit-szigeteken belül három királyság létezett - Anglia, Skócia és Írország -, és ezek külön parlamenteket alakítottak ki. Az 1707. évi unióról szóló törvények Angliát és Skóciát Nagy-Britannia parlamentje alá egyesítették, az 1800. évi unióról szóló törvény pedig Írországot az Egyesült Királyság parlamentje alá vonta. A londoni Westminsterben lévő parlamentet néha "minden parlamentek anyjának" nevezik.

Anglia parlamentje

Az angol parlament az angolszász Witenagemotból ered. Normandiai Vilmos 1066-ban feudális rendszert vezetett be, amelyben a törvényhozás előtt tanácsot kért ki. Ez a tanács 1215-ben megkapta János királytól a Magna Chartát, amely kimondta, hogy a király nem vethet ki vagy szedhet be semmilyen adót (kivéve az addig megszokott hűbéri adókat), csak királyi tanácsának beleegyezésével, amelyből lassan parlament alakult ki.

1265-ben Simon de Montfort, Leicester 6. grófja összehívta az első választott parlamentet. Az 1535-42-es walesi törvények Wales-t Anglia részeként csatolták Waleshez, és walesi képviselőket juttattak a parlamentbe.

Amikor I. Erzsébetet 1603-ban VI. Jakab skót király (I. Jakab angol király) követte, az országok mindketten az ő uralma alá kerültek, de mindegyikük megtartotta saját parlamentjét.

Skócia parlamentje

Skóciában a magas középkorban a püspökök és grófok királyi tanácsa volt az 1235-ös parlament kezdete.

Írország parlamentje

Az ír parlamentet azért alapították, hogy képviselje az angol közösséget Írország lordságában, de az ír őslakosok vagy a gael nyelvű írek nem szavazhattak és nem indulhattak a tisztségért, az első ismert gyűlés 1264-ben volt. 1541-ben VIII. Henrik kikiáltotta az Ír Királyságot. A gael ír lordok immár az angol származású többséggel egyenrangúként vehettek részt az ír parlamentben.

Kapcsolódó oldalak

• Az Egyesült Királyságban a 2005-ös általános választásokon megválasztott parlamenti képviselők
• Anglia parlamentje
• Parlamenti választókerületek listája az Egyesült Királyságban
• Parlamenti eljárás