Ausztrál őslakosok mítoszai

Antikvitás

Egy ausztrál nyelvész, R. M. W. Dixon számos aboriginal mítoszt gyűjtött össze eredeti nyelvükön. Felfedezte, hogy a mítoszok egyes tájrészletei megegyeznek az ugyanezen tájakkal kapcsolatos tudományos felfedezésekkel. Például az Atherton Tablelandon a mítoszok az Eacham-tó, a Barrine-tó és az Euramo-tó eredetéről szólnak. A geológusok több mint 10 000 évvel ezelőttre datálták azokat a vulkánkitöréseket, amelyek a tavakat kialakították, és amelyeket az aboriginal mítoszok mesélői úgy írtak le. A kráterek aljáról vett pollenfosszíliák igazolják az aboriginal mítoszok mesélőinek történetét. A kráterek kialakulásakor a terület eukaliptuszos erdő volt, nem pedig a jelenlegi nedves trópusi esőerdők.

Dixon szerint a Kráter-tavak eredetéről szóló őslakos mítoszok akár 10 000 évvel ezelőttre is visszamenőleg pontosak lehetnek. Az Ausztrál Örökségvédelmi Bizottság további vizsgálatai oda vezettek, hogy a Crater Lakes mítoszát felvették a Nemzeti Örökség nyilvántartásába, és a nedves trópusi erdők Ausztrália világörökségi jelölésébe. Ez egy "páratlan emberi feljegyzés a pleisztocén korszakra visszanyúló eseményekről".

Azóta Dixon számos hasonló példát talált az ausztrál őslakosok mítoszaira, amelyek pontosan leírják az ősi múlt tájképeit. Különösen sok olyan mítoszt jegyzett fel, amelyek a korábbi tengerszintekről szólnak, többek között:

• a Robert Russell által 1850-ben összegyűjtött Port Phillip-mítosz a Port Phillip-öblöt egykor szárazföldként írta le. A Yarra folyó folyása egykor más volt, a Carrum Carrum mocsarat követte. Ez egy olyan szóbeli történet volt, amely pontosan leírta a 10 000 évvel ezelőtti tájat.
• a Nagy-korallzátony partvonala Dixon által a Cairnstól délre fekvő Yarrabahban gyűjtött mítosz, amely a jelenlegi Nagy-korallzátony szélén álló partvonalat írta le. Megnevezte azokat a helyeket, amelyeket ma már teljesen elborít a tenger. Ez egy 10 000 évvel ezelőtti tájra vonatkozó pontos szóbeli feljegyzés volt.
• a J. W. Gregory által 1906-ban gyűjtött Eyre-tó-mítoszok Közép-Ausztráliát termékeny, jól öntözött síkságként írták le. Az Eyre-tó körüli sivatagok egyetlen összefüggő kert voltak. Ez a szóbeli történet megegyezik a geológusok azon felfogásával, hogy a korai holocénben volt egy nedves szakasz, amikor a tónak állandó vízzel kellett rendelkeznie.

Aboriginal mitológia: Ausztrália egésze

Ausztráliában legalább 400 aborigin csoport létezik. Minden csoportnak saját neve, saját nyelve és gyakran saját dialektusa van. Minden csoportnak megvoltak a saját mítoszai, és az egyes mítoszok szavai és nevei ezekből a nyelvi csoportokból származnak.

A sok különböző őslakos csoport, nyelv, hit és gyakorlat miatt nem lehetséges egyetlen címszó alatt leírni az egész kontinens összes mítoszának teljes skáláját és sokszínűségét.

Az Encyclopaedia of Aboriginal Australia azonban megjegyzi, hogy "Az egyik érdekes vonás [az ausztrál őslakosok mitológiájában] a mítoszok sokféleségének és hasonlóságának keveréke az egész kontinensen".

Az aboriginal mítoszok és mitológia hasonlósága a következőket foglalja magában:

"...általában ősi lények, gyakran óriás állatok vagy emberek utazásait írják le egy kezdetben jellegtelen területen. Hegyek, folyók, vízlelőhelyek, állat- és növényfajok, valamint más természeti és kulturális erőforrások jöttek létre olyan események eredményeként, amelyek ezen álomidőbeli utazások során történtek. A mai tájakon való létezésüket sok őslakos nép a teremtéshitük megerősítésének tekinti...".

"...A Teremtő Lények által az Álomidőben megtett útvonalak a szárazföldön és a tengeren át vezető utazásaik során... számos szent helyet kötnek össze az országot átszelő Álomidő-útvonalak hálójában. Az Álom-ösvények több száz, sőt több ezer kilométeren át húzódhatnak a sivatagtól a tengerpartig [és] közösek lehetnek a népek között azokban az országokban, amelyeken a nyomok áthaladnak...".

Az ausztrál antropológusok szerint az aboriginal mítoszok, amelyeket az aboriginal népek még mindig előadnak Ausztrália-szerte, fontos társadalmi funkciót töltenek be. A mítoszok megmagyarázzák mindennapi életük rendjét; segítik az emberek elképzeléseinek kialakítását; és mások viselkedésének befolyásolását. Az előadás gyakran kiegészíti és "mitologizálja" a történelmi eseményeket, hogy a gyorsan változó modern világban e társadalmi célokat szolgálja. Ahogy R. M. W. Dixon írja:

"Mindig is szerves és közös... hogy a törvény (az őslakosok törvénye) az ősnépektől vagy az Álmodozásoktól származik, és a nemzedékek folyamatos sorában öröklődik. Míg... egyes emberek jogosultságai jöhetnek és mehetnek, az alapító Álmodozások és bizonyos tájak közötti alapvető kapcsolatok elméletileg örökkévalóak... az emberek helyekkel kapcsolatos jogosultságait általában akkor tekintik a legerősebbnek, ha ezek az emberek az adott hely egy vagy több Álmodozásával való azonossági kapcsolatot élveznek.

Ez az aborigin identitás egyik központi erős vonása. Ez több mint egyszerű hit kérdése. Az Álmodozás létezett és létezik, míg az emberek csak ideiglenesen léteznek.

Az ausztráliai őslakosok mítoszai egyfajta íratlan (szóbeli) könyvtárat alkotnak. Ebből a könyvtárból az aboriginalok megismerik a világot, és egy olyan aboriginal "valóságot" látnak, amelynek fogalmai és értékei nagyban különböznek a nyugati társadalmakétól:

"Az őslakosok a történeteikből megtanulták, hogy egy társadalomnak nem ember-, hanem földközpontúnak kell lennie, különben elfelejtik a forrásukat és a céljukat...., hogy összekapcsolódnak a teremtés többi részével, hogy ők mint egyének csak időlegesek az időben, és a múlt és a jövő generációkat is be kell vonni az életcéljuk felfogásába."

"Az emberek jönnek és mennek, de a Föld és a Földről szóló történetek maradnak. Ez egy olyan bölcsesség, amelyhez egy életen át tartó hallgatás, megfigyelés és tapasztalás szükséges... Az emberi természet és a környezet mély megértése... a helyek olyan "érzéseket" hordoznak, amelyeket nem lehet fizikai kifejezésekkel leírni... finom érzések, amelyek rezonálnak ezeknek az embereknek a testén keresztül. Csak akkor lehet igazán értékelni ezeket az "érzéseket", ha beszélgetünk és együtt vagyunk ezekkel az emberekkel. Ez... ezeknek az embereknek a megfoghatatlan valósága...".

Ausztrália-szerte mítoszok

Szivárvány kígyó

1926-ban egy brit antropológus, Alfred Radcliffe-Brown professzor megállapította, hogy Ausztrália számos aborigin csoportja egyetlen mítosz közös változatát használja. A mítosz egy hatalmas, kreatív, veszélyes kígyóról vagy kígyóról szólt, amely általában hatalmas méretű volt. Ez a kígyó a szivárványhoz, az esőhöz, a folyókhoz és a mély víznyelőkhöz kapcsolódott.

Radcliffe-Brown a "szivárványkígyó" szavakat használta e gyakori, visszatérő mítosz leírására. Felsorolta az Ausztráliában használt különböző elnevezéseket erre a "szivárványkígyóra":

• Kanmare (Boulia, Queensland)
• Tulloun: (Mount Isa, Queensland)
• Andrenjinyi (Pennefather River, Queensland)
• Takkan (Maryborough, Queensland)
• Targan (Brisbane, Queensland)
• Kurreah (Broken Hill, Új-Dél-Wales)
• Wawi (Riverina, Új-Dél-Wales)
• Neitee & Yeutta (Wilcannia, Új-Dél-Wales)
• Myndie (Melbourne, Victoria)
• Bunyip (Nyugat-Viktória)
• Arkaroo (Flinders Ranges, Dél-Ausztrália)
• Wogal (Perth, Nyugat-Ausztrália)
• Wanamangura (Laverton, Nyugat-Ausztrália)
• Kajura (Carnarvon, Nyugat-Ausztrália)
• Numereji (Kakadu,Északi Terület).

Ez a "szivárványkígyó", egy hatalmas méretű kígyó, a legmélyebb víznyílásokban él. Egy nagyobb lénytől származik, amely sötét csíkként látható a Tejútrendszerben. Az emberek számára ebben a világban szivárványként mutatja meg magát, ahogy a víz és az eső között mozog, tájakat formál, helyeket nevez el és énekel meg, embereket nyel el és néha vízbe fojt; a tudósokat esőcsináló és gyógyító erővel erősíti; másokat sebek, gyengeség, betegség és halál formájában megront.

Még az ausztráliai "Bunyip"-et is a fenti típusú "szivárványkígyó" mítoszként azonosították. A Radcliffe-Brown által használt szavakat ma a kormányhivatalok, múzeumok, művészeti galériák, aborigin szervezetek és a média általánosan használják, hogy kifejezetten az ausztrál aborigin mítoszokra utaljanak, és általában az ausztrál aborigin mitológiára vonatkozó rövidített kifejezésként.

Cook kapitány mítoszok

Egy másik mítosz, amely Ausztráliában található, egy olyan személyről szól, aki a tenger felől érkezik. Ez a személy, aki általában Angliából érkezik, vagy ajándékokat ad, vagy nagy bajt hoz. A személyt leggyakrabban Cook kapitánynak nevezik. Bár James Cook kulcsszerepet játszott Ausztrália fejlődésében, az aboriginalok történeteiben gonosztevőnek számít.

A Cook kapitányról szóló aboriginal mítoszok nem szájhagyomány útján terjednek. Nem részei James Cook 1770-es, Ausztrália keleti partvidékének felfedezésének. Az őslakosok valóban találkoztak Cookkal, különösen az Endeavour folyónál töltött hét hetes tartózkodása alatt. A Guugu Yimidhirr népe emlékezhet ezekre a találkozókra.

Az Ausztráliában elterjedt Cook kapitány-mítosz azonban egy szimbolikus brit személyiségről szól, aki valamikor az aboriginalok világának kialakulása és az eredeti társadalmi rend megalapítása után érkezik az óceánok túloldaláról. Ez a Cook kapitány jelzi a társadalmi rend drámai változásait, amelybe a mai aboriginek beleszülettek.

1988-ban Kenneth Maddock ausztrál antropológus megvizsgálta ennek a Cook kapitány-mítosznak több változatát, amelyeket Ausztrália számos aboriginal csoportja jegyzett fel:

• Batemans Bay, Új-Dél-Wales: Percy Mumbulla elmesélte, hogy Cook kapitány egy nagy hajón érkezett, amely a Snapper-szigetnél horgonyzott le. Az embereknek ruhát (ruházkodásra) és kemény kekszet (evésre) adott. Aztán visszament a hajójára és elhajózott. Mumbulla elmesélte, hogy ősei hogyan utasították vissza Cook kapitány ajándékait, a tengerbe dobva azokat.
• Cardwell, Queensland: Chloe Grant és Rosie Runaway elmesélték, hogy Cook kapitány és csapata mintha kiemelkedett volna a tengerből. Fehér bőrükkel úgy gondolták, hogy ősi szellemek, akik visszatérnek leszármazottaikhoz. Cook kapitány először pipát és dohányt kínált elszívásra (amit úgy utasítottak el, hogy "égő dolog... a szájába ragadt"), majd egy billy teát főzött (amit úgy utasítottak el, hogy forró "piszkos víz"), ezután lisztet sütöttek a parázson (amit elutasítottak, mert "poshadt" szaga volt, és kóstolás nélkül eldobták), végül marhahúst főztek (aminek jó szaga volt, és jó íze, miután letörölték a sós bőrt). Cook kapitány és csoportja ezután távozott, elhajózott észak felé, Chloe Grant és Rosie Runaway felmenői pedig ököllel verték a földet, és rettentően sajnálták, hogy őseik szellemei így távoznak.
• A Carpentaria-öböl délkeleti oldala, Queensland: Rolly Gilbert elmesélte, hogy Cook kapitány és mások hogyan hajózta be az óceánokat egy csónakban, és hogyan döntöttek úgy, hogy eljönnek Ausztráliába. Cook találkozott Rolly néhány felmenőjével, akiket le akart lőni. Ehelyett becsapta őket, hogy megmutassa neki a helyi lakosság fő táborhelyét, ami után:

"felállították az embereket [a marhatermelőket], hogy járják a vidéket, és lelőjék az embereket, mint az állatokat, ott hagyták őket a sólymoknak és a varjaknak... Így aztán sok öreg és fiatal embert fejbe vágtak a puska végével, és ott hagyták őket. Ki akarták irtani az embereket, mert az európaiaknak Queenslandben kellett az állataikat: lovakat és szarvasmarhákat futtatniuk."

• Victoria folyó (Északi Terület): egy Cook kapitány-mítosz szerint Cook kapitány Londonból Sydneybe hajózott, hogy szárazföldet szerezzen. Bikákat és lőfegyveres embereket szállított partra, amit követően a Sydney környékén élő helyi aboriginal népeket megölték. Cook kapitány Darwin felé vette az irányt, ahol fegyveres lovasokat küldött, hogy levadásszák a Victoria folyó vidékén élő aborigineket. Felépítette Darwin városát, és utasításokat adott a rendőrségnek és a marhaállomások vezetőinek, hogyan bánjanak az aboriginekkel.
• Kimberley (Nyugat-Ausztrália): Sok aboriginal mítoszmondó szerint Cook kapitány egy európai kultúrhős, aki partra szállt Ausztráliában. A puskapor segítségével példát mutatott az őslakosokkal való bánásmódra egész Ausztráliában, így Kimberleyben is. Hazatérve azt állította, hogy nem látott egyetlen aborigin népet sem, és azt mondta, hogy az ország egy hatalmas és üres föld, ahová telepesek jöhetnek, hogy maguknak követeljék. Ebben a mítoszban Cook kapitány vezette be a "Cook-törvényt", amelyre a telepesek támaszkodnak. Az őslakosok szerint ez egy új keletű, igazságtalan és hamis törvény az őslakosok jogához képest.

Ausztrál szőnyegpyton, a "Szivárványkígyó" karakter egyik formája a "Szivárványkígyó" mítoszokban.


James Cook kapitány szobra a londoni Admiralitás boltívénél

Példák a mítoszokra

Murrinh-Patha emberek

Murrinh-Patha nép országa

A Murrinh-Patha népe a sós vizű vidéken él, Wadeye városától beljebb. Mítoszaikban leírnak egy Álomidőt, amely az antropológusok szerint vallásos hit, de különbözik a világ legtöbb más vallásos hitétől.

A Murrinh-patha a gondolkodás, a hit és a kifejezés olyan egységét mutatja, amelyhez foghatót a kereszténységben nem találunk. Életük, gondolataik és kultúrájuk minden részét az Álmodozásuk által befolyásoltnak tekintik. Nem látnak különbséget a spirituális és az anyagi dolgok között. Nincs különbség a szent és a nem szent dolgok között. Minden élet "szent", minden magatartásnak "erkölcsi" következményei vannak. Az élet minden értelme ebből az örökkévaló, mindig jelenlévő Álmodozásból ered.

"A szent mindenütt ott van a fizikai tájban. Mítoszok és mitikus nyomok keresztezik... több ezer mérföldet, és a terep minden egyes formája és jellegzetessége mögött jól kidolgozott "történet" húzódik meg."

Ez a Murrinh-patha mitológia egy olyan életszemléleten alapul, amely szerint az élet "...egy örömteli dolog, amelynek középpontjában kukacok állnak". Az élet jó és gondoskodó, de az élet útja során sok fájdalmas szenvedés van, amit minden embernek meg kell értenie és át kell élnie, ahogy növekszik. Ez az üzenet a Murrinh-patha mítoszokban elhangzik. Ez a filozófia az, ami a Murrinh-patha embereknek értelmet és értelmet ad az életüknek.

A következő Murrinh-patha mítoszt például a Murrinh-patha szertartásokon adják elő, hogy a fiatal férfiakat felnőtté avassák.

"Egy nő, Mutjinga (az "Öregasszony") volt a kisgyermekek felügyelete alatt, de ahelyett, hogy szüleik távollétében vigyázott volna rájuk, lenyelte őket, és óriáskígyóként próbált elmenekülni. Az emberek követték őt, felnyársalták, és eltávolították a megemésztetlen gyermekeket a testéből."

A mítoszban és annak előadásában a kisgyermekeket először el kell nyelnie egy ősi lénynek, aki óriáskígyóvá változik. A gyermekeket ezután kihányják, mielőtt fiatal felnőttként elfogadják őket, a fiatal felnőttek minden jogával és előnyével.

Pintupi emberek

Pintupi nép országa

Az ausztráliai Gibson-sivatagban élő Pintupi népek identitásuk megértésének többnyire "mitikus" formája, Minden esemény az emberfeletti mitológiájukban elmesélt, megénekelt és előadott társadalmi struktúrák és szabályok által történik és magyarázható. Vagyis a társadalom struktúrái a mítoszokból származnak, nem pedig saját politikai tetteikből, döntéseikből vagy a helyi egyének befolyásából.

"Az Álmodozás... az egyéni akaraton és az emberi teremtésen kívül eső erkölcsi tekintélyt biztosít... bár az Álmodozás mint a kozmosz rendje feltehetően a történelmi események terméke, az ilyen eredetet tagadják."

"A jelenlegi cselekvést nem az emberi szövetségek, alkotások és döntések eredményeként értelmezik, hanem úgy tekintik, mint amit egy átfogó, kozmikus rend kényszerít ki."

A pintupi világképen belül a társadalmat három hosszú, nevesített helyekből álló földrajzi útvonal irányítja és vezeti. Ezek egymással összefüggő, fontos helyekből álló láncok, amelyeket mitikus szereplők neveztek el és hoztak létre a Pintupi sivatagi régiót átszelő útjuk során az Álmodozás során. Ez egy történetekből, dalokból és szertartásokból álló összetett mitológia, amelyet a Pintupi Tingarri néven ismer. Ezt a pintupi népek mesélik el és adják elő a legteljesebben a Pintupi országon belüli nagyobb összejöveteleken.

Kapcsolódó oldalak

• Álomidő
• Mítosz
• Szivárvány kígyó