Nyelvészet
A nyelvészet a nyelv tanulmányozása. A nyelvet tanulmányozó embereket nyelvészeknek nevezik.
A nyelvészetnek öt fő része van: a hangok tanulmányozása (fonológia), a szavak részeinek tanulmányozása, mint például az "un-" és "-ing" (morfológia), a szórend tanulmányozása és a mondatok felépítésének tanulmányozása (szintaxis), a szavak jelentésének tanulmányozása (szemantika), valamint a beszéd kimondatlan jelentésének tanulmányozása, amely elkülönül a kimondottak szó szerinti jelentésétől (például ha valaki azt mondja, hogy "fázom", hogy kikapcsolja a ventilátort (pragmatika).
A nyelvészetet sokféleképpen használhatjuk nap mint nap. Egyes nyelvészek elméleti nyelvészek, és a nyelv mögötti elméletet és elképzeléseket tanulmányozzák, mint például a történeti nyelvészet (a nyelv történetének és változásának tanulmányozása), vagy annak vizsgálata, hogy a különböző embercsoportok hogyan használhatják eltérően a nyelvet (szociolingvisztika). Egyes nyelvészek alkalmazott nyelvészek, és a nyelvészetet dolgokra használják. Például a törvényszéki nyelvészetet a bűnügyi nyomozásban használják, a számítógépes nyelvészetet pedig arra használják, hogy a számítógépek nyelveket értsenek meg, mint például a beszédfelismerésben).
Specialitások
A nyelvészet tágabb értelemben magában foglalja az evolúciós nyelvészetet, amely a nyelv eredetét vizsgálja; a történeti nyelvészetet, amely a nyelvi változásokat vizsgálja; a szociolingvisztikát, amely a nyelvi változatok és a társadalmi struktúrák közötti kapcsolatot vizsgálja; a pszicholingvisztikát, amely a nyelv reprezentációját és működését vizsgálja az elmében; a neurolingvisztikát, amely a nyelvi feldolgozást vizsgálja az agyban; a nyelvelsajátítást, amely a gyermekek és felnőttek nyelvtanulását vizsgálja; valamint a diskurzuselemzést, amely a szövegek és beszélgetések szerkezetével foglalkozik.
Bár a nyelvészet a nyelv tudományos tanulmányozása, számos más szellemi diszciplína is kapcsolódik a nyelvhez, és keresztezi azt. A szemiotika például a jelek és szimbólumok általános tanulmányozása a nyelven belül és kívül egyaránt. Az irodalomelméleti szakemberek a nyelv irodalomban való használatát tanulmányozzák. A nyelvészet emellett olyan különböző területek munkáira támaszkodik, mint az akusztika, antropológia, biológia, informatika, emberi anatómia, informatika, idegtudomány, filozófia, pszichológia, szociológia és logopédia. A diskurzuselemzés a teljes beszélgetések vagy szövegek tanulmányozása.
Sok nyelvész hasonlítja össze a nyelveket, hogy hasonló tulajdonságokat találjon. Ez lehetővé teszi, hogy megtaláljuk a világ összes nyelvében közös dolgokat, és megismerjük a nyelvcsaládon belül rokon nyelveket is. Azokról a nyelvészekről, akik a nyelvek felépítését és működését tanulmányozzák, azt mondják, hogy elméleti nyelvészettel foglalkoznak.
A nyelvészet másik része annak megértésével foglalkozik, hogy a nyelveket hogyan használják a társadalomban vagy a világban. A szociolingvisztika azt vizsgálja, hogyan használják a nyelvet a társadalomban, a történeti nyelvészet pedig azt, hogyan változnak a nyelvek az idők során, és milyenek voltak a nyelvek a múltban. A történeti nyelvészet egyik része az etimológia, a szavak történetének tanulmányozása.
A nyelvészetnek azt a részét, amelynek célja, hogy kiderítse, hogyan működik a nyelv az elmében, pszicholingvisztikának nevezik.
Történelem
Korai nyelvészek
A nyelvtanulás Indiában Pāṇinivel, a Kr. e. 5. században élt nyelvtannal kezdődött, aki a szanszkrit gramamr 3959 szabályát írta le, amelyek a szanszkrit nyelv különböző magán- és mássalhangzóit, valamint ige- és főnévi osztályait írták le. A Közel-Keleten Sibawayh (سیبویه) Kr. u. 760-ban írt egy könyvet az arab nyelvről, Al-kitab fi al-nahw (الكتاب في النحو, A nyelvtanról szóló könyv) címmel, és ő volt az első ismert szerző, aki a hangok és fonémák közötti különbségről beszélt.
A nyelvészet nyugaton ugyanolyan korán kezdődött, mint keleten, de a nyugati nyelvészet akkoriban inkább filozófia volt, és kevésbé a nyelv tanulmányozása. Platón volt az első nyugati filozófus, aki a szemantikáról írt a Kratülosz című művében, amelyben azt állítja, hogy a szavak örökkévaló és az eszmék világában létező fogalmakat képviselnek. Az etimológia szót először arra használták, hogy egy szó jelentése mögött álló történetről beszéljenek.
Kérdések és válaszok
K: Mi az a nyelvészet?
V: A nyelvészet a nyelv tanulmányozása.
K: Hogy hívják azokat az embereket, akik a nyelvet tanulmányozzák?
V: A nyelvet tanulmányozó embereket nyelvészeknek nevezik.
K: Mi a nyelvészet öt fő része?
V: A nyelvészet öt fő része a fonológia, a morfológia, a szintaxis, a szemantika és a pragmatika.
K: Mi a fonológia?
V: A fonológia a hangok tanulmányozása.
K: Mi a morfológia?
V: A morfológia a szavak részeinek tanulmányozása, mint például az "un-" és "-ing".
K: Mi az a pragmatika?
V: A pragmatika a beszéd kimondatlan jelentésének tanulmányozása, amely elkülönül a kimondottak szó szerinti jelentésétől.
K: Milyen példák vannak az alkalmazott nyelvészetre?
V: Az alkalmazott nyelvészet néhány példája az igazságügyi nyelvészet, amelyet a bűnügyi nyomozásban használnak, és a számítógépes nyelvészet, amelyet arra használnak, hogy a számítógépek megértsék a nyelveket, mint például a beszédfelismerésben.
