Ausztrál aboriginal csillagászat
Az ausztrál őslakosok voltak a világon az elsők, akik a csillagászattal kapcsolatos elképzeléseiket kidolgozták. Lehetséges, hogy az ő csillagászati értelmezésük a legrégebbi ma is élő értelmezés. A csillagászati témák - mint például a Nap, a Hold, a csillagok és a bolygók - tanulmányozását és a mozgásuknak látszó módját arra használták, hogy megtalálják és megmagyarázzák az emberek, a természet és az égbolt közötti kapcsolatot. Az ebből származó elképzelések hozzájárultak a világegyetemről alkotott alapvető felfogásukhoz (kozmológiájukhoz), és ma is fontos részét képezik a hagyományos kultúrának és tudásnak. Számos legenda, művészeti forma, zene és szertartás a csillagászati jelenségek és az égbolton található objektumok értelmezéséből ered. Számos aboriginal csoport spirituális vagy mitológiai jelentést tulajdonít ezeknek a dolgoknak. Egyes csoportok a tárgyak égbolton való mozgására vonatkozó ismereteiket olyan gyakorlati eszközök kifejlesztésére használták, mint a naptárak.
A régi ausztrál aboriginal kultúra szóbeli hagyomány, így a csillagászati ismeretek történeteken, énekeken és táncokon keresztül öröklődtek. Sok tudást titokban tartanak, csak a beavatottaknak adják át. Mint az aborigin társadalom minden területén, egyes dolgokat csak a férfiak, másokat csak a nők ismernek. Az őslakosok csillagászatáról szóló legkorábbi írásos beszámolót 1857-ben adták ki. Edward Stanbridge, egy angol írta, aki barátságot kötött a Victoria állambeli Boorong néppel.
A csillagászat az őslakosok társadalmi, kulturális és vallási ismereteinek hatalmas részét képezi. Kevés köze van a nyugati gondolkodás tudományos elméletéhez. Ausztráliában sok különböző aborigin csoport él, és mindegyikük másképp értelmezi az égboltot. Az értelmezések mind azonos irányvonalak mentén alakultak ki, és ugyanazokat az alaptémákat osztják meg, de jelentésükben nagyon eltérőek lehetnek. A legtöbb tárgyat és jelenséget az Álmodozásban alakzatként vagy eseményként értelmezik. Más ősi kultúráktól eltérően ezek a legendák és hiedelmek az ausztrál aboriginek modern életének részét képezik.
Sok aboriginal csoport a Tejútrendszerben lévő Nagy Hasadékot az égen lévő folyóként értelmezi. Más csoportok a Szivárványkígyóként azonosítják.
Nap és Hold
A legtöbb aboriginal kultúrában a Napot nőnek, a Holdat pedig férfinak tekintik. Az Arnhem Land-i hagyomány szerint a Nap minden reggel felébred, és tüzet gyújt a keleti táborában. Ezután felkel, és fáklyát visz az égbolton át keletről nyugatra, megteremtve a nappali fényt. A yolngu-k Walu-nak hívják, és úgy tartják, hogy napfelkeltekor és napnyugtakor okkersárga testfestékét a felhőkre festi. Éjszaka állítólag a föld alatt utazik vissza a keleti táborába. Hasonló történetekkel magyarázzák a Hold fázisait is. A Kuwema népe például azt mondja, hogy minden teliholdkor meghízik azáltal, hogy felfalja azoknak a szellemeit, akik nem engedelmeskednek a törzsi törvényeknek. Egyes tengerparti népek, például a yolngu, egyértelműen látták a Hold és az árapályok közötti kapcsolatot. Más csoportokban a Hold a termékenységgel függ össze a holdciklus és a női menstruációs ciklus hasonló mintázata miatt.
A nap- és holdfogyatkozásokat széles körben úgy magyarázták, hogy a hímnemű Hold és a nőnemű Nap párosodik egymással, illetve házasodik egymással. Számos csillagász megjegyzi, hogy ezek a magyarázatok azt mutatják, hogy az őslakosok megértették, hogy a napfogyatkozásokat a Nap és a Hold pályájának kereszteződése okozza. Norris (2009) szerint a korai aborigineknek nagyon jól kellett érteniük ezt ahhoz, hogy a holdfogyatkozást a Nap és a Hold együttállása által okozottnak tekintsék (mivel a Nap valójában nem jelenik meg az égen).
Konstellációk
Charles P. Mountford antropológus a központi sivatagi népekről szóló tanulmányában azt írta, hogy a déli féltekén látott csillagok többségéhez, ha nem is mindegyikhez, aboriginal mítoszok kapcsolódnak. A legtöbb csoport vörös, fehér, kék és sárga csillagokat különböztet meg. A csillagokat gyakran egyedi módon csoportosítják - egyes csoportok a csillagokat társadalmi rokonsági rendszerek alapján osztályozzák. Így az aboriginal csoportok által ismert csillagképek közül sok eltér a nyugati csillagászok által ismertektől.
A Tejút széles sávját, amely éjszaka az égbolton fut végig, az aborigin csoportok általában legendás folyóként értelmezik. A középső sivatagban élő számos csoport úgy véli, hogy a folyó két törzset választ el, amelyeknek mindkét oldalán ősszellemek élnek. Egyes csoportok számára a folyó mentén lévő csillagok a halakat jelképezik; más csoportok, például a yolngu, úgy vélik, hogy a csillagok őseik tábortüzei. Más csoportok a Tejút a Szivárványkígyóval, egy fő teremtő lénnyel azonosítják.
Emu
Az Emu egy csillagkép, amelyet számos ausztráliai aborigin csoport ismer. Nem a szokásos értelemben vett csillagkép, mivel nem csillagok, hanem a Tejútrendszer sávjai közötti sötét árnyékos területek határozzák meg (amelyeket az űrben lévő por- és gázfelhők okoznak). Az emu feje a nagyon sötét Coalsack-köd, a Déli Kereszt mellett. A test és a lábak más sötét felhők, amelyek a Tejútrendszer mentén és a Scorpius csillagképben húzódnak.
Állítólag ez az égi alakzat befolyásolta a sziklarajzokon ábrázolt emuk stílusát. Az év folyamán az égbolton való megjelenése jelezte, hogy mikor kell szertartásokat tartani. Sydney-től északra található egy jól ismert sziklavéset, amelynek egyikén egy emu látható, ugyanabban a pózban és irányban, mint az égen látható emu. Ősszel az égben lévő emu közvetlenül a sziklán lévő portréja fölé áll, jelezve a Kuring-gai népnek, hogy itt az ideje emutojásokat gyűjteni.
Az emu fejénél a Dél Keresztje könnyen észrevehető az égen, és ennek a csillagképnek számos különböző értelmezése létezik Ausztrália-szerte. Több csoport sasként, égi istenként vagy mindkettővel azonosítja. Az Arrernte számára Waluwara, a sas szellemének lábát jelképezi - a négy fényes csillag jelzi karmait, a Coalsack pedig a fészkét. A dél-ausztráliai Ngarrindjeri számára a Déli Kereszt egy rája, amelyet két cápa üldöz. A cápákat, amelyek a Ngarrindjeri szent totemje, az Alfa Centauri és a Béta Centauri jelképezi. Victoria államban a Boorong nép a Déli Keresztet a Bunya oposszummal azonosította, amely egy emu szellem elől rejtőzik, akinek körvonala a Coalsack-ködben látható. A Wardamanok számára a Coalsack a "törvény emberének" feje. 1972-ben Oodgeroo Noonuccal költő úgy írt a Déli Keresztről, mint egy Mirabooka nevű bölcs vezető kezéről és lábáról, akinek az égbolton szellemként örök életet adtak.
Az Orion és a Plejádok
Az Orion és a Plejádok csillagképek őslakos értelmezései nagyon hasonlítanak a görög mitológiában róluk szóló történetekhez. Az Orion csillagaihoz széles körben fiatal férfiakat - általában halászokat vagy vadászokat - társítanak, míg a Plejádok hét csillagát általában fiatal nőknek tekintik. A két csillagkép gyakran együtt jelenik meg a legendákban, és több nyelvcsoport álomképeiben is szerepelnek.
A központi sivatagi régióban a Plejádok állítólag hét nővér, akik egy férfi nemkívánatos figyelmessége elől menekülnek, akit az Orion néhány csillaga képvisel. A Pitjantjatjara-legendában a Plejádok a Kungkarungkarát, a hét ősi nővér csoportját jelképezik. Őket egy falka dingó őrzi Njirutól, a vadásztól, aki az Orion-öv csillagai. Njiru állítólag megerőszakolta az egyik nővért, aki ezután meghalt, és a Plejádok legsötétebb csillagává vált. A nővérek madárrá változtak és biztonságba menekültek az égbolton, de Njiru még mindig üldözi őket. Más legendák kevésbé durvák: az Adnyamathanha például úgy véli, hogy a Plejádok az Orion csillagainak feleségei. A tiwik úgy látják őket, mint egy csapat kengurut, akiket egy csapat dingó üldöz.
E legendák és a görög mitológia Orionja és Plejádjai közötti hasonlóságot véletlennek (véletlen egybeesésnek) tartják - nincs bizonyíték kulturális kapcsolatra.
A yolngu emberek az Orion csillagképet egy kenunak tekintik. Elmesélik három testvér történetét, akik halászni mentek, és egyikük megevett egy olyan halat, amelyet a törvényeik szerint tilos volt. Ezt látva a Nap a három testvért és kenujukat az égbe fújta. A csillagkép közepén lévő három csillag, amelyek a nyugati mitológiában az Orion-övet alkotják, a három testvér. A felettük lévő Orion-köd a tiltott hal, a fényes csillagok, a Betelgeuse és a Rigel pedig a kenu eleje és hátulja. Ebben a példában a csillagászati legenda egyértelmű üzenetet hordoz egy erkölcsről, amelyet az emberek a Földön követnének. Az ilyen aboriginal mítoszok gyakran az erkölcsi tanulságok köré összpontosulnak, például emlékeztetnek arra, hogy szabad-e bizonyos ételeket fogyasztani.
Tagai
A Tagai egy nagy csillagkép, amelyet a Scorpius, a Lupus, a Centaurus, a Crux, a Corvus, a Hydra egy része és az Ara egyik csillaga alkot. A Torres-szoros-szigetlakók kultúrájában Tagai egy legendás tengeri hős. Egy kenuban álló halászként ábrázolják. Legénységét a Plejádok hat csillaga és az Orion hat csillaga jelképezi. A legenda szerint Tagai legénysége megeszi az összes élelmet és vizet, amelyet az útjukra készítettek. Tagai úgy bünteti őket, hogy összeköti őket, és az óceánba dobja. Az égen lévő csillagok állítólag az ő tükörképük.
A szigetlakók ezt a csillagképet használták az évszakok jelzésére. Ez a naptár szervezte a halászat és a földművelés ciklusát, valamint a rituálékat és a társadalmi tevékenységeket. A Plejádok megjelenése jelezte számukra, hogy itt a teknősök párzási időszaka, az utazás ideje, és hogy az esős évszak előtt fel kell készülni az ültetésre.
Az "Emu az égen" csillagkép. A nyugati csillagászatban a Déli Kereszt jobbra, a Scorpius pedig balra van; az emu feje a Coalsack.
A déli kereszt és a parazsas.
A Plejádok görög mítosza, a hét nővérből álló, csillaghalmazzá alakult csoport, nagyon hasonlít az ausztrál aboriginek ugyanerről a csillaghalmazról szóló legendáihoz. Mindkét mitológiában a hét csillag fiatal nők, akiket egy férfi üldöz, akit az Orion csillagaiban látnak. Ugyanez a téma a māori mitológiában is megtalálható.
A Tagai csillagkép, amely fontos a Torres-szoros-szigetlakók számára. A Halász a nyugati Centaurus és Lupus csillagképekből áll. Kenuja a Scorpius felső része. A bal kezében tartott halászlándzsája a Crux. Jobb kezében egy gyümölcsöt tart, amelyet a Corvus alkot.
Üstökösök és meteorok
Az égbolton váratlanul megjelenő új jelenségeket, mint például az üstökösöket és meteorokat, széles körben a halál vagy a rossz szellemek előjeleként tartották számon. A központi sivatagban élő ngarrindjeri nép szerint a meteor halálos betegség előjele. Az új-dél-walesi tiwi nyelvű nép és az arnhemi földön élő kuninjku egyaránt úgy értelmezte a meteorokat, mint a gonosz szellemlények szemét, amelyek az égen átfutva a betegek és haldoklók lelkére vadásznak. Az üstökösök és meteorok szerencsétlenséget és halált hozó elképzelését a világ számos más kultúrája is osztotta.
A becsapódási eseményeket az aboriginal legendák is leírják, többek között az egyes földformákról szóló teremtéstörténetekben. Ilyen például a Gosse's Bluff, egy közel 150 millió évesnek mondott becsapódási kráter keletkezéséről szóló Arrernte-történet. Az Arrernte-legenda szerint ezt egy, az égi világból lezuhant bababölcső hozta létre. A csecsemő anyja és apja az esti és a hajnali csillag (Vénusz), akik még mindig keresik a gyermeküket. Számos más ausztráliai legenda mesél hullócsillagokról, amelyek tüzet hoznak a földre.
Gyakorlati felhasználás
Az őslakosok hagyományosan a csillagok segítségével navigáltak oda, ahová menni akartak. Ez még mindig így van a távoli vidéken, ahol nem biztos, hogy vannak más jelek vagy tereptárgyak. A Nap, a Hold és a csillagok segítségével jelzik az időt is. Az őslakosok naptárai általában összetettebbek, mint a nyugati kultúrkörből származóké. Sok észak-ausztráliai csoport hat évszakos naptárat használ, és az alapján tudják, hogy melyik évszak éppen milyen csillagok láthatók az adott időszakban. 1857-ben egy William Edward Stanbridge nevű angol publikálta az első írásos beszámolót az aboriginalok csillagászatáról. A Victoria északi részén élő boorongokról írt, és arról, hogyan használták a csillagászatot az évszakok jobb megértéséhez. A Lyra csillagképet úgy gondolták, mint egy mallefutót (amelyet Neilloan-nak neveztek). Októberben eltűnik a déli égboltról, és ez az esemény azt jelezte a Boorongoknak, hogy a madár tojásrakási szezonja megkezdődött.
Más csoportok úgy tudják, hogy amikor az Orion először megjelenik az égen, a dingókölykök hamarosan megszületnek. Amikor a Scorpius megjelenik, a Yolngu tudja, hogy hamarosan megérkeznek a makassani halászok, hogy tengeri uborkát fogjanak és árut hozzanak a kereskedelemhez. A Pitjantjatjara számára a Plejádok hajnali felkelése (májusban) a hűvös évszak kezdetét jelzi, amikor a sivatagban élő állatok egy része téli álmot alszik.
Kérdések és válaszok
K: Mi a csillagászat legrégebbi, ma is élő értelmezése?
V: A csillagászat legrégebbi, ma is élő értelmezése a feltételezések szerint az ausztrál aborigineké.
K: Hogyan használták az aboriginalok a csillagászati ismereteiket?
V: Az őslakosok arra használták csillagászati ismereteiket, hogy megtalálják és megmagyarázzák az emberek, a természet és az égbolt közötti kapcsolatot. Arra is felhasználták, hogy gyakorlati eszközöket, például naptárakat dolgozzanak ki, legendákat, művészeti formákat, zenét és szertartásokat alkossanak, és kialakítsák a világegyetem alapvető felfogását (kozmológiájukat).
K: Hogyan öröklődött a csillagászati tudás a régi ausztrál aboriginális kultúrában?
V: A csillagászati ismereteket a régi ausztrál aboriginális kultúrában történetek, énekek és táncok útján adták tovább. Emellett titokban tartották, és csak azoknak adták át, akiket beavattak bizonyos csoportokba vagy társadalmakba.
K: Mikor jelent meg a legkorábbi írásos beszámoló az aborigin csillagászatról?
V: Az aborigin csillagászat legkorábbi írásos beszámolóját 1857-ben Edward Stanbridge angol írta, aki barátságot kötött a Victoria állambeli boorongokkal.
K: Mi a kapcsolat az őslakosok csillagászati hiedelmei és a nyugati tudományos elmélet között?
V: Az őslakosok csillagászati hite és a nyugati tudományos elmélet között kevés kapcsolat van. Bár mindkét értelmezés hasonló irányvonalak mentén alakult ki, a kulturális különbségek miatt jelentésük nagyon eltérő lehet.
K: A hagyományos értelmezések még mindig részei az ausztrál aboriginek modern életének?
V: Igen, a hagyományos értelmezések még mindig részei az ausztrál aboriginek modern életének. Az ősi kultúrákból származó legendákat és hiedelmeket ma is sok ausztrál őslakos gyakorolja.
