Opera seria — definíció, történet és jellemzők a 18. századból
Opera seria — az 18. század komoly olasz operája: történet, jellemzők, da capo áriák, recitativo, Metastasio és Händel szerepe.
Az opera seria egy olasz kifejezés, amely az olasz opera "komoly" stílusára utal a 18. században. Ez különbözött az opera buffától, amely zenés vígjáték volt. Az opera seria a komoly tragédiáról szólt. Az "opera seria" kifejezést csak azután kezdték használni, hogy a történelmi korszakról beszélve népszerűvé vált.
Az olasz opera seria mindig olasz nyelvű volt, még akkor is, ha más országokban, például Németországban, Ausztriában, Angliában és Spanyolországban komponálták vagy adták elő. Franciaországban az opera seria nem volt annyira népszerű. Nekik megvoltak a saját operaformáik.
Az opera seria népszerű zeneszerzői közé tartozott Hasse, Vinci, Jommelli, George Frideric Handel, Piccinni, Paisiello, Cimarosa, Gluck és Mozart.
Az Opera seria-t gyakran nevezték dramma per musica ("dráma a zenén keresztül"). A történetet recitativóban mesélték el, egy gyors lefolyású zenében, egyszerű kísérettel. Ezután következtek az áriák, amelyek a nagy dalok voltak, ahol az énekesek megmutathatták tudásukat. Ezek általában da capo formában voltak (egy fő rész, egy középső rész, és a fő rész megismétlése). Az opera nyitánnyal kezdődött, és voltak olyan együttesek is, ahol több szereplő énekelt egyszerre.
Az opera seria történetei általában az ókori görög és római istenekről vagy királyokról szóltak. Ez ellentétben állt az opera buffával, amely a hétköznapi emberekről szólt, és gyakran gúnyt űzött a királyokból és a nemesekből.
Az opera seria fő énekesei többnyire kasztráltak voltak, olyan férfi énekesek, akiket fiatalon kasztráltak, hogy még mindig magas hangon énekelhessenek. A 18. század folyamán fokozatosan egyre több főszerepet kaptak a női énekesek (a "prima donna" vagy "first lady").
Az opera seria egyik első zeneszerzője Alessandro Scarlatti volt. Angliában George Frideric Händel számos nagyszerű opera seria-t írt. A 18. század közepi opera seria fejlődésének legfontosabb embere Metastasio volt, aki librettókat írt. Szövegeit Európa legnagyobb zeneszerzői: Hasse, Porpora és különösen Mozart dolgozták fel.
A 18. század második felében Christoph Willibald Gluck sok hagyományt megváltoztatott az operairodalomban. Nem akarta, hogy az opera csak az énekesek számára legyen egy módja annak, hogy megmutassák a hangjukat. Azt akarta, hogy a történet legyen fontos. Nem használt száraz recitativót, hanem igyekezett a drámát, a táncot és a zenét, különösen a kórust fontosnak tartani. Az Orfeo és Euridiké volt az első jelentős operája, amelyet olyanok követtek, mint az Alceste.
Wolfgang Amadeus Mozartra hatással voltak Gluck reformjai. Két nagy operája az Idomeneo (1780) és a La clemenza di Tito (1791). Többnyire azonban Mozartot nem annyira érdekelte, hogy a régi görög istenekről és királyokról írjon. Más nagy olasz operái: Cosi fan tutte, Le Nozze di Figaro és Don Giovanni az opera seria és az opera buffa között helyezkednek el. Ezeket Lorenzo da Ponte librettóira írta.
További fontos opera seria zeneszerzők voltak Luigi Cherubini és Gaspare Spontini, majd Rossini, akinek zenei stílusa további változásokat hozott az opera seria számára.
Definíció és műfaji sajátosságok
Az opera seria a 18. század egyik uralkodó operai műfaja volt, amely a komoly, általában történelmi vagy mitológiai témákat helyezte előtérbe. Gyakori jellemzői:
- Szövegközpontúság: a cselekmény és a költői szöveg (libretto) áll a középpontban.
- Recitativo és aria váltakozása: a történetet gyorsabb, beszélszerű recitativó (általában secco, basso continuo-val) adta elő, míg az érzelmi csúcspontokat az áriák emelték ki.
- Da capo forma: sok aria ABA (da capo) formában íródott; a visszatérő A résznél az előadó díszítésekkel mutatta meg virtuozitását.
- Szereposztás: a kiemelt szólamokban gyakran a kasztráltak és a prima donna-ok álltak; megjelentek a "primo uomo", "prima donna" típusok és a címzett figurák.
- Zenekari kíséret: kezdetben viszonylag egyszerű, de a század előrehaladtával gazdagodott, különösen a Gluck-féle reformok után.
Történeti háttér és elterjedés
Az opera seria gyökerei a 17–18. század fordulóján alakultak ki, különösen Olaszország nagy operahelyszínein: Nápoly, Velence és Róma voltak a korai központok. Alessandro Scarlatti a korai fejlődés egyik meghatározó alakja. A műfaj Európa-szerte elterjedt: angol, német és spanyol színpadokon is játszották, bár mindenütt helyi íz, stílus és közönségelvárás alakította.
Metastasio librettói döntő hatásúak voltak: szigorú drámai szerkezetet, magasra ívelt költői nyelvet és a konfliktusok érzelmi csúcspontokra bontását hozták magukkal. Ezeket a szövegeket sok nagy zeneszerző dolgozta fel újra és újra.
Fontos komponisták és művek
Az opera seria jelentős alkotói közé tartoztak, többek között: Hasse, Vinci, Jommelli, George Frideric Handel (akinek operái, például Giulio Cesare és Rodelinda, ma is népszerűek), Alessandro Scarlatti, Porpora és később Mozart, aki a műfaj hatását átalakítva hozott új dramaturgiai érzékenységet.
A 18. század második felében Gluck reformjai (például Orfeo ed Euridice, Alceste) a drámai integritást, a kórus és a tánc szerepének növelését és a recitativo-accompagnato használatát hozták előtérbe. Ezek a változtatások hatással voltak arra, hogyan közelítették meg a szerzők a szólamok és az orchestra viszonyát.
Előadói gyakorlat és hangszínvilág
Az opera seria előadásait gyakran a nemesi megrendelések és a városi operaházak pénzügyi érdekei határozták meg. A kortárs közönség elvárta a vokális virtuozitást: hosszú kényszerített áriák és díszített ismétlések szerepeltek a repertoárban. A recitativókhoz vászon aláfestésként basso continuo szolgált (csembaló, barokk basszus vagy fagott), az áriákhoz viszont teljesebb zenekari kíséret társult.
A 18. század folyamán a kasztrált énekesek dominanciája fokozatosan csökkent; a női primadonnák szerepe megerősödött, és a 19. század elejére a kasztrált szólamokat többnyire férfi tenorok vagy női mezzoszopránok vették át.
A műfaj hanyatlása és öröksége
A klasszikus értelemben vett opera seria népszerűsége a 19. század folyamán csökkent: megváltoztak a drámai esztétikák, a közönség ízlése és a zenei nyelv. A bel canto stílus és a grand opera új formái (például Rossini, majd Verdi és a francia nagyoperai tradíció) más irányba vitték az operai kifejezést. Ugyanakkor az opera seria hatása ma is érződik: a da capo-araiák díszítési gyakorlata, a recitativó és aria logikája, valamint a librettó szerkezetének érzékenysége a későbbi operai hagyományok alapját képezte.
Hallgatási és kutatási tippek
- Hallgassunk összehasonlításképp egy teljes Gluck-opera és egy korai Händel-opera aria-sorozatát: figyeljük meg a recitativó és aria szerepének különbségét.
- A da capo ismétléseknél figyeljük a díszítéseket: ezek sokat elárulnak a kor előadói gyakorlatáról.
- Olvassunk Metastasio-librettókat (eredetiben vagy fordításban) annak megértéséhez, hogyan strukturálták a drámai ívet a szerzők.
Összefoglalva: az opera seria a 18. század egyik legfontosabb operai műfaja volt, amely a vokális virtuozitást, a költői librettót és a komoly témákat egyesítette. Bár a stílus megváltozott és idővel háttérbe szorult, hatása az európai operai hagyományokra tartós és meghatározó maradt.
Karikatúra Händel Flavio című művének előadásáról, a kor három legismertebb opera seria énekesével: balra a kasztrált Senesino, középen Francesca Cuzzoni, jobbra Gaetano Berenstadt kasztrált énekes.
Kérdések és válaszok
K: Mi az opera seria?
V: Az opera seria egy olasz kifejezés, amely az olasz opera "komoly" stílusára utal a 18. században. Ez különbözött az opera buffától, amely zenés vígjáték volt, és a komoly tragédiára összpontosított.
K: Milyen nyelven adták elő az opera seria-t?
V: Az opera seria mindig olasz nyelven került előadásra, még akkor is, ha más országokban, például Németországban, Ausztriában, Angliában és Spanyolországban komponálták vagy adták elő. Franciaországban azonban nem volt annyira népszerű a saját operaformáik miatt.
K: Kik voltak az opera seria néhány népszerű zeneszerzője?
V: Az opera seria népszerű zeneszerzői közé tartozott Hasse, Vinci, Jommelli, George Frideric Handel, Piccinni, Paisiello, Cimarosa, Gluck és Mozart.
K: Mi jellemzi az opera seria néhány jellegzetességét?
V: Az opera seria történetét recitativókon - egyszerű kísérettel előadott, gyorsan áramló zene - keresztül mesélték el, amelyeket áriák követtek, amelyek nagy dalok voltak, ahol az énekesek megmutathatták képességeiket, és általában da capo formájúak voltak (fő rész + középső rész + fő rész megismétlése). Az előadást nyitányok indították, és voltak olyan együttesek is, ahol több szereplő énekelt egyszerre. A történetek általában az ókori görög és római istenek vagy királyok körül forogtak. Magas hangjuk miatt a főszerepeket gyakran kasztrálták; a 18. században azonban fokozatosan női énekesek vették át ezeket a szerepeket.
K: Kinek tulajdonítják az olasz operasorozat elindítását?
V: Alessandro Scarlattinak tulajdonítják az olasz operaseria elindítását.
K: Ki írt librettókat számos nagy operaseria-kompozícióhoz?
V: Metastasio írt librettókat számos nagy operaseria-kompozícióhoz, amelyeket Hasse, Porpora és különösen Mozart állított színpadra.
K: Hogyan változtatta meg Christoph Willibald Gluck az operaseria hagyományait? V: Christoph Willibald Gluck megváltoztatta az operaszínházi hagyományokat azzal, hogy a dráma, a tánc és a zene fontos szerepet játszott, ahelyett, hogy csak az énekesek hangjának fitogtatására szolgált volna. Arra is törekedett, hogy a történetmesélés fontosabbá váljon, mint korábban.
Keres