Kasztrált énekesek (kasztrátok): történet, hangjuk és operai szerepük
Kasztrált énekesek (kasztrátok): történetük, különleges hangjuk és operai szerepük — titkok, karrierek és hatás a barokk operára.
A kasztrált (többes számban kasztráltak) a nagyon magas hangú férfi énekesek egyik típusát jelentette. Ezt a jellegzetes hangot részben kasztrációval, részben ritkább esetekben valamilyen hormonális eltérés következtében érték el. A felső rétegzettségű, tiszta hangkép és a nagy kiterjedésű dallamok miatt a castrato szó szó szerinti jelentése is „kasztrált”. Az ilyen énekesek nagyon keresettek voltak az opera korai és barokk korszakában: például Händel és más kortárs zeneszerzők számos szoprán- és alt szerepet kifejezetten kasztráltakra írtak. Manapság ezeknek a szerepeknek többségét női szopránok vagy férfi countertenor szólisták éneklik, mivel a művészi gyakorlat és az erkölcsi jogi szabályozás miatt gyakorlatilag megszűntek a kasztrált énekesek.
Hogyan alakult ki a kasztrált hang?
A 17. században Olaszországban terjedt el leginkább a fiúk pubertás előtti kasztrálása, amikor a hormonális átalakulás még nem zajlik le teljesen. Ha a beavatkozást a pubertás előtt végezték, a pubertás szokásos fizikai hatásai — így a gége jelentős növekedése és a hang mélyülése — nem következtek be. Ennek következtében a kasztrált férfiak hangszálai és gégeszerkezetük megőrizték a magasabb, fiús jellegű karaktert, miközben a test többi része felnőttkori méreteket érhetett el. A hangszálak szerkezetének és a légzési támogatásnak ez a különös kombinációja adta a kasztrált hang erőteljes, gyakran rendkívül kiterjedt dinamikai és hangterjedelmi képességeit.
Képzés, karrier és társadalmi háttér
Sok esetben a szegény családok reményeit fűzték a fiúk kasztrálásához: a tehetséges gyermeket speciális intézetekbe és zeneiskolákba adták, ahol énektechnikát, zenei elméletet és hangszeres játékot tanítottak. A kasztrált tanulók különleges gondoskodásban részesültek: odafigyeltek a táplálásukra és a nevelésükre, hogy hangjukat és egészségüket megőrizzék, a cél az volt, hogy opera- vagy kórussztárokká váljanak. Azok, akik nem értek el magas szintet az operaszínpadon, gyakran egyházi kórusokhoz kerültek, ahol szintén nagy igény volt kiváló magas férfihangokra.
Hangszín és énektechnika
A kasztrált énekesek hangját kortársaik gyakran rendkívül kifejezőnek, világosnak és erőteljesnek írták le. Sok kasztrált virtuóz volt a díszítésekben: az opera seria és a barokk áriák kismértékű és nagyívű díszítéseket, trillákat és futamokat igényeltek — ezekben a műfajokban a kasztráltak kimagasló technikai készségeikkel tűntek ki. A kor zeneszerzői (például Porpora, Vinci, Hasse és mások) számottevő szerepeket és bravúros áriákat írtak nekik, amelyek nagy ambitusra és kifinomult színezésre építettek.
Híres kasztráltak és közéleti szerepük
A legnagyobb sztárok közé tartozott például Farinelli, de ismert volt számos más kiváló kasztrált is, akik országhatárokat átlépve jelentős karriert futottak be. Az 18. században az olasz opera népszerűsége különösen Angliában nőtt meg; ez részben a német származású Georg FriderichHändel érdeme is, aki 1709-ben Angliába költözött és rengeteg olasz hatású operát komponált. Sok énekes, aki Londonban énekelt, Olaszországból érkezett, és köztük számos kasztrált volt. A közönség rokonszenvéért és csodálatáért ezek az előadók nagy rivalizálásokat és rajongást generáltak.
Miért tűntek el?
A kasztrált énekesek népszerűsége a 19. században fokozatosan csökkent, amikor az opera műfaja átalakult: a romantikus irányzat az érzelmi realizmust és a férfiszerepek hitelességét kezdte előtérbe helyezni, és kevesebb hely volt a barokk virtuozitásnak és a mesterséges hangszíneknek. A társadalmi és jogi megítélés is megváltozott; a kasztrálás mint gyakorlat egyre inkább elítélt lett, és új nemzedékek nem vállalták. A 19. század közepére már alig maradtak működő operai kasztráltak, bár néhányan továbbra is egyházi kórusokban szolgáltak.
Az utolsó kasztrált felvételek és örökség
Az utolsó, szélesebb körben ismert kasztrált énekes, Alessandro Moreschi, 1922-ben hunyt el 64 éves korában. Róla fennmaradt egy felvétel 1902-ből, amely az interneten is meghallgatható; ennek hallgatása azonban óvatos értelmezést igényel, mert Moreschi idősebb korban és a felvételi technika korlátai között készült. Így ez nem ad teljes képet arról, milyenek lehettek a barokk és klasszikus kasztráltak hangjai teljes karrierjük csúcsán.
Hagyaték a mai éneklésben
Bár a kasztráltak fizikai megjelenése és művészi szerepe megszűnt, örökségük a vokális technika, a hangképzés és az áriázás gyakorlatában tovább él. A történeti előadásmód iránti érdeklődés és a forráskutatás révén ma több korhű előadás és rekonstrukció létezik; egyes szerepeket női szólisták és férfi countertenor énekesek interpretálják, akik igyekeznek visszaadni a barokk áriák stilisztikai és díszítési jellegét. A kasztráltak története fontos része a zene- és társadalomtörténetnek: egyszerre tükrözi a művészi ambíciókat, a társadalmi mobilitás lehetőségeit és a történelmi etikai kérdéseket.
Összefoglalva, a kasztráltak különleges és ma már egyedi jelenséget képviselnek a zenetörténetben: hangjuk, technikájuk és társadalmi szerepük megváltoztatta az opera változásait, és ma is élénk kutatási és zenei érdeklődés tárgya.
Alessandro Moreschi (1858-1922) Ő volt az egyetlen, aki szólófelvételeket készített. Ez a fénykép 1880 körül készült.
Kapcsolódó oldalak
Kérdések és válaszok
K: Mi az a kasztrátor?
A: A kasztrált énekes egy olyan férfi énekes típus volt, akinek nagyon magas hangja volt, amit vagy kasztrációval, vagy valamilyen hormonális probléma miatt alakítottak ki. A "castrato" szó szó szerint annyit jelent, hogy "kasztrált".
K: Mikor voltak népszerűek a kasztrált énekesek?
V: A kasztrált énekesek nagyon keresettek voltak az opera korai időszakában, és Händel és más korabeli zeneszerzők operáinak legtöbb szopránszerepét nekik írták. Népszerűségük azonban a 19. században kihalt, amikor az operák kevésbé lettek mesterkéltek, és jobban hasonlítottak a való élethez.
K: Milyen előnye származott a családoknak abból, hogy a gyermekeiket kasztrálták?
V: Sok szegény család kasztráltatta a gyermekeit, mert ez jobb jövőt biztosíthatott számukra. Ha egy fiút kasztráltak, egy speciális zeneiskolába járt, ahol éneket és hangszereket tanulhattak, és ha elég jónak bizonyultak, sikeres karriert futhattak be operaénekesként.
K: Ki volt Farinelli?
V: Farinelli egy olasz kasztrált énekes volt, aki Angliában Georg Friderich Händel német származású zeneszerző 1709-es odaköltözése és rengeteg olasz opera megírása miatt vált híressé. Korának egyik leghíresebb operasztárja volt.
K: Mikor szűnt meg a kasztráltak alkalmazásának gyakorlata?
V: A 19. század közepére már nem maradtak operai kasztráltak, bár néhányan még énekeltek egyházi kórusokban egészen 1922-ig, amikor Alessandro Moreschi - az utolsó ismert túlélő - 64 évesen meghalt.
K: Milyen hatással van a pubertáskor előtti kasztrálás a hangszálakra?
V: Ha valakit a pubertás előtt ivartalanítanak, a hangszálai nem fognak megnagyobbodni, mint általában a pubertás alatt, ami azt eredményezi, hogy a hangja magas marad, ahelyett, hogy idővel mélyebbé válna.
K: Van rá mód, hogy meghallgassuk, milyen volt ezeknek a nagyszerű hangoknak a mai hangja?
V: Van egy felvétel, amelyet 1902-ben készített Alessandro Moreschi - az utolsó ismert túlélő -, de mivel lehet, hogy nem volt jó énekes, és idős volt, amikor a felvételt készítette, lehetetlen megítélnünk, hogy e nagyszerű hangok eredeti hangminősége megmaradt-e vagy sem pusztán ebből a felvételből.
Keres