A kasztrált (többes számban kasztráltak) a nagyon magas hangú férfi énekesek egyik típusát jelentette. Ezt a jellegzetes hangot részben kasztrációval, részben ritkább esetekben valamilyen hormonális eltérés következtében érték el. A felső rétegzettségű, tiszta hangkép és a nagy kiterjedésű dallamok miatt a castrato szó szó szerinti jelentése is „kasztrált”. Az ilyen énekesek nagyon keresettek voltak az opera korai és barokk korszakában: például Händel és más kortárs zeneszerzők számos szoprán- és alt szerepet kifejezetten kasztráltakra írtak. Manapság ezeknek a szerepeknek többségét női szopránok vagy férfi countertenor szólisták éneklik, mivel a művészi gyakorlat és az erkölcsi jogi szabályozás miatt gyakorlatilag megszűntek a kasztrált énekesek.

Hogyan alakult ki a kasztrált hang?

A 17. században Olaszországban terjedt el leginkább a fiúk pubertás előtti kasztrálása, amikor a hormonális átalakulás még nem zajlik le teljesen. Ha a beavatkozást a pubertás előtt végezték, a pubertás szokásos fizikai hatásai — így a gége jelentős növekedése és a hang mélyülése — nem következtek be. Ennek következtében a kasztrált férfiak hangszálai és gégeszerkezetük megőrizték a magasabb, fiús jellegű karaktert, miközben a test többi része felnőttkori méreteket érhetett el. A hangszálak szerkezetének és a légzési támogatásnak ez a különös kombinációja adta a kasztrált hang erőteljes, gyakran rendkívül kiterjedt dinamikai és hangterjedelmi képességeit.

Képzés, karrier és társadalmi háttér

Sok esetben a szegény családok reményeit fűzték a fiúk kasztrálásához: a tehetséges gyermeket speciális intézetekbe és zeneiskolákba adták, ahol énektechnikát, zenei elméletet és hangszeres játékot tanítottak. A kasztrált tanulók különleges gondoskodásban részesültek: odafigyeltek a táplálásukra és a nevelésükre, hogy hangjukat és egészségüket megőrizzék, a cél az volt, hogy opera- vagy kórussztárokká váljanak. Azok, akik nem értek el magas szintet az operaszínpadon, gyakran egyházi kórusokhoz kerültek, ahol szintén nagy igény volt kiváló magas férfihangokra.

Hangszín és énektechnika

A kasztrált énekesek hangját kortársaik gyakran rendkívül kifejezőnek, világosnak és erőteljesnek írták le. Sok kasztrált virtuóz volt a díszítésekben: az opera seria és a barokk áriák kismértékű és nagyívű díszítéseket, trillákat és futamokat igényeltek — ezekben a műfajokban a kasztráltak kimagasló technikai készségeikkel tűntek ki. A kor zeneszerzői (például Porpora, Vinci, Hasse és mások) számottevő szerepeket és bravúros áriákat írtak nekik, amelyek nagy ambitusra és kifinomult színezésre építettek.

Híres kasztráltak és közéleti szerepük

A legnagyobb sztárok közé tartozott például Farinelli, de ismert volt számos más kiváló kasztrált is, akik országhatárokat átlépve jelentős karriert futottak be. Az 18. században az olasz opera népszerűsége különösen Angliában nőtt meg; ez részben a német származású Georg FriderichHändel érdeme is, aki 1709-ben Angliába költözött és rengeteg olasz hatású operát komponált. Sok énekes, aki Londonban énekelt, Olaszországból érkezett, és köztük számos kasztrált volt. A közönség rokonszenvéért és csodálatáért ezek az előadók nagy rivalizálásokat és rajongást generáltak.

Miért tűntek el?

A kasztrált énekesek népszerűsége a 19. században fokozatosan csökkent, amikor az opera műfaja átalakult: a romantikus irányzat az érzelmi realizmust és a férfiszerepek hitelességét kezdte előtérbe helyezni, és kevesebb hely volt a barokk virtuozitásnak és a mesterséges hangszíneknek. A társadalmi és jogi megítélés is megváltozott; a kasztrálás mint gyakorlat egyre inkább elítélt lett, és új nemzedékek nem vállalták. A 19. század közepére már alig maradtak működő operai kasztráltak, bár néhányan továbbra is egyházi kórusokban szolgáltak.

Az utolsó kasztrált felvételek és örökség

Az utolsó, szélesebb körben ismert kasztrált énekes, Alessandro Moreschi, 1922-ben hunyt el 64 éves korában. Róla fennmaradt egy felvétel 1902-ből, amely az interneten is meghallgatható; ennek hallgatása azonban óvatos értelmezést igényel, mert Moreschi idősebb korban és a felvételi technika korlátai között készült. Így ez nem ad teljes képet arról, milyenek lehettek a barokk és klasszikus kasztráltak hangjai teljes karrierjük csúcsán.

Hagyaték a mai éneklésben

Bár a kasztráltak fizikai megjelenése és művészi szerepe megszűnt, örökségük a vokális technika, a hangképzés és az áriázás gyakorlatában tovább él. A történeti előadásmód iránti érdeklődés és a forráskutatás révén ma több korhű előadás és rekonstrukció létezik; egyes szerepeket női szólisták és férfi countertenor énekesek interpretálják, akik igyekeznek visszaadni a barokk áriák stilisztikai és díszítési jellegét. A kasztráltak története fontos része a zene- és társadalomtörténetnek: egyszerre tükrözi a művészi ambíciókat, a társadalmi mobilitás lehetőségeit és a történelmi etikai kérdéseket.

Összefoglalva, a kasztráltak különleges és ma már egyedi jelenséget képviselnek a zenetörténetben: hangjuk, technikájuk és társadalmi szerepük megváltoztatta az opera változásait, és ma is élénk kutatási és zenei érdeklődés tárgya.