Nukleáris kémkedés

Manhattan Project

A Manhattan-projekt során, amikor az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Kanada a második világháború alatt együtt dolgozott az első nukleáris fegyverek előállításán, sok nukleáris kémkedés történt, amelynek során a projektben dolgozó tudósok vagy technikusok a bombák fejlesztésével és tervével kapcsolatos információkat küldtek a Szovjetuniónak. Ezeket az embereket gyakran nevezik atomkémeknek, és munkájuk a hidegháború elején is folytatódott. Ezen esetek pontos részleteiről sok nézeteltérés alakult ki, bár ezek egy részét sikerült rendezni, amikor a VENONA-projekt átiratai nyilvánosságra kerültek. Ezek a szovjet ügynökök és a szovjet kormány közötti titkos üzenetek voltak, amelyeket felfedeztek és dekódoltak. Néhány kérdés azonban továbbra is tisztázatlan.

Ezek közül néhány a legismertebbek közül:

• Klaus Fuchs - Németországból megszökött fizikus, aki a Manhattan Project során a britekkel dolgozott Los Alamosban. Végül lebukott. Beismerő vallomást tett, és Nagy-Britanniában börtönbüntetésre ítélték. Később szabadon engedték, és Kelet-Németországba költözött. A projekt számos részével való szoros kapcsolata és mély technikai tudása miatt őt tartják az "atomkémek" közül a legértékesebbnek, ami az amerikai hasadóbomba-programról a Szovjetuniónak átadott információkat illeti. Az amerikai hidrogénbomba-programról is adott korai információkat, de mivel nem volt ott akkor, amikor a sikeres Teller-Ulam-tervet felfedezték, az ezzel kapcsolatos információi nem számítottak túl értékesnek.
• Theodore Hall - egy fiatal amerikai fizikus Los Alamosban, akinek kémkedésére csak a huszadik század végén derült fény. Kémkedése miatt soha nem tartóztatták le, és soha nem is ismerte el teljesen.
• David Greenglass - amerikai gépmunkás a Los Alamos-i Nemzeti Laboratóriumban a Manhattan Projekt idején. Greenglass bevallotta, hogy a II. világháború alatt a laboratóriumi kísérletek nyers diagramjait átadta a Szovjetuniónak. A nővére és sógora (Rosenbergék, lásd alább) ellen tett vallomásának egyes részeit ma már úgy gondolják, hogy azért találta ki, hogy saját feleségét megóvja a bajtól. Greenglass elismerte a kémkedést, és hosszú börtönbüntetést kapott.
• George Koval - Egy fehérorosz család amerikai születésű fia. A Szovjetunióba költözött, ahol csatlakozott a Vörös Hadsereghez és a GRU hírszerző szolgálathoz. Az amerikai hadseregbe került, és sugár-egészségügyi tiszt lett. Információkat szerzett a japán Nagaszakira ledobott plutónium bombán használt Urchin detonátorról. Munkáját az Egyesült Államokban csak 2007-ben ismerték meg, amikor halála után Vlagyimir Putyin az Orosz Föderáció hőseként ismerte el.
• Ethel és Julius Rosenberg - amerikaiak, akik állítólag részt vettek a David Greenglass-t is magában foglaló bűnözői hálózat koordinálásában és toborzásában. Míg a legtöbb tudós úgy véli, hogy Julius valószínűleg részt vett valamilyen hálózatban, az, hogy Ethel részt vett-e benne, vagy tudott-e a tevékenységről, továbbra is vita tárgyát képezi. Julius és Ethel nem volt hajlandó beismerni semmilyen vádat, ezért elítélték és kivégezték őket a Sing-Sing börtönben.
• Harry Gold - amerikai, bevallottan a Greenglass és Fuchs cégnek dolgozott.

A Szovjetunió 1949-ben tesztelte első atombombáját. A nézeteltérések arról szólnak, hogy ez a kémkedés segített-e a Szovjetuniónak gyorsabban elkészíteni az atombombát. Bár néhány információ, például a Klaus Fuchs által adott információk valószínűleg nagyon hasznosak lehettek volna, az a mód, ahogyan a szovjet bombaprojektért felelős személyek ténylegesen felhasználták az információkat, a későbbi tudósok szerint nem nagyon gyorsította fel a Szovjetunió bombakészítési folyamatát. E beszámoló szerint az információkat leginkább a Szovjetunió saját tudósainak munkájával szembeni "ellenőrzésre" használták, és valójában keveset osztottak meg belőlük a szovjet tudósokkal, mivel sem a tudósaikban, sem a kémjeikben nem nagyon bíztak. A későbbi kutatások azt is kimutatták, hogy a szovjetek korai fejlesztéseinek legnagyobb problémája nem a fegyverek tervezésével, hanem az anyagok beszerzésével kapcsolatos problémák voltak.

Klaus Fuchsot tartják a Manhattan-projekt során az atomkémek közül a legértékesebbnek.


Egy David Greenglass által készített rajz egy nukleáris fegyver tervéről, amely azt mutatja, amit állítólag Rosenbergéknek adott, hogy adják át a Szovjetuniónak.

Izrael

1986-ban Mordechai Vanunu, aki egy izraeli nukleáris létesítményben dolgozott, információkat adott át a brit sajtónak Izrael nukleáris fegyverprogramjáról. Az emberek már korábban is úgy gondolták, hogy Izraelnek fejlett és titkos nukleáris fegyverprogramja és -gyűjteménye van, de most már biztosan tudták. Izrael soha nem mondta ki, hogy van vagy nincs atomfegyverprogramja, Vanunut pedig elrabolták és Izraelbe csempészték, ahol elítélték hazaárulásért és kémkedésért.

Vitatott, hogy Vanunu technikailag részt vett-e kémkedésben: Vanunu és támogatói azt mondják, hogy őt whistle-blower-nek kellene nevezni (valaki, aki valami titkos és illegális dolgot fedett fel), míg ellenfelei úgy vélik, hogy áruló, és hogy amit tett, az Izrael ellenségeit segítette. Miután Vanunu elhagyta Izraelt, nem adta ki azonnal az információit. Körülbelül egy évig utazott, mielőtt ezt megtette volna.

Kínai Népköztársaság

Az Egyesült Államok Képviselőházának a Kínai Népköztársasággal kapcsolatos amerikai nemzetbiztonsági és katonai-kereskedelmi kérdésekkel foglalkozó, Christopher Cox képviselő által vezetett Különbizottságának 1999-es jelentéséből (az úgynevezett Cox-jelentésből) kiderült, hogy az amerikai biztonsági szervek szerint a Kínai Népköztársaság (KNK) nukleáris kémkedést folytat az amerikai nukleáris fegyvereket tervező laboratóriumokban. A jelentés szerint Kína az 1970-es évek óta "titkos információkat lopott el az Egyesült Államok legfejlettebb termonukleáris robbanófejeiről", beleértve a fejlett robbanófejek tervezését, a neutronbombát és a "fegyverkódokat", amelyek lehetővé teszik a nukleáris tesztek számítógépes szimulációját (és lehetővé teszik Kína számára, hogy saját tesztek elvégzése nélkül fejlessze fegyverfejlesztését). Az Egyesült Államok nyilvánvalóan 1995-ig nem tudott erről.

A jelentésben leírt vizsgálatok végül Wen Ho Lee, a Los Alamos egyik tudósának letartóztatásához vezettek, akit először azzal vádoltak, hogy fegyverekkel kapcsolatos információkat adott át Kínának. A Lee elleni ügy azonban végül meghiúsult, és végül csak adatok helytelen kezelésével vádolták meg. További letartóztatott vagy megbírságolt személyek és csoportok voltak Peter Lee tudós (nem rokona Wen Ho Lee-nek), akit azért tartóztattak le, mert állítólag tengeralattjáró-radartitkokat adott át Kínának, valamint a Loral Space & Communications és a Hughes Electronics, akik rakétatitkokat adtak át Kínának. A nukleáris tervek ellopásával kapcsolatban más letartóztatásra nem került sor.

Pakisztán

2004 januárjában Dr. Abdul Qadeer Khan pakisztáni atomtudós beismerte, hogy korlátozott nukleáris fegyvertechnológiát adott el Líbiának, Iránnak és Észak-Koreának. Vallomása és a hírszerző ügynökségek jelentései szerint Khan eladta az urándúsításhoz használt centrifugák terveit és a nukleáris robbanófej kínai terveit, valamint magát a centrifugákat is eladta ennek a három országnak. Korábban Khan állítólag egy hollandiai urándúsító cégtől (URENCO) vette át a gázcentrifugák terveit, amelyeket arra használt, hogy segítsen Pakisztán saját nukleáris fegyverprogramjának beindításában. 2004. február 5-én a pakisztáni elnök, Pervez Musharraf tábornok közölte, hogy kegyelmet adott Khannak. A pakisztáni kormány azt állítja, hogy nem volt köze a kémkedéshez, de nem hajlandó átadni Khant a Nemzetközi Atomenergia-ügynökségnek kihallgatásra.