Észak-Sulawesi

Név

Az Észak-Sulawesi környéki területet korábban Minahasának hívták. Ezt a nevet néha még ma is használják. A Minahasa szó a Mina-Esa (Minaesa) vagy Maesa szavakból származik, ami azt jelenti, hogy egy vagy egyesülő Ez a név azt a reményt mutatja, hogy egyesíti a terület etnikai csoportjait, beleértve a: Tontemboan, Tombulu, Tonsea, Tolour (Tondano), Tonsawang, Ponosakan, Pasan és Bantik. A "Minahasa" szót először J. D. Schierstein, Manado holland régense használta 1789. október 8-án Maluku kormányzójának írt jelentésében.

Történelem

Történelem előtti

A régészeti kutatások a Salibabu szigeten található Liang Sarru barlangban talált bizonyítékok alapján az emberi élet 30 000 évvel ezelőtti jeleit tárták fel Észak-Sulawesiben. Más bizonyítékok körülbelül 6000 évvel ezelőtti életre utalnak a Kakas körzetben található Passo Hillside Site-nál, valamint 4000 évvel ezelőtt és Kr.u. elején a Karakelang-szigeten található Arangkaa-ban található Liang Tuo Mane'e barlangban.

Korai időszak

Gyarmati időszak

A 16. század végén portugálok és spanyolok érkeztek Észak-Sulawesi szigetére. Portugália volt az első nyugati nemzet, amely Észak-Sulawesire érkezett. Egy portugál hajó Manadóban kötött ki A Maguindanao szultanátus akkoriban az északi szigeteket ellenőrizte. A portugálok építettek erődöt Amurangban.

A spanyol hajó kikötött Talaud és Siau szigetén, tovább Ternate felé. Spanyolország erődöt épített Manadóban, azóta Minahasa spanyol ellenőrzés alatt állt. A spanyol megszállás elleni ellenállás 1660-1664-ben tetőzött.

A holland hajó 1660-ban kötött ki Manado városában, hogy segítse a Minahasa Konföderáció Spanyolország elleni harcát. A Minahasa Konföderáció tagjaiból álló Egyesült Nemzetek Köztársasági Szövetsége kereskedelmi megállapodást kötött a VOC-kal. Ez a kereskedelmi együttműködési megállapodás aztán a VOC monopolizálta a kereskedelmet, amely fokozatosan kezdte erőltetni akaratát, ami végül az 1700-as évekbeli ratahani ellenálláshoz vezetett, amely az 1809-1811-es holland Minahasa-háborúban csúcsosodott ki Tondanónál.

A spanyolok már gyarmatosították a Fülöp-szigeteket. Minahasából kávéültetvényt csináltak. A spanyolok Manadót a kínai kereskedők kávékereskedelmi központjává tették. Néhány minahasai törzs segített Spanyolországnak elfoglalni az 1550-es években az amurangi portugál erődöt. A spanyol gyarmatosítók ezután építettek erődöt Manadóban. Végül Spanyolország ellenőrizte egész Minahasát.

A 16. században a szigetvilág egyik első indoeurázsiai közössége Manadóban volt. Manado első királya Muntu Untu volt (1630). Ő félig spanyol felmenőkkel rendelkezett. Spanyolország később egy szerződésben 350 000 dukátért cserébe Minahasát a portugáloknak adta. Minahasa uralkodói Supit, Pa'at és Lontoh-t küldték a hollandokkal való harcba, hogy kiszorítsák a portugálokat Minahasából. Ez 1655-ben sikerült is nekik. Saját erődöt építettek 1658-ban, és néhány évvel később kiszorították az utolsó portugálokat.

A 17. század elejére a hollandok megdöntötték a Ternate szultánságot. Elkezdték csökkenteni Spanyolország és Portugália hatalmát a szigetvilágban. 1677-ben a hollandok meghódították a Sangir-szigetcsoportot. Két évvel később Robert Padtbrugge, Maluku kormányzója ellátogatott Manadóba. Megállapodást kötött a minahasani törzsfőnökökkel. Ez lehetővé tette, hogy a hollandok a következő 300 évben uralják a területet. A hollandok közvetlen uralma azonban csak 1870-ben kezdődött. A hollandok segítettek egyesíteni a minahasai konföderációt. 1693-ban a minahasák katonai győzelmet arattak a déli mongondow törzs ellen. A holland befolyás erősödött, és Minahasában nőtt a kereszténység és az európai kultúra. Az 1881-ben Manadóban létesített missziós iskolák az egyik első kísérlet voltak a tömegoktatásra Indonéziában. Az iskolák végzősei köztisztviselőként, a hadseregben és a holland kelet-indiai kormányban találhattak munkát. Minahasa és a hollandok kapcsolata gyakran rossz volt. A hollandok és Tondano között 1807-ben és 1809-ben háború volt. A minahasa terület csak 1870-ben került közvetlen holland uralom alá. De végül a hollandok és Minahasa nagyon közel kerültek egymáshoz. Ezért Minahasát gyakran nevezték a 12. holland tartománynak. Még 1947-ben Manado megalakította a Twapro politikai mozgalmat, a Twaalfde Profincie (Tizenkettedik tartomány) rövidítése, amely Minahasának a Holland Királyságba való hivatalos integrációját akarta.

Függetlenség

A japánok 1942 és 1945 között megszállták a területet. 1945-ben a szövetséges erők nagymértékben bombázták Manadót. Az ezt követő függetlenségi időszakban szakadás volt az indonézbarát és a hollandbarát Minahasa között. Sam Ratulangi első kelet-indonéziai kormányzóvá történő kinevezésével aztán sikerült Minahasa támogatását megnyerni az Indonéz Köztársaságnak. Indonézia függetlenné válása után Indonézia 8 tartományra oszlik, és Sulawesi az egyik ilyen tartomány. Sulawesi első kormányzója a nemzeti hősként is ismert S.G.J.Ratulangi volt. 1948-ban Sulawesiben megalakult a Kelet-Indonéziai Állam, amely később az Indonéziai Egyesült Államok egyik állama lett. A Kelet-Indonéziai Államot feloszlatták, és beolvadt az Indonéz Köztársaságba. A 13. számú 1964. évi törvény alapján alakult Észak-Sulawesi tartomány. 1959. augusztus 14-ét jelölték ki a tartomány évfordulójának.

1957 márciusában Észak- és Dél-Sulawesi katonai vezetői nagyobb szabadságot követeltek Jávától. Aktívabb fejlesztést, az adópénzek igazságos elosztását és segítséget akartak Kahar Muzakar dél-szulawesibeli lázadása ellen. Egyenlően Sukarno és Hatta által vezetett központi kormányt akartak. A "Permesta" mozgalom (Charta az Univerzum Harcáról) kezdetben inkább csak reformmozgalom volt, mint szeparatista mozgalom.

A központi kormány és a sulawesi katonai vezetők közötti tárgyalások megakadályozták az erőszakot Dél-Sulawesiben, de a Minahasan vezetői nem voltak elégedettek a megállapodás eredményével, és a mozgalom kitört. A déli dominanciától tartva a Minahasan vezetői 1957 júniusában kikiáltották saját észak-szulawesi autonóm államukat. Abban az időben a központi kormány ellenőrizte Dél-Sulawesit, de északon nem voltak a központi kormányzat erős alakjai, és olyan pletykák terjedtek el, hogy az Egyesült Államok felfegyverkezve lázadást szított Észak-Szumátrán, amely szintén kapcsolatban áll a Minahasan-vezetőkkel.

A külföldi beavatkozás lehetősége arra késztette a központi kormányt, hogy katonai segítséget kérjen Dél-Sulawesitól. A Permesta-erőket később kivonták Közép-Sulawesiből, Gorontalóból, Sangirból és a malukui Morotaiból. A Permesta repülőgépeket (amelyeket az USA szállított, és amelyeket Fülöp-szigeteki, tajvani és amerikai pilóták vezettek) megsemmisítették. Az USA ezután továbbállt, és 1958 júniusában a központi kormányhadsereg partra szállt Minahasában. A permesta felkelés 1961 közepén ért véget.

A szumátrai és a szulawesi lázadások kudarcot vallottak. Még azt is segítettek létrehozni, amit nem akartak, mivel a központ reagált a lázadás veszélyére. A központi kormányzat hatalma nőtt, míg a regionális autonómia gyengült. A radikális nacionalizmus megerősödött. A kommunista párt hatalma és Sukarno hatalma nőtt, míg Hatta meggyengült. Sukarno végül 1958-ban vezette be az irányított demokráciát.

Az 1998-as reformok óta az indonéz kormány elkezdett olyan törvényeket elfogadni, amelyek erősítik a regionális autonómiát, ami a Permesta által képviselt fő gondolat.

Környezet

Éghajlat

Észak-Sulawesi éghajlata trópusi, muzon széllel. A nyugati szelek novembertől áprilisig esőt hoznak az északi partvidékre. Májustól októberig száraz déli szélre változik. Az éves csapadékmennyiség 2000 és 3000 mm között van. Körülbelül 90-140 esős nap van. A hőmérséklet átlagosan 25 Celsius-fok. A levegő átlagos maximális hőmérséklete 30 Celsius-fok, a minimális átlagos léghőmérséklet pedig 22,1 Celsius-fok volt.

Földrajz

Észak-Sulawesi tartomány a Sulawesi-sziget északi félszigetén található. Egyike Indonézia három tartományának, amelyek a Csendes-óceán peremén fontos helyeken helyezkednek el. A másik két tartomány Észak-Szumátra és Aceh különleges régió. Észak-Sulawesi az Egyenlítő közelében, az északi szélesség 0,30-4,30 (Lu) és a keleti hosszúság 121-127 (BT) fokán fekszik. A félsziget keletről nyugatra húzódik. A Sangihe és a Talaud-szigetek a tartomány legészakibb részei. Ezek Észak-Sulawesi határai:

Észak	Celebesz-tenger, Csendes-óceán és a Fülöp-szigetek
Dél	Tomini-öböl
Kelet	Maluku-tenger, Maluku és Észak-Maluku
West	Gorontalo

Észak-Sulawesi tartomány szárazföldi részének nagy része hegyekből és dombokból áll, közöttük völgyekkel. Észak-Sulawesi néhány hegye a Klabat-hegy (1895 m) Észak-Minahasában, a Lokon-hegy (1579 m), a Mahawu-hegy (1331 m) Tomohonban, a Soputan-hegy (1789 m) Délkelet-Minahasában, a Dua Saudara-hegy (1,468 m) Bitungban, az Awu hegy (1,784 m), a Space hegy (1,245 m), a Karangketang hegy (1,320 m), a Dalage hegy (1,165 m), Sangihe és Talaudban, az Ambang hegy (1,689 m), a Gambula hegy (1954 m) és a Batu Balawan hegy (1,970 m).

A két legnagyobb tó a következő: Tondano-tó (területe 4278 ha) Minahasában és a Moat-tó (területe 617 ha) Kelet-Bolaang Mongondowban. A főbb folyók: Tondano folyó (40 km), Poigar folyó (54,2 km), Ranoyapo folyó (51,9 km), Talawaan folyó (34,8 km) Minahasában. A Dumoga folyó (87,2 km), a Sangkub folyó (53,6 km) és az Ongkaw folyó (42,1 km) Bolmongban és Bolmutban található.

Észak-Sulawesi partjai mentén, mind a szárazföldön, mind a szigetek partjainál számos földnyelv és öböl található. A terület talaja termékeny volt a mezőgazdaság számára.

Növények és állatok

Észak-Sulawesi legtöbb növénye és állata olyan, mint Indonézia más részein. De van néhány állat a tartományban, mint például a szarvas, Maleo, Taong, Mini Tarsius Spectrum Bitung City Nature Reserve és Coelacanth partjainál Manado.

Az Észak-Sulawesi előtti tengerben számos halfaj, korall és plankton él. Néhány tengeri hal fontos devizaforrás, többek között a tonhal, a bonitó, a sárga farok, a homár és mások.

Észak-Sulawesi nagy része erdő. Az erdők a tengerszinten kezdődnek, és a hegycsúcsokon folytatódhatnak. Jó minőségű faanyag, többek között ébenfa (fa) vasfa, linggua, cempaka, fa nantu, gopasa és meranti. Vannak ültetvények is, mint például a kókuszdió, a szerecsendió és a szegfűszeg.

Emberek

Észak-Sulawesi 2 270 596 főt számlált a 2010-es népszámláláskor. A népesség 1,41%-kal volt magasabb, mint tíz évvel korábban. A legnagyobb etnikai csoportok a tartomány északi részén élő minahasanok és a délen élő mongondowok. A tartomány fő városa Manado (lakossága 2019-ben 432 300 fő). A lakosság mintegy 68%-a keresztény volt 2010-ben. Észak-Sulawesi keresztényei többnyire protestánsok, de vannak katolikusok is. Ez szokatlan a többnyire muszlim Indonéziában. A holland misszionáriusok nagyon sikeresek voltak a gyarmati időkben. Azért is, mert a muszlim többségű Gorontalo régió 2000-ben kivált Észak-Sulawesiből, és az új Gorontalo (tartomány) lett. A tartományban muszlim, hindu és buddhista kisebbségek is élnek. Manado jelentős zsidó közösséggel is rendelkezik. Jelenleg az egyetlen zsinagóga Indonéziában Manadóban található. Manadóban becslések szerint 800 zsidó él.

Etnikai csoportok

Sok embercsoport él együtt ebben a tartományban. A legnagyobb népcsoport a minahasa nép. Leginkább Bitung városban, Manado városban, Tomohon városban, Minahasa Regencyben, Észak-Minahasa Regencyben, Dél-Minahasa Regencyben és Délkelet-Minahasa Regencyben élnek. Más etnikai csoportok a Bolaang Mongondow, Sangihe, Talaud és Siau. Észak-Sulawesi etnikai összetétele heterogénebb, mint Indonézia más részein. A minahasanok és a bolaang mongondowok szinte az egész észak-szulawesi szárazföldön elterjedtek. A Sangihe, Talaud és Siau főként a Sangihe-szigeteken, a Talaud-szigeten és a Lembeh-szigeten él, különösen az észak-szulawesi szárazföldtől északra, keletre és nyugatra fekvő tengerparti területeken. A bajau nép a Fülöp-szigeteki Sulu-szigetvilágból a Mindanaón kialakult konfliktus miatt a Fülöp-szigetekre vándorolt tengerjáró nomádok. Észak-Sulawesi part menti falvaiban élnek Észak-Minahasa tartomány északi részén.

Az őslakosok mellett Észak-Sulawesi a bevándorlóknak is otthont ad. Észak-Sulawesiben jelentős kínai lakosság él, különösen Manado város környékén. A kínaiak az egyik első nép, amelyik kapcsolatba került a helyi lakossággal az európaiak érkezése előtt. A Tompaso területén, Minahasában talált kínai ősi levelek felfedezése szerint a kínaiak és Minahasa közötti kulturális kölcsönhatás a Han-dinasztia óta létezik. Észak-Sulawesiben a kínaiak többsége hakka, de élnek ott hokkieniek és kantoniak is.

Más etnikai csoportok is léteznek, mint például a jávaiak és a szundániaiak. Ők többnyire a hollandok által a gyarmati korszakban a Suharto-korszakig bevezetett transzmigrációs program miatt vándoroltak el onnan, ahonnan származnak. Általában városi területeken élnek, mint például Manado és Tomohon.

Nyelv

Észak-Sulawesi többnyelvű kultúra. Számos nyelvet használnak, és az emberek általában legalább két, de gyakran több nyelvet is beszélnek. Az indonéz nyelv a tartomány és Indonézia más részeinek hivatalos nyelve. A tartományi kormány hivatalos dokumentumai és az útjelző táblák mind indonéz nyelven íródnak. A tartományban élő emberek többsége azonban manado-maláj nyelven kommunikál a mindennapokban. Ez a nyelv hasonlít az indonéz nyelvhez, de nem azonos vele. A minahasani emberek minahasani nyelven beszélnek. Ez az öt minahasan nyelv a térségben: Tonsawang, Tontemboan, Toulour, Tonsea és Tombulu. Délen az emberek a mongondowi nyelvet és a gorontalói nyelvet beszélik. A Fülöp-szigetekhez közeli északi szigeteken a helyiek a visayan nyelveket beszélik.

Észak-Sulawesi más nyelvei a jávai, a szundániai és a balinéz. Indonézia más részeiről származó emberek beszélik ezeket a nyelveket. A hakka nyelvet néhány kínai is beszéli Manadaóban. A hokkien és a kantoni nyelvet is beszélik. Az angol és a mandarin nyelvet gyakran megértik ott, ahol sok a turista, például a Bunaken Nemzeti Parkban. Az idősebbek talán megértik a holland és a portugál nyelvet. ^[] Azok az emberek, akik a Fülöp-szigetekhez közeli szigeteken éltek, talán értik a tagalog nyelvet.

Kínai templom Manado közelében

Adminisztratív részlegek

Észak-Sulawesi tizenegy régióból (indonézül: kabupaten) és négy önálló városból (indonézül: kotamadya) áll. Ezek az alábbiakban vannak felsorolva.

Név	Terület (km2)	Népszámlálás 2010	Népszámlálás 2015	PopulationEstimate 2019	Főváros	HDI2014 becslések
Sangihe-szigeteki rezidencia (Kepulauan Sangihe)	461.11	126,100	129,560	131,800	Tahuna	0,668 (közepes)
Sitaro szigetek tartomány (Kepulauan Siau Tagulandang Biaro)	275.96	63,801	65,529	67,000	Ondong Siau	0,643 (közepes)
Talaud-szigeteki rezidencia (Kepulauan Talaud)	1,240.40	83,434	88,589	92,500	Melonguane	0,665 (közepes)
Északi (szigetek) ágazat	1,977.47	273,335	283,678	291,300
Bitung (város)	302.89	187,652	205,379	220,700		0,708 (magas)
Manado (város)	157.27	410,481	425,420	432,300		0,772 (magas)
Tomohon (város)	114.20	91,553	100,193	107,600		0,735 (magas)
Minahasa Regency	1,114.87	310,384	328,700	341,500	Tondano	0,727 (magas)
Észak Minahasa Regency (Minahasa Utara)	918.49	188,904	197,861	203,200	Airmadidi	0,705 (közepes)
Dél Minahasa Regency (Minahasa Selatan)	1,409.97	195,553	204,832	210,400	Amurang	0,683 (közepes)
Délkelet Minahasa Regency (Minahasa Tenggara)	710.83	100,443	104,465	106,500	Ratahan	0,678 (közepes)
Keleti (Minahasa) szektor	4,728.52	1,494,970	1,566,850	1,622,200
Kotamobagu (város)	68.06	107,459	119,277	130,000		0,704 (magas)
Bolaang Mongondow rezidencia	2,871.65	213,484	232,968	249,600	Kotamobagu	0,645 (közepes)
Kelet-Bolaang Mongondow tartomány (Bolaang Mongondow Timur)	910.18	63,654	68,622	72,600	Tutuyan	0,631 (közepes)
Észak-Bolaang Mongondow tartomány (Bolaang Mongondow Utara)	1,680.00	70,693	76,264	80,700	Boroko	0,642 (közepes)
Dél-Bolaang Mongondow tartomány (Bolaang Mongondow Selatan)	1,615.86	57,001	62,162	66,500	Molibagu	0,635 (közepes)
Nyugati (Bolaang Mongondow) szektor	7,145.75	512,291	559,293	599,400