Öröklés-környezet vita
A természet kontra nevelés vita az emberek közötti különbségek okairól szól.
Mint minden élőlény, az emberek is rendelkeznek veleszületett tulajdonságokkal. Vannak olyan események vagy tapasztalatok is, amelyek az élet során történnek. A "természet" az ember génjeinek hatását írja le, míg a "nevelés" azt írja le, ami az élet során történik.
A populációgenetika nyelvén egy tulajdonság örökölhetősége azt jelenti, hogy milyen mértékben öröklődik genetikailag. Ez magában foglalja a viselkedési és jellemvonásokat is. Bár a nyilvános vita az emberről szól, az elvek minden élőlényre, növényekre és állatokra egyaránt vonatkoznak.
A "természet kontra nevelés" kifejezést a viktoriánus polihisztor Francis Galton javasolta. Darwin A fajok eredetéről című műve hatott rá. Az öröklődés és a környezet társadalmi felemelkedésre gyakorolt hatását vizsgálta.
Mindig is ismert volt, hogy az emberek bizonyos tulajdonságokat örököltek, de életük során megváltoztak. A fogalmakat például Shakespeare (A viharban: 4.1) állította szembe egymással. Még Shakespeare előtt, 1582-ben Richard Mulcaster angol iskolamester írta:
"Amire a természet készteti, de a nevelés előreviszi".
Galton nem állította szembe a természetet és a nevelést mint két alternatívát. A "természet kontra nevelés" kifejezést joggal kritizálták túlzott leegyszerűsítése miatt. Szinte minden író felismerte, hogy mindkettő szerepet játszik alkatunkban. Az egyik, aki első látásra úgy tűnt, hogy az emberek "elméjüket" a nevelésből kapják (a tabula rasa vagy üres lap elmélet), John Locke filozófus volt. Ő azonban csak azzal foglalkozott, hogyan szerzünk ismereteket az érzékszervi adatokból.
A természet és a nevelés egyaránt kölcsönhatásban játszanak szerepet a fejlődésben, és sok modern pszichológus és antropológus naivnak tartja ezt az ellentétet. Úgy látják, hogy ez egy elavult tudásállapot.
Ikerkutatás
Az egypetéjű ikrek természetes klónok. Mivel ugyanazokat a géneket hordozzák, felhasználhatóak annak vizsgálatára, hogy az öröklődés milyen mértékben járul hozzá az egyes emberek fejlődéséhez. Az ikrekkel végzett vizsgálatok igen érdekesek. Ha összeállítunk egy listát a jellemző tulajdonságokról, azt találjuk, hogy nagyon eltérőek abban, hogy mennyit köszönhetnek az öröklődésnek. Például:
- Vércsoportok: teljes mértékben öröklődő. Szemszín: szinte teljes mértékben öröklődik.
- Súly, magasság: részben öröklött, részben környezeti tényezők. Intelligencia: inkább öröklődik, mint nem, ha az IQ-teszteket használjuk mérceként.
- Melyik nyelvet beszéled: teljesen környezeti.
A tanulmányok elkészítésének módja a következő:
- Vegyünk egy egypetéjű ikrekből és egy kétpetéjű ikrekből álló csoportot, valamint a népességből származó testvérek egy csoportját.
- Mérje meg őket különböző tulajdonságok tekintetében.
- Végezzen statisztikai elemzést (például varianciaanalízist), amelyből megtudhatja, hogy a tulajdonság milyen mértékben öröklődik. A részben öröklődő tulajdonságok jelentősen hasonlóbbak lesznek az egypetéjű ikreknél.
Az ehhez hasonló vizsgálatokat tovább lehet folytatni, összehasonlítva az együtt nevelt egypetéjű ikreket a különböző körülmények között nevelkedett egypetéjű ikrekkel. Ezáltal megismerhetővé válik, hogy a körülmények mennyire változtathatják meg a genetikailag azonos emberek eredményeit.
Az első, aki ikervizsgálatokat végzett, Francis Galton, Darwin fél-unokatestvére volt, aki a statisztika egyik megalapítója. Módszere az volt, hogy az ikreket végigkövette életútjukon, sokféle mérést végezve. Sajnos, bár tudott az egypetéjű és kétpetéjű ikrekről, nem értékelte a valódi genetikai különbséget. A modern típusú ikervizsgálatok csak az 1920-as években jelentek meg.
Ez a fajta kutatás jól működik, ha a jellemzők egyszerűen mérhetők. Kevésbé jól működik, ha maga a mérés ellentmondásos. Ez volt a helyzet az IQ-mérés esetében, ahol a mérési módszerről nem volt egyetértés a kutatók között.
Az IQ örökölhetőségének becslései
Az Egyesült Államokban végzett vizsgálatok szerint az IQ örökletessége felnőtteknél 0,7 és 0,8, gyermekkorban pedig 0,45 között van. Ésszerűnek tűnhet az az elvárás, hogy az olyan tulajdonságokra, mint az IQ, gyakorolt genetikai hatásoknak az életkor előrehaladtával egyre kisebb jelentőséggel kell bírniuk. Azonban jól dokumentált, hogy ennek az ellenkezője történik. A csecsemőkorban mért öröklődőképesség 0,2, középső gyermekkorban 0,4 körüli, felnőttkorban pedig 0,8 körüli. A mindennapi tapasztalat azt sugallja, hogy az emberek az életkor előrehaladtával jobban megismerik önmagukat. Ha tehetik, olyan munkát és tevékenységet választanak, amely a lehető legjobban kihasználja képességeiket. Ennek hatására genetikai adottságaik és környezetük egyre jobban illeszkednek egymáshoz.
A Behavior Genetics című szaklapban 1994-ben megjelent, egypetéjű/testvéri ikervizsgálatokon alapuló áttekintés szerint az általános kognitív képességek esetében az öröklődhetőség elérte a 0,80-as értéket, de a tulajdonságtól függően is változik: a verbális tesztek esetében 0,60, a térbeli és a feldolgozási sebességet vizsgáló tesztek esetében 0,50, míg a memóriatesztek esetében csak 0,40-es értéket mutat.
2006-ban a The New York Times Magazine szerint a legtöbb tanulmányban az öröklődhetőség körülbelül háromnegyedét (0,75) találták. A Current Directions in Psychological Science című szaklapban 2004-ben megjelent jelentések elemzése a 18 évesek és idősebbek esetében 0,85 körüli értéket adott.
Agresszió kutatás
Az agresszió olyan viselkedés, amikor valaki szándékosan árt egy másik egyénnek. Az évek során folyamatos vita alakult ki az emberek közötti agresszió eredetéről vagy okairól. Egyes elméletek szerint az agresszió veleszületett, míg mások szerint tanult viselkedés.
- A kognitív megközelítés azt állítja, hogy az agresszió szerzett. Ennek az elméletnek a fő érve az, hogy az emberek megtanulják, hogy agresszívak legyenek. Albert Bandura azonban azt állította, hogy az agressziót inkább utánozzák, mintsem kondicionálással tanulják. Az utánzás mellett a megfigyeléses tanulás a másik módja annak, hogy az emberek megtanulják, hogy agresszívak legyenek. Például az agresszív cselekedetek megfigyelése, különösen filmekben vagy videojátékokban, megkönnyíti annak valószínűségét, hogy valaki agresszívan viselkedik. Ez leginkább a gyerekek körében történik, amikor a gyerekek agresszív környezetnek vannak kitéve. Az ilyen helyzetben lévő gyerekek általában úgy nőnek fel, hogy tudják, az agresszív viselkedés elfogadható. A kutatások többször ábrázolták, hogy azok a gyerekek, akik felnőttként ki vannak téve a családi erőszaknak, nagyobb valószínűséggel fognak agresszív cselekedeteket kifejteni, vagy agresszív felnőttekké válni a jövőben.
- A pszichoanalitikus megközelítés az agressziót veleszületettnek tekinti. Sigmund Freud agresszióelmélete az agresszív viselkedést veleszületett késztetésként vagy ösztönként írja le, és azt nem befolyásolják a helyzetek vagy a természet. Így az emberi élet elkerülhetetlen része.
Kérdések és válaszok
K: Miről szól a természet kontra nevelés vita?
V: A természet kontra nevelés vita az emberek közötti különbségek okairól szól. Azt vizsgálja, hogy egy személy tulajdonságai és viselkedése mennyiben köszönhető az öröklött géneknek és a biológiának (nature) vagy az élet során bekövetkező eseményeknek vagy tapasztalatoknak (nurture).
K: Ki javasolta a "természet kontra neveltetés" kifejezést?
V: A "nature versus nurture" kifejezést a viktoriánus polihisztor Francis Galton javasolta. Darwin A fajok eredetéről című műve hatott rá.
K: Mióta tart ez a vita?
V: Ez a vita már azelőtt is folyt, hogy Shakespeare megírta volna A vihar című művében, amely 1611-ben jelent meg. Még ezt megelőzően Richard Mulcaster angol iskolamester írt erről 1582-ben.
K: A természet vagy a neveltetés gyakorol nagyobb befolyást egy személy tulajdonságaira és viselkedésére?
V: A természet és a nevelés egyaránt kölcsönhatásban játszanak szerepet a fejlődésben, így mindkettő hatással van az egyén tulajdonságaira és viselkedésére. Sok modern pszichológus és antropológus naivnak tartja a kettő közötti bármilyen ellentétet, mert elavult tudásállapotnak tartja.
K: John Locke szerint az emberek "elméjüket" a nevelésből kapták?
V: Első látásra úgy tűnt, hogy John Locke szerint az emberek a nevelésből kapták az "elméjüket" (a tabula rasa vagy üres tábla elmélet), de ő csak azzal foglalkozott, hogy hogyan szerzünk tudást az érzékszervi adatokból, nem pedig az általános felépítésünkkel.
K: Mit jelent az örökölhetőség?
V: Az örökölhetőség arra utal, hogy valami milyen mértékben öröklődik genetikailag - ez magában foglalja a viselkedési és jellemvonásokat is.
K: Ez a vita csak az emberekre vonatkozik? V: Bár a nyilvános vita az emberekről szól, ezek az elvek minden élőlényre - növényekre és állatokra egyaránt - érvényesek.
