Tabula rasa: Locke, empirizmus és az öröklődés vitája
Tabula rasa: Locke empirizmusa és az öröklődés vitája — történeti áttekintés a tapasztalat, behaviorizmus és genetika találkozásáról.
Az üres lap vagy tabula rasa (ugyanazt jelenti) John Locke filozófiai gondolata volt. Locke ideája hosszú történettel rendelkezik, amely részben egészen Arisztotelészig vezethető vissza, de ő volt az, aki a 17. század végén modern formában fogalmazta meg és széles körben ismertté tette. Locke fő művében — az emberi értelemről írt értekezésben — azt állította, hogy az elme kezdetben nem rendelkezik veleszületett eszmékkel; minden tudás az érzékszervi tapasztalatból származik.
"Tegyük fel tehát, hogy az elme, ahogy mondjuk, fehér papír, amely minden karaktertől mentes, mindenféle elképzelés nélkül. Hogyan lesz ez berendezve? ... Erre egy szóval válaszolok: a TAPASZTALATBÓL".
Locke szerint tehát az emberről azt gondolhatjuk, hogy amikor megszületik, nincs szellemi tapasztalata vagy tudása, és hogy alapvetően mindent utólag, a környezeti hatások és az érzékszervek révén sajátít el. "Érzéki adatok" alatt Locke elsősorban a látás, hallás, tapintás és más érzékelési folyamatokat értette, amelyek nyers információt szolgáltatnak az elmének.
A tabula rasa hatása és követői
A tabula rasa eszméjét sokan gyorsan átvették és különböző társadalmi, pedagógiai és politikai következtetésekre alapozva továbbgondolták. Például William Godwin (1756–1836) a felvilágosodás és az emberi tökéletesíthetőség nézeteit képviselte, és úgy vélte, hogy a nevelés és a társadalmi környezet formálhatja az egyént:
"Erényeink és bűneink visszavezethetők azokra az eseményekre, amelyek életünk történetét alkotják, és ha ezeket az eseményeket meg lehetne fosztani minden helytelen tendenciától, a bűn ki lenne irtva [ki lenne vágva] a világból."
Hasonlóan radikális volt a behaviorizmus megalapítója, John B. Watson (1878–1938), aki a környezet és a kondicionálás nagy szerepét hangsúlyozta az emberi viselkedés meghatározásában:
"Adjatok nekem egy tucat egészséges, jól megtermett csecsemőt, és a saját, meghatározott világomat, amelyben felnevelhetem őket, és garantálom, hogy bármelyiket találomra veszem, és bármilyen szakemberré nevelem, akit csak kiválasztok - orvos, ügyvéd, művész, kereskedő-főnök, és igen, még koldusember és tolvaj is lehet belőle, függetlenül a tehetségétől, hajlamaitól, hajlamaitól, képességeitől, hivatásától és ősei fajától".
20. századi kritikák: öröklődés, etológia és evolúció
A 20. század közepétől azonban számos tudományos eredmény megkérdőjelezte a tabula rasa túl egyszerű, kizárólag tapasztalatra épülő értelmezését. Az evolúció és a genetika megértése, valamint az állatok viselkedését vizsgáló etológia rávilágított, hogy sok viselkedésforma részben vagy egészben öröklött, ösztönös elemeket tartalmazhat. Az olyan kutatók, mint Konrad Lorenz, azt hangsúlyozták, hogy például bizonyos agresszív vagy előre programozott viselkedésminták evolúciós előnyből alakultak ki.
Az evolúciós pszichológia arra törekszik, hogy feltárja, hogyan formálta az evolúció a lelki működéseinket. Ha az ember és más állatok közös evolúciós múltjuk miatt örökölt pszichológiai mechanizmusokkal rendelkezik, akkor bizonyos képességek — például a nyelv tanulásának készsége — részben biológiai alapokra támaszkodhatnak. Ez az elképzelés jelentős ellenpontot ad Locke radikális empirizmusának.
Nyelv, kognitív tudományok és a veleszületettség kérdése
A 20. század második felében a nyelvészeti és kognitív kutatások is erősen kritizálták a behaviorista és a teljes tabula rasa nézeteket. Noam Chomsky például a generatív nyelvészeti elmélettel azt állította, hogy léteznek veleszületett nyelvi struktúrák (ún. univerzális nyelvtan), amelyek megkönnyítik a gyermekek számára a nyelvtan elsajátítását. Más kutatási irányok, például a fejlődéslélektan és a neurológia, szintén rávilágítottak arra, hogy az idegrendszer rendelkezik olyan előzetes felépítésekkel és kritikus fejlesztési időszakokkal, amelyek befolyásolják, hogy miként reagál a környezetre.
Modern konszenzus: kölcsönhatás, fejlődési rendszerek és epigenetika
A kortárs tudományos álláspont általában elutasítja a tabula rasa szigorú változatát, ugyanakkor nem is fogadja el a pusztán genetikai determinizmust. A jelenlegi megközelítések hangsúlyozzák a gének és a környezet kölcsönhatását:
- A gének nem "sorsot" adnak, hanem kiindulási keretet és biológiai lehetőségeket határoznak meg.
- A környezeti hatások, a nevelés, a társadalmi környezet és a személyes tapasztalatok formálják, hogy ezek a biológiai lehetőségek hogyan bontakoznak ki.
- Az epigenetika azt mutatja, hogy a környezeti tényezők képesek módosítani a génkifejeződést anélkül, hogy megváltoztatnák a DNS-szekvenciát, így a korai élmények hosszú távon is hatással lehetnek a működésre.
- A fejlődési rendszerek elmélete (developmental systems theory) hangsúlyozza, hogy a fejlődés nem egyszerűen gének vagy környezet eredménye, hanem számos tényező dinamikus kölcsönhatásának az eredménye.
Gyakorlati következmények: nevelés, oktatás és etika
A vita fontos gyakorlati következményekkel jár: ha túlértékeljük a környezet szerepét, akkor a társadalmi beavatkozások és az oktatási reformok nyomásával egyszerűen minden problémát a nevelésre fogunk; ha viszont túlzottan genetikus magyarázatokat fogadunk el, elhanyagolhatjuk a társadalmi egyenlőtlenségek és a környezeti feltételek szerepét. A modern megközelítés ezért arra buzdít, hogy párhuzamosan figyeljük a biológiai adottságokat és a környezeti lehetőségeket, és az oktatásban, egészségügyben, szociálpolitikában olyan intézkedéseket alkalmazzunk, amelyek mindkettőt figyelembe veszik.
Összefoglalás
Locke tabula rasa gondolata rendkívül fontos történeti és filozófiai állomás az emberi tudás és nevelés elméletében, és számos értékes felismerésre ösztönözte a társadalmat és a pedagógiát. Ugyanakkor a 20–21. századi biológiai, pszichológiai és neurológiai kutatások megmutatták, hogy az elme nem teljesen üres induláskor: vannak veleszületett hajlamok és biológiai struktúrák, valamint fontos genetikai befolyások. A korszerű nézet szerint a tudás és viselkedés kialakulását mindig a gének és a környezet dinamikus kölcsönhatása határozza meg — így a tabula rasa túl egyszerű modellje ma már nem állja meg kizárólagos érvényességét, de Locke hozzájárulása továbbra is mérföldkő a gondolkodás történetében.
A vita ma is élő: az öröklődés és a környezet arányának kérdéseit empirikus kutatások (például ikervizsgálatok, genetikai és epigenetikai kutatások, fejlődésneurológiai vizsgálatok) segítségével igyekszik megválaszolni a tudomány, miközben gyakorlati döntéseket a bizonyítékok és etikai megfontolások alapján hozunk.
Kapcsolódó oldalak
Kérdések és válaszok
K: Mi John Locke filozófiai gondolata?
V: John Locke filozófiai gondolata az úgynevezett Blank Slate, vagy tabula rasa, ami azt jelenti, hogy az emberről születésekor azt gondoljuk, hogy semmilyen mentális tapasztalattal vagy tudással nem rendelkezik, és mindent a felnőtté válás után tanul meg. Különösen Locke úgy gondolta, hogy minden tudás az érzékszervi adatokból származik, és az elme kezdetben üres.
K: Ki volt William Godwin?
V: William Godwin közgazdász és társadalmi liberális volt, aki az emberi tökéletesség és a felvilágosodás mellett érvelt. Úgy vélte, hogy erényeink és erkölcseink visszavezethetők az életünk történetét alkotó eseményekre, és ha ezeket az eseményeket meg lehetne szabadítani minden helytelen tendenciától, akkor az erkölcstelenséget ki lehetne irtani a világból.
K: Ki volt John B. Watson?
V: John B. Watson a behaviorizmus egyik megalapítója volt, aki híres mondása szerint "Adjatok nekem egy tucat egészséges, jól fejlett csecsemőt, és a saját meghatározott világomat, amelyben felnevelhetem őket, és garantálom, hogy bármelyiket találomra veszem, és arra nevelem, hogy bármilyen szakemberré váljon, akit csak akarok - orvos, ügyvéd, művész, kereskedő-főnök, és igen, még koldusemberré és tolvajjá is".
K: Hogyan bizonyította az etológia, hogy az állati viselkedés nagy része öröklődik?
V: Az etológia bebizonyította, hogy az állati viselkedés nagy része öröklődik, mivel kimutatta, hogy bizonyos viselkedésformák ösztönösek (veleszületettek), nem pedig a tapasztalat vagy a környezet által tanultak. Ez szembement Locke azon elképzelésével, hogy minden tudás az érzékszervi adatokból származik.
K: Mi az evolúciós pszichológia?
V: Az evolúciós pszichológia azt vizsgálja, hogy az evolúció hogyan hatott a szellemi életünkre azáltal, hogy megvizsgálja, hogyan öröklődhettek bizonyos tulajdonságok az evolúciós múltunkból. Azt vizsgálja, hogy a tudattalan mentális tevékenység hogyan segíthet nekünk az életben való boldogulásban, az ezt a tevékenységet végző apparátus az előző generációktól örökölt.
K: Mit állított Konrad Lorenz az emberiség agressziójáról?
V: Konrad Lorenz azt állította, hogy az emberiség történetében oly nyilvánvaló agresszió olyan viselkedés eljátszása, amely evolúciós előnnyel járt a múltunkban. Azt állította, hogy az agresszió nemzedékről nemzedékre öröklődött a genetikai állomány részeként, nem pedig pusztán a tapasztalat vagy a környezet által tanult dolog volt.
Keres