Intelligenciahányados (IQ): definíció, mérése és hatása

Sokféle intelligenciateszt létezik, amelyek sokféle módszert alkalmaznak. Néhány tesztfajta a következő

• vizuális (csak képeket használnak)
• verbális (csak szavakat használnak)
• absztrakt-érvelés (rejtvényekről való gondolkodás)
• aritmetika (egyszerű matematika)
• térbeli képalkotás (gondolkodás a formákról)
• olvasás
• szókincs (hány szót ismer egy személy)
• memória
• általános ismeretek

A különböző tesztek erősen korrelálnak egymással. 1904-ben Charles Spearman pszichológus tanulmányozta először, hogy a különböző intelligenciatesztek eredményei hogyan függenek össze egymással. A tesztek közötti korrelációk faktorelemzését végezte el, és azt találta, hogy egyetlen közös faktor magyarázza a tesztek közötti pozitív korrelációkat.

Spearman megállapította, hogy ha valaki magas (vagy alacsony) pontszámot kapott egyfajta teszten, akkor valószínűleg (de nem mindig) hasonló pontszámot fog kapni a többi teszttípuson is. Emiatt azt mondta, hogy egy személy intelligenciáját egyetlen számmal lehet leírni. Ezt a számot g-nek (az általános faktorért) nevezte el. Az absztrakt gondolkodást használó tesztek általában a legjobban megmondják, hogy a másfajta teszteken valószínűleg milyen pontszámokat fogunk kapni. Emiatt Spearman úgy gondolta, hogy egy személy absztrakt gondolkodási képessége (mennyire jó rejtvények vagy problémák megoldásában) az, amire a többi intelligenciatípus épül.

Ezért a g szám az, amit egy IQ-tesztnek mérnie kell. A g egyik leggyakrabban használt mérőeszköze a Raven's Progressive Matrices, amely a vizuális gondolkodás tesztje.

Az első világháború idején a hadseregnek szüksége volt egy olyan módszerre, amellyel tesztelhették az újoncokat, és eldönthették, hogy milyen munkára alkalmasak a legjobban. IQ-teszteket használtak.

A tesztelés vitát és nagy nyilvános vitát váltott ki. Nem verbális vagy "teljesítményteszteket" fejlesztettek ki azok számára, akik nem beszéltek angolul, vagy akiket szimulálással gyanúsítottak. A háború után a hadsereg pszichológiai tesztjeinek pozitív publicitása hozzájárult ahhoz, hogy a pszichológia elismert szakterületté váljon. Ezt követően az Egyesült Államokban nőtt a pszichológia területén a munkahelyek száma és a finanszírozás. Csoportos intelligenciateszteket fejlesztettek ki, és ezeket széles körben használták az iskolákban és az iparban.

Az intelligenciahányadosokkal számos probléma van. Ezek a tantárgy különböző területeire vonatkoznak. A problémák csoportosíthatók:

• Nincs általános egyetértés abban, hogy mi is az intelligencia valójában. Ezért problematikus azt állítani, hogy az intelligenciahányados az intelligencia mérőszáma. A pszichológusok azonban nem állítják, hogy a tesztek közvetlenül mérik az intelligenciát. Azt állítják, hogy a tesztek az intelligencia mutatói, mivel a magasabb pontszámot elérők általában nehezebb feladatokat is el tudnak végezni.
• Egyesek szerint problematikus, hogy az intelligencia különböző aspektusait egyetlen "mérésbe" lehet összevonni.
• Az első teszteket iskolai gyerekeken végezték el, hogy meghatározzák, mely gyerekeknek van szükségük nagyobb figyelemre. Egyesek szerint ez nem azonos az "intelligencia" mérésével. Az a gyermek, akinek több segítségre van szüksége az iskolában, nem biztos, hogy kevésbé intelligens; lehet, hogy egyszerűen csak más háttérrel rendelkezik.
• Egyes tesztek előnyben részesítik a bizonyos kulturális háttérrel rendelkezőket. Más kultúrából származó emberek kevésbé jól teljesítenek, de meghatározás nélkül nem lehet megállapítani, hogy ez azt jelenti-e, hogy kevésbé intelligensek.

A teszt nem méri az intelligenciát

Alfred Binet francia pszichológus (aki 1905-ben megtervezte az egyik első tesztet) így vélekedett. A tesztet arra használta, hogy megállapítsa, mely tanulóknak van szükségük különleges segítségre az iskolai tananyaghoz. Úgy vélte, hogy a tesztskálák nem képesek mérni az intelligenciát:

A skála, helyesen szólva, nem teszi lehetővé az intelligencia mérését, mivel az intellektuális tulajdonságok nem szuperponálhatók, és ezért nem mérhetők úgy, ahogyan a lineáris felületeket mérik.

- Binet, 1905

Azzal érvelt, hogy jó oktatási programokkal a legtöbb diák felzárkózhatna, és elég jól teljesítene az iskolában. Ez független volt a tanuló hátterétől. Nem hitt abban, hogy az intelligencia mérhető, rögzített egység.

Egyesek teljesen vitatják a pszichometriai módszereket. Stephen Jay Gould paleontológus azzal érvelt, hogy az intelligenciatesztek hibás feltételezéseken alapulnak, és rámutatott, hogy a teszteket korábban a tudományos rasszizmus alapjául használták. Véleménye szerint az általános intelligencia g faktor (amelyet ezek a tesztek mérnek) egyszerűen egy matematikai műalkotás.

...az intelligencia egyetlen entitásként való absztrakciója, az agyban való elhelyezése, számszerűsítése egyetlen számként minden egyes egyénre vonatkozóan, és e számok felhasználása az emberek rangsorolására az értékesség egyetlen sorába, mindig annak megállapítására, hogy az elnyomott és hátrányos helyzetű csoportok - fajok, osztályok vagy nemek - eredendően alacsonyabb rendűek és megérdemlik státuszukat.(24-25. o.)

A fentiekben kifejtettek szerint azonban az IQ-tesztek rendkívül sikeresek voltak a háborús időszakban a toborzottak értékelésében. Ezért igaznak kell lennie, hogy ezek a tesztek releváns mentális képességet mérnek. Az IQ tehát nem egyszerűen matematikai fikció: az egyének bizonyos funkciók ellátására való képességére vonatkozik. Még ha a szakértők nem is értenek egyet az intelligencia definíciójában, ez nem cáfolja a tesztek hasznosságát (vagy nem hasznosságát). A mindennapi életben az emberek észreveszik mások relatív intelligenciáját. A kérdés az emberi természet és az evolúciós pszichológia központi kérdése, mivel az emberek olyan tulajdonságokat fejlesztettek ki, amelyek segítették őket a túlélésben és a szaporodásban.

A tesztek elfogultak

Az Amerikai Pszichológiai Társaság jelentése "Intelligence: knowns and unknowns" (Intelligencia: ismertek és ismeretlenek) azt állítja, hogy az IQ-tesztek, mint a társadalmi teljesítmény előrejelzői, nem torzítanak az afrikai származású emberekkel szemben. Hasonlóan jósolják meg a jövőbeli teljesítményt, például az iskolai teljesítményt, mint az európai származásúak esetében.

Az IQ-tesztek azonban más helyzetekben is torzíthatnak. Egy 2005-ös tanulmány megállapította, hogy "az előrejelzésben mutatkozó eltérő érvényesség arra utal, hogy a WAIS-R teszt olyan kulturális hatásokat tartalmazhat, amelyek csökkentik a WAIS-R mint a kognitív képességek mérőeszközének érvényességét a mexikói-amerikai diákok esetében", ami gyengébb pozitív korrelációt jelez a mintában szereplő fehér diákokhoz képest. Más közelmúltbeli tanulmányok megkérdőjelezték az IQ-tesztek kulturális igazságosságát, amikor Dél-Afrikában használják őket. A standard intelligenciatesztek, mint például a Stanford-Binet teszt, gyakran nem megfelelőek az autista és diszlexiás gyermekek esetében; a fejlődési vagy adaptív készségeket mérő alternatívák viszonylag rosszul mérik az intelligenciát autista gyermekek esetében, és olyan téves állításokhoz vezettek, amelyek szerint az autista gyermekek többsége értelmi fogyatékos.

Az állítólagos alacsony intelligenciát történelmileg a feudális rendszer és a nőkkel szembeni egyenlőtlen bánásmód igazolására használták. Ezzel szemben mások azt állítják, hogy a "magas IQ-jú elit" elutasítása, hogy komolyan vegye az IQ-t mint az egyenlőtlenség okát, maga is erkölcstelen.

Amerikai Pszichológiai Társaság

Az Amerikai Pszichológiai Társaság Tudományos Ügyek Tanácsa 1995-ben létrehozott egy munkacsoportot, hogy írjon egy konszenzusos nyilatkozatot az intelligenciakutatás helyzetéről, amelyet minden fél vitaalapként használhatna. A jelentés teljes szövege több weboldalon keresztül is elérhető.

Ebben a dokumentumban az egyesület képviselői sajnálattal állapítják meg, hogy az IQ-val kapcsolatos munkák gyakran politikai következményekkel íródnak: "a kutatási eredményeket gyakran nem annyira az érdemeik vagy tudományos megítélésük, mint inkább a feltételezett politikai következményeik alapján értékelték".

A munkacsoport arra a következtetésre jutott, hogy az IQ-pontszámok nagymértékben előrejelzik az iskolai teljesítmény egyéni különbségeit. Megerősítik az IQ előrejelző érvényességét a felnőttkori foglalkozási státuszra vonatkozóan, még akkor is, ha az olyan változókat, mint az oktatás és a családi háttér, statisztikailag kontrollálták. Megállapították, hogy az intelligencia egyéni különbségeit jelentősen befolyásolja a genetika. Mind a gének, mind a környezet összetett kölcsönhatásban lényeges szerepet játszik az intellektuális kompetencia kialakulásában.

Azt állítják, hogy kevés bizonyíték van arra, hogy a gyermekkori táplálkozás befolyásolja az intelligenciát, kivéve a súlyos alultápláltság eseteit. A munkacsoport egyetért azzal, hogy a feketék és a fehérek átlagos IQ-eredményei között nagy különbségek vannak, és hogy ezek a különbségek nem tulajdoníthatók a tesztek szerkesztésének torzításainak. A munkacsoport szerint lehetségesek a társadalmi státuszon és a kulturális különbségeken alapuló magyarázatok, és hogy a környezeti tényezők számos népességben megemelték az átlagos teszteredményeket.

Az APA folyóirata, az American Psychologist, amely a nyilatkozatot közzétette, később, 1997 januárjában válaszokat tett közzé. Ezek közül több azzal érvelt, hogy a jelentés nem vizsgálta megfelelően a részben genetikai magyarázatokra vonatkozó bizonyítékokat.