Napalm
A napalm számos olyan gyúlékony folyadék neve, amelyet a hadviselésben használtak. Gyakran zselésített benzin. A napalm valójában az ilyen folyadékok sűrítőanyaga. Amikor benzinnel keveredik, a sűrítőanyag ragadós gyújtógélt alkot. Az USA fejlesztette ki a második világháborúban egy harvardi vegyészcsoport. A csapat vezetője Louis Fieser volt. A napalm elnevezés a készítéséhez először használt összetevőkről származik: a naftén- és palmitinsav koprecipitált alumíniumsóiról. Ezeket adták a gyúlékony anyaghoz, hogy az zselésedjen.
A korai gyújtófolyadékok (például a lángszórókban használtak) egyik fő problémája az volt, hogy túl könnyen kifröccsentek és lecsöpögtek. Az USA rájött, hogy a benzingélt használó lángszórók messzebbre lőnek és hasznosabbak. A benzingélt nehéz volt előállítani, mert természetes gumit használtak, amely nagy keresletnek örvendett és drága volt. A napalm sokkal olcsóbb alternatívát nyújtott. Megoldotta a gumi alapú gyújtószerkezetekkel kapcsolatos problémákat.
Napjainkban a napalm többnyire benzolból és polisztirolból készül, és napalm-B néven ismert.
A napalmot az amerikai és a szövetséges erők lángszórókban és tűzbombákban használták. A napalmot úgy állítják elő, hogy meghatározott sebességgel égjen és az anyagokhoz tapadjon. Ezt úgy érik el, hogy különböző mennyiségű napalmot és más anyagokat kevernek össze. Egy másik hasznos (és veszélyes) hatása, amely elsősorban a bombákban való felhasználásával függött össze, az volt, hogy a napalm "gyorsan oxigénmentesítette a rendelkezésre álló levegőt". Emellett nagy mennyiségű szén-monoxidot hoz létre, ami fulladást okoz. A nápolyi bombákat a vietnami háborúban is használták a helikopterek leszállási zónáinak megtisztítására.
Bár a napalm a 20. század találmánya, a hadviselésben használt gyújtószerkezetek hosszú történelmének része. Történelmileg azonban elsősorban folyadékokat használtak (lásd görög tűz). Egy gyalogsági alapú, gyúlékony folyékony üzemanyaggal működő fegyvert, a lángszórót a németek vezették be az első világháborúban, amelynek változatait hamarosan a konfliktus más oldalai is kifejlesztették.
Egy 2003-as légi bemutató napalmrobbanásának szimulációja. A bomba belsejében napalm-B - f és benzin keveréke van.
Használat a hadviselésben
1944. július 17-én az amerikai P-38-as pilóták először dobtak le napalm gyújtóbombákat a franciaországi St. Lô közelében lévő Coutances-i üzemanyagraktárra. A napalmbombákat először a csendes-óceáni hadszíntéren, a Tinian-i csata során alkalmazták a tengerészgyalogos repülők. Használatát megnehezítették a keverési, olvadási és kioldási mechanizmusokkal kapcsolatos problémák. A második világháborúban a szövetséges erők Japánban városokat bombáztak napalmmal, és bombákban és lángszórókban használták Németországban és a japánok által elfoglalt szigeteken. A görög polgárháborúban a görög hadsereg használta a kommunista gerillák ellen, az ENSZ-erők Koreában, Mexikó az 1960-as évek végén Guerreróban a gerillák ellen, az Egyesült Államok pedig a vietnami háborúban.
A napalm célba juttatásának legismertebb módszere a levegőből ledobott gyújtóbombák. Kevésbé ismert módszer a harcoló gyalogság által használt lángszórók. A lángszórók ugyanannak az üzemanyagnak a hígabb változatát használják ágyúállások, bunkerek és barlangi rejtekhelyek megsemmisítésére. A Guadalcanalon harcoló amerikai tengerészgyalogosok nagyon hatásosnak találták őket a japán állások ellen. A tengerészgyalogosok a tüzet mind veszteséget okozó fegyverként, mind pszichológiai fegyverként használták. Az embereknek természetes félelmük van a tűztől. Azt tapasztalták, hogy a japán katonák elhagyják azokat az állásokat, amelyekben más fegyverek ellen élethalálharcot vívtak. A hadifoglyok megerősítették, hogy jobban féltek a napalmtól, mint bármely más, rájuk dobott fegyvertől.
A napalm a koreai háború egyik kedvelt fegyverévé vált. A háborús övezetből hazatérő pilóták gyakran megjegyezték, hogy szívesebben dobnának le néhány benzintartálynyi napalmot, mint bármilyen más fegyvert, bombát, rakétát vagy ágyút. Az amerikai légierő és haditengerészet nagy hatékonysággal használta a napalmot mindenféle célpont ellen, beleértve a csapatokat, tankokat, épületeket és még vasúti alagutakat is. A napalmnak az ellenségre gyakorolt demoralizáló hatása akkor vált nyilvánvalóvá, amikor észak-koreai csapatok tömegei kezdték megadni magukat a fölöttük repülő repülőgépek előtt. A pilóták megjegyezték, hogy a napalm ledobása után a túlélő ellenséges csapatok fehér zászlókat lengettek a következő repüléseken. A pilóták rádión értesítették a szárazföldi csapatokat, és az észak-koreaiakat elfogták.
A napalmot a közelmúltban háborús időkben a következő személyek vagy személyek ellen használták: Irán (1980-88), Izrael (1967, 1982), Nigéria (1969), Brazília (1972), Egyiptom (1973), Ciprus (1964, 1974), Argentína (1982), Irak (1980-88, 1991, 2003 - ?), Szerbia (1994), Törökország (1963, 1974, 1997), Angola, Egyesült Államok.
Bizonyos esetekben a napalm nagyon gyorsan hatástalanítja és megöli áldozatait. Azok, akik túlélik, akár 5. fokú égési sérüléseket is szenvednek. Ezek a bőr olyan részeit károsítják, amelyek nem rendelkeznek fájdalomreceptorokkal. Azonban azok az áldozatok, akik 2. fokú égési sérüléseket szenvednek a kifröccsent napalmtól, jelentős fájdalmat éreznek.
Philip Jones Griffiths leírja annak vietnami használatát:
| “ | NAPALM. A leghatékonyabb "személy elleni" fegyver, amelyet az amerikai katonai módszerek apologétái eufemisztikusan "ismeretlen főzőfolyadéknak" neveznek. Minden napalmos esetet automatikusan háztartási baleseteknek tulajdonítanak, amelyeket az okozott, hogy az emberek kerozin helyett benzint használtak a tűzhelyükben. A kerozin túl drága a parasztok számára, akik általában faszénnel főznek. Az egyetlen "főzőfolyadék", amit ismernek, nagyon "ismeretlen" - azt az amerikai repülőgépek szállítják a háztetőn keresztül. | ” |
"A napalm a legszörnyűbb fájdalom, amit el tudsz képzelni" - mondta Phan Thị Kim Phúc, a napalm bombázás túlélője, aki egy híres vietnami háborús fotóról ismert. "A víz 100 Celsius-fokon forr. A napalm 800 és 1200 Celsius-fok közötti hőmérsékletet generál".
Phuc fél testén harmadfokú égési sérüléseket szenvedett, és várhatóan nem élte túl. De Nick Ut dél-vietnami fotós segítségének köszönhetően, és miután túlélte a 14 hónapos kórházi tartózkodást és 17 műtétet, nyílt békeaktivistává vált.
A nemzetközi jog nem tiltja a napalm vagy más gyújtószerek katonai célpontok elleni alkalmazását, de a polgári lakosság elleni használatot az ENSZ 1981-ben elfogadott embertelen fegyverekről szóló egyezménye (gyakran CCW-ként hivatkoznak rá) betiltotta. A CCW III. jegyzőkönyve korlátozza a gyújtófegyverek (nem csak a napalm) használatát, de számos állam nem csatlakozott a CCW összes jegyzőkönyvéhez. A Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) szerint az 1983 decemberében nemzetközi jogként hatályba lépett egyezmény részes felének minősülnek az államok, ha az öt jegyzőkönyvből legalább kettőt ratifikálnak. Az EgyesültÁllamok például részes fele a CCW-nek, de nem írta alá a III. jegyzőkönyvet.
A Sydney Morning Herald értesülései szerint az amerikai erők napalmot használtak az iraki háborúban. Az amerikai védelmi minisztérium ezt tagadta. 2003 augusztusában a San Diego Union Tribune azt írta, hogy amerikai tengerészgyalogos pilóták és parancsnokaik megerősítették, hogy Mark 77-es tűzbombákat használtak az iraki köztársasági gárdisták ellen a harcok kezdetekor. A "napalm" használatának hivatalos tagadása azonban álságos volt, mivel a jelenleg szolgálatban lévő Mk 77-es bomba, az Mk 77 Mod 5 nem használ tényleges napalmot (pl. napalm-B). Az utolsó tényleges napalmot használó amerikai bomba a Mark 77 Mod 4 volt, amelynek utolsó példányait 2001 márciusában semmisítették meg. A most használt anyag egy másik gyújtókeverék. Hatását tekintve kellően hasonló ahhoz, hogy még mindig vitatott gyújtóanyagnak számít, és a köznyelvben továbbra is "napalm"-ként lehet rá hivatkozni.
"Mindkét (híd) megközelítését nápolyiztuk" - mondta Randolph Alles ezredes egy nemrégiben adott interjúban. "Sajnos, ott voltak emberek, mert a (pilótafülke) videóján láthattuk őket." (...) "Iraki katonák voltak ott. Nem egy nagyszerű módja a halálnak" - tette hozzá. (...) A tábornokok szeretik a napalmot. ... Nagy pszichológiai hatása van". - San Diego Union-Tribune, 2003. augusztus
Ezek a bombák valójában nem tartalmaztak napalmot. A Vietnamban használt napalm-B (szuper-napalm) benzin alapú volt. Az Öbölben használt Mk-77-es tűzbombák kerozin alapúak voltak. Hatását tekintve azonban napalmszerű folyadék.
A napalmszerű anyagok előállításának receptjei megtalálhatók az interneten. A receptek nagyon gyakran azt írják, hogy sűrű anyagot készítenek benzin felhasználásával, szappannal vagy polisztirolnal mint sűrítőanyaggal. Az ezeket az utasításokat követő tapasztalatlan emberek azonban gyakran nem megfelelően kezelik az anyagot, és baleseteket okoznak. Ráadásul a gyújtószerkezetek készítése sok országban illegális.
Az amerikai Brownwater haditengerészet folyami hajója lángszóróból égő napalmkeveréket lő ki Vietnamban
Az ecuadori légierő egyik IAI Kfir repülőgépe napalmot dob le egy célterületre az amerikai és ecuadori közös BLUE HORIZON gyakorlat során.
Összetétel
A napalm általában benzin és megfelelő sűrítőanyagok keveréke. A legkorábbi sűrítőszerek a szappanok, az alumínium, valamint a magnézium-palmitátok és -sztearátok voltak. Attól függően, hogy mennyi sűrítőanyagot adnak hozzá, a kapott viszkozitás a szirupszerű folyadék és a sűrű gumiszerű gél között változhat. A hosszú szénhidrogénláncok tartalma miatt az anyag erősen hidrofób (a vízzel való nedvesedéssel szemben ellenálló), így nehezebben oltható. A sűrített üzemanyag jobban lepattan a felületekről is, ami hasznosabbá teszi a városi terepen végzett műveleteknél.
Kétféle napalm létezik: olaj alapú, alumíniumszappanos sűrítőanyaggal, és olaj alapú, polimeres sűrítőanyaggal ("napalm-B").
Az Egyesült Államok hadserege háromféle sűrítőanyagot használ: M1, M2 és M4.
- Az M1 sűrítőanyag (Mil-t-589a), amely kémiailag 25 tömegszázalék alumínium-nafténát, 25 tömegszázalék alumínium-oleát és 50 tömegszázalék alumínium-laurát (vagy más források szerint alumínium-sztearát szappan) keveréke, egy erősen higroszkópos, durva, barnásbarna színű por. Mivel a víztartalom rontja a napalm minőségét, a részben felhasznált nyitott tartályokból származó sűrítőanyagot később nem szabad felhasználni. Az amerikai hadsereg készletében már nem tartják fenn, mivel az M4-gyel helyettesítették.
- Az M2 sűrítőanyag (Mil-t-0903025b) az M1-hez hasonló, fehéres színű por, hozzáadott gáztalanított szilícium-dioxiddal és csomósodásgátlóval.
- Az M4 lánganyag sűrítő vegyület (Mil-t-50009a), hidroxil-alumínium-bisz(2-etilhexanoát) csomósodásgátlóval, finom fehér por. Kevésbé higroszkópos, mint az M1, és a felbontott tartályok egy napon belül újra lezárhatók és felhasználhatók. Az M4-nek körülbelül fele akkora mennyiségre van szükség ugyanahhoz a hatáshoz, mint az M1-nek.
Egy későbbi változat, a napalm-B, más néven "szuper-napalm", alacsony oktánszámú benzin, benzol és polisztirol keveréke. A vietnami háborúban használták. A hagyományos napalmtól eltérően, amely csak 15-30 másodpercig ég, a napalm-B akár 10 percig is ég, kevesebb tűzgolyóval. Emellett jobban tapad a felületekhez, és jobb pusztító hatást biztosít. Nem olyan könnyű meggyújtani. Ez csökkenti a füstölgő katonák által okozott balesetek számát. Amikor ég, jellegzetes szagot fejleszt.
Az 1990-es évek elejétől kezdve különböző weboldalak, köztük az Anarchista szakácskönyv, házi készítésű napalm receptjeit hirdették. Ezek a receptek túlnyomórészt egyenlő arányban álltak benzinből és hungarocellből. Ez a keverék nagyon hasonlít a napalm-B-re, de hiányzik belőle a benzol egy bizonyos százaléka.
A napalm égési hőmérséklete körülbelül 1200 °C (2200 °F). Más adalékanyagok is hozzáadhatók, pl. porított alumínium vagy magnézium, vagy fehér foszfor.
Az 1950-es évek elején Norvégia kifejlesztette saját napalmját, amely a bálnaolajban található zsírsavakon alapult. A fejlesztés oka az volt, hogy az amerikai gyártású sűrítőanyag meglehetősen rosszul működött a hideg norvég éghajlaton. A terméket Northick II néven ismerték.
Napalm bombák robbannak fel, miután a Koreai Köztársaság légierejének F-4E Phantom II típusú repülőgépéből éleslövészeti gyakorlaton ledobták őket.
A populáris kultúrában
Maga a napalm a vietnami háborúban való használata után vált ismertté az amerikai közvélemény előtt. Azóta a médiában és a művészetekben többször is szóba került. Ez az összefoglaló nem kíván mindenre kiterjedő lenni.
- Az Apokalipszis most című filmben Kilgore ezredes (Robert Duvall), a támadó helikopter pilóta híres kijelentése: "Imádom a napalm szagát reggelente.... Olyan szaga van, mint... a győzelemnek".
- A Calvin és Hobbes című amerikai újságos képregényben Calvin kedvenc képregényes szuperhőse (és a karakter, akivé válni szeretne) Napalm kapitány. Az irónia jegyében (különösen, ha figyelembe vesszük a Napalm használatát az Apokalipszis most-ban), Napalm kapitány szlogenje a következő: "Az amerikai út védelmezője".
- Az Egy tiszt és egy úriember című filmben Foley őrmester (Louis Gossett, Jr.) egy gyorslépéses menetet vezet egy kadenciaszólammal, amelynek refrénje: "És a napalm a gyerekekre ragad!", ami akkoriban az amerikai légierő valódi kadenciaszólama volt.
- Skippy listájának 58. pontja a következő: ""A napalm a gyerekekre ragad" *nem* motiváló kifejezés.
- A Harcosok klubja című filmben a forgatókönyvírók eredetileg úgy tervezték, hogy Tyler Durden (Brad Pitt alakításában) elmondja a napalm receptjét. Miután azonban a producerek figyelmét felhívták a biztonsági kérdésekre, a szövegét egy hamis receptre cserélték, amely szerint a benzin és a narancslé sűrítmény egyenlő arányban van jelen. A közhiedelemmel ellentétben a Fight Clubkönyv eredeti receptjeit is módosította a kiadó. A könyv módosított receptjei azt állítják, hogy a narancslé mellett a benzin és a diétás kóla egyenlő részének keverése, vagy a benzin macskaalommal való sűrítése is működik.
- Az 1973-as Godzilla vs. Megalon című japán kaiju filmben az ellenséges Megalon képes napalm bombákat köpködni, amelyek érintkezéskor felrobbannak.
- Van egy Napalm Death nevű metálzenekar.
Kapcsolódó oldalak
- Láng fougasse
- Phan Thị Kim Phúc
Kérdések és válaszok
K: Mi az a napalm?
V: A napalm egyfajta gyúlékony folyadék, amelyet háborúban használtak. Általában zselévé alakított benzin, amely naftén- és palmitinsavak koprecipitált alumíniumsóit tartalmazza.
K: Ki találta fel a napalmot?
V: A napalmot egy harvardi vegyészcsoport találta fel a második világháború alatt Louis Fieser vezetésével.
K: Milyen problémák merültek fel a korábban tűzgyújtásra használt folyadékokkal?
V: A tűzgyújtásra használt korábbi folyadékok fő problémája az volt, hogy túl könnyen fröcsköltek és kifolytak.
K: Miért használta az USA inkább a benzingélt a gumi alapú gyújtószerek helyett?
V: Az USA azért használta inkább a benzingélt, mert sokkal olcsóbb volt, mint a gumi alapú gyújtószerek, amelyek akkoriban nagy keresletnek örvendtek és drágák voltak.
K: Milyen hatásai vannak a napalm bombák alkalmazásának?
V: Napalm bombák használata esetén gyorsan oxigénmentesítik a rendelkezésre álló levegőt, és nagy mennyiségű szén-monoxidot termelnek, amely megfojthatja a közelben tartózkodó embereket.
K: Hogyan használták a napalmot a vietnami háborúban?
V: A vietnami háborúban a napalm bombákat a helikopterek leszállási zónáinak megtisztítására használták.
K: Mióta használnak gyújtószerkezeteket hadviselési célokra? V: A gyújtószerkezetek már az ókor óta léteznek hadviselési célokra - mint például a görögtűz -, de a modern napalmot csak a második világháborúban, a 20. században találták fel.
