Kötött tengelyforgás
Az árapály-záródás (vagy befogott forgás) az, amikor egy csillagászati test egyik oldala mindig a másik felé néz. Ezt szinkronforgásnak is nevezik. A klasszikus példa erre a Hold: a Holdnak mindig ugyanaz az oldala néz a Föld felé.
Egy árapály-zárlatos égitestnek ugyanannyi időbe telik, amíg a saját tengelye körül forog, mint amennyit a társa körül kering. Emiatt az egyik félgömb állandóan a partner test felé néz. Általában egy adott időpontban csak a műhold van árapály-zárlatban a nagyobb test körül. Ha a két égitest tömege hasonló, és a távolságuk kicsi, az árapály-erő mindkettőt a másikhoz rögzíti. Ez a helyzet a Plútó és a Charon között.
Ha a Hold egyáltalán nem forogna, akkor a Föld körül keringve felváltva mutatná a Föld felé a közeli és a távoli oldalát.
Ki lehet számítani, hogy mennyi időbe telik, amíg egy adott árapály-zárlat bekövetkezik. Ez csak egy durva becslés, mert néhány tényezőt kevéssé ismerünk. Ilyen például egy bolygótest merevsége és alakváltozása az árapály-erő hatására. Az árapály-záródás a pályarezonancia egyik aspektusa.
Mivel a Hold szökőárral van összezárva, a Földről csak az egyik oldala látható.
Az ismert árapály-zárlatos égitestek listája
Naprendszer
A Földhöz kötve
A Marshoz kötve
- Phobos
- Deimos
Jupiterhez kötve
A Szaturnuszhoz rögzítve
- Ymir
- Pan
- Atlas
- Prometheus
- Pandora
- Epimetheus
- Janus
- Mimas
- Enceladus
- Telesto
- Tethys
- Calypso
- Dione
- Rhea
- Titan
- Iapetus
- Miranda
- Ariel
- Umbriel
- Titania
- Oberon
Neptunuszhoz kötve
- Charon (a Plútó maga is a Charonhoz van rögzítve)
Naprendszeren kívüli
- A Tau Boötis ismert, hogy a Tau Boötis b bolygóhoz közel keringő óriásbolygóhoz van rögzítve.
Libration
A libráció a keringő testek egymáshoz viszonyított oszcilláló mozgása. Ilyen például a Hold mozgása a Földhöz képest, vagy a trójai aszteroidák mozgása a bolygókhoz képest.
Az árapály-zárlat miatt a Hold egyik félgömbje általában a Föld felé néz. Ezért a Hold túlsó oldalát először az 1960-as évek holdkutatásai során láthattuk.
Ez az egyszerű kép azonban csak megközelítőleg igaz: idővel a Hold felszínének valamivel több mint a fele (kb. 59%) látható a Földről a libráció miatt.
A libráció a Hold lassú ide-oda ringatózása a Földről nézve, ami lehetővé teszi a megfigyelő számára, hogy a felszín különböző időpontokban kissé eltérő felét lássa.
A Hold szimulált nézetei egy hónapon keresztül, a szélességi és hosszúsági fokokon való librációk bemutatásával.
Kérdések és válaszok
K: Mi az árapály-zárás?
V: Az árapály-záródás az, amikor egy csillagászati test egyik oldala mindig a másik felé néz, más néven szinkronforgás.
K: Mi az árapály-záródás klasszikus példája?
V: Az árapály-záródás klasszikus példája a Hold, amelynek ugyanaz az oldala állandóan a Föld felé néz.
K: Egy árapály-zárlatos égitestnek ugyanannyi időbe telik a forgása, mint a társa körüli keringés?
V: Igen, egy árapály-zárlatos égitestnek ugyanannyi időbe telik a saját tengelye körüli forgás, mint a társa körüli keringés.
K: Hasonló tömegű és egymástól kis távolságra lévő testek között is előfordul az árapály-záródás?
V: Igen, ha a két test hasonló tömegű és kis távolságra van egymástól, akkor az árapály-erő mindkettőt a másikhoz rögzíti. Ez az eset áll fenn a Plútó és a Charon között.
K: Mi történne a Holddal, ha nem forogna tovább?
V: Ha a Hold megállna a forgása, a Föld körül keringve felváltva mutatná a Föld felé a közeli és a távoli oldalát.
K: Ki lehet számítani, hogy mennyi idő alatt következik be az árapály-záródás egy adott esete?
V: Igen, ki lehet becsülni, hogy mennyi idő alatt következik be az árapály-záródás egy adott esete, de néhány tényezőt nem ismerünk, vagy rosszul értjük, például a bolygótestek merevségét és alakváltozásait az árapály-erő hatására.
K: Az árapály-záródás kapcsolatban áll a pályarezonanciával?
V: Igen, az árapály-záródás a pályarezonancia egyik aspektusa.
