Arturo Toscanini (1867–1957) — olasz karmester életrajza és munkássága
Arturo Toscanini (1867–1957) olasz karmester legendás életútja és munkássága: világsztár, páratlan memóriával, meghatározó felvételek és örökzöld zenei örökség.
Arturo Toscanini (1867. március 25. - 1957. január 16.) olasz karmester volt. A legtöbb zenész szerint ő volt korának legnagyobb karmestere. Hírneve legendás volt: valószínűleg ő volt az első karmester, aki világsztárrá vált. Hihetetlenül jó memóriával rendelkezett, az általa vezényelt rengeteg mű minden egyes hangjára emlékezett. Fotografikus memóriája volt, így arra is emlékezett, hogyan néztek ki a lapok. Néha olyan apró hibákat talált a partitúrákban, amelyeket senki más nem vett észre. Nagyon jó hallása volt, és pontosan tudta, hogy az egyes hangszerek mit csinálnak. Tüzes vérmérsékletű volt, és vannak filmfelvételek, amelyeken dühösen kiabál a zenekarával a próbákon. A gramofonfelvételek korai időszakában ő készítette az első felvételek egyikét híres zenekari művekről.
Élete és pályafutásának főbb állomásai
Arturo Toscanini Parmában született, zenei tanulmányait helyi konzervatóriumban kezdte. Korai éveiben hangszerészként és kísérőzenészként dolgozott, majd hamarosan karmesteri pályára lépett. Pályafutása során sok jelentős operaházban és zenekarban működött közre: hosszabb időket töltött a milánói Scalánál, rendszeresen vendégszerepelt az Egyesült Államokban, valamint kulcsszerepe volt New York zenei életében.
Stílus, elvei és zenei felfogása
Toscanini egyik legfontosabb jellemzője a kottahűség és a formai világosság iránti ragaszkodás volt. Megkövetelte előadásaitól a pontos ritmust, a tiszta intonációt és a hangszeres egyéniségek kitisztulását az együttesben. Repertoárja elsősorban az olasz operára (Verdi, Puccini), valamint a klasszikus és romantikus szimfonikus irodalomra (Beethoven, Brahms, Tchaikovsky) terjedt ki, de előadott későbbi szerzőket is. Jellegzetes volt, hogy sokszor kotta nélkül vezényelt, mivel kivételes memóriája lehetővé tette számára a zenei anyag teljes áttekintését.
Felvételek, rádió és film
Toscanini úttörő szerepet játszott a hang- és rádiófelvételek elterjesztésében. Az 1930-as és 1940-es években készült stúdió- és élő felvételei ma is fontos dokumentumok, amelyeket sokan mércének tekintenek az egyes művek interpretációjában. 1937-ben az amerikai rádió számára megalakult NBC Symphony Orchestra vezetését vállalta — ezt a zenekart kifejezetten az ő számára hozták létre —, és hosszú éveken át készítettek rendszeres rádióadásokat és lemezfelvételeket. A hangfelvételek mellett több film- és hírfilmfelvétel is fennmaradt, amelyekben temperamentumos karmesteri stílusa és intenzív próbái láthatók.
Politikai nézetei és döntései
Toscanini nyíltan ellenezte a fasizmust, és politikai meggyőződései gyakran befolyásolták zenei döntéseit. A 20. század első felében többször konfliktusba került a politikai hatalmakkal, és emiatt külföldön is vállalt hosszabb időszakokat. Az Egyesült Államokban szerzett nemzetközi hírnevet, ahol részben politikai okokból is a zenei élet meghatározó személyisége maradt.
Karaktere és munkamódszere
- Pedagógiai szigor: intenzív, részletes próbákat tartott, gyakran keményen számon kérte a zenészeket.
- Memória és kotta nélküli vezénylés: sok darabot kívülről tudott, és ez nagyban hozzájárult előadásainak egységéhez.
- Figyelem a részletekre: hibakereső, pontos intonációra és frázsra törekvő vezető volt.
Hatás és örökség
Toscanini hatása a 20. századi karmesteri gyakorlatra meghatározó. Felvételei és rádióműsorai révén sok emberhez jutott el a klasszikus zenetésztétikája, és utóbb sok karmesterre gyakorolt befolyást. Bár temperamentuma és kemény követelményei vitákat is szültek, szakmai standardokat emelt a pontosság és a kottahűség terén. Ma is számos zenehallgató és zenész tanulmányozza felvételeit mint művészi példát.
Összegzés
Arturo Toscanini személye és munkássága túlmutat a puszta historikus adatokon: ő volt az egyik első olyan karmester, aki nemzetközi ismertségre tett szert, és akinek felvételei révén a 20. század közönsége széles körben ismerhette meg a nagy operai és szimfonikus műveket. Legendás memóriája, kottahűsége és kemény munkamorálja egyaránt hozzájárult ahhoz, hogy a zenei értelmezések történetében fontos mérföldkőként tartsák számon.
Arturo Toscanini
Life
Korai évek
Toscanini az olaszországi Pármában született. Ösztöndíjat nyert a helyi zenei konzervatóriumba, ahol csellózni tanult. Egy operatársulat zenekarához csatlakozott, és 1886-ban Dél-Amerikában turnézott velük. Rio de Janeiróban Verdi Aida című operájának előadása közben a közönségnek nem tetszett a karmester, és kifütyülték, így el kellett hagynia a színpadot. Először senki sem tudta, mit tegyen, de aztán rábeszélték a mindössze 19 éves Toscaninit, hogy tegye le a csellóját és vezényelje a zenekart. Ezt emlékezetből (anélkül, hogy a kottára nézett volna) briliánsan tette, és még aznap este híressé vált.
Olaszországba visszatérve Toscanini visszatért csellóművészi székébe, és csellistaként részt vett Verdi Otellójának ősbemutatóján (Scala, 1887). Verdi is ott volt, és nagy hatással volt rá, amikor Toscanini megkérdezte őt egy hibáról, amelyet a partitúrában észrevett.
Hamarosan a fiatal zenész hírneve, mint briliáns operakarmester, egyre nőtt. Ő vezényelte Puccini La Bohème és Leoncavallo Pagliacci című operájának első előadásait. 1896-ban vezényelte első szimfonikus hangversenyét (Schubert, Brahms, Csajkovszkij és Wagner művei) Torinóban. 1898-ban már a milánói Scala karmestere volt, ahol 1908-ig maradt, de az 1920-as években visszatért. A Scala zenekarát 1920-21-ben koncertkörútra vitte az Egyesült Államokba; ezen a turnén Toscanini elkészítette első hangfelvételeit (a Victor Talking Machine Company számára).
Nemzetközi hírnév
Toscanini Európán kívül kezdett el vezényelni: a New York-i Metropolitan Operában (1908-1915) és a New York-i Filharmonikusoknál (1926-1936). A New York-i Filharmonikusokkal 1930-ban turnézott Európában, és mindig nagy sikert aratott. Toscanini volt az első nem német karmester, aki Bayreuthban vezényelt (1930-1931). Az 1930-as években vezényelt a Salzburgi Ünnepi Játékokon (1934-1937) és 1936-ban az újonnan alakult Palesztinai Szimfonikus Zenekar (ma Izraeli Filharmonikus Zenekar) első koncertjén Tel-Avivban, majd később Jeruzsálemben, Haifában, Kairóban és Alexandriában is fellépett velük.
Az NBC szimfonikus zenekar
Toscanini eleinte egyetértett a fasizmussal, de később, amikor Mussolini diktátor került hatalomra, ellene lett. Megtagadta egy operaelőadást a Scalában, és megverték, ezért elhagyta Olaszországot, és az Egyesült Államokba ment.
Az Egyesült Államokban nem volt számára zenekar, ezért egy új zenekart készítettek neki, amelyet vezényelhetett. Ez volt az NBC Szimfonikus Zenekar, amelyet 1937-ben hoztak létre számára. Az első sugárzott koncertet 1937. december 25-én vezényelte az NBC 8-H stúdiójában, a New York-i Rockefeller Centerben.
Toscaninit gyakran kritizálták azért, mert kevés amerikai és kortárs (élő zeneszerzők által írt) zenét adott elő. 1938-ban azonban ő vezényelte Samuel Barber két zenekari művének, az Adagio for Strings és az Essay for Orchestra (Barber)|Essay for Orchestra világpremierjét. 1945-ben ő vezette a zenekart a Carnegie Hallban az amerikai zene, többek között George Gershwin An American in Paris című művének felvételén. Emellett ő vezényelte Copland El Salon Mexico és Gershwin Rhapsody in Blue című művének közvetített előadásait Earl Wild és Benny Goodman szólistákkal, valamint az Oscar Levant zongoraművésszel előadott Concerto in F című művét, valamint más amerikai zeneszerzők zenéjét, köztük John Philip Sousa két indulót.
1940-ben Toscanini nem értett egyet az NBC-vel, és azzal fenyegetőzött, hogy átmegy a CBS-hez. Bár végül megegyeztek, ez volt az az időszak, amikor Leopold Stokowski elkezdte vezényelni a koncertek egy részét, és továbbra is fellépett néha a zenekar vendégkarmestereként.
1942 júliusában Toscanini vezényelte Dmitrij Sosztakovics 7. szimfóniájának amerikai bemutatóját. A második világháború miatt a partitúrát a Szovjetunióban mikrofilmre vették, és futárral hozták az Egyesült Államokba. Először Stokowski akarta vezényelni, de aztán beleegyezett, hogy Toscanini vezényelje. A New York-i hallgatók szerencsétlenségére egy nagy zivatar miatt a rádióban nehezen lehetett hallani a zenét. Később az előadást újra kiadták.
A zenekar Toscaninivel bejárta az egész világot. 1950-ben az NBC koncertjei a Carnegie Hallba költöztek. Egy Richard Wagner-műsorban 1954-ben Toscanini nem volt jól, és elfelejtette, hogyan ment a zene. Ezután soha többé nem vezényelt nyilvánosan.
Személyes élet
Toscanini 1897. június 21-én vette feleségül Carla De Martinit, aki még nem volt 20 éves. Négy gyermekük született, bár egy meghalt. Sok nagyszerű énekessel és zenésszel dolgozott együtt, köztük Vladimir Horowitz zongoristával, aki nagy barátja volt. Horowitz Toscanini egyik lányát vette feleségül.
Amikor 89 éves korában New Yorkban agyvérzésben meghalt, holttestét visszaszállították Olaszországba, és a milánói Cimitero Monumentale emlékműben temették el.
Sok évvel halála után, 1987-ben Toscanini megkapta a Grammy életműdíját.
Kérdések és válaszok
K: Ki volt Arturo Toscanini?
V: Arturo Toscanini olasz karmester volt, akit sokan korának legnagyobb karmestereként tartanak számon.
K: Mi tette Toscaninit híressé?
V: Toscanini volt valószínűleg az első karmester, aki kivételes tehetségének és képességeinek köszönhetően világsztárrá vált.
K: Milyen volt Toscanini emlékezete?
V: Toscanini hihetetlenül jó memóriával rendelkezett, és az általa vezényelt nagyszámú mű minden egyes hangjára emlékezett. Fotografikus memóriája volt, így arra is emlékezett, hogyan néztek ki a lapok.
K: Talált-e Toscanini valaha olyan hibákat a partitúrákban, amelyeket mások nem vettek észre?
V: Igen, néha Toscanini olyan apró hibákat talált a partitúrákban, amelyeket senki más nem vett észre.
K: Milyen volt Toscanini hallása?
V: Toscanini nagyon jó hallással rendelkezett, és meg tudta különböztetni, hogy az egyes hangszerek mit csinálnak az előadás során.
K: Toscanini tüzes temperamentummal rendelkezett?
V: Igen, Toscanini heves vérmérsékletű volt, és vannak olyan filmek, amelyeken dühösen kiabál a zenekarával a próbákon.
K: Hogyan járult hozzá Toscanini a korai gramofonfelvételekhez?
V: A gramofonfelvételek korai időszakában Toscanini készítette a híres zenekari művek első felvételeinek egy részét, ami hozzájárult a klasszikus zene népszerűsítéséhez.
Keres