Arturo Toscanini

Life

Korai évek

Toscanini az olaszországi Pármában született. Ösztöndíjat nyert a helyi zenei konzervatóriumba, ahol csellózni tanult. Egy operatársulat zenekarához csatlakozott, és 1886-ban Dél-Amerikában turnézott velük. Rio de Janeiróban Verdi Aida című operájának előadása közben a közönségnek nem tetszett a karmester, és kifütyülték, így el kellett hagynia a színpadot. Először senki sem tudta, mit tegyen, de aztán rábeszélték a mindössze 19 éves Toscaninit, hogy tegye le a csellóját és vezényelje a zenekart. Ezt emlékezetből (anélkül, hogy a kottára nézett volna) briliánsan tette, és még aznap este híressé vált.

Olaszországba visszatérve Toscanini visszatért csellóművészi székébe, és csellistaként részt vett Verdi Otellójának ősbemutatóján (Scala, 1887). Verdi is ott volt, és nagy hatással volt rá, amikor Toscanini megkérdezte őt egy hibáról, amelyet a partitúrában észrevett.

Hamarosan a fiatal zenész hírneve, mint briliáns operakarmester, egyre nőtt. Ő vezényelte Puccini La Bohème és Leoncavallo Pagliacci című operájának első előadásait. 1896-ban vezényelte első szimfonikus hangversenyét (Schubert, Brahms, Csajkovszkij és Wagner művei) Torinóban. 1898-ban már a milánói Scala karmestere volt, ahol 1908-ig maradt, de az 1920-as években visszatért. A Scala zenekarát 1920-21-ben koncertkörútra vitte az Egyesült Államokba; ezen a turnén Toscanini elkészítette első hangfelvételeit (a Victor Talking Machine Company számára).

Nemzetközi hírnév

Toscanini Európán kívül kezdett el vezényelni: a New York-i Metropolitan Operában (1908-1915) és a New York-i Filharmonikusoknál (1926-1936). A New York-i Filharmonikusokkal 1930-ban turnézott Európában, és mindig nagy sikert aratott. Toscanini volt az első nem német karmester, aki Bayreuthban vezényelt (1930-1931). Az 1930-as években vezényelt a Salzburgi Ünnepi Játékokon (1934-1937) és 1936-ban az újonnan alakult Palesztinai Szimfonikus Zenekar (ma Izraeli Filharmonikus Zenekar) első koncertjén Tel-Avivban, majd később Jeruzsálemben, Haifában, Kairóban és Alexandriában is fellépett velük.

Az NBC szimfonikus zenekar

Toscanini eleinte egyetértett a fasizmussal, de később, amikor Mussolini diktátor került hatalomra, ellene lett. Megtagadta egy operaelőadást a Scalában, és megverték, ezért elhagyta Olaszországot, és az Egyesült Államokba ment.

Az Egyesült Államokban nem volt számára zenekar, ezért egy új zenekart készítettek neki, amelyet vezényelhetett. Ez volt az NBC Szimfonikus Zenekar, amelyet 1937-ben hoztak létre számára. Az első sugárzott koncertet 1937. december 25-én vezényelte az NBC 8-H stúdiójában, a New York-i Rockefeller Centerben.

Toscaninit gyakran kritizálták azért, mert kevés amerikai és kortárs (élő zeneszerzők által írt) zenét adott elő. 1938-ban azonban ő vezényelte Samuel Barber két zenekari művének, az Adagio for Strings és az Essay for Orchestra (Barber)|Essay for Orchestra világpremierjét. 1945-ben ő vezette a zenekart a Carnegie Hallban az amerikai zene, többek között George Gershwin An American in Paris című művének felvételén. Emellett ő vezényelte Copland El Salon Mexico és Gershwin Rhapsody in Blue című művének közvetített előadásait Earl Wild és Benny Goodman szólistákkal, valamint az Oscar Levant zongoraművésszel előadott Concerto in F című művét, valamint más amerikai zeneszerzők zenéjét, köztük John Philip Sousa két indulót.

1940-ben Toscanini nem értett egyet az NBC-vel, és azzal fenyegetőzött, hogy átmegy a CBS-hez. Bár végül megegyeztek, ez volt az az időszak, amikor Leopold Stokowski elkezdte vezényelni a koncertek egy részét, és továbbra is fellépett néha a zenekar vendégkarmestereként.

1942 júliusában Toscanini vezényelte Dmitrij Sosztakovics 7. szimfóniájának amerikai bemutatóját. A második világháború miatt a partitúrát a Szovjetunióban mikrofilmre vették, és futárral hozták az Egyesült Államokba. Először Stokowski akarta vezényelni, de aztán beleegyezett, hogy Toscanini vezényelje. A New York-i hallgatók szerencsétlenségére egy nagy zivatar miatt a rádióban nehezen lehetett hallani a zenét. Később az előadást újra kiadták.

A zenekar Toscaninivel bejárta az egész világot. 1950-ben az NBC koncertjei a Carnegie Hallba költöztek. Egy Richard Wagner-műsorban 1954-ben Toscanini nem volt jól, és elfelejtette, hogyan ment a zene. Ezután soha többé nem vezényelt nyilvánosan.

Személyes élet

Toscanini 1897. június 21-én vette feleségül Carla De Martinit, aki még nem volt 20 éves. Négy gyermekük született, bár egy meghalt. Sok nagyszerű énekessel és zenésszel dolgozott együtt, köztük Vladimir Horowitz zongoristával, aki nagy barátja volt. Horowitz Toscanini egyik lányát vette feleségül.

Amikor 89 éves korában New Yorkban agyvérzésben meghalt, holttestét visszaszállították Olaszországba, és a milánói Cimitero Monumentale emlékműben temették el.

Sok évvel halála után, 1987-ben Toscanini megkapta a Grammy életműdíját.