Averroes (Ibn Rushd): Arisztotelész-kommentátor, életrajz és európai hatás

Averroes (Ibn Rushd): Arisztotelész-kommentátor, életrajz és európai hatás — Ismerd meg a középkori filozófus életét, műveit és nyugati intellektuális örökségét.

Averroës (más néven Ibn Rušd vagy Ibn Rushd; 1126. április 14. - 1198. december 10.) al-andalúziai muszlim polihisztor volt. A görög és az iszlám filozófia tudósa volt. Tanult iszlám teológiát, jogot, politikát, klasszikus zenét, valamint az orvostudományt, pszichológiát, fizikát, csillagászatot, földrajzot és matematikát.

Averroes az al-andalúziai Córdobában született. A tudománytörténet egyedülálló időszakában élt. A filozófia és a teológia iránti érdeklődés a muzulmán világban nem volt nagy, de a keresztény Európában éppen csak kezdett befolyást gyakorolni. Magára Averroesre is hatással voltak Arisztotelész eszméi. Filozófiáját gyakran bírálták muszlim társai. Nagyobb hatással volt a nyugat-európai társadalomra. Úgy jellemezték, mint a nyugat-európai világi gondolkodás megalapítóját.

Averroes leginkább Arisztotelész műveinek kommentárjairól híres. Arisztotelész a 6. század óta nyugaton többnyire feledésbe merült. Averroes Arisztotelész eszméinek értelmezései felélesztették a nyugati tudósok érdeklődését Arisztotelész és általában az ókori görög filozófia iránt. Ezek vezettek a skolasztika fejlődéséhez is a középkori Európában.

Életrajzi vázlat

Averroes egy iskolázott jogászcsaládból származott, apja és több rokona is bíró (qádi) volt, így a jog és a közigazgatás korán meghatározóvá vált számára. Tanulmányait Córdobában végezte, majd az Almohádok uralma alatt magas hivatalokat töltött be: bírói és orvosi megbízatásokat kapott, és időnként a kalifa udvarában is dolgozott. Pályafutása során politikai ingadozásokkal is szembesült: ideiglenes száműzetés, hivatalvesztés és a filozófiai tevékenység elleni támadások is előfordultak, de műveinek hatása ettől függetlenül hosszú távon érvényesült.

Főbb művek és témák

• Arisztotelész-kommentárok: Averroes számos Arisztotelész-művet magyarázott és kommentált. Munkái között találhatók rövid összegzések (epitomák), középszintű magyarázatok és részletes, hosszú kommentárok. Ezek a magyarázatok kulcsfontosságúak voltak az Arisztotelész-féle gondolkodás újbóli megismerésében Nyugat-Európában.
• Filozófiai traktátusok: Ilyen például a Tahafut al-Tahafut (azaz „Az inkonzisztencia inkonzisztenciája”): ez Al-Ghazali kritikájára adott válasza, amelyben Averroes a filozófia és a vallás összhangját védi. Emellett írta a Fasl al-Maqal (A vita eldöntése) című írást is, amelyben a filozófiai kutatás jogosságát tárgyalja az iszlám keretein belül.
• Jog és állam: Averroes jelentős jogtudományi munkát is alkotott, elemzései hozzájárultak az iszlám jogrendszer (fikh) értelmezéséhez és alkalmazásához.
• Orvostudomány: Orvosi művei, köztük az ún. Al-Kulliyat (latinosan Colliget) általános orvostani összefoglalók, amelyek gyakorlati és elméleti ismereteket egyaránt tartalmaznak.
• Természetfilozófia és pszichológia: kommentárjai és traktátusai foglalkoznak a természet működésével, az ész természetével (az „aktív és potenciális” értelmekkel), az érzékeléssel és a lélek kérdésével.

Fontos elméleti vonások

• A filozófia és vallás viszonya: Averroes szerint a filozófia és a vallás nem feltétlenül ellentétesek; a vallás szó szerinti értelmezése és a filozófiai érvelés között létezhetnek látszólagos ellentmondások, de helyes értelmezéssel – szerinte – mindkettő ugyanazt az igazságot szolgálja.
• Az értelmi elv problémaköre: egyik legismertebb és vitatottabb nézete a közösségi (egyetemes) értelmének elmélete körül forog. A latinos középkorban e nézeteket könnyen félreértelmezték, és ebből alakult ki az úgynevezett „averroizmus” vitája (például a „az értelmek egyetemes volta” vagy a „double truth” – kettős igazság – vádja).
• Kommentátor-módszer: módszere a pontos szövegmagyarázatokra, logikai elemzésre és a források összevetésére épült; ez pontos, rendszerezett olvasatot adott Arisztotelésznek.

Hatás Európára

Averroes műveit arabul írták, de a 12–13. században latin fordításai elterjedtek Nyugat-Európában, elsősorban Olaszországon és Franciaországon keresztül. Fordítások és közvetítők (például Michael Scot) révén Arisztotelész teljes és rendszeres olvasata újra elérhetővé vált a skolasztikus gondolkodók számára. Ennek következményei:

• Arisztotelész-filozófia újjáéledése és a skolasztika fejlődése (a késő középkori egyetemi oktatásban Arisztotelész lett az alapvető autoritás).
• Averroes hatása a középkori filozófusokra és teológusokra: egyesek (például a párizsi egyetem tanárai és bizonyos „latin averroisták”) nagyra értékelték munkáit; mások, köztük Tommaso d’Aquino (Szent Tamás), kritikával illették, és vitatott kérdések mentén vitába szálltak vele.
• A „közérdekű ész” vagy az „ész egysége” körüli vita befolyásolta a nyugati filozófiai és teológiai diskurzust: ezek a viták segítettek a modern bölcseleti és tudományos gondolkodás kialakulásában is, mivel ösztönözték a racionális vizsgálódást és a szövegelemzést.

Vitatott kérdések és örökség

Averroes személye körül a későbbi korokban is élénk viták alakultak ki. Egyesek „a filozófia védelmezőjének” tekintik, aki visszahozta Arisztotelészt a tudományos kultúrába; mások kiemelik, hogy nézetei gyakran félreértelmezésre adtak okot, és egyes következtetéseit mind a muszlim, mind a keresztény teológia kritizálta. Mindenesetre munkássága kulcsfontosságú volt a középkori intellektuális élet átalakulásában, és hatása a reneszánsztól a modern filozófiáig nyomon követhető.

Rövid összefoglalás

Averroes komplex, sokoldalú személyiség volt: jogi, orvosi és filozófiai képzettsége kombinálódott abban a szándékában, hogy a racionális vizsgálódást közelebb hozza a vallási értelmezéshez. Kommentárjai és eredeti művei révén jelentősen hozzájárult az ókori görög gondolkodás újjáéledéséhez, és ezzel hosszú távú hatást gyakorolt az európai szellemi életre.

Averroes élete

Averroes ʾAbū l-Walīd Muḥammad bin ʾAḥAḥmad bin Rušd néven született. 1126-ban született Andalúziában, amely akkoriban az Al-Andalúsz nevű muszlim ország volt. Averroesnek fiatal korában számos tanára volt, akik segítettek neki az iszlám tanulmányozásának megkezdésében. Ebben kitűnt, és a jog is érdekelte. Sevillában egy Abu Dzsafar al-Turdzsali nevű férfitól kezdett orvostudományt tanulni.

Averroes Ibn Tufail, a kalifa marrákesi udvarának orvosa segítségével kezdte pályafutását. Fizikai ismeretei miatt tudott Marrákesbe menni és orvosnak állni. Averroes számos kitüntetésben részesült, és 1169-ben sevillai qadi (bíró) lett.

Két évvel később ő lett Córdoba qadija. Szabadidejében tanult és írt. 1195-ben Averroes írt egy tanulmányt arról, hogy szerinte a filozófia kevéssé hasznos a vallási igazság felfedezésében. Kegyvesztetté vált, és sok írását elégették. A kalifa bebörtönözte Averroest és száműzte az országból. Rövid ideig Lucénában élt, majd a kalifa visszahozta, hogy bíró legyen. Averververes 1198-ban halt meg.

Averroes, közelkép Raffaello Az athéni iskola című freskójáról.

Kérdések és válaszok

K: Ki volt Averroës?

K: Milyen korban élt Averroës?

K: Hogyan hatott Arisztotelész Averroéra?

K: Miről volt a leghíresebb?

K: Hogyan merülhetett feledésbe Arisztotelész a 6. század óta?

K: Hogyan élesztették fel Averroës értelmezései a nyugati tudományos érdeklődést?

K: Hogyan jellemezték őt?

Keresés betűvel