Kotta (nyomtatott kotta): fajtái, részei és használata

Fedezd fel a nyomtatott kotta fajtáit, részeit és használatát: gyakorlati tippek zenészeknek, lapozás, szólamok és kottatípusok áttekintése.

A kotta a nyomtatott zene egy típusa. A kotta, amelyet a zenészek maguk előtt tartanak, amikor játszanak, nyomtatott kotta. Azt a lapot vagy azokat a papírlapokat, amelyek tartalmazzák a zenész által játszandó zenei anyag írásos lejegyzését, nyomtatott kottának nevezzük. A kotta általában egy "egyetlen lap" kottát jelent, azaz egy dalt vagy darabot külön-külön kinyomtatva. A nyomtatott kotta magában foglalja a kottákat, de a gyűjteményben kiadott kottákat is. Az emberek gyakran összekeverik a kottát a nyomtatott kottával.

A kottákat kiadhatják egy darab vagy dal különálló példányaként, vagy egy nagyobb könyvben található darabok gyűjteménye is lehet. Ha egy darab hegedűre és zongorára szól, akkor a zongorista a zongorarészből játszik, amely a zongorakottát a szokásos módon két kottalapra írja. E két kottafüzet fölött, kissé kisebb méretűre nyomtatva, egy másik kottafüzetben lesz a hegedűszólam. A hegedűs egy külön részből játszik, amelyen csak a hegedű kottája szerepel. Ez azt jelenti, hogy a zongorista mindig látja, hogy mit kellene játszania a hegedűsnek, de a hegedűs nem látja, hogy mit játszik a zongorista. A hegedűsnek néha rá kell néznie a zongorarészre, hogy lássa, hogyan illeszkedik egymáshoz a hegedű- és a zongorarész. A hegedűs számára nehéz lenne olyan kottából játszani, amelyben mindkét szólam szerepel, mert túl gyakran kellene lapozgatnia. (Hacsak a hegedűsnek nincs néhány ütemnyi pihenője közvetlenül a lapozás előtt, a hegedűs a lapozás közben kihagyná a szólam egy részének eljátszását.)

Fajtái

• Egylapos kotta (kottalap): egyetlen darab vagy dal külön kiadott lapja; gyakori a könnyebb zenei anyagok és kísérőzene esetén.
• Kottafüzet / hangszeletsorozat: több darabot tartalmazó gyűjtemény, például egy zeneszerző műveinek válogatása vagy egy dalgyűjtemény.
• Full score (karmesterkottához hasonló teljes kotta): az összes szólam egymás alatt szerepel, ez a karmesterek és a tanulmányozók számára készül.
• Partitúra és szólamok (parts): a teljes partitúrából kivett, egy-egy hangszerszólamra szánt kotta, amelyet a zenészek használnak az előadáshoz.
• Vokális kotta / kísérő kották: énekhangokhoz és gyakran zongorakísérettel, könnyen követhető formában.
• Tanulmányi és kottakiadások: urtext (szerzői eredeti) és szerkesztett kiadások, gyakran magyarázatokkal, ujjrendekkel, orgonapontokkal.
• Digitális kották: PDF vagy speciális alkalmazásokban olvasható formátumok, amelyek lapozhatók tablet segítségével.

A kotta részei

A nyomtatott kotta alapvető elemei, amelyeket minden zenésznek ismernie kell:

• Pentagramma (vonalrendszer): öt vonal, amelyre a hangjegyek kerülnek.
• Kulcs: (pl. g-kulcs, f-kulcs) meghatározza, mely hangokra vonatkoznak a vonalak és hézagok.
• Hangjegyek és taktusok: ritmikai és magassági információt adnak.
• Taktusjelek: a mű metrikáját határozzák meg (pl. 4/4, 3/4).
• Tempó- és stílusjelzések: (pl. Allegro, Adagio) útmutatók az előadás sebességére és karakterére.
• Dinamikai jelek: (p, f, crescendo, diminuendo) hangerőváltozásokat jelölnek.
• Artikulációs jelek: (staccato, legato, accentusok) a hangok megszólaltatásának módját írják le.
• Ujjrendek, pedáljelek, kottaszöveg: különösen hangszeres és zongorakottákban fordul elő.

Használata és gyakorlati tudnivalók

A kotta célja, hogy pontosan leírja a zenét az előadó számára. Néhány fontos gyakorlati szempont:

• Partitúra vs. szólam: a teljes partitúra minden szólamot tartalmaz (karmesternek, tanulmányozáshoz), míg a szólamok (parts) csak az egyes zenészek számára szükséges hangokat tartalmazzák.
• Lapozás: hangsúlyos probléma szólóhangszereknél (pl. hegedű). Emiatt készítenek egyszerűsített, kisebb vagy külön lapokra nyomtatott szólamokat, illetve használnak lapozót (page turner) vagy digitális megoldásokat.
• Transzponáló hangszerek: egyes kották különböző transzponálásban jelennek meg (pl. klarinét, kürt), ezért a kotta lehet transzponált kiadás vagy hangszeres rész szerint átkalibrált.
• Szerkesztett kiadások: az editor gyakran hozzáad ujjrendeket, dinamikai vagy frázisjavaslatokat; az urtext-kiadás ezzel szemben a szerző eredeti jelzéseit próbálja hűen közölni.
• Copyright és kiadói megjegyzések: a modern kiadványok jogvédettek lehetnek; a szerzés és sokszorosítás szabályai szerint járjunk el.

Tippek a kotta olvasásához és használatához

• Előzetes tanulmányozás: tekintsd át a darabot, jelöld meg a nehéz helyeket, tempó- és dinamikaváltásokat.
• Megjegyzések felvétele: ceruzával írj ujjrendeket, taktusjelöléseket és egyéb emlékeztetőket; ceruzát hagyj a kotta között, hogy később módosíthasd.
• Lapozási stratégia: ha lehet, tervezz előre lapozási pontokat, vagy használj dupla lapot/összeragasztott kottalapot a zökkenőmentes előadáshoz.
• Digitális eszközök: tabletek és kottakezelő alkalmazások (PDF-olvasók, speciális kottaszoftverek) lehetővé teszik a láblapozást kábellel vagy bluetooth pedállal.
• Gyakorlás a teljes szólammal: még ha csak egy szólamot is játszol, érdemes áttekinteni a teljes partitúrát vagy a kísérő szólamot, hogy lásd a beépitődést és a ritmikai illeszkedést.

Összefoglalva: a nyomtatott kotta alapvető eszköz minden zenész számára — lehet egylapos kottalap, szólam vagy teljes partitúra. A helyes kiadás választása, a jó lapozási stratégia és a kotta helyes kezelése jelentősen megkönnyíti az előadást és a gyakorlást.

Score

A partitúra egy több hangszerre írt darab nyomtatott kottája. Az egyes hangszerek kottáját (szólamát) különálló kottalapokra írják egymás fölé. A karmester a partitúrából láthatja, hogy az egyes hangszereknek mit kell játszaniuk, és hogyan illeszkednek egymáshoz. Minden játékos csak a saját szólamát (azokat a hangjegyeket, amelyeket az adott előadó játszik) látja maga előtt. Időről időre, ha a hangszer hosszú ideig nem játszik (azaz van egy pihenőblokkja), a kiadó kinyomtathatja - általában kisebb betűkkel - a kotta egy részét, amelyet egy másik hangszer (általában a dallamot játszó hangszer) játszana, hogy az előadó tudja, mire kell figyelnie, mielőtt játszani kezd. Ezeket a kisebb hangjegyeket cue-nak nevezik, mert ez jelzi, vagy jelzi az előadónak, hogy hamarosan elkezd játszani).

Típusok

• A zenekari partitúra vagy teljes kotta pontosan megmutatja, hogy a zenekar összes hangszere mit játszik. Ha a darab nagy zenekart használ, sok különböző hangszerrel, az oldalnak nagyon magasnak kell lennie. A karmester azért használja a partitúrát, hogy láthassa, melyik hangszer mikor játszik. A karmester jelzi a zenekari tagoknak (vagy a zenekaron belüli részeknek), amikor elkezdenek játszani. A karmesterek persze ennél sokkal többet is csinálnak (tempó, dinamika, interpretáció stb.), de a legtöbb karmester a zenekar próbáján vagy a zenekar előadásakor használja a partitúrát.
• A miniatűr partitúra, "tanulmányi partitúra" vagy zsebpartitúra olyan, mint a zenekari partitúra, de sokkal kisebb. Nem lesz elég nagy ahhoz, hogy egy karmester vezényelhessen belőle, mert a nyomtatás túl kicsi lesz, de tanulmányozásra elég jó lesz, és sokkal olcsóbb, mint egy nagy, zenekari partitúra.
• A vokális partitúra vagy zongorakotta egy kórusra és énekesekre írt mű (pl. opera) kottája, amelyben az összes hangszeres szólamot két kottalapra nyomtatták, hogy zongorán is lejátszható legyen. Néhány hangot természetesen ki kell hagyni, hogy két kézzel is játszható legyen.
• A rövid partitúra olyan partitúrát jelent, amelyben a zenekari darabot csak három vagy négy kottára írták. Ez a zongorakotta és a teljes partitúra között helyezkedik el. A zeneszerző egy darabot komponálás közben rövid partitúrában írhat, és később kiírhatja a zenekari partitúrát. A rövid partitúrákat általában nem adják ki, ezek csak munkapéldányok, amíg a darab komponálása folyik.

Szabványos pontszám rendelési formátum

Egy zenekari partitúrában a hangszeres sorok sorrendje általában a következő:

• fafúvósok a csúcson (fuvola, oboa, klarinét, fagott, szaxofon és bármely más speciális fafúvós),
• rézfúvósok (kürt, trombita, harsona és mély rézfúvósok, például tuba),
• ütőhangszerek (klavikord, tamburin, nagydob, xilofon stb.),
• vonósok (hegedű, brácsa, cselló és nagybőgő),

Ha van kórus vagy szólóénekesek, akkor az ő szólamukat a legalsó részhez közel, a vonósok fölé írjuk. Az ütemvonalak általában összekötik az egyes családok kottatartóit. Így könnyebb megtalálni a hangszereket, mintha az egész lapon végig rajzolták volna őket. Egy tapasztalt karmester elég jól ismeri a partitúra sorrendjét ahhoz, hogy megvizsgálja a kottát, és nagyon gyorsan meg tudja állapítani, melyik hangszer játszik egy adott szólamot, még akkor is, ha a hangszerek neve nincs rajta. Az alábbiakban egy példa egy szabványos zenekari partitúra kottasorrendjére, ahogyan az a kottasorok mellett szerepel.

Zenekari formátum

• Piccolo
• Fuvola
• Alt fuvola*
• Oboa
• Cor Anglais*
• Klarinét Eb vagy A*
• Klarinét B-b hangnemben
• Basszusklarinét Bb-ben
• Alt szaxofon Eb*
• Fagott
• Kontrafagott
• Horn in F
• Bb trombiták
• Harsonák
• Basszusharsona
• Eufónium*
• Tuba
• Timpani
• Egyéb ütőhangszerek (háromszög, agogo harang, tam-tam glockenspiel, xilofon, vibrafon, csőharang, tenor dob, nagydob)
• Egyéb eszközök
• Hárfa
• Zongora és billentyűs hangszerek
• Kórus (SATB)
• Hegedű 1
• Hegedű 2
• Viola
• Cselló
• Basszus

*Nem szabványos hangszert jelez, ezek olyan hangszerek, amelyeket azért használnak, mert a zeneszerző csak az együttesben akarja a hangzást.

Koncertzenekari formátum

Egy zenekari kottában a hangszerek másképp lesznek felsorolva. Az alábbiakban egy példa egy standard zenekari partitúra kottasorrendjére, ahogyan az a kotta mellett szerepel.

• Fuvola
• Oboa
• Fagott
• Klarinét B-b hangnemben
• Alt klarinét*
• Basszusklarinét Bb-ben
• Alt szaxofon Eb-ben
• Tenor szaxofon Bb
• Bariton szaxofon Eb-ben
• Trombita Bb
• Horn in F
• Harsona
• Basszusharsona*
• Bariton/Eufónium
• Tuba
• Pitched Percussion
• Hang nélküli ütőhangszerek

*Nem szabványos hangszert jelez, ezek olyan hangszerek, amelyeket azért használnak, mert a zeneszerző csak az együttesben akarja a hangzást.

A karmester kottája

Keresés betűvel