Írásjelek azok a jelek, amelyeket a szöveg írásakor használunk a jelentés, a mondatszerkezet és az olvashatóság tisztázására. Az alábbiakban a leggyakoribb írásjeleket és használati szabályaikat ismertetem egyszerű, érthető példákkal.

Gyakori írásjelek és használatuk

  • . pont — Mondat végét jelöli. Rövidítések végén is állhat (pl. u. = utca). A pont után nagybetűvel kezdünk új mondatot.
  • , vessző — Tagolja a mondatot: felsorolásoknál, többtagú alanyoknál, mellékmondatok elválasztásánál. Példa: „Vettem kenyeret, tejet és vajat.” A vessző szerepe sokszor jelentésbeli különbséget okozhat.
  • ? kérdőjel — Kérdő mondatok végén áll. Közvetlen kérdésnél kötelező: „Mikor jössz?”
  • ! felkiáltójel — Erős érzelmi hangsúlyt, felszólítást vagy meglepődést jelez: „Figyelj!” Nem szokás többszörözni (!!!) hivatalos szövegben.
  • ' aposztróf — Elsősorban rövidítések, idegen nevek v. elhagyott betűk jelzésére használják az angol nyelvben; a magyarban ritkán használjuk birtokos jelölésére. Példa: Rock'n'Roll.
  • "   idézőjelek — Különböző típusai léteznek. Magyar tipográfiában a hagyományos forma a „bal alsó, jobb felső” idézőjel (például: „idézet”). Az angol stílusú dupla egyenes idézőjel (") is gyakori számítógépes szövegekben. A francia nyelvben gyakran a guillemets (« ») használatos.
  • : kettőspont — Felsorolás, magyarázat vagy közvetlen beszéd bevezetése előtt használjuk. Példa: „A következők kellenek: liszt, víz, só.” Ha a kettőspont előtt teljes mondat áll, utána gyakran nagybetűvel kezdünk (stílustól függ).
  • ; pontosvessző — Két, egymással szoros kapcsolatban álló, de önálló mondatrészt választ el; vagy összetettebb felsorolásnál használjuk, ha a tételek belső tagoltsága nagyobb. Példa: „Szeretnék sütni; nincs otthon liszt.”
  • ... ellipszis (három pont) — Elhagyott szöveg vagy elhallgatás jelölésére szolgál, illetve stilisztikai célból: „És akkor... elment.” Nem szükséges fölöslegesen hosszú sorozatban írni.
  • - kötőjel — Szavak összekapcsolására, szóösszetételek létrehozására használjuk: "ház-fal", „szülő-gyerek kapcsolatban”. A rövid kötőjel (hyphen) másik funkciója a szótagelválasztás.
  • – en kötőjel — Tipográfiailag hosszabb, gyakran használják szám- és időtartományok jelölésére: „1990–2000”. Nincs szóköz előtte és utána.
  • — em kötőjel (gondolatjel) — Gondolatok, megszakítások vagy beszélőváltozások jelölésére szolgál: „Azon a napon — ha jól emlékszem — nagy volt a hőség.” Magyarban a hosszú gondolatjelt általában szóközökkel választjuk el: „szó — szó”. (Stílustól függően előfordul szóköz nélküli használat is.)
  • ( ) zárójelek — Kiegészítő információ, magyarázat, mellékszó vagy rövidítés megadására: „a rendezvény (amelyre mindenkit várunk) ingyenes”.
  • [ ] szögletes zárójelek — Általában szerkesztői, szakmai jelölésekre, idézetek beavatkozásainak jelzésére használják: „[kiemelés az eredetiből]”.

Tippek a helyes használathoz

  • Mondatkezdés: minden új mondatot nagybetűvel kezdünk, kivéve speciális stilisztikai eseteket (például verssorok).
  • Szóközök: a legtöbb írásjel után szóköz következik (pont, vessző, kérdőjel stb.), de a zárójelek, idézőjelek és kötőjelek kezelése típus- és nyelvspecifikus (lásd fent).
  • Idézés: hosszabb idézetnél használjunk idézőjeleket; ha az idézetben változtatni kell, jelezzük szögletes zárójelben.
  • Rövidítések: jelöljük ponttal a jól bevált rövidítéseket (pl. „Dr.”, „ft.”), és ügyeljünk, hogy a pont ne módosítsa a mondat nagybetűs kezdését, ha az rövidítés után következik.
  • Stílus: a helyesírási szabályok mellett a szöveg célja és formális jellege is befolyásolja az írásjelek használatát (hivatalos levél, magazin, webcikk, kreatív szöveg stb.).

Vannak ritkábban használt írásjelek és nyelvenként eltérő konvenciók. Például a francia nyelvben a guillemets (« ») jelölik gyakran az idézeteket, és bizonyos írásjelek előtt szóköz áll (ez eltérő a magyar gyakorlattól).

Ha szeretnéd, részletes példákat vagy gyakorló feladatokat is készítek az egyes írásjelek helyes alkalmazásáról.