Ralph Vaughan Williams — angol zeneszerző: életrajz, művek és hatás
Ralph Vaughan Williams — az angol zeneszerző élete, fő művei és kulturális hatása részletes életrajzban: zenei elemzések, háttértörténet és örökség.
Ralph Vaughan Williams (sz. Down Ampney, Gloucestershire, 1872. október 12.; megh. London, 1958. augusztus 26.) nemzedékének legjelentősebb angol zeneszerzője volt.
Vaughan Williams mindig "Rafe"-nek ejtette a keresztnevét ("Vaughan" rímel a "born"-ra). Apja rektor volt. Ralph nagyon fiatal volt, amikor apja meghalt. A család a London melletti Dorkingba költözött. A Charterhouse Schoolba járt, és brácsázott az iskolai zenekarban. A Cambridge-i Egyetemen és a Royal College of Musicban tanult, ahol Hubert Parry volt a tanára.
Életpálya röviden
Vaughan Williams vidéki kastélyok és parókia világából indult, de életműve nem korlátozódott a "pastorális" témákra: tanulmányai és életének tapasztalatai (köztük az első világháborús szolgálat) mély hatást gyakoroltak kompozícióira. Cambridge-ben és a Royal College of Musicban kapott képzés után kiterjedt zenei érdeklődése – a régi angol egyházi zenétől a népdalkincs gyűjtéséig – alapvetően meghatározta hangképzését. Fontos szerepet játszott a 20. századi angol zenei megújulásban: szervezési és szerkesztői tevékenysége (például az egyházi énekanyagok rendezése) valamint terepmunkája a népdalok gyűjtésében hozzájárult az angol zenei hagyomány feltárásához.
Művek és műfajok
Vaughan Williams sokoldalú alkotó volt: zenekari művek, kórusművek, egyházi művek, operák, balettek, filmzenék és kamarazene egyaránt megtalálhatók életművében. Legismertebb és leggyakrabban játszott művei közé tartoznak:
- Fantasia on a Theme by Thomas Tallis (1910) – kamarazenekarra írt meditáció, amely a reneszánsz polifónia és a modern hangszerelés találkozása.
- The Lark Ascending (1914, hangszerelt 1920) – hegedűversenyszerű mű, amely lyrikus, "madárdalhoz" hasonló hegedűszólójával vált híressé.
- A Sea Symphony (Első szimfónia) – nagyzenekari és kórusra írt mű, amely tengerrel kapcsolatos képeket és Walt Whitman-szövegrészeket használ.
- A London Symphony (Második szimfónia) – a városi élet impresszióit foglalja össze, több változatban is ismert.
- Pastoral Symphony (Harmadik szimfónia) – visszatérő "vidéki" hangulatokkal és meditációs jelleggel.
- Dona Nobis Pacem (1936) – kórus- és zenekari kantáta a béke kéréséről, irodalmi idézetekkel és bibliaszövegekkel.
- Sinfonia Antartica – részben a Scott-féle déli-sarki expedíció filmjéhez kapcsolódó zene, amelyből önálló szimfónia lett (különleges hangszín és atmoszféra).
- Operák és színpadi művek: például Hugh the Drover és The Pilgrim's Progress, amelyekben az angol tradíció és a jellegzetes vokális írásmód keveredik.
- Népdalfeldolgozások és kórusművek: számos kórusművet és zenekari feldolgozást írt angol népdalokra, továbbá fontos szerkesztői munkát végzett egyházi énekanyagokban.
Stílus, technika és hatás
Vaughan Williams zenéjét jellegzetessé teszi a modalitás (a skálák és módok használata a nagyobb-dúr-moll hagyomány mellett), a népdalfeldolgozásból táplálkozó dallamosság, valamint a régi egyházi polifónia hatása. Harmóniái gyakran egyszerű, de kifejező modalitáson alapulnak; hangszerelése gazdag, sokszor finom színpadi hatásokra törekszik. Műveiben gyakori a kollektív, közösségi hang (nagy vegyeskarok, férfikarok, népdal-éneklés), ugyanakkor személyes, meditatív darabok (pl. Fantasia on a Theme by Thomas Tallis) is fontos helyet foglalnak el.
Hatása az angol zenei életre rendkívül nagy volt: nemcsak mint alkotó, hanem mint szerkesztő, gyűjtő és tanár is formálta a következő nemzedékeket. Művei a 20. századi angol zenei identitás meghatározó forrásai közé tartoznak; hatottak kortársaira és az utána jövő komponistákra is.
Értékelés és örökség
Vaughan Williams művei ma is gyakran szerepelnek koncertműsorokban és lemezeken. Szerepe az angol népzenei hagyomány gyűjtésében és feldolgozásában, valamint a kórus- és egyházzenei repertoár formálásában tartós és kézzelfogható. Művei egyszerre képviselik az angol zenei múlt tiszteletét és a 20. századi modern zeneszerzés lehetőségeinek kreatív kihasználását.
Rövid kronológia
- 1872 – születés Down Ampneyben (Gloucestershire).
- iskolai évek: Charterhouse; brácsa az iskolai zenekarban.
- tanulmányok: Cambridge, Royal College of Music (Hubert Parry és más tanárok hatása).
- 1910–1920-as évek – fontos művek: Fantasia on a Theme by Thomas Tallis, A Sea Symphony, The Lark Ascending.
- 1930–1940-es évek – közéleti és alkotói szerep, kórusművek, filmzene és a későbbi szimfóniák.
- 1958 – halál Londonban.
Vaughan Williams munkássága sokrétű: egyszerre konzervatív és újszerű, mélyen gyökerezik az angol hagyományban, ugyanakkor nyitott a 20. század hangzásvilágára. Ez a kettősség magyarázza népszerűségét és tartós hatását a klasszikus zene világában.
Ralph Vaughan Williams szobra Dorkingban, Angliában
Korai karrier
Vaughan Williams jó zeneszerző akart lenni, ezért külföldre ment, hogy olyan híres zeneszerzőktől tanuljon, mint Max Bruch Berlinben és Maurice Ravel Párizsban. Ugyanakkor tudta, hogy nem szabad egyszerűen utánoznia ezeket a zeneszerzőket, ezért angol népdalokat is tanult. Jó barátságot kötött Gustav Holst zeneszerzővel. A két férfi mindig megmutatta egymásnak a zenét, amit írtak, hogy kritikával segítsék egymást.
1910-ben írt egy művet, amely az egyik legismertebb zeneműve lett: a Fantázia Thomas Tallis témájára. A darab két részre osztott vonószenekarra készült. A híres 16. századi zeneszerző, Tallis témáját használja fel. Énekdallamokat is írt az English Hymnal számára. Egyik legnépszerűbb himnuszdallama a "For all the saints" szavakra énekelt Sine Nomine. Egy másik szép műve a The Lark Ascending. Ez egy rövid mű szólóhegedűre és zenekarra. A hegedű hangja olyan, mintha egy pacsirta énekelne az égen. 1934-ben írt egy rövid darabot fuvolára, hárfára és vonószenekarra Fantasia on Greensleeves címmel, amely a híres angol reneszánsz Greensleeves-dallamon alapul.
Későbbi művek
Hosszú élete során Vaughan Williams kilenc szimfóniát, színpadi műveket, dalokat, kórusműveket és kamarazenét írt. 1938-ban írta a Serenade to Music című híres művét 16 szólóénekesre és zenekarra. Ez egyike volt számos Shakespeare által ihletett művének. A szöveg a Velencei kalmár című darabból származott. Sir Henry Wood karmesteri pályafutásának 50. évfordulójára írta. 1953-ban II. Erzsébet királynő koronázására írt zenét, köztük egy nagyon rövid és egyszerű motettát, az O taste and see-t, amely azóta is nagyon népszerű az egyházi kórusok körében.
Idős korára teljesen megsüketült. Ennek oka a lövések zaja volt, amelyeknek akkor volt kitéve, amikor hordágyhordozóként szolgált az I. világháborúban.
Jelentősége az angol zenében
Vaughan Williams legjobb művei közé tartoznak azok, amelyekben a zenét népdalszerűvé teszi. Imádta Housman költészetét, és néhány versét felhasználta az On Wenlock Edge című, tenorra, zongorára és vonósnégyesre írt dalciklusában. Zenéje mindig angolosan hangzik. A 19. században született, amikor az emberek úgy gondolták, hogy az angol zenészek nem túl jók. Vaughan Williams és Edward Elgar (aki egy kicsit idősebb volt) ráébresztette az embereket arra, hogy egy angol is tud szép, megható zenét írni.
Keres