Ralph Vaughan Williams
Ralph Vaughan Williams (sz. Down Ampney, Gloucestershire, 1872. október 12.; megh. London, 1958. augusztus 26.) nemzedékének legjelentősebb angol zeneszerzője volt.
Vaughan Williams mindig "Rafe"-nek ejtette a keresztnevét ("Vaughan" rímel a "born"-ra). Apja rektor volt. Ralph nagyon fiatal volt, amikor apja meghalt. A család a London melletti Dorkingba költözött. A Charterhouse Schoolba járt, és brácsázott az iskolai zenekarban. A Cambridge-i Egyetemen és a Royal College of Musicban tanult, ahol Hubert Parry volt a tanára.
Ralph Vaughan Williams szobra Dorkingban, Angliában
Korai karrier
Vaughan Williams jó zeneszerző akart lenni, ezért külföldre ment, hogy olyan híres zeneszerzőktől tanuljon, mint Max Bruch Berlinben és Maurice Ravel Párizsban. Ugyanakkor tudta, hogy nem szabad egyszerűen utánoznia ezeket a zeneszerzőket, ezért angol népdalokat is tanult. Jó barátságot kötött Gustav Holst zeneszerzővel. A két férfi mindig megmutatta egymásnak a zenét, amit írtak, hogy kritikával segítsék egymást.
1910-ben írt egy művet, amely az egyik legismertebb zeneműve lett: a Fantázia Thomas Tallis témájára. A darab két részre osztott vonószenekarra készült. A híres 16. századi zeneszerző, Tallis témáját használja fel. Énekdallamokat is írt az English Hymnal számára. Egyik legnépszerűbb himnuszdallama a "For all the saints" szavakra énekelt Sine Nomine. Egy másik szép műve a The Lark Ascending. Ez egy rövid mű szólóhegedűre és zenekarra. A hegedű hangja olyan, mintha egy pacsirta énekelne az égen. 1934-ben írt egy rövid darabot fuvolára, hárfára és vonószenekarra Fantasia on Greensleeves címmel, amely a híres angol reneszánsz Greensleeves-dallamon alapul.
Későbbi művek
Hosszú élete során Vaughan Williams kilenc szimfóniát, színpadi műveket, dalokat, kórusműveket és kamarazenét írt. 1938-ban írta a Serenade to Music című híres művét 16 szólóénekesre és zenekarra. Ez egyike volt számos Shakespeare által ihletett művének. A szöveg a Velencei kalmár című darabból származott. Sir Henry Wood karmesteri pályafutásának 50. évfordulójára írta. 1953-ban II. Erzsébet királynő koronázására írt zenét, köztük egy nagyon rövid és egyszerű motettát, az O taste and see-t, amely azóta is nagyon népszerű az egyházi kórusok körében.
Idős korára teljesen megsüketült. Ennek oka a lövések zaja volt, amelyeknek akkor volt kitéve, amikor hordágyhordozóként szolgált az I. világháborúban.
Jelentősége az angol zenében
Vaughan Williams legjobb művei közé tartoznak azok, amelyekben a zenét népdalszerűvé teszi. Imádta Housman költészetét, és néhány versét felhasználta az On Wenlock Edge című, tenorra, zongorára és vonósnégyesre írt dalciklusában. Zenéje mindig angolosan hangzik. A 19. században született, amikor az emberek úgy gondolták, hogy az angol zenészek nem túl jók. Vaughan Williams és Edward Elgar (aki egy kicsit idősebb volt) ráébresztette az embereket arra, hogy egy angol is tud szép, megható zenét írni.
