Félhang (semitone): definíció, mértéke és szerepe a nyugati zenében

Félhang (semitone): tömör definíció, mérték és szerepe a nyugati zenében — hogyan oszlik az oktáv 12 félhangra, és miért kulcsfontosságú a skálák, akkordok és billentyűzet megértésében.

A félhang (brit angolul: semitone, más néven fél lépés) a nyugati zenében gyakran használt legkisebb elemi zenei intervallum. Általános értelemben két hang közötti távolságot jelöl, amelyek hangmagasságban egymás mellett helyezkednek el, vagyis nincs közte más, a skálában szereplő fok.

Alapfogalmak és példák

• Egész hang: két félhang távolság. Például a C-ről D-re (C → D) lépés egy egész hang.
• Félhang a zongorán: ez jól szemléltethető egy billentyűzet képén. Két egymás melletti billentyű közötti távolság lehet félhang vagy egész hang attól függően, van-e közöttük fekete billentyű. Például E–F és B–C esetében nincs fekete billentyű közöttük, ezért ezek félhangok.
• Példák: C → Cisz (C → C#) egy félhang; Cisz (C#) → D szintén egy félhang; C → D pedig egy egész hang (két félhang).
• Az oktáv tizenkét félhangra oszlik az úgynevezett egyenlő temperamentumban.

Mértéke és hangolási rendszerek

A modern nyugati zene leggyakrabban az egyenlő temperamentum rendszerét használja: az oktávot matematikailag 12 egyenlő részre osztják, tehát minden félhang ugyanakkora frekvenciaarányt képvisel. Ennek pontos aránya:

egy félhang frekvenciaaránya = 2^(1/12) ≈ 1,05946

Ennek megfelelően a félhang mértékét gyakran cent egységben adjuk meg: egy félhang 100 cent, az egész hang 200 cent, az oktáv pedig 1200 cent.

Más hangolási rendszerekben (például a barokk kori temperálások vagy a tiszta hangolás, azaz just intonation) a félhangok mérete eltérő lehet, tehát a „félhang” fogalma elméletben mindig intervallumként értendő, de fizikai mértéke rendszertől függ.

Diatonikus és kromatikus félhang

Elkülönítünk két fogalmat:

• Diatonikus félhang: két, a diatonikus skála fokai közötti közvetlen lépés (például E → F a C-dúr skálában).
• Kromatikus félhang: két azonos névű hang (például C → C#) közötti lépés, amely megváltoztatja az előjelét (isz vagy bé), de a hangnév nem változik.

Enharmonikus ekvivalencia és mikrotonalitás

Az egyenlő temperamentumban sok hang enharmonikus ekvivalens: például Cisz és Des (C# és Db) ugyanazt a frekvenciát képviselik. Más, nem egyenlő hangolásokban ezek eltérő arányok lehetnek.

A nyugati klasszikus elméletben a félhangot tekintik a „legkisebb” alapegységnek, de a modern és népzenei gyakorlatban létezik mikrotonális zene is, ahol a félhangnál kisebb (például negyedhang) intervallumokat használnak.

Szerepe a harmóniában és dallamalkotásban

A félhangnak fontos szerepe van a disszonancia és a feszültség létrehozásában: egy félhangnyi eltérés gyakran erősebb feszültséget eredményez, mint egy egész hang. A kromatikus mozgás, vezetőhangok és modulációk során a félhanglépések döntőek lehetnek a hangnemváltásban és a kifejező előadásban.

Gyakori félreértések

• A „félhang” nem mindig pontosan ugyanakkora fizikai intervallum minden hangolásban — csak az egyenlő temperamentumban azonosak a mértékek.
• A zongorabillentyűkön a fekete és fehér billentyűk elrendezése segít a vizuális megkülönböztetésben, de nem mindig jelenti azt, hogy minden fehér–fekete kapcsolat egész vagy félhang; fontos megnézni, van-e közvetlenül egy billentyű köztük.

Összefoglalva: a félhang alapvető építőeleme a nyugati hangrendszernek — az egyenlő temperamentumban az oktáv tizenkét egyenlő részre, azaz tizenkét félhangra oszlik, és ennek a felosztásnak a megértése kulcsfontosságú a skálák, akkordok és modulációk megértéséhez.

Keresés betűvel