Az India császára/császárnője (hindusztáni nyelven Badishah-e-Hind) címet az utolsó mogul császár, Bahadur Shah II. használta, és a gyarmati brit uralkodók is használták a Brit Raj alatt Indiában.
Mit jelent a cím?
A Badishah vagy Padishah perzsa/urdusztáni eredetű szó, jelentése nagyjából „nagy király” vagy „császár”. A kifejezéshez kapcsolódó „-e Hind” utótag az indiai földrajzi jelölés, tehát a szóösszetétel egyszerűen az „India császára/császárnője” fogalmát fejezi ki. A cím használata azt hangsúlyozta, hogy a viselője felsőbb szuverenitást gyakorol egész (vagy nagy részét felölelő) indiai területen.
Történeti használat — a mogulok és korábbi indiai uralkodók
A Mogul uralkodók között többféle ragadványnév és titulatura fordult elő (padishah, shahanshah stb.), amelyek közül néhány a nyugati értelemben vett „császári” státust is kifejezte. Azonban az olyan ókori és középkori uralkodókra — például Nagy Ashoka a Maurya dinasztiából vagy Akbar császár —, akiket történetírásban néha „India császárának” neveznek, az elnevezés általában utólagos, modern értelemben vett megnevezés: ők maguk más, koruknak megfelelő titulust használtak (Ashoka például feliratain gyakran „Devanampriya” vagy „Priyadarsi” néven szerepel).
A brit uralkodók és a „Empress/Emperor of India”
A Brit Birodalom kormányzati és ceremoniális gyakorlatában a cím különleges jelentőséget kapott a 19. század végén. II. Erzsébetnél (Victoria) és utódainál a „Empress of India” / „India császárnője” (angolul) hivatalosan is a királyi titulaturában szerepelt: ezt a megnevezést a brit parlament és a kormányzat a Royal Titles Act 1876 körüli időszakban támogatta, és Erzsébetet 1876-ban nyilvánították India császárnőjévé (Empress of India).
A brit udvarban e cím perzsa/urdusztáni változata is használatban volt, például a formális dokumentumokban és érmeken előforduló elnevezés: Kaisar-i-Hind vagy hasonló átiratok. A cím gyakorlati és szimbolikus értelemben is arra szolgált, hogy a Brit Korona fennhatóságát kifejezze az indiai területek fölött a Brit Raj idején.
Változás a 20. század közepén
A 20. század közepén bekövetkezett politikai változások (az indiai függetlenségi mozgalom, majd India és Pakisztán 1947-es függetlenné válása) után a brit uralkodó hivatalos stílusában ez a cím elveszítette korábbi szerepét. Bár a tényleges jogi és ceremoniális helyzetet átmenetileg jogi megállapodások és dominioni státuszok rendezték, a megszűnés és a cím elhagyása a gyakorlatban a függetlenség és az azt követő alkotmányos átalakulások miatt vált véglegessé (a „Emperor/Empress of India” megnevezés gyakorlati használata a második világháború utáni években és az 1947–1948 körüli időszakban hanyatlott el).
Összegzés
- „India császára/császárnője” egy olyan cím, amely a szuverenitás és a kiterjedt uralom jelölésére szolgált India fölött.
- Míg bizonyos történelmi uralkodókat (pl. Ashoka, Akbar) néha „császárként” említenek a modern történetírásban, ők saját koruk nyelvén és hagyományaiban más titulust használtak.
- A cím a moguloknál is ismert volt, de a brit uralkodók formálisan is felvették az angol és helyi nyelvi változatát a Brit Raj időszakában, különös tekintettel Bahadur Shah II. utáni politikai átalakulásokra és a 19–20. századi gyarmati ideológiára.
