Alejo Carpentier — kubai író és a mágikus realizmus úttörője
Alejo Carpentier — kubai író, a mágikus realizmus és az újvilági barokk mestere; zene, történelem és forradalom ihlette művei mély hatással voltak a latin-amerikai irodalomra.
Alejo Carpentier y Valmont (1904. december 26. - 1980. április 24.) kubai író, esszéista és zenetudós. Nagy hatással volt a latin-amerikai irodalomra annak híres "virágkorában". A svájci Lausanne-ban született Carpentier Havannában, Kubában és Párizsban nőtt fel. Carpentier mindig kubainak vallotta magát. Sokat utazott, főleg Franciaországban és Mexikóban. A forradalmi mozgalmak, például Fidel Castro kubai kommunista forradalma mellé állt a század közepén. Carpentier-t baloldali politikai filozófiája miatt börtönbe zárták és száműzték. Élete során egyszerre volt aktív újságíró, kulturális szervező és politikailag elkötelezett értelmiségi; a későbbi években pedig hivatalos diplomáciai és kulturális feladatokat is vállalt a forradalmi Kuba képviseletében.
Carpentier tanult és értett a zenéhez. Könyvet írt La música en Cuba a kubai zenéről, amelyben népzenei hagyományok, afrokubai elemek és európai hatások kapcsolódását elemezte. Írásaiban gyakran alkalmazott zenei motívumokat és ritmikai szerkezeteket, így a zene nemcsak téma, hanem kompozíciós elv is volt műveiben. Bár Carpentier sokféle írást alkotott — újságcikkeket, rádiójátékokat, drámákat, tudományos esszéket, operákat és librettókat — leginkább regényeiről ismert. Jelentős műveiben az egyik elsők között alkalmazta és elméletileg is körülírta a mágikus realizmust (illetve a saját fogalmát, a „lo real maravilloso”-t), amikor a latin-amerikai történelem és kultúra különös, gyakran „varázslatos” vonásait irodalmi eszközökkel jelenítette meg.
Carpentier írói stílusa az újra népszerűvé vált barokk stíluselemekből építkezett; ezt az irányt gyakran említik újvilági vagy amerikai barokk néven. A barokk látásmód gazdag képi világot, bonyolult mondatszerkezetet és történelmi rétegződést hozott műveibe. Emellett Carpentier beemelte a szürrealista elméletek egyes elemeit is, és tudatosan alkalmazta a valóság és a csodás határainak elmosását. Műveiben rendszeresen visszatérnek a latin-amerikai politikai történelem, az afrokubai vallási elemek, a társadalmi igazságtalanság és a művészet kérdései; történelmi kutatást és fikciót ötvözve alkotta meg saját egyedi elbeszélő világát. Írásai nagy hatással voltak a későbbi latin-amerikai irodalomra és olyan fiatalabb latin-amerikai és kubai írókra voltak hatással, mint Lisandro Otero, Leonardo Padura és Fernando Velázquez Medina.
Carpentier munkásságát sokan a 20. század latin-amerikai irodalmának meghatározó jelenségei közé sorolják: nemcsak mint regényíró, hanem mint elméleti gondolkodó és zeneelméleti szerző is jelentős örökséget hagyott. Nyelvezete gazdag, történelmi érzéke erős, és művei gyakran kísérlik meg a kontinentális múlt, a rabszolgaság, a forradalom és a kulturális keveredés komplex ábrázolását.
Carpentier 1980-ban halt meg rákban Párizsban. A havannai Colon temetőben temették el. Ma munkásságát a mágikus-realizmus korai és fontos formálójaként, valamint a latin-amerikai barokk irodalmi megfogalmazójának tartják.
Válogatott művek (kiemelt regények és esszék):
- La música en Cuba (esszé/műzene-tanulmány)
- El reino de este mundo (A valós és a csodás határainak vizsgálata — a haiti forradalom ábrázolása)
- Los pasos perdidos (utazás és identitás témájú regény)
- El siglo de las luces (a felvilágosodás és a forradalom tollrajza a Karib-térségben)
Főbb művek
Carpentier főbb művei közé tartoznak:
- Ecue-yamba-o! (1933)
- La música en Cuba (1946) (A kubai zene), egy etno-zeneelméleti tanulmány Kubáról a XVI. századtól, az európai felfedezők érkezésétől kezdve egészen a megjelenés napjainkig, a XX. század közepéig.
- El reino de este mundo (1949) (E világ királysága)
- Los pasos perdidos (1953) (Az elveszett lépcsőfokok)
- El acoso (1956) (Embervadászat)
- Guerra del tiempo (1958) (Az idő háborúja)
- El siglo de las luces (1962) (Robbanás a katedrálisban)
- El Recurso del método (1974) (Az állam okai)
- Concierto barroco (1974) (Concierto barroco; angolul: Baroque Concert), amely Vivaldi, Händel és Domenico Scarlatti 1709-es találkozásán alapul, Wagner és Stravinsky cameo-szereplésével, valamint a velencei zeneszerző Motezuma című operáját inspiráló kitalált újvilági szereplőkkel.
- La consagración de la primavera (1978) (A tavasz rítusa; Le Sacre du Printemps, Igor Stravinsky balettje)
- El arpa y la sombra (1978) (A hárfa és az árnyék), amely Kolumbuszról szól.
| Persondata | |
| Név | Carpentier, Alejo |
| Alternatív nevek | |
| Rövid leírás | Kubai író |
| Születési dátum | december 26, 1904 |
| Születési hely | Lausanne, Svájc |
| A halál időpontja | 1980. április 24. |
| A halál helye | |
Kérdések és válaszok
K: Ki volt Alejo Carpentier?
V: Alejo Carpentier kubai regényíró, esszéista és zenetudós volt, aki nagy hatással volt a latin-amerikai irodalomra annak híres "fellendülési" időszakában.
K: Hol nőtt fel?
V: Alejo Carpentier a svájci Lausanne-ban, Havannában, Kubában és Párizsban nőtt fel.
K: Milyen típusú írásairól ismert leginkább?
V: Alejo Carpentier leginkább regényeiről ismert. Az elsők között alkalmazta a mágikus realizmust.
K: Milyen írói stílust használt?
V: Alejo Carpentier az újra népszerűvé vált barokk stílust használta. Újvilági barokknak hívták, és ezt a stílust a latin-amerikai művészek az európai mintából vették át. A szürrealista elméletet is bevitte a latin-amerikai irodalomba.
K: Hogyan hatott az írása a fiatalabb írókra?
V: Írásai olyan fiatalabb latin-amerikai és kubai írókra voltak hatással, mint Lisandro Otero, Leonardo Padura és Fernando Velázquez Medina, mivel olyan témákat fedezett fel írásaiban, mint a politikai történelem, a zene, a társadalmi igazságtalanság és a művészet.
K: Mikor halt meg?
V: Alejo Carpentier 1980-ban halt meg rákban Párizsban.
K: Hol van eltemetve?
V: A havannai Colon temetőben van eltemetve.
Keres