Alejo Carpentier y Valmont (1904. december 26. - 1980. április 24.) kubai író, esszéista és zenetudós. Nagy hatással volt a latin-amerikai irodalomra annak híres "virágkorában". A svájci Lausanne-ban született Carpentier Havannában, Kubában és Párizsban nőtt fel. Carpentier mindig kubainak vallotta magát. Sokat utazott, főleg Franciaországban és Mexikóban. A forradalmi mozgalmak, például Fidel Castro kubai kommunista forradalma mellé állt a század közepén. Carpentier-t baloldali politikai filozófiája miatt börtönbe zárták és száműzték. Élete során egyszerre volt aktív újságíró, kulturális szervező és politikailag elkötelezett értelmiségi; a későbbi években pedig hivatalos diplomáciai és kulturális feladatokat is vállalt a forradalmi Kuba képviseletében.

Carpentier tanult és értett a zenéhez. Könyvet írt La música en Cuba a kubai zenéről, amelyben népzenei hagyományok, afrokubai elemek és európai hatások kapcsolódását elemezte. Írásaiban gyakran alkalmazott zenei motívumokat és ritmikai szerkezeteket, így a zene nemcsak téma, hanem kompozíciós elv is volt műveiben. Bár Carpentier sokféle írást alkotott — újságcikkeket, rádiójátékokat, drámákat, tudományos esszéket, operákat és librettókat — leginkább regényeiről ismert. Jelentős műveiben az egyik elsők között alkalmazta és elméletileg is körülírta a mágikus realizmust (illetve a saját fogalmát, a „lo real maravilloso”-t), amikor a latin-amerikai történelem és kultúra különös, gyakran „varázslatos” vonásait irodalmi eszközökkel jelenítette meg.

Carpentier írói stílusa az újra népszerűvé vált barokk stíluselemekből építkezett; ezt az irányt gyakran említik újvilági vagy amerikai barokk néven. A barokk látásmód gazdag képi világot, bonyolult mondatszerkezetet és történelmi rétegződést hozott műveibe. Emellett Carpentier beemelte a szürrealista elméletek egyes elemeit is, és tudatosan alkalmazta a valóság és a csodás határainak elmosását. Műveiben rendszeresen visszatérnek a latin-amerikai politikai történelem, az afrokubai vallási elemek, a társadalmi igazságtalanság és a művészet kérdései; történelmi kutatást és fikciót ötvözve alkotta meg saját egyedi elbeszélő világát. Írásai nagy hatással voltak a későbbi latin-amerikai irodalomra és olyan fiatalabb latin-amerikai és kubai írókra voltak hatással, mint Lisandro Otero, Leonardo Padura és Fernando Velázquez Medina.

Carpentier munkásságát sokan a 20. század latin-amerikai irodalmának meghatározó jelenségei közé sorolják: nemcsak mint regényíró, hanem mint elméleti gondolkodó és zeneelméleti szerző is jelentős örökséget hagyott. Nyelvezete gazdag, történelmi érzéke erős, és művei gyakran kísérlik meg a kontinentális múlt, a rabszolgaság, a forradalom és a kulturális keveredés komplex ábrázolását.

Carpentier 1980-ban halt meg rákban Párizsban. A havannai Colon temetőben temették el. Ma munkásságát a mágikus-realizmus korai és fontos formálójaként, valamint a latin-amerikai barokk irodalmi megfogalmazójának tartják.

Válogatott művek (kiemelt regények és esszék):

  • La música en Cuba (esszé/műzene-tanulmány)
  • El reino de este mundo (A valós és a csodás határainak vizsgálata — a haiti forradalom ábrázolása)
  • Los pasos perdidos (utazás és identitás témájú regény)
  • El siglo de las luces (a felvilágosodás és a forradalom tollrajza a Karib-térségben)