Alexandre Dumas, fils (a francia szó jelentése fiú), 1824. július 27-én született és 1895. november 27-én hunyt el. Édesapja Alexandre Dumas, père (a père a francia szóban apa), akárcsak ő, ismert szerző és drámaíró volt: a fiatal Dumas is híres író és drámaíró lett.
Alexandre Dumas fils Párizsban született, anyja Marie‑Catherine Labay szabónő volt, apja az írónőként és drámaíróként ismert Alexandre Dumas. Fiúként törvénytelen gyermeknek számított, de apja 1831-ben elismerte őt, és gondoskodott róla, hogy a legjobb nevelést kapja: tanult az Institution Goubaux-ban és a College Bourbonban. Az, hogy apja jogilag eltávolíthatta őt anyjától, és az így keletkezett családi viszonyok életét és művészetét egyaránt meghatározták: Dumas fils műveiben gyakran foglalkozott a nők sorsával és az erkölcsi felelősség kérdéseivel. E gondolatok nyilvánultak meg például az 1858-as Le fils naturel (A törvénytelen fiú) című drámájában, amelyben kifejtette azt a meggyőződését, hogy ha egy férfi törvénytelen gyermeket nemz, kötelessége a gyermeket elismerni, és – ha kell – feleségül venni az anyát (törvénytelen).
Dumas családi hátterében keveredtek a nemzetiségek: apai ágon dédszülei egy fehér francia nemes és egy fiatal fekete haiti nő voltak. Ez a vegyes származás, valamint az internátusban elszenvedett csúfolódások mély hatást gyakoroltak világképére, gondolkodására és írói témaválasztására.
1844-ben Dumas fils Saint‑Germain‑en‑Laye‑ba költözött, hogy apjával éljen. Itt ismerkedett meg Marie Duplessis‑vel, egy fiatal kurtizánnal, aki később a La dame aux camélias (A kaméliás hölgy) című romantikus regényének és annak színpadi változatának ihletője lett. A művet Dumas előbb regényként, majd színpadra alkalmazva tette ismertté; angolul, különösen az Egyesült Államokban, gyakran Camille címmel játszották, és a történet szolgált Verdi 1853-as operája, a La Traviata alapjául (1853-as). Dumas bevallotta, hogy anyagi okokból is adaptálta a történetet, mégis hatalmas közönségsikert ért el vele: ez a darab indította el igazán drámaírói pályafutását, amely életében gyakran felülmúlta apja színházi eredményeit, és a XIX. század második felében jelentős befolyást gyakorolt a francia színpadokra. A későbbiekben részben felhagyott a regényírással; egyes későbbi, félig önéletrajzi ihletésű munkái (például L'Affaire Clemenceau, 1867) időnként sikert hoztak.
Magánéletéről: 1864-ben Dumas feleségül vette Nadeja Naryschkine‑t, akitől egy lánya született. Első felesége halála után Henriette Régnier‑t vette feleségül. Életében elismerésekben is részesült: 1874-ben beválasztották a Francia Akadémia tagjai közé, és 1894-ben megkapta a Légion d'Honneur kitüntetést.
Alexandre Dumas fils 1895. november 27-én halt meg Marly‑le‑Roi‑ban, Yvelines megyében. A párizsi Cimetière de Montmartre-ban temették el; sírja – talán véletlenül – mindössze mintegy 100 méterre található Marie Duplessis nyughelyétől.
Dumas művészete és társadalmi állásfoglalásai hosszú távú hatást gyakoroltak: írásaiban az irodalom erkölcsi és nevelő célját hangsúlyozta, különösen a nőkkel és a társadalmi felelősséggel kapcsolatos kérdésekben. Drámái széles közönséget értek el, több művét színpadra alkalmazták és filmre vitték, míg legismertebb műve, a La dame aux camélias nemzetközi kulturális örökség része maradt. Ma elsősorban arról ismerik, hogy a realista érzelmi ábrázolás és a morális elvárások összekapcsolásával új utakat nyitott a XIX. századi francia drámában és irodalomban.
