Alekszandr Litvinyenko – orosz disszidens, író és polónium-210 áldozata
Alekszandr Litvinyenko: volt FSB-alvezredes, disszidens és író, aki Londonban polónium-210 mérgezésben halt meg — rejtély, politikai intrika és nemzetközi botrány.
Alekszandr Valterovics Litvinyenko (1962. augusztus 30. vagy december 4. - 2006. november 23.) az orosz biztonsági szolgálat alezredese volt. Később orosz disszidens és író volt.
Litvinyenko az 1980-as és 1990-es években a KGB-nek és az FSB-nek dolgozott. Később azzal vádolta meg főnökeit, hogy Borisz Berezovszkij orosz milliárdos meggyilkolását tervezték. Emiatt letartóztatták, de később az orosz hatóságok szabadon engedték. Ezt követően az Egyesült Királyságba menekült, és brit állampolgárságot kapott.
Oroszországban tartózkodása alatt Litvinyenko megpróbált kiadni egy könyvet, amelyben azt állította, hogy Vlagyimir Putyin elnök az FSZB segítségével jutott hatalomra. Azt mondta, hogy az FSZB ezt úgy próbálta eltussolni, hogy moszkvai lakóházak bombázásával ijesztgette az oroszokat. Azt mondta, hogy az FSZB ezután a csecsenföldi terroristákra hárította a felelősséget.
2006. november 1-jén Litvinyenko hirtelen rosszul lett, és kórházba került. Három héttel később Londonban halt meg polónium-210 mérgezés következtében. Halálának híre az egész világon elterjedt, és sokan úgy vélték, hogy a mérgezést az orosz kormány követte el. Vlagyimir Putyin és a Kreml szóvivői többször is tagadták ezt, és az ügy során számos új nyomra bukkantak. Bár vannak gyanúsítottak és elméletek a gyilkossággal kapcsolatban, hivatalos letartóztatásra még nem került sor.
Korai élet és szolgálat
Alekszandr Litvinyenko a Szovjetunió idején kezdte pályafutását a titkosszolgálatnál. Az 1980-as, 1990-es években a KGB és később az FSB kötelékében dolgozott, többek között információs és konspiratív feladatokat látott el. Szolgálata során kapcsolatba került orosz üzletemberekkel és politikai szereplőkkel, köztük a későbbi emigráns oligarchával, Borisz Berezovszkij-jal.
Disszidencia, vádak és menekülés
Az évek folyamán Litvinyenko egyre nyíltabban bírálta az orosz titkosszolgálatokat és politikai vezetést. Azzal vádolta egykori munkatársait és feletteseit, hogy titkos műveletekkel, köztük a lakóház-robbanások ügyében is manipulációval, politikai haszonszerzés céljából léptek fel—ezeket az állításokat részben dokumentumokra és személyes beszámolókra alapozta. A vádak miatt többször kerültek rá a hatóságok figyelmének középpontjába, végül elhagyta Oroszországot és az Egyesült Királyságban telepedett le, ahol politikai menedékjogot kapott és később brit állampolgárságot szerzett.
Mérgezés, tünetek és halál
2006. november 1-jén Litvinyenko hirtelen súlyos rosszullétről számolt be: hányás, hasmenés és intenzív fáradtság jelentkezett. Rövid időn belül kórházba került, és vizsgálatok során rendkívül alacsony fehérvérsejtszámot és más, akut sugárbetegségre jellemző eltéréseket találtak. A brit hatóságok és független laboratóriumok végül kimutatták szervezetében és környezetében a veszélyes radioaktív anyagot, a polónium-210-et. Három héttel a rosszullét kezdete után, 2006. november 23-án meghalt.
A polónium-210 belsőleg történő bevitele (például étellel vagy itallal) különösen veszélyes: erős alfa-sugárzást bocsát ki, ami belső szervek és csontvelő súlyos károsodását, immunszupressziót és több szervi elégtelenséget okozhat. Litvinyenko esetében jellegzetes volt a gyors állapotromlás és a későbbi hajhullás, amely a súlyos sugárkárosodás ismert tünete.
Nyomozás és nemzetközi reakciók
A mérgezés után a brit hatóságok nagy erejű nyomozást indítottak. A nyomok több találkozóhoz és személyhez vezettek: az egyik legfontosabbak közé tartozik két orosz állampolgár, akiket brit nyomozók és későbbi vizsgálatok is gyanúsítottként azonosítottak. A brit igazságszolgáltatási szervek, köztük egy későbbi nyilvános vizsgálat (public inquiry) is, megállapításokra jutottak a mérgezés körülményeiről és a lehetséges felelősökről.
A Litvinyenko-ügy komoly diplomáciai feszültséget okozott London és Moszkva között: a brit kormány több orosz diplomatát kiutasított, és az ügy rontotta a két ország kapcsolatát. A brit vizsgálatok és a későbbi nyilvános meghallgatások azt a következtetést hozták, hogy a megtervezett mérgezés szándékos aktus volt; ugyanakkor Oroszország többször tagadta az állami szerepvállalást, és megtagadta a gyanúsítottak kiadását.
Jogkövetkezmények és jelenlegi állás
Az ügyben felmerült személyek elleni brit elfogatóparancsok és gyanúsítások ellenére a gyanúsítottakat Moszkva nem adta ki, és a büntetőeljárások emiatt nem vezettek nemzetközi ítéletekhez. A nyilvános vizsgálat (vezetője Sir Robert Owen) 2016-ban arra a megállapításra jutott, hogy nagyon valószínű, hogy a mérgezést FSB-hez köthető személyek követték el, és hogy a művelet jóváhagyását magasabb szintű orosz hatóságok is ismerhették. Ezt a megállapítást azonban Moszkva elutasította.
Litvinyenko özvegye, Marina Litvinenko, hosszú jogi és politikai kampányt folytatott a felelősök felderítése és felelősségre vonása érdekében; aktívan részt vett a nyilvános vizsgálatban és a nyomozás nyomon követésében.
Mi a polónium-210?
- Polónium-210 egy radioaktív izotóp, amely erős alfa-sugárzást bocsát ki.
- Az alfa-sugárzás külső expozíció esetén kevésbé veszélyes, mert a bőr megállítja, de belsőleg (lenyelés, belégzés) rendkívül mérgező és halálos lehet kis mennyiségben is.
- Előállítása és beszerzése korlátozott, általában nukleáris reaktorokban történik; ezért a polóniumnal elkövetett mérgezések ritkák és különösen figyelemfelkeltők.
Összegzés
Alekszandr Litvinyenko esete egyedülálló és tragikus példa arra, hogyan vezethetnek politikai konfliktusok és titkosszolgálati műveletek halálos erőszakhoz. Bár a brit vizsgálatok és nyilvános jelentések súlyos megállapításokra jutottak és konkrét gyanúsítottakat neveztek meg, a nemzetközi jogi lépések korlátai miatt a történet több fontos kérdése ma is megválaszolatlan maradt. Az ügy továbbra is érzékeny pont a brit–orosz kapcsolatokban, és emlékeztet a nemzetközi jog és diplomácia nehézségeire, amikor államok közötti bűncselekmények és politikai gyilkosságok ügyében kell eredményt elérni.
Hogyan működik a méreg
A legtöbb gyakori sugárforrással ellentétben a polónium-210 csak alfa-részecskéket bocsát ki. Ezek még egy papírlapon vagy az emberi bőrön sem hatolnak át. Így a normál sugárzásérzékelők számára láthatatlanok. A kórházakban csak a gammasugarak kimutatására van berendezés. Mind a gamma-sugarak, mind az alfa-részecskék ionizálósugárzásnak minősülnek, és sugárbetegséget okozhatnak.
Egy alfa-kibocsátó anyag csak akkor okozhat kárt, ha beveszik (ételként vagy italként) vagy belélegzik (belélegzik). Úgy hat az élő sejtekre, mint egy rövid hatótávolságú fegyver.p327 Litvinyenkót csak órákkal a halála előtt vizsgálták meg alfa-sugárzó anyagokra speciális berendezéssel.
Kapcsolódó oldalak
Kérdések és válaszok
K: Ki volt Alekszandr Valterovics Litvinyenko?
V: Alekszandr Valterovics Litvinyenko az orosz biztonsági szolgálat alezredese, később disszidens és író volt.
Q: Mikor született?
V: 1962. augusztus 30-án vagy december 4-én született.
K: Mikor halt meg?
V: 2006. november 23-án halt meg.
K: Mi történt vele 2006-ban?
V: 2006-ban megmérgezték és megölték.
K: Felelősségre vontak valakit a haláláért?
V: 2021 szeptemberében az Emberi Jogok Európai Bírósága úgy döntött, hogy Oroszország felelős Litvinyenko megmérgezéséért.
K: Milyen pozíciót töltött be az orosz biztonsági szolgálatnál? V: Az orosz biztonsági szolgálatnál alezredesi beosztást töltött be.
Keres