Wernher Magnus Maximilian Freiherr von Braun (1912. március 23. - 1977. június 16.) német mérnök és tudós. Az 1930-as és 1970-es évek között rakétatervezőként dolgozott. Egyesek szerint ő volt a 20. század legjelentősebb rakétamérnöke. A második világháború alatt a náciknak dolgozott. A második világháború után az Egyesült Államokba ment. Ott a NASA-nak dolgozott. 1955-ben, tíz évvel az országba való belépése után von Braun amerikai állampolgár lett.
Ő volt az egyik fejlesztője a V-2 rakétának, az első rakétának, amely felrepült a világűrbe. Ő fejlesztette ki a Saturn V rakétát is, amely 1969-ben embereket vitt a Holdra.
Korai évek és tanulmányok
Von Braun 1912-ben született Wirsitzben (akkori Német Birodalom, ma Wyrzysk, Lengyelország). Nemesi családból származott (Freiherr = báró). Korán érdeklődött a repülés és a rakétatechnika iránt; fiatalon csatlakozott a korai rakétakutató körökhöz. Mérnöki tanulmányokat folytatott, majd doktorátust szerzett, és a korszak egyik vezető német rakétamérnökévé vált.
Peenemünde, a V‑2 és a második világháború
Az 1930-as évek végén és az 1940-es évek elején Von Braun vezette a peenemündei kutatócsoportot, ahol az A‑4 néven ismert fejlesztésből alakult ki a hadászati célokra alkalmazott V‑2 rakéta. A V‑2 volt az első olyan nagy hatótávolságú ballisztikus rakéta, amely képes volt a légkör fölé emelkedni és nagy magasságból visszatérve célba érni; ezért a korszakban különleges technológiai lépésnek számított.
Ugyanakkor a V‑2 gyártása során súlyos emberi jogi problémák merültek fel: a sorozatgyártás részben a Mittelwerk üzemében folyt, ahol kényszermunkát alkalmaztak, és sok rab szenvedett, illetve vesztette életét. Von Braun és munkatársai szerepe és felelőssége a náci rezsimmel való együttműködésben azóta is viták tárgya.
Átköltözés az Egyesült Államokba — Operation Paperclip és amerikai karrier
A háború végeztével Von Braun és több kollégája az amerikai hadsereghez került, az úgynevezett Operation Paperclip keretében. Az Egyesült Államokban eleinte katonai rakétaprogramokon dolgozott, többek között a Redstone és Jupiter fejlesztésében vett részt. Dolgozott a Fort Bliss és a White Sands területén, majd a Redstone Arsenalhoz és a Marshall Space Flight Centerhez kapcsolódó kutatásokban kapott vezető szerepet.
Von Braun tevékenysége döntő volt abban, hogy az Egyesült Államok képes volt felzárkózni a szovjet rakétafejlesztéshez, és később a Apollo-program előkészítésében is kulcsszerepet játszott: a Marshall Space Flight Center vezetőjeként és a Saturn V fő tervezőjeként járult hozzá ahhoz, hogy 1969-ben az Apollo–11 legénysége a Holdra jusson.
Kontroverzia, erkölcsi kérdések és örökség
- Technikai eredmények: Von Braun a modern hordozórakéták és nagy teljesítményű folyékony hajtóanyagú hajtóművek fejlesztésében volt úttörő, munkája alapvetően hozzájárult a 20. századi űrprogramok sikeréhez.
- Etikai viták: Munkásságát ellentmondások kísérik: míg sokan a tudomány és a békés űrkutatás előmozdítójaként ünneplik, mások a náci rendszerrel való kapcsolat, valamint a V‑2 gyártásában alkalmazott kényszermunka miatt bírálják.
- Publikus szerep: Von Braun népszerűsítette az űrkutatást: publikált, előadásokat tartott és média-megjelenésekkel ismertté tette az űrkutatás céljait a nagyközönség számára.
Főbb állomások és személyes adatok
- Született: 1912. március 23., Wirsitz (ma Wyrzysk)
- Amerikai állampolgárság: 1955
- Főbb munkái: V‑2 (A‑4) fejlesztése Németországban; Redstone, Jupiter, Saturn V fejlesztése az USA-ban
- 1960-as évek: a Marshall Space Flight Center vezetője, a Saturn V „főépítésze”
- Elhunyt: 1977. június 16., Alexandria, Virginia
Összegzés
Wernher von Braun karrierje egyszerre technikai zsenialitás és történelmi ellentmondások példája. Hozzájárulása a rakétatechnikához és az űrkutatáshoz vitathatatlan: az általa vezetett fejlesztések tették lehetővé az Apollo‑program sikereit. Ugyanakkor az a tény, hogy pályafutása a náci Németország katonai programjaihoz is kötődött, továbbra is etikai és történeti viták tárgya. Von Braun személye így a 20. század egyik legvitatottabb, de mindenképpen meghatározó mérnöki alakja.
