Robert Edward Lee (1807. január 19. - 1870. október 12.) az Egyesült Államok hadseregének ezredese volt. Az amerikai polgárháború idején a Konföderációs Államok hadseregének főparancsnoka lett. Ő vezette az Észak-Virginiai Hadsereget az amerikai polgárháború keleti hadszínterén. Mérnökként kezdte, de aztán feljebb lépett a ranglétrán. A polgárháborút megelőzően Lee tiszt volt a mexikói-amerikai háborúban. A West Point vezetője is volt. Az Egyesült Államok hadseregének ezredeseként egy tengerészgyalogos zászlóalj élén leverte a lázadást Harpers Ferry fegyvertáránál, és elfogta vezetőjüket, John Brownt.
Korai élet és család
Lee a virginiai Stratford Hall nevű ültetvényen született, Henry "Light-Horse Harry" Lee és Anne Hill Carter gyermekeként. Családja jelentős katonai és társadalmi hagyományokkal rendelkezett; apja a függetlenségi háború hőse volt. 1825 és 1830 között a West Point növendéke volt, ahol kiváló eredménnyel végzett (osztályában előkelő helyezést ért el) és a mérnöki szolgálathoz kapott kinevezést. 1831-ben feleségül vette Mary Anna Custis-t, aki a Custis–Washington család leszármazottja volt; házasságukból hét gyermek született.
Katonaélet a polgárháború előtt
Lee fiatal tiszti éveiben topográfiai és mérnöki munkákat végzett: partvédelmi építményeken, utak és erődök tervezésén dolgozott. A mexikói-amerikai háborúban kitűnt vezénylő- és felderítő képességeivel, ami gyorsította előmenetelét és elismerést hozott számára. 1852 és 1855 között a West Point felügyelője (superintendent) volt; később, 1855-ben, az Egyesült Államok hadseregében ezredesi rangot kapott, és a 2. lovassági dandár parancsnokaként szolgált. 1859-ben, amikor Harpers Ferry-nél John Brown felkelését leverte, Lee szerepe az országos közvélemény figyelmét is felkeltette.
A polgárháború és a konföderációs szolgálat
A secession és az államok elválása idején Lee-tól is elvárták, hogy választson az Egyesült Államok és hazája, Virginia között. Bár George Washingtonhoz hasonlóan az Egyesült Államok iránti lojalitást hangoztatta, végül Virginia mellett döntött: lemondott a szövetségi szolgálatról és csatlakozott a Konföderációhoz. A köztudatban szerepel, hogy Abraham Lincoln felajánlotta neki az északi erők parancsnokságát; Lee visszautasította, mivel Virginia iránti hűsége fontosabbnak tűnt számára.
Lee a Konföderációs Hadseregben gyorsan kiemelkedett. Legismertebb parancsnoksága az Észak-Virginiai Hadsereg élén volt. Taktikai zsenialitást mutatott több csatában: győzelmet aratott például a Seven Days-hadműveletekben és a Fredericksburgnél; sikeresen vezette csapatait a Chancellorsville-i csatában, ahol Stonewall Jackson halála ellenére is döntő győzelmet arattak. Ugyanakkor vereségei, különösen a gettysburgi ütközet (Gettysburght) és a northi hadjárat nehezítették pozícióját. A háború végén, 1865. április 9-én, Appomattoxnál kapitulált Ulysses S. Grant tábornokkal szemben, ezzel lényegében befejezve a Konföderáció fő katonai ellenállását. A fegyverletétel feltételei bőkezűek voltak: a katonákat elengedték hazafelé, tiszti oldalfegyvereket és lovakat hagyhattak maguknál, és ellátmányt kaptak a hazatéréshez.
Utóélet, oktatás és halál
A háború után Lee nem vett részt politikai életben; 1865-től a virginiai Lexingtonban található Washington College (a mai Washington and Lee University) elnöke volt. Itt az oktatás és a megbékélés fontosságát hirdette, igyekezett a déli államokat visszaintegrálni a nemzet életébe, miközben személyes nézetei a rabszolgaság és a déli társadalom jövőjéről vitatottak voltak. 1870. október 12-én hunyt el, és a college területén, a Lee Chapel-ben temették el.
Örökség és vita
Lee alakja kettős örökséget hagyott maga után: sokan katonai zsenialitásáért és a háború utáni megbékélésre tett erőfeszítéseiért tisztelik, mások kritikusan szemlélik szerepvállalását a rabszolgatartó társadalom és a Konföderáció védelmében. Az elmúlt évtizedekben Lee emlékművei és elnevezett intézményei viták tárgyát képezték; több helyen emlékoszlopokat eltávolítottak vagy átneveztek, miközben történészek továbbra is elemzik tetteinek komplex örökségét.
Robert E. Lee fontos, de ellentmondásos szereplője az amerikai történelemnek: katonai karrierje, személyes döntései és a háború utáni magatartása máig élénk történeti és közéleti vitákat indítanak.
