Észak-Virginiai hadsereg

Történelem

A hadsereget, amikor először megszervezték, a Potomac (konföderációs) hadseregének nevezték. Megalakulására 1861. október 22-én került sor. P. G. T. Beauregard konföderációs tábornok 1861. május 31-én kapta meg először az úgynevezett "alexandriai vonal" parancsnokságát. Június 2-án csatlakozott csapataihoz a virginiai Manassas közelében. Washington elleni támadást tervezett, amihez először vissza kellett szorítani az uniós hadsereget Bull Run mögé. További támogatást kért Joseph E. Johnston seregétől a Shenandoah-völgyben. 1861. július 21-én reggel Beauregard meglepetésszerű támadást tervezett az uniós erők ellen, amely kudarcot vallott. Délutánig visszaszorították, amikor Johnston csapatai vonattal megérkeztek. A konföderációsok ekkor vissza tudták szorítani az uniós erőket, és győzelmet teremtettek a majdnem katasztrófából. Beauregard és Johnston is teljes jogú tábornok volt. Johnson azonban átvette a parancsnokságot a két hadsereg felett, amelyek most már egybeolvadtak. Jefferson Davis konföderációs elnök nem kedvelte és nem értett egyet Beauregarddal. Johnston parancsnokságának átvételét követően Beauregarddal szóbeli viták sorozata alakult ki. Valószínűleg ennek következtében Beauregardot 1862 januárjában nyugatra küldték, hogy a Mississippi hadsereg második parancsnokaként szolgáljon.

A Seven Pines-i csatában Johnston megsebesült. Jefferson Davis Lee-t nevezte ki a parancsnokság átvételére. 1862 júniusában, amikor Lee átvette az irányítást, a hadsereg különböző parancsnokságok gyűjteménye volt Virginiában és Észak-Karolinában. A hadsereg ekkor érte el a 90 000 katonás csúcserősségét is. Amikor Johnstont leváltotta, a parancsai az "Észak-Virginiai Minisztérium", illetve az "Észak-Virginiai Hadsereg" feliratot viselték. Ettől kezdve ezen a néven ismerték.

A hadsereg Lee alatt

Lee lelkesíteni akarta csapatait, mondván, hogy "minden ember elhatározta, hogy fenntartja az Észak-Virginiai Hadsereg ősi hírnevét és tábornokának hírnevét, és győzni fog, vagy meghal a közelgő küzdelemben". Nem volt ősi történelem, ez egy újonnan alakult hadsereg volt. De Lee átadta a gondolatot. Az első első, Lee vezetése alatt lezajlott csatasorozat, a Hétnapos csaták, meghatározta Lee hadseregét. Katonái kemény, elkötelezett emberek voltak, akik hajlandóak voltak nagy veszteségeket okozni és elszenvedni a csaták megnyerése érdekében. 1861 és 1865 között az Észak-Virginiai Hadsereg több tucat csatában harcolt. A legismertebbek közül néhány az antietami csata, a chancellorsville-i csata és a gettysburgi csata. A Fredericksburgi csatában seregének sikerült 12 653 sebesülést okoznia az uniós hadseregnek, miközben csak 5377 embert vesztett. 1861 decemberében Lee egy ütközet után kijavította egyik tisztjét, mondván: "hagyja, hogy ezek az emberek elmeneküljenek". "Menjetek utánuk, és okozzatok nekik annyi kárt, amennyit csak tudtok!". Az Észak-Virginiai Hadsereg átvételét követő hónapokban, amikor Lee átvette az Észak-Virginiai Hadsereg irányítását, és elűzték az uniós hadsereget a virginiai Richmondból és Virginiából, hőssé vált katonái és Virginia népe számára.

Antietam és a marylandi hadjárat

Antietam volt a harmadik a Lee marylandi hadjáratának négy csatája közül. Az 1862. szeptember 17-én lezajlott ütközet a polgárháború legvéresebb egynapos csatája volt. Pontos számok nem ismertek, de a hivatalos feljegyzések szerint az Észak-Virginiai Hadsereg 10 320 áldozatot (halottat, sebesültet vagy eltűntet) szenvedett. Az Unió Potomac hadserege 12 400 áldozatot szenvedett.

Lee célja az volt, hogy az Észak-Virginiai Hadsereg lerohanja az északi Maryland és Pennsylvania államokat. Így fenyegetni tudta volna Washington és Baltimore városát. Lee úgy gondolta, hogy döntő győzelmek sorozatával a déliek elnyerhetik Anglia és Franciaország elismerését, és rávehetik őket, hogy támogassák a déliek ügyét. A remény az volt, hogy ha Lee hadserege győzelmet arat, az arra késztetheti Abraham Lincolnt, hogy békét kérjen. Szeptember folyamán Lee északra vonultatta hadseregét. A Harpers Ferry-i csatában elfoglalták a helyőrséget. Lee hadseregét a South Mountain-i csatában visszaverték, majd az Antietamnál vívott egynapos súlyos harcok után ismét visszavonult. Visszavonulva Virginiába, Lee-nek a shepherdstowni csatában sikeres utóvédharccal sikerült megerősítenie George B. McClellan tábornok túlzott óvatosságát. Ez megakadályozta, hogy az Union Army of the Potomac hadsereg visszaűzze az Észak-Virginiai Hadsereget Virginiába. Katonai szempontból Antietam döntetlen volt. De ez megadta Lincolnnak a lehetőséget, hogy győzelmet arasson, és ezt felhasználja az emancipációs kiáltványának átadására.

Chancellorsville

Chancellorsville-nél Lee hadserege ismét legyőzte a Potomac hadseregét, ezúttal 16 800 sebesültet okozva, miközben 13 000 embert veszített. A chancellorsville-i győzelem új reményt adott a délieknek. Megerősítette azt az elképzelést, hogy az északiak egyetlen csapással megnyerhetik a háborút. Katonái és tisztjei a legnagyobb tiszteletben tartották Lee-t. Bíztak az ítélőképességében, és úgy vélték, hogy katonai zseni. Ugyanebben az időben az Unió Potomac-hadserege Joseph Hooker tábornok vezetése alatt rossz morállal küzdött. Az Észak-Virginiai Hadsereg, amely kevesebb emberrel és jóval kevesebb erőforrással rendelkezett, újra és újra legyőzte a nagyobb Potomac Hadsereget. Lee gondosan figyelemmel kísérte az északi újságok eseményeit, hogy ellenségéről minden információt megtaláljon.

Gettysburg

Gettysburg volt Lee következő esélye arra, hogy végső csapást mérjen a háború megnyerésére. A csatát 1863. július 1. és július 3. között vívták. Lee ezúttal több veszteséget szenvedett, mint amennyit megengedhetett volna magának. A gettysburgi patthelyzet véget vetett Lee északi inváziójának, és majdnem megsemmisítette az Észak-Virginiai Hadsereget. Most a háború az Unió javára fordult.

A csata során kiderült, hogy az Észak-Virginiai Hadseregnek más célja volt. Ahogy a konföderációs hadsereg észak felé, Pennsylvania felé söpört, a katonák szökött rabszolgákat és szabad feketéket gyűjtöttek össze. Az afroamerikaiakat, férfiakat, nőket és gyerekeket összegyűjtötték, és a hadsereggel együtt vitték őket észak felé menetelve. Amikor az Észak-Virginiai Hadsereg visszavonult, az elfogott feketéket, akiknek számát több mint ezerre becsülik, visszavitték Virginiába. Ott azokat, akik megszöktek a rabszolgaságból, visszaküldték rabszolgatartóiknak. Másokat elárvereztek vagy bebörtönöztek. Lee talán nem is rendelte el a "rabszolgavadászatot". Egyszer Pennsylvaniában azt mondta a csapatainak, hogy "nem érheti nagyobb szégyen a hadsereget", és nem hozhat nagyobb szégyent a Konföderáció ügyére, "mint a fegyvertelen és védtelen [sic] embereken elkövetett barbár gaztettek és a magántulajdon önkényes elpusztítása, amelyek az ellenség útját jellemezték a saját országunkban". Ez nem akadályozta meg tisztjeit és embereit abban, hogy feketéket gyűjtsenek össze. Egy esetben a pennsylvaniai Mercersburgban a katonák azzal fenyegették meg, hogy felgyújtanak "minden olyan házat, amely szökevény rabszolgát rejteget". Az otthonukban tartózkodó embereknek 20 percet adtak arra, hogy feladjanak minden feketét.

Lee tábornok a lován, Traveler

Appomattox

1864 májusának közepén az a hír járta, hogy az Észak-Virginiai Hadsereg vereséget szenvedett. George G. Meade tábornok vezérkarának egyik uniós tisztje helyesbítette ezt az elképzelést. Azt mondta: "Lee bátor és ügyes katona, és addig fog harcolni, amíg egy hadosztálya vagy egy napi fejadagja van". Lee katonáiról Lyman azt mondta: "Ezek a lázadók nem félig éhesek és készek feladni - ennél izmosabb, fakóbb, félelmetesebb kinézetű emberek nem is lehetnének". Lyman tudta, hogy még három év kemény háború után is halálos harci erővel rendelkeznek egy nagyobb és jobban felszerelt hadsereggel szemben. Nem meglepő, hogy további 11 hónap kemény harcokba telt, mire az Észak-Virginiai Hadsereg végül megadta magát Appomattoxnál.