Erik Satie — francia zeneszerző, a Gymnopédies és minimalizmus úttörője
Erik Satie — francia avantgárd zeneszerző, a Gymnopédies és a minimalizmus úttörője; lírai, egyszerű, különc alkotó, akinek hatása a modern zenében ma is él.
Erik Satie (született Honfleur, Franciaország, 1866. május 17. - meghalt Párizs, 1925. július 1.) francia zeneszerző. Ma elsősorban különös, excentrikus személyisége miatt is emlékeznek rá: gyakran adott zenéinek szokatlan, ironikus vagy játékos címeket, például a Piece in the form of a pear (Pièce en forme de poire). Legismertebb kisdarabjai az általa Gymnopédies-nek nevezett három zongoradarab, amelyek 1888 körül keletkeztek; ezek közül az első mindmáig nagyon ismert: egy egyszerű, fülbemászó dallam áll egy szelíd, jellegzetes kíséret fölött (a tempójelzés az eredeti kotta szerint általában Lent et douloureux vagy hasonló). Satie-től származnak továbbá a meditatív Gnossiennes sorozat darabjai is. Kísérletező természete megnyilvánult abban is, hogy néha szokatlan hangszereket használt, például szirénákat és írógépeket, illetve különös hangsúlyokat és instrukciókat helyezett a kottáiba.
Életút röviden
Satie nemcsak egy különc személyiség volt, hanem fontos alakja a 19. század végi és a 20. század eleji francia zenei életnek. Fiatalon beiratkozott a párizsi konzervatóriumba, majd később Montmartre környékén dolgozott kísérőzenészként és kabarézongoristaként, ahol kapcsolatba került a kor bohéme művészeivel. Egy rövidebb ideig tartó misztikus periódusban a rózsakeresztes irodalomhoz és mozgalmakhoz is kötődött; később pedig együttműködött és barátkozott költőkkel, írókkal és képzőművészekkel.
Zenei nyelv és újítások
Satie zenéje egyszerű vonalvezetésű, gyakran tiszta, ismétlődő motívumokra és modalitásra épül. Használata a statikus harmóniáknak, a ismétlődésnek és a ritmikai egyszerűségnek előrevetítette azokat az eszközöket, amelyek később a minimalizmus és a modernek bizonyos irányzatai számára fontosak lettek. Emellett kísérletezett a kromatikus hangzásokkal és a nem hagyományos formákkal.
Fontos újítása volt a zenei kontextus újszerű kezelése: bevezette a „bútorszag” zene (franciául musique d’ameublement, magyarul gyakran „bútorzene”) koncepcióját — olyan háttérzenét alkotott, amely nem kívánja magára felhívni a figyelmet, hanem a közönség jelenlétéhez alkalmazkodik. Ezt a gondolatot sokan a mai ambient és kísérleti zenei eszközök előfutárának tartják.
Művek, együttműködések és hatás
Satie munkásságát nemcsak a saját művei, hanem a korabeli és a későbbi alkotókkal való együttműködések is jellemzik. A balett és kabaré világában is tevékenykedett; legismertebb kísérleti jellegű színpadi munkái közé tartozik a csapatmunkák közreműködése, például olyan produkciók, ahol képzőművészek és költők (például Jean Cocteau, Pablo Picasso) vettek részt. A Parade című balettjében is feltűnnek a hétköznapibb zajok és szokatlan hangforrások.
Satie jelentős hatást gyakorolt a francia zenei újításokra: munkássága inspirálta a később létrejövő irányzatokat és alkotókat, köztük a húszas-harmincas évek esprit nouveau szemléletű művészeit, a első világháború utáni kulturális átalakulások középpontjában álló fiatal zeneszerzőket, valamint a későbbi nemzetközi avantgárd és minimalista komponistákat (például John Cage és a minimalizmus képviselői). Bár Satie-t sokszor nem „klasszikus zseni”-ként említik, eredeti ötletei és gondolkodásmódja közelebb hozta a zenét más művészeti formákhoz és a hétköznapi élet zajaihoz.
Stílusjegyek és személyes vonások
Satie gyakran írt a kottákhoz szellemes, ironikus megjegyzéseket, instrukciókat vagy rövid esszéket, amelyek megmosolyogtatják az előadót és a közönséget egyaránt. Ruházata, életmódja és publicisztikája is szokatlan volt; gyakran öltözött egyedi módon, és szándékosan alakította excentrikus imázsát. Ezek az elemek hozzájárultak ahhoz, hogy személye a művészettörténetben legendás, a hagyományoktól eltérő figura képét őrizze meg.
Összefoglalva: Erik Satie egyszerre volt különc és gondolkodó, aki zenéjében a leegyszerűsítést, a humoros reflexiót és a formai kísérletezést ötvözte. Művészete és eszmei hagyatéka hosszú távon befolyásolta a 20. századi zene fejlődését, különösen a minimalizmus, az ambient és az avantgárd irányzatokat.
Erik Satie 1920-ban
Satie háza Honfleurben
Az élete
Korai évek
Alfred Eric Leslie Satie néven született, de felnőttként mindig Eriknek írta a nevét. Apja hajózási vállalkozásban dolgozott, de a család ezután Párizsba költözött. Még egészen fiatal volt, amikor édesanyja meghalt, és visszakerült szülőhelyére, Honfleur-ba, hogy apja szülei neveljék fel. Nagyanyja azonban vízbe fulladt, így ismét visszakerült Párizsba, ahol apja tanította. Apja ismét megnősült. Új felesége zongoraművész volt, és a fiatal Ericet zongoraleckéket vett a párizsi konzervatóriumban.
Satie utálta a zongoraleckéket. Tanára szerint ő volt a leglustább tanuló a konzervatóriumban. Rossz volt a látás utáni olvasásban, de azért folytatta a leckéket, mert így öt év helyett csak egy évet tudott volna katonai szolgálatot teljesíteni. Valójában kevesebb mint egy évet töltött a hadseregben, mert szándékosan megbetegítette magát hörghurutban. Amíg jobban lett, elkezdett komponálni. Apja kiadott néhány általa írt dalt. A családjával azonban nem jött ki jól, és 1887-ben elhagyta otthonát.
A fiatal Satie
Satie hamarosan sok embert megismert a híres kabaréban, a Chat Noirban. Hosszú haját megnövesztette, frakkot és cilindert viselt. Írt egy balettet, amelyet a legtöbben megdöbbentőnek találtak. Összebarátkozott Debussyvel, aki azon kevesek egyike volt, akik megértették Satie szokatlan viselkedésének komoly okait.
1890-ben új szobába költözött egy ház legfelső emeletére, hogy azok, akiknek tartozott, ne tudjanak hozzáférni. Megpróbált egyszerű stílusban komponálni, és érdeklődni kezdett a misztikus vallás és a gótikus művészet iránt. Örökölt egy kis pénzt, amiből hét bársonyruhát vásárolt magának, amelyek mindegyike pontosan egyforma volt: a hét minden napjára egyet-egyet. Egy templomot alapított Église Métropolitaine d'Art de Jésus Conducteur (Jézus Karmester Művészetének Fővárosi Temploma) néven, de rajta kívül senki sem tartozott a templomhoz.
1898 végén Párizs egyik külvárosába, Arceuilbe költözött. Élete hátralévő részét ott töltötte. Abbahagyta a nyilvános fellépéseket, és kávézókban és kocsmákban zongorázással kereste a pénzt. Minden reggel gyalog tette meg a 10 kilométeres utat Párizsba, és útközben megállt kávézókban inni vagy komponálni. Bowler-kalapot viselt, szárnyas gallérral, és mindig volt nála egy feltekert esernyő. Ha esett az eső, az esernyőt a kabátja alatt tartotta, hogy szárazon tartsa. Kalapácsot is hordott magánál, arra az esetre, ha valaki megtámadná. Késő este gyalog ment haza, vagy az utolsó vonattal utazott haza. A lakása szörnyű rendetlenség volt.
Hírnévre emelkedés
1905-ben, 39 éves korában újra diák lett, és a Schola Cantorumban tanult zenét. Jobb zeneszerző akart lenni. Megtanulta, hogyan kell fúgákat írni. Továbbra is szívesen használt paródiát a zenéjében.
1911-ben Maurice Ravel nyilvánosan játszotta Satie néhány zongoradarabját. Az emberek hirtelen felfigyeltek Satie-ra. Rájöttek, hogy ő volt az első impresszionista zeneszerzők egyike. Debussy vezényelte Gymnopédies című művét zenekari feldolgozásban. A zenekritikusok elkezdtek cikkeket írni Satie-ról. Végre kezdett híressé válni. Kiadtak néhány humoros zongoradarabot. Kompozícióival némi pénzt keresett, így felhagyhatott a kabarékban való fellépéssel. Megismerkedett Jean Cocteau-val, aki bemutatta Diaghilevnek, akinek a Parádé zenéjét írta. Volt, aki szerette, volt, aki utálta, de az emberek felfigyeltek rá. Felkérték, hogy írjon több színházi zenét. Nagyon nagy hatással volt arra a hat zeneszerzőre, akiket Les Six néven ismertek. Felkérték, hogy írjon egy szimfonikus drámát, amelynek a Szókratész címet adta. Sok zenész szerint ez a legjobb darabja.
Utolsó évek
Az 1920-as években számos cikket írt újságokba és folyóiratokba, és kapcsolatba került a Dada nevű művészeti mozgalommal. A Relâche és a Mercure című balettjei első bemutatójukkor megdöbbentették a közönséget. A Relâche korai példája annak, ami később az elidegenedés színházává vált.
Satie sok alkoholt ivott és megbetegedett. Májzsugorban szenvedett, és 1925-ben meghalt. Amikor a barátai a halála után bementek a lakásába, akkora volt a rendetlenség, hogy két szekérnyi szemetet kellett kidobniuk, mielőtt hozzáférhettek a papírjaihoz és a kézirataihoz.
A zenéje
Satie élete nagy részében tánccal, színházzal és kabaréval foglalkozott, és sok zenéje is erre íródott. Mindig új ötleteket próbált ki zenéjében. Képes volt késő romantikus stílusban írni, kromatikus harmóniákkal, de írt modernebb stílusban is, gyakran nagyon egyszerű ötleteket használva. Mindig jobban érdekelték a szép dallamok, mint a bonyolult ritmusok megírása. Három Gymnopédiája ma is rendkívül népszerű. Úgy tűnik, mintha egy régimódi világból származnának, ahol nagy az egyszerűség. Három Gnossiennes-je (1890) inkább keletiesebben hangzik, és Satie nagyon furcsa megjegyzéseket írt a zenébe. A Vexations (1893) című zongoradarabja egy rövid darab furcsa, kromatikus akkordokkal, amelyeket aztán a zongoristának 840-szer kell eljátszania. Az Uspud korai példája volt annak, ami később az "abszurd színháza" lett. A szöveg teljes egészében kisbetűkkel íródott: ez volt az első alkalom, hogy ezt valaha is megtették. Sok kabaré-dalt írt.
Később, miután a Schola Cantorumban tanult, híres lett, majd rengeteg zongoradarabot írt vicces címekkel és furcsa megjegyzésekkel (pl. "mint egy fülemüle fogfájással"). Parádésan furcsa hangszerekkel, például írógépekkel. A Szókratész volt a legkomolyabb műve.
Halála után mindazok, akiket megsértett, azt írták Satie-ról, hogy rossz zeneszerző volt. Ennek következtében szinte feledésbe merült, egészen az 1960-as évekig, amikor John Cage érdeklődni kezdett zenéje iránt, és újra népszerűvé tette azt. Sok szürrealista művészt gyakran inspirált Satie zenéje és gondolatai.
Kérdések és válaszok
K: Ki volt Erik Alfred Leslie Satie?
V: Erik Alfred Leslie Satie francia zeneszerző volt.
K: Miről emlékeznek rá ma elsősorban?
V: Ma elsősorban a zenéje és a furcsa viselkedése miatt emlékeznek rá.
K: Melyek a legismertebb zeneművei?
V: Legismertebb zeneművei a három zongoradarab, amelyeket Gymnopédies-nek nevezett el. Ezek közül az első nagyon híres zenemű; ez egy egyszerű dallam egy szelíd kíséret fölött.
K: Milyen szokatlan hangszereket használt Satie néha?
V: Satie néha szokatlan hangszereket használt, például szirénákat és írógépeket.
K: Miért volt Satie fontos a franciaországi zene fejlődésében a 19. század végén és a 20. század elején?
V: Az ötletei miatt volt fontos, és sok emberre volt hatással. Satie sok más ember előtt alkalmazta az olyan zeneszerzési módokat, mint a nagyon kromatikus zene és a minimalizmus, amelyek a század későbbi szakaszában váltak elterjedtebbé.
K: Hogyan jellemezné Satie zeneszerzői stílusát?
V: Nem volt briliáns zeneszerző, de szívesen komponált jól, egyszerű módon.
K: Milyen új, a művészettel kapcsolatos eszméket fogadott el Satie? V: Satie-t más művészetek is érdekelték, például az irodalom és a festészet, és az esprit nouveau (új szellem) nevű új eszmékhez kapcsolódott, amelyek az első világháború idején voltak divatosak Franciaországban.
Keres