Dadaizmus – Definíció, története és hatása (1916–1922)

Dadaizmus: eredete, definíció és 1916–1922 közötti története; provokatív avantgárd művészet, hatása a szürrealizmusra, pop artra és punkra — részletes, áttekintő elemzés.

A dadaizmus egy avantgárd és „anti‑művészeti” irányzat, amely a 1. világháború körüli káosz és elutasítás reakciójaként alakult ki. Bár kezdetben elsősorban kulturális és politikai szellemi mozgalom volt, rövid idő alatt hatalmas befolyást gyakorolt a képzőművészetre, irodalomra és színházra.

Keletkezés és történeti háttér

A mozgalom központja 1916-ban a svájci Zürichben jött létre, a Cabaret Voltaire körül szerveződve. Az alapítók és résztvevők – köztük költők, festők és előadóművészek – az európai háború borzalmaira és a polgári értékek válságára reagáltak. Később párhuzamos központok alakultak ki Közép‑Európában és Németországban, különösen Berlinben, majd a mozgalom átterjedt Párizsba is: a későbbi párizsi csoportok egyik kulcsfigurája volt Tristan Tzara.

Művészet, formai újítások és témák

A dadaista alkotások gyakran szándékosan provokatívak, ironikusak és destruktívak voltak a hagyományos művészi értékekkel szemben. Gyakori technikák és műfajok:

• kollázs és montázs (fotó‑ és papírmontázs),
• hangköltészet és performansz‑előadások (sound poetry),
• „readymade” tárgyak és found objects (a hétköznapi tárgyak művészi kijelölése),
• cut‑up és automatizmusok; véletlenszerűség alkalmazása alkotói eljárásként,
• provokatív kiáltványok, demonstrációk és rövid, sokszor nonszensz szövegek.

A dadaisták általában elutasították a hagyományos esztétikai és társadalmi normákat, tiltakoztak a kapitalista társadalom és a nacionalizmus ellen, és nyíltan kifejezték elégedetlenségüket a háborúval és a nacionalizmussal szemben.

Fontosabb központok és alakok

Zürich mellett jelentős dada közösségek működtek Berlinben, Kölnben és Párizsban. A mozgalom különböző városokban más‑más arculatot öltött: míg Zürichben a performansz és a színházi előadás volt hangsúlyos, Berlinben a fotómontázs és a művészeti-politikai provokáció kapott nagy szerepet.

Jellegzetes alakok és kapcsolódó művészek: Tristan Tzara, Hugo Ball, Emmy Hennings, Jean (Hans) Arp, Marcel Janco, Sophie Taeuber‑Arp, Richard Huelsenbeck. A dada hatása és kapcsolatai révén a mozgalom mellett vagy annak közelében működtek olyan alkotók is, mint Max Ernst, illetve a későbbi avantgárdban fontos szerepet játszó művészek: Man Ray, Jean Cocteau és Marcel Duchamp.

A dadaisták sorába néha olyan, később máshová sorolt alkotókat is említenek, akik inkább a szürrealizmushoz vagy más irányzatokhoz kapcsolódtak, például Salvador Dalí. Antonin Artaud neve is felmerül, bár munkássága sajátos irányt képvisel.

Hatás és örökség

Csúcspontja nagyjából 1916 és 1922 közé tehető, de hatása sokkal hosszabb távon jelentkezett. A dada irányvonalaiból nőtt ki részben a szürrealizmus, és később érzékelhető hatása volt a pop artra, a konceptuális művészetre, a Fluxusra és akár a punk rockra is. A dadaista gondolat, miszerint „bármi lehet művészet”, előrevetítette a későbbi művészeti kísérleteket, amelyek a művészet definícióját és intézményét kérdőjelezték meg.

Az 1950–60‑as években megjelent a Neo‑Dada jelenség, amely a dada szellemiségét új formában élesztette fel: találkozott a popkultúrával és a koncepciókkal, és hatott olyan alkotókra, mint az amerikai Jasper Johns vagy Robert Rauschenberg.

Kapcsolatok a groteszkkel és az abszurddal

A dada esztétikája szoros rokonságot mutat a groteszkkel, az abszurddal és a makabréval: a lét és a társadalom értelmetlenségét ironikus, sokszor sötét humorral tárják fel. Ennek az irányzatnak a hatása tetten érhető későbbi drámai iskolákban és kortárs írásokban — például Samuel Beckett művészetében, valamint a párizsi drámai iskola képviselőinél, mint Arthur Adamov vagy Jean Genet. (Eugene O'Neill Eugene O'Neill esetében

— bár O'Neill az amerikai modern dráma egyik korábbi fő alakja — a groteszk és az abszurditás motívumai szintén felfedezhetők.)

A név eredete

A „Dada” szó eredetéről több elmélet ismert. Egyik magyarázat szerint a hétköznapi „dada” (baba‑beszéd) szóból ered, mások szerint francia vagy román találkozásokból származó véletlenszerű választás volt. A névválasztásnál a véletlen és a játékosság szándékos használata is meghatározó volt; nincs egyetlen, egyértelmű konszenzus a név pontos kialakulásáról.

Összefoglalva: a dadaizmus rövid élettartama ellenére tartós hatást gyakorolt a 20. századi művészetekre és kultúrára. Provokatív intézkedéseivel, formabontó technikáival és radikális kritikájával alapjaiban kérdőjelezte meg a művészet és a társadalom hagyományos kereteit.

Kérdések és válaszok

Q: Mi az a dadaizmus?

K: Eredetileg művészeti mozgalom volt?

K: Mikor kezdődött a dadaizmus?

K: Meddig tartott a dadaizmus hatása a művészetben?

K: Milyen típusú mozgalom a dadaizmus?

K: A dadaizmus hatása a művészeten kívül más területekre is hatással volt?

Keresés betűvel