A Les Six (ejtsd: "Le sees") franciául "A hat". A Les Six egy hat francia zeneszerzőből álló csoport volt, akik 1920 körül barátkoztak. Abban az időben fiatalok voltak, és sok közös elképzelésük volt a zenéről: ellenezték a XIX. századi grandiózus, érzelmileg túlfűtött stílust, és egyszerűbb, közvetlenebb kifejezési módokat kerestek. Erik Satie zeneszerző eleinte "Les Nouveaux Jeunes"-nak nevezte őket, de aztán egy Henri Collet nevű kritikus egy cikkében "Les Six"-nek keresztelte a csoportot, és ez a név ragadt meg.

Zenéjükben megpróbáltak különbözni Richard Wagnertől és más romantikus zeneszerzőktől, és eltávolodni Debussytől és Raveltől, akik impresszionista zenét írtak. Kerülték a túlzott érzelgősséget és az indokolatlan bonyolultságot; egyszerűbb formákat, tisztább dallamokat és átláthatóbb szerkezeteket részesítettek előnyben. Nem feltétlenül tagadták Stravinsky radikális ritmusait, de nem követték vakon azokat sem: ezért említik gyakran a csoportot a reakció, az ötletesség és a populáris elemek (pl. kabaré, sanzon, jazz) iránti fogékonyság miatt. Ugyanakkor nem fogadták el az olyan extrém modernista irányzatokat sem, mint a bonyolult ritmusok vagy a tizenkét hangú zenéhez köthető eljárások, amelyeket például Stravinsky vagy Arnold Schönberg képviseltek. Sok darabjuk rövid volt, szókimondó és hordozott némi játékosságot; szerették az erős, férfias hangzást is bizonyos művekben, de egyidejűleg nyitottak voltak a könnyedebb, populáris stílusok felé is.

A csoport tagjai

  • Georges Auric (1899–1983) – filmzenéiről és kabaré jellegű darabjairól ismert.
  • Louis Durey (1888–1979) – a hatból talán a legfüggetlenebb politikailag és stílusában is; később kevésbé vett részt a csoport közös projektjeiben.
  • Arthur Honegger (1892–1955) – zenekari műveiről híres; egyik legismertebb darabja a mozdony hangját idéző, robusztus hangzású művek sora (pl. Pacific 231).
  • Darius Milhaud (1892–1974) – rendkívül termékeny szerző, aki a jazz és a népi hatások felhasználásával hozott új hangzásokat (pl. La Création du monde).
  • Francis Poulenc (1899–1963) – talán a legismertebb közülük; dalaival, zongoradarabjaival és kamarazenei műveivel jelentős hatást gyakorolt a francia zenére.
  • Germaine Tailleferre (1892–1983) – a csoport egyetlen női tagja; könnyed, elegáns stílusáról és kamaraműveiről ismert.

Habár a Les Six tagjai baráti és szakmai kapcsolatban álltak egymással, a csoport soha nem működött egységes iskola vagy szervezetként: inkább laza szövetségnek tekinthetjük őket, amelynek közös vonása a klaritás, a humor, a populáris elemek iránti nyitottság és a túlzó romantikus-dramatikus hagyományokkal való szembefordulás volt. Közös projektek is születtek (például a Les Mariés de la Tour Eiffel című szürrealista balettben való részvétel), és megjelentek összeállítások, amelyek a csoport darabjait gyűjtötték össze.

Röviddel a megalakulás után mindegyikük saját, jellegzetes hangot alakított ki: Milhaud és Honegger nagyobb szabású, zenekari művekkel vált ismertté, Auric filmzenéi révén, Poulenc pedig dalai és kamaradarabjai miatt maradt a köztudatban. Durey kevésbé volt központi figurája a csoport életének, Tailleferre pedig a női nézőpontot hozta be a francia modernizmusba. A Les Six öröksége: a 20. századi francia zene megújulása, a neoklasszicizmus és a populáris elemek befogadása a komolyzenei gyakorlatba.