Sir Edward Richard George Heath KG MBE (1916. július 9. - 2005. július 17.), gyakran Ted Heath néven ismert brit konzervatív politikus volt. Az Egyesült Királyság miniszterelnöke volt 1970-től 1974-ig. Heath 1965-től 1975-ig a Konzervatív Párt vezetője is volt.

Heath az oxfordi Balliol College-ban tanult.

1937-ben, még diákként, amikor Nürnbergben utazott, Heath találkozott Adolf Hitler három vezető náci vezetőjével, Hermann Göringgel, Joseph Göbbelsszel és Heinrich Himmlerrel. Himmlert a leggonoszabb embernek nevezte, akivel valaha találkozott. Heath 1938-ban a spanyolországi Barcelonába is elutazott a spanyol polgárháború idején. 1939-ben Heath ismét Németországba utazott, majd a második világháború kitörése előtt visszatért Nagy-Britanniába.

Heath egész életében agglegény volt. Soha nem nősült meg. Szexuális irányultsága már életében is vitatott volt, és azóta is. Voltak olyan pletykák, hogy meleg volt. Heath soha nem beszélt a szexualitásáról. Emellett klasszikus orgonista és karmester volt, valamint tengerész.

2015 augusztusában, tíz évvel a halála után azt állították, hogy öt rendőrségi szerv vizsgálódik Heath ellen a gyermekek szexuális zaklatásának vádjával kapcsolatban. A The Independent című lapban Heath életrajzírója, John Campbell azt írta: "Ha bármilyen hajlama lett volna ebbe az irányba, elfojtotta volna; túlságosan önkontrollált és magába zárkózott volt ahhoz, hogy bármi olyat tegyen, ami kockáztatta volna a karrierjét".

Politikai pályafutás és miniszterelnökség

Heath a második világháború után politikai pályára lépett; a parlamentbe 1950 körül került, és több évtizeden át volt alsóházi képviselő. Gyorsan emelkedett a Konzervatív Párt soraiban, és 1965-ben választották meg a párt vezetőjének. 1970-ben választási győzelmet aratott, és megszerezte a miniszterelnöki posztot.

Miniszterelnöksége alatt Heath fő célja a brit gazdaság modernizálása és a nemzetközi kapcsolatok megerősítése volt. Legismertebb külpolitikai eredménye az Egyesült Királyság Európai Gazdasági Közösségbe (EGK/EEC) való belépése; a csatlakozás 1973. január 1-jén történt, és Heath elkötelezett támogatója volt a brit európai integrációnak.

Belpolitikailag Heath kormányzata több nehézséggel nézett szembe: gazdasági problémák, növekvő infláció és súlyos ipari konfliktusok jellemezték a korszakot. A kormány 1971-ben elfogadtatta az Industrial Relations Act-et, amely a szakszervezetek jogi szabályozását célozta, de ez erős ellenállást váltott ki a munkaadók és a szakszervezetek részéről egyaránt. A bányászok és más ágazatok sztrájkjai 1973–74-ben vezetettek az energiaellátást korlátozó intézkedésekhez: 1974 elején bevezették a háromnapos munkahéten alapuló korlátozásokat (Three-Day Week), ami súlyosan megrendítette a közvélemény bizalmát a kormány iránt.

Észak-Írország és a Sunningdale-megállapodás

Heath kormánya idején súlyosbodott az erőszak Észak-Írországban. 1972-ben a londoni kormány felfüggesztette az északír parlament (Stormont) működését, és közvetlen uralmat (direct rule) vezetett be, reagálva a politikai válságra és a növekvő összecsapásokra. 1973-ban Heath támogatta a Sunningdale-megállapodást, amely hatalommegosztásos kormányzás létrehozását célozta Észak-Írországban; ez az egyezmény időszakos sikereket hozott, de hosszabb távon nem oldotta meg a konfliktust.

1974-es választások és későbbi sors

A gazdasági nehézségek és a sztrájkok 1974-ben többek között két parlamenti választáshoz vezettek. 1974 februárjában tartott választáson a Konzervatívok elvesztették abszolút többségüket; Heath kísérletet tett koalíció létrehozására, de nem jár sikerrel, és végül Harold Wilson vezetésével a Munkáspárt alakított kormányt kisebbségi formában. Októberben új választást tartottak, amelyen a Munkáspárt megszerezte a kormányzáshoz szükséges többséget. 1975-ben a Konzervatív Párt élén Heathet Margaret Thatcher váltotta fel a pártvezetői poszton.

Személyes érdeklődés, megítélés és örökség

Heath személyes életét a magánszféra tiszteletben tartása jellemezte: soha nem nősült, erős volt a zenei vonzalma (klasszikus orgonista és karmester), és valóban vonzódott a vitorlázáshoz és a tengerészethez. Politikusként megosztó alak maradt: egyesek az EGK-hoz való csatlakozást és a nemzetközi kapcsolatok erősítését tartják legfontosabb érdemének, míg mások a gazdasági menedzsmentet és az ipari konfliktusok kezelését kritizálják.

A halála után is vitatott figura maradt; 2015-ben több rendőrségi vizsgálat indult vele kapcsolatban, de Heath ellen nem emeltek vádat. Életrajzírói és történészek továbbra is vitatják tetteinek és döntéseinek jelentőségét, különösen az európai integrációban játszott szerepét és a brit belpolitika átalakulásában betöltött helyét.