Edward Heath

Korai életút

Edward Heath munkáscsaládból származott, egy ács és egy szobalány fia volt. Ő volt az első a második világháború utáni két fontos miniszterelnök közül, aki a társadalom alsó rétegéből származott (a másik Margaret Thatcher). Heath Ramsgate-ben járt gimnáziumba, és ösztöndíjat nyert az oxfordi Balliol College-ba. Heath tehetséges zenész volt, és már az első félévben elnyerte a főiskola orgonaösztöndíját. Ez lehetővé tette számára, hogy negyedik évig az egyetemen maradjon. Végül 1939-ben filozófia, politika és közgazdaságtan (PPE) szakon szerzett diplomát.

Heath a második világháborúban a hadseregben szolgált, a Királyi Tüzérségnél kezdett alhadnagyként. 1944-ben részt vett a normandiai partraszállásban. Heath-et végül 1947-ben alezredesként leszerelték (kiléptek a hadseregből).

A közszolgálatban eltöltött idő után Heath az 1950. februári általános választásokon képviselői mandátumot szerzett Bexleyben.

Politikai karrier

Heath korai kinevezéseit a Konzervatív Pártban, az alsóházban töltötte be ostorként. 1955-től 1959-ig a pénzügyminisztérium vezető frakcióvezetője és parlamenti államtitkára volt. Harold Macmillan 1959-ben kabinetminiszterré nevezte ki.

1960-ban Macmillan Heath-et bízta meg az Egyesült Királyságnak az Európai Gazdasági Közösséghez (akkori nevén az Európai Unióhoz) való első csatlakozási kísérletéről szóló tárgyalások vezetésével. Kiterjedt tárgyalások után Charles de Gaulle francia elnök megvétózta a brit csatlakozást.

1965 és 1970 között Heath volt az ellenzék vezetője, amikor a Munkáspárt volt hatalmon. Ezután az 1970-es általános választásokon miniszterelnökké választották.

Miniszterelnöksége alatt az Egyesült Királyság kormánya néhány igen radikális változtatást vezetett át a parlamenten.

Pénznem és metrálás

Az angolszász idők óta Anglia (és így később az Egyesült Királyság) pénzneme a font sterling volt, amelynek árfolyama 240 penny volt 1 fontért. 1971. február 15-én, a decimális napként ismert 1971. február 15-én az Egyesült Királyság és Írország decimalizálta pénznemét.

Ennek a változásnak számos következménye volt, de végül a legtöbb ember elfogadta. Ez egy költséges változás volt. Nemcsak az egész forgalomban lévő valutát kellett megváltoztatni, hanem számos mechanikus eszközt is ki kellett cserélni. Minden pénztárgépet az országban, minden kereskedelmi gépet, amely érméket fogadott el, minden nyilvános hirdetményt a pénzdíjakról, és így tovább.

A másik változás, amely nagyjából ugyanebben az időben történt, a régi birodalmi súly- és mértékrendszer metrikussá tétele volt. Ez az elképzelés még Heath előttről származott, és a következő munkáspárti kormány is folytatta. Soha nem fejeződött be teljesen. A sebességhatárokat még mindig mérföld/órában, a hosszméréseket pedig még mindig a hagyományos yardokban, lábakban és hüvelykekben, alternatívaként pedig a metrikus mértékegységekben határozzák meg. A változtatások ismét rendkívül költségesek voltak. A szerszámgépiparban szinte teljes átállást jelentett.

Erre főként azért került sor, mert az Európai Gazdasági Közösséghez (EGK) való 1973-as csatlakozása arra kötelezte az Egyesült Királyságot, hogy az összes EGK-irányelvet átvegye jogszabályaiba. Ezek között szerepelt, hogy öt éven belül számos célra előírt SI-alapú egységkészletet kell használni. A metrikus mértékegységeket azonban az Egyesült Királyságban nemigen használják a mindennapi életben.

Csatlakozás Európához

Heath októberben az 1972. évi Európai Közösségekről szóló törvénnyel az Egyesült Királyságot Európába vezette.

Miután de Gaulle távozott hivatalából, Heath eltökélte, hogy az Egyesült Királyságot bevezeti az (akkori) Európai Gazdasági Közösségbe. Az EGK gazdasága is lelassult, és a brit tagságban látták az újjáélesztés lehetőségét. Heath és Georges Pompidou francia elnök 12 órás tárgyalása után Nagy-Britannia harmadik kérelme sikerrel járt.

Miniszterelnöksége vége

Heath nem tudta kontrollálni a szakszervezetek hatalmát. Két bányászsztrájk károsította a gazdaságot. Az 1974-es sztrájk miatt az ország iparának nagy része háromnapos munkahetet vezetett be az energiatakarékosság érdekében. Ez elég volt a választóknak ahhoz, hogy a kormányt menesszék. Az 1974-es általános választások elvesztése véget vetett Heath karrierjének a kormány élén. A Konzervatív Párt Margaret Thatcherrel váltotta le.

Egyéb érdekeltségek

Heath soha nem ment férjhez. Várható volt, hogy feleségül veszi gyermekkori barátnőjét, Kay Ravent, aki állítólag belefáradt a várakozásba, és hozzáment egy RAF-tiszthez, akivel 1950-ben nyaralás közben találkozott. Emlékiratainak egy négymondatos bekezdésében Heath azt állította, hogy a háború után túlságosan lefoglalta a karrierépítés, és "talán ... túl sokat vett magától értetődőnek". Egy 1998-as, Michael Cockerellnek adott tévéinterjúban Heath elismerte, hogy a lány fényképét a lakásában őrizte még évekig.

A zene iránti érdeklődése miatt több zenésznővel, köztük Moura Lympanyval is baráti viszonyban volt. Lympany azt hitte, hogy Heath feleségül fogja venni, de amikor a legintimebb dologról kérdezték, amit tett, azt válaszolta: "Átkarolta a vállamat". Bernard Levin akkoriban a The Observerben azt írta, elfeledkezve két másik miniszterelnökről, akik agglegények voltak, és nem voltak ismert romantikus érdeklődéseik, hogy az Egyesült Királyságnak a megengedő társadalom megjelenéséig kellett várnia egy olyan miniszterelnökre, aki szűz volt. Későbbi életében, hivatalos életrajzírója, Philip Ziegler szerint Heath "hajlamos volt morózus csendbe burkolózni, vagy teljesen figyelmen kívül hagyni a mellette ülő nőt, és a legközelebbi férfival beszélgetni rajta keresztül".

John Campbell, aki 1993-ban életrajzot adott ki Heathről, négy oldalt szentelt a Heath szexualitására vonatkozó bizonyítékok megvitatásának. Miközben elismerte, hogy Heathről a nyilvánosság gyakran feltételezte, hogy meleg, nem utolsósorban azért, mert "manapság ... minden agglegényről suttognak", "semmilyen pozitív bizonyítékot" nem talált arra, hogy ez így volt, "kivéve a leghalványabb megalapozatlan pletykákat". Campbell arra a következtetésre jutott, hogy Heath szexualitásának legjelentősebb aspektusa annak teljes elfojtása volt.