1896. évi nyári olimpiai játékok

A játékok újjáélesztése

A 18. században számos kisebb sportfesztivált neveztek el Európában az ókori olimpiai játékokról. Az 1870-es olimpián a Panathenaic stadionban 30 000 ember vett részt. Coubertin átvette Dr. William Penny Brooke ötletét, hogy többnemzetiségű és több sportágat felölelő eseményt rendezzenek - az ókori játékok bizonyos értelemben nemzetköziak voltak, mivel különböző görög városállamok és gyarmatok képviseltették magukat, de csak görög származású, szabad férfi sportolók vehettek részt rajtuk. 1890-ben Coubertin írt egy cikket a La Revue Athletique című folyóiratban, amelyben Much Wenlock - az angol Shropshire grófságban található vidéki piacváros - jelentőségéről beszélt. Itt indította el 1850 októberében a helyi orvos, William Penny Brookes a Wenlocki Olimpiai Játékokat, egy sport- és szabadidős fesztivált, amely atlétikát és csapatsportokat, például krikettet, futballt és kvótát tartalmazott. Coubertin inspirációt merített a korábbi görög játékokból is, amelyeket 1859-ben, 1870-ben és 1875-ben Evangelis Zappas üzletember és emberbarát szervezett olimpia néven. Az 1896-os athéni játékokat Evangelis Zappas és unokatestvére, Konstantinos Zappas hagyatékaiból, valamint George Averoff finanszírozta, akit a görög kormány Konstantin koronahercegen keresztül kifejezetten felkért, hogy a Panathinaiko stadion második felújítását szponzorálja. A görög kormány valóban rendbe hozta a stadiont, annak ellenére, hogy a stadion márványból való felújításának költségeit negyven évvel korábban már teljes egészében Evangelis Zappas finanszírozta.

“	Baron de Coubertin udvarias kérvénye iránt mélyen érző szívvel küldöm neki és a kongresszus tagjainak őszinte köszönetemmel együtt jókívánságaimat az olimpiai játékok újjáélesztéséhez.	”
-György görög király (1894. június 21.)

1894. június 18-án Coubertin a párizsi Sorbonne-on összehívott egy csoportot, hogy 11 ország sportegyesületeinek képviselői előtt bemutassa terveit. Miután a kongresszus elfogadta javaslatát, ki kellett választani az első modern olimpiai játékok időpontját. Coubertin azt javasolta, hogy a játékokat az 1900-as párizsi világkiállítással egy időben rendezzék meg. Mivel a kongresszus tagjai aggódtak, hogy a hatéves várakozás csökkentheti a közvélemény érdeklődését, inkább az 1896-os évet választották. Miután a kongresszus tagjai megállapították az időpontot, a rendező város kiválasztására fordultak. Mivel Görögország volt az olimpia eredeti otthona, a kongresszus minden tagja Athén mellett döntött. Vikelast ekkor választották meg az újonnan létrehozott Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) első elnökévé.

A Panathinaiko stadion panorámája

Helyszínek

Helyszín	Sport	Kapacitás
Panathinaiko stadion	Atlétika, torna, súlyemelés és birkózás	80,000
Zea-öböl	Úszás
Athens Lawn Tennis Club	Tenisz
Kallithea	Lövés
Neo Phaliron Velodrome	Kerékpározás
Zappeion	Kerítés

Megnyitó ünnepség

Április 6-án (a Görögországban akkor használatos Julián-naptár szerint március 25-én) hivatalosan megnyitották az első olimpiai játékokat; ez volt a nyugati és a keleti keresztény egyházak számára egyaránt húsvét hétfő, valamint Görögország függetlenségének évfordulója. A Panathinaiko stadiont becslések szerint 80 000 néző töltötte meg, köztük I. György görög király, felesége, Olga és fiaik. A versenyző atléták többsége a belső pályán sorakozott fel, nemzetek szerint csoportosítva. A szervezőbizottság elnökének, Konstantin trónörökösnek a beszéde után édesapja nyitotta meg hivatalosan a játékokat:

"Kinyilvánítom az első nemzetközi olimpiai játékok megnyitóját Athénban. Éljen a nemzet! Éljen a görög nép."

Ezt követően kilenc zenekar és 150 kórus énekese adta elő a Szpiridon Szamarasz által komponált olimpiai himnuszt, Kosztisz Palamasz költő szavaival. Ezt követően 1960-ig különféle zenei felajánlások szolgáltatták a megnyitóünnepségek hátterét, és azóta a Samaras/Palamas-szerzemény lett a hivatalos olimpiai himnusz (a NOB 1958-as ülésszakának döntése alapján). A jelenlegi olimpiai megnyitóünnepségek más elemei később kezdődtek: az olimpiai lángot először 1928-ban gyújtották meg, az első sportolói esküt az 1920-as nyári olimpián tették le, az első tisztségviselői esküt pedig az 1972-es olimpián tették le.

Az ünnepélyes megnyitó a Panathinaiko Stadionban

Események

Az 1894-es Sorbonne-i kongresszuson számos sportágat javasoltak az athéni programba. A megrendezendő sporteseményekkel kapcsolatos első hivatalos bejelentésekben olyan sportágak szerepeltek, mint a labdarúgás és a krikett, de ezeket a terveket soha nem véglegesítették, és ezek a sportágak nem kerültek be a játékok végleges listájára. Az evezést és a vitorlázást is tervbe vették, de a tervezett versenynapra tervezett rossz időjárás miatt törölni kellett.

Atlétika

Az atlétikai versenyszámok közül az atlétikai versenyszámokban volt a legnagyobb a nemzetközi mezőny. A fő csúcspont a maraton volt, amelyet első alkalommal rendeztek nemzetközi versenyen. Szpiridon Lajos volt az egyetlen görög atlétikai bajnok és nemzeti hős. Bár a diszkoszvetés vagy a golyóvetés megnyerésére Görögország volt az esélyes, a legjobb görög atléták mindkét versenyszámban csak az amerikai Robert Garrett mögött végeztek.

Világrekordok nem születtek, mivel kevés nemzetközi élversenyző indult a versenyen. Ráadásul a pálya kanyarulatai nagyon szűkek voltak, ami megnehezítette a futóversenyek gyors időeredményeit. Ennek ellenére az amerikai Thomas Burke 12,0 másodperccel nyerte a 100 méteres futást és 54,2 másodperccel a 400 méteres futást. volt az egyetlen, aki a "guggoló rajtot" (térdét a talajra helyezve) alkalmazta, összezavarva a zsűrit. Végül engedélyezték neki, hogy "kényelmetlen pozícióból" induljon.

Kerékpározás

A kerékpáros versenyeken a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség szabályait alkalmazták. A pályakerékpáros versenyeket az újonnan épült Neo Phaliron Velodrome-ban rendezték. Csak egy országúti versenyt rendeztek, egy versenyt Athénból Marathonba és vissza (87 kilométer).

A pályaversenyeken a legjobb kerékpáros a francia Paul Masson volt, aki megnyerte az egykörös időfutamot, a sprintversenyt és a 10 000 métert. A 100 kilométeres versenyszámban Masson honfitársa, Léon Flameng tempófutójaként indult. Flameng egy bukás után nyerte meg a versenyt, miután megállt, hogy megvárja görög ellenfelét, Georgios Kolettis-t, hogy kijavítson egy mechanikai problémát. Az osztrák vívó Adolf Schmal nyerte a 12 órás versenyt, amelyet mindössze két kerékpáros teljesített, míg az országúti versenyszámot Arisztidisz Konsztantinidisz nyerte.

Kerítés

A vívóversenyeket a Zappeionban tartották, amelyet Evangelis Zappasnak az ókori olimpiai játékok újjáélesztésére adott pénzből építettek, és amelyet korábban nem használtak. Más sportágaktól eltérően (amelyekben csak amatőrök vehettek részt az olimpián), a vívásban profik is versenyezhettek, igaz, külön versenyszámban. Ezek a profik ugyanúgy úriember sportolóknak számítottak, mint az amatőrök.

Négy versenyszámot terveztek, de az épée versenyszámot ismeretlen okokból törölték. A foil versenyszámot egy francia, Eugène-Henri Gravelotte nyerte, aki a döntőben honfitársát, Henri Callot-t győzte le. A másik két versenyszámot, a szablyát és a masters foil-t görög vívók nyerték. Az utóbbi versenyszámot megnyerő Leonidasz Pürgosz lett a modern kor első görög olimpiai bajnoka.

Torna

A torna a Panathinaiko stadion belső pályáján volt. Németország 11 fős csapatot küldött, amely a nyolc versenyszámból ötöt megnyert, köztük mindkét csapatversenyt. A csapatversenyben a korláton a német csapat ellenfél nélkül maradt. Három német adta hozzá az egyéni címeket: Hermann Weingärtner a vízszintes korláton, Alfred Flatow a párhuzamos korláton; a birkózásban is sikeresen versenyző Carl Schuhmann pedig az ugrásban győzött. Louis Zutter svájci tornász győzött páston, míg a görögök Ioannis Mitropoulos és Nikolaos Andriakopoulos gyűrűben, illetve kötélmászásban diadalmaskodtak.

Lövés

A Kallithea lőtéren tartott lövészverseny öt versenyszámból állt - kettő puskával, három pedig pisztollyal. Az első versenyszámot, a katonai puskát Pantelis Karasevdas nyerte, aki az egyetlen versenyző volt, aki minden lövésével célba talált. A második, katonai pisztolyos versenyszámot két amerikai testvér uralta: John és Sumner Paine lett az első testvérpár, akik ugyanazon versenyszámban az első és második helyen végeztek. Hogy ne hozzák zavarba a házigazdákat, a testvérek úgy döntöttek, hogy a következő pisztolyversenyszámban, a szabadpisztolyban csak egyikük indul. Ezt a versenyt Sumner Paine nyerte meg.

A Paine testvérek nem indultak a 25 méteres pisztoly versenyszámban, mivel a versenybírók úgy ítélték meg, hogy fegyvereik nem az előírt kaliberűek. Távollétükben Ioannis Phrangoudis győzött. Az utolsó versenyszám, a szabadpuskaverseny ugyanezen a napon kezdődött. A versenyszámot azonban a sötétség miatt nem fejezték be, és csak másnap reggel fejezték be, amikor Georgios Orphanidis lett a bajnok.

Úszás

Az úszóverseny a nyílt tengeren zajlott. A pireuszi partoknál lévő Zea-öbölben közel 20 000 néző követte figyelemmel az eseményeket. Az öböl vize hideg volt, és a versenyzők szenvedtek a futamok alatt. Három nyílt versenyszámot (férfi 100 méteres gyorsúszás, férfi 500 méteres gyorsúszás és férfi 1200 méteres gyorsúszás), valamint egy speciális, csak a görög vitorlázók számára nyitott versenyt rendeztek ugyanazon a napon (április 11-én).

A magyar Hajós Alfréd számára az egy napra esés azt jelentette, hogy csak két versenyszámban tudott indulni. Azt a két számot, amelyben úszott, a 100 és az 1200 méteres gyorsúszást megnyerte. Hajós később egyike lett annak a két olimpikonnak, aki mind az atlétikai, mind a művészeti versenyszámokban érmet nyert, amikor 1924-ben építészetből ezüstérmet szerzett. Az 500 méteres gyorsúszást az osztrák Paul Neumann úszó nyerte, aki több mint másfél perccel előzte meg ellenfeleit.

Tenisz

Bár a tenisz a 19. század végén már jelentős sportág volt, a legjobb játékosok egyike sem jelent meg az athéni versenyen. A verseny az Athéni Gyeptenisz Klub pályáin, illetve a kerékpáros versenyekhez használt velodrom pályáján zajlott. John Pius Bolandot, aki megnyerte a versenyt, egy oxfordi diáktársa nevezte be a versenyre. Az első fordulóban Boland legyőzte Friedrich Traunt, egy ígéretes hamburgi teniszezőt, aki a 100 méteres sprintversenyben esett ki. Boland és Traun úgy döntött, hogy párosban indulnak a párosversenyen, ahol a döntőbe jutottak, és az első szett elvesztése után legyőzték görög és egyiptomi ellenfelüket.

Súlyemelés

A súlyemelés 1896-ban még fiatal volt, és a szabályok is különböztek a ma használatos szabályoktól. A versenyeket a szabadban, a fő stadion belső pályáján rendezték, és nem voltak súlykorlátozások. Az első versenyszámot a ma "clean and jerk" néven ismert stílusban tartották. Két versenyző emelkedett ki: A skót Launceston Elliot és a dán Viggo Jensen. Mindketten ugyanazt a súlyt emelték fel; de a zsűri, amelynek elnöke György herceg volt, úgy döntött, hogy Jensen jobb stílusban tette ezt. A brit küldöttség, amely nem ismerte ezt a döntetlenre vonatkozó szabályt, óvást nyújtott be. Az emelők végül újabb kísérleteket tehettek, de egyikük sem javított, így Jensen lett a bajnok.

Elliot győzött az egykezes emelő versenyszámban, amelyet közvetlenül a kétkezes után rendeztek. Jensen a legutóbbi kétkezes próbálkozása során enyhén megsérült, és nem volt ellenfele Elliotnak, aki könnyedén megnyerte a versenyt. A görög közönséget elbűvölte a skót győztes, akit nagyon vonzónak találtak. A súlyemelő versenyszám közben különös incidens történt: egy szolgát utasítottak, hogy vegye le a súlyokat, ami látszólag nehéz feladatnak tűnt számára. György herceg a segítségére sietett; felvette a súlyt, és a tömeg legnagyobb örömére könnyedén, jelentős távolságra dobta.

Birkózás

A Panathinaiko stadionban rendezett birkózóversenyen nem léteztek súlycsoportok, ami azt jelentette, hogy minden méretű versenyző között csak egy győztes lehetett. Az alkalmazott szabályok hasonlóak voltak a modern görög-római birkózáshoz, bár nem volt időkorlát, és nem volt tilos minden lábfogás (ellentétben a jelenlegi szabályokkal).

A két görög versenyzőt leszámítva valamennyi versenyző korábban más sportágakban tevékenykedett. A súlyemelő bajnok Launceston Elliot a tornászbajnok Carl Schuhmannal került szembe. Utóbbi győzött, és bejutott a döntőbe, ahol Georgios Tsitasszal találkozott, aki korábban Stephanos Christopoulos-t győzte le. A sötétség miatt a döntő mérkőzést 40 perc után félbe kellett szakítani; másnap folytatták, amikor Schuhmannak mindössze negyed órára volt szüksége a küzdelem befejezéséhez.

A franciák, Léon Flameng (balra) és Paul Masson négy kerékpáros versenyt nyertek.


Leonidas Pyrgos vívó lett az első görög modernkori olimpiai bajnok a masters foil verseny megnyerésével.


A német egyéni tornászbajnokok: Schuhmann, Flatow és Weingärtner.


Hajós Alfréd, az első olimpiai bajnok úszó azon két olimpikon egyike, aki sport- és művészeti versenyeken is érmet nyert.


Launceston Elliot, a félkarú súlyemelés győztese népszerű volt a görög közönség körében, akik nagyon jóképűnek találták.


Carl Schuhmann (balra) és Georgios Tsitas kezet fog a birkózóverseny utolsó mérkőzése előtt.

Záróünnepség

Április 12-én, vasárnap reggel György király bankettet rendezett a hivatalos személyek és a sportolók számára (bár néhány verseny még nem volt megtartva). Beszéde során világossá tette, hogy véleménye szerint az olimpiát állandó jelleggel Athénban kell megrendezni. A hivatalos záróünnepséget a következő szerdán tartották, miután keddről keddre halasztották az eső miatt. Az ünnepségen ismét részt vett a királyi család, amelyet a görög himnusz és George S. Robertson brit sportoló és tudós ógörög nyelven írt ódája nyitott meg.

Ezt követően a király díjakat adott át a győzteseknek. A mai naptól eltérően az első helyezettek ezüstérmet, olajágat és oklevelet kaptak. A második helyezettek rézérmet, babérágat és oklevelet kaptak. A harmadik helyezettek nem kaptak érmet. Néhány győztes további díjakat is kapott, például Spyridon Louis, aki egy kupát kapott Michel Bréaltól, Coubertin barátjától, aki a maratoni verseny ötletgazdája volt. Louis ezután tiszteletkörre vezette az érmeseket a stadion körül, miközben ismét elhangzott az olimpiai himnusz. A király ezután hivatalosan bejelentette, hogy az első olimpia véget ért, és elhagyta a stadiont, miközben a zenekar a görög nemzeti himnuszt játszotta, a tömeg pedig éljenzett.

A görög királyhoz hasonlóan sokan mások is támogatták, hogy a következő játékokat Athénban rendezzék meg; az amerikai versenyzők többsége aláírt egy levelet a trónörökösnek, amelyben kifejezte ezt a kívánságát. Coubertin azonban erősen ellenezte ezt az ötletet, mivel a modern olimpia egyik sarokköveként a nemzetközi rotációt képzelte el. Kívánsága szerint a következő játékokat Párizsban rendezték volna meg, bár azokat némileg beárnyékolta volna az egyidejűleg megrendezett világkiállítás.

Részt vevő nemzetek

Összesen 14 nemzet küldött sportolókat az athéni játékokra.