A krikett olyan csapatsport, amelyet két, egyenként tizenegy játékosból álló együttes játszik. Az egyik csapat ütőként pontszerzésre törekszik, míg a másik csapat mezőnyjátékosként megpróbálja ezt megakadályozni. A pontokat (futásokat) úgy szerzik, hogy az ütő megüti a dobott labdát, és az egyik ütőjátékosokból álló páros a pályán futva cserél helyet a másik ütővel, vagy az ütés a játéktér határán belül elér egy négyest vagy hatost (lásd lejjebb). A mezőnyjátékosok célja, hogy a labdával minél több wicketet — azaz a három kis faoszlopot (stumps) és rajtuk lévő bails-t — szereljenek meg, vagy más módon kiüssék az ütőket, így csökkentve az ellenfél ütőinek számát.

Pálya és felszerelés

A krikettpálya közepén található a pitch, amely egy 22 yard (kb. 20,12 m) hosszú, rövid fűvel borított téglalap. A pitch két végén helyezkednek el a kapuk (wicketek), melyek három-két faoszlopból és a tetejükre illesztett bails-ből állnak. A pitchet egy nagyobb, ovális alakú, füves terület veszi körül, ezt nevezik játéktérnek vagy outfieldnek. A külső határt gyakran a 30 yardos körhöz viszonyítják, de a határ helyi stadiononként eltérő lehet.

Alapfelszerelés:

  • Labda: kemény krikettlabda, általában vörös (hagyományos) vagy fehér (rövidebb, világítós meccsekhez).
  • Ütő: lapos fából készült ütő, amelyet az ütők használnak a labda megütésére.
  • Wicket (kapuk): három oszlop és a bails.
  • Védőfelszerelés: sisak, ütőkesztyűk, lábvédők (pads), férfivédő (box), illetve egyes helyzetekben kar- vagy lábvédők.

Alapvető szabályok és játékmenet

A meccs két alapkoncepciója: az inning (játékidő: amikor egy csapat üt) és az over (6 szabályos labdadobás egymás után ugyanattól a dobótól). Egy csapat addig üt, amíg:

  • tíz játékosa kiesik (mivel mindig két ütő van a pályán, a tizenegyedik játékos nem marad ütésre);
  • a meghatározott overszám lejár (korlátozott overs formátumokban);
  • a csapatvezetés (kapitány) bejelenti a declaration-t (főleg hosszabb formátumokban);
  • a meccs szabályai egyébként véget vetnek az ütésnek (például idő lejárta egy többnapos meccsben).

Az ütők célja minél több futást szerezni anélkül, hogy kiesnének. A mezőnyjátékosok dobója (bowler) a pitch egy végéről dobatja a labdát az ütővel szemben álló wicket felé, míg a mezőny próbálja a labdát összegyűjteni és a wicketekre visszajuttatni, vagy az ütőket más módon kiütni.

Kiütési (kiesési) módok

A leggyakoribb kiesési módok:

  • Bowled – a dobás után a labda ledönti az ütő wicketjét.
  • Caught – az ütőt elkapják a levegőben (a labda földet nem ért a határ előtt).
  • LBW (leg before wicket) – az ütő teste (általában a láb) akadályozta meg, hogy a labda eltalálja a wicketet, és a játékvezető szabályosnak ítéli az ítéletet.
  • Run out – a futás közben a mezőny játékosa a labdával kirúgja vagy eltalálja a wicketet, mielőtt az ütő elérné a biztonságos vonalat.
  • Stumped – a wicketkeeper leveszi a bails-t, miközben az ütő kilépett a crease-ből és nem ért vissza mielőtt a labda megérkezett.
  • Hit wicket – az ütő saját teste, ütője vagy felszerelése a dobásnál vagy a lövés közben ledönti a saját wicketjét.
  • Ritkább módok: hit the ball twice, obstructing the field, timed out stb.

Pontozás

  • Futások (runs): az ütők helyet cserélve futást szereznek: egy áthaladás a pitchen 1 run, több futás is lehetséges, ha sokat futnak.
  • Boundaries:
    • 4 futás: ha a labda először a földet érve ér el a határvonalat;
    • 6 futás: ha a labda a földet érés nélkül átugorja a határvonalat (a levegőből).
  • Extras (büntető- illetve kiegészítő pontok, melyeket a védekező csapat ad az ütőknek): no-ball, wide, byes, leg-byes és egyéb büntetések. Ezek növelik az ütő csapat pontszámát, és bizonyos esetekben extra dobásokat eredményeznek.

Dobás és bowling típusok

A bowling lehet gyors (fast), közepes, illetve spin jellegű. A gyorsdobók kihasználják a sebességet, a szél- és talajviszonyok által kínált kibillenéseket (swing, seam), míg a spinnerek az ujjak vagy a csukló forgatásával pörgetik a labdát (off-spin, leg-spin és ezek variációi, pl. doosra). A taktika fontos: a dobók és kapitányok mezőnybeállításai befolyásolják, hogy hol várják a labdát és milyen módon próbálják meg a kiesést elérni.

Játékformátumok

A krikett több formátumban játszható, a fontosabbak:

  • Test cricket – a leghosszabb formátum, általában öt napig tart, mindkét csapatnak két-két inningje lehet; nem korlátozott overszám.
  • One Day Internationals (ODI) – mindkét csapat egy inningje van, általában 50 overrel oldalanként.
  • T20 – nagyon rövid, gyors formátum: 20 over oldalanként; népszerű szórakoztató és profi ligákban világszerte.

Mezőny és pozíciók

A mezőnyjátékosok különböző pozícióokban helyezkednek el: wicketkeeper (az ütők mögött), slip-ek a dobáshoz közel, gully, point, cover, mid-off/mid-on, long-on/long-off, fine leg, third man stb. A mezőnybeállítás a dobó típusa és a stratégia függvénye.

Történet és elterjedés

A játék gyökerei a 16. századi Angliában találhatók. A sportág legkorábbi konkrét említése egy 1598-as bírósági ügyből származik: a guildfordi bíróság meghallgatott egy tanút, John Derrick-et (aki azt állította), hogy ötven évvel korábban, amikor a "guildfordi szabadiskolában" tanult, "ő és különféle társai [a közös földeken] kriketteztek és játszottak". A 18–19. századtól kezdve a sport formálódott, szabályai rögzültek, és a 19. századtól a Brit Birodalom terjesztette el világszerte.

Ma a krikett különösen népszerű többek között Angliában, Ausztráliában, Indiában, Pakisztánban, Srí Lankán, Bangladesben, Dél-Afrikában, Új-Zélandon, Nyugat-Indiában és más országokban, például Afganisztánban, Írországban, Kenyában, Skóciában, Hollandiában és Zimbabwéban.

Összefoglalás

A krikett összetett, taktikai és fizikai elemeket egyaránt igénylő sport. A játék lényege a hatékony ütés, a pontos dobás és a jól szervezett mezőnymunka; a különböző formátumok lehetőséget adnak arra, hogy a játék gyors, látványos (T20) vagy stratégiailag mély és tartós (test cricket) legyen. A szabályok és a terminológia megtanulása után a krikett izgalmas és sokszínű sportág mind amatőr, mind profi szinten.