York Minster — Észak-Európa legnagyobb gótikus katedrálisa

A Minster építészeti stílusa az angol gótika, az 1270-es korai angol építészettől az 1472-es perpendikuláris építészetig. A Minster széles, díszes gótikus hajóval (ahol a gyülekezet ül) és káptalannal rendelkezik. A kórus (az egyház által "quire"-nek írva) kissé későbbi angol gótikus építészetű. A keleti vég, valamint az északi és déli kereszthajó hasonló stílusú. A hajóban található az 1338-ban épített nyugati ablak.

Festett üveg

A York Minster ólomüvegeinek egy része a XII. századból származik. A keleti végén lévő Lady Chapel felett található a Nagy Keleti Ablak (1408-ban készült el), amely a világ egyik legnagyobb középkori ólomüveg-felülete. Az ablakot John Thornton of Coventry üvegesmester és ólomüvegművész munkájaként ismerjük, aki a 15. század első felében tevékenykedett Angliában.

Az északi kereszthajóban található az Öt nővér ablak, amelynek minden egyes keskeny ablaka több mint 16 méter magas. A déli kereszthajóban található a híres Rózsa-ablak. A katedrális 128 ólomüvegablakát mintegy 2 millió egyedi üvegdarab alkotja. Az üvegek nagy részét az első és a második világháború előtt eltávolították, majd az első és a második világháború után újra összerakták, és az ablakokat folyamatosan tisztítják és restaurálják, hogy megőrizzék szépségüket.

Tornyok és harangok

A tornyokban összesen hét óraharang, 14 váltóharang és 22 harangjáték található. A harangjáték harangjait a harangozóteremben található billentyűzeten szólaltatják meg. A legnagyobb harang a Nagy Péter harang, amely az órát üti. Súlya 10,8 tonna.

Yorkban már a 300-as évektől kezdve jelen volt a kereszténység. Az első templom a helyén egy 627-ben sietve épített faépítmény volt, hogy helyet biztosítson Edwin, Northumbria királyának megkereszteléséhez. A kőépület 637-ben készült el, és Szent Péter tiszteletére szentelték fel. Iskolája és könyvtára a 7. században indult.

741-ben a templomot tűzvész pusztította el. Újjáépítették egy nagyobb épületként, harminc oltárral. A templom és az egész terület ezután az északi hódítók kezére került. Ealdred bencés érsek Westminsterbe utazott, hogy 1066-ban megkoronázza Vilmost. Ealdred 1069-ben halt meg, és a templomban temették el.

A templom 1069-ben megrongálódott, de az 1070-ben érkező első normann érsek megszervezte a javításokat. A dánok 1075-ben elpusztították a templomot, de 1080-tól ismét újjáépítették. A normann stílusban épült templom 111 m hosszú volt. Az új építményt 1137-ben tűzvész károsította, de hamarosan kijavították. A kórust és a kriptát 1154-ben átalakították, és új kápolnát építettek, mindezt normann stílusban.

A gótikus stílus a katedrálisokban a 12. század közepén jelent meg. Walter de Gray-t 1215-ben érsekké nevezték ki, és elrendelte egy gótikus építmény építését, hogy Canterburyvel összehasonlítható legyen; az építkezés 1220-ban kezdődött. A székesegyházat 1472-ben nyilvánították befejezettnek és szentelték fel.

Az angol reformáció az első anglikán érseket hozta létre. A székesegyház kincseinek egy részét a korona elvette, és az egyház elvesztette földjei egy részét. I. Erzsébet alatt igyekeztek eltávolítani a római katolikus egyház minden nyomát a székesegyházból; sokat romboltak a sírokat, ablakokat és oltárokat. Az angol polgárháborúban a várost ostrom alá vették, és 1644-ben Cromwell csapatai kezére került, de Thomas Fairfax megakadályozta, hogy a székesegyházban további károk keletkezzenek.