William the Conqueror

Korai élet és kisebbség

Vilmos I. Róbert, Normandia hercegének fia volt, akit ágyasa, Herleva szeretett. A normandiai Falaise-ban született 1027-ben vagy 1028-ban. Vilmos lett Normandia hercege, amikor apja 1035-ben meghalt. 1034-ben vagy 1035-ben Róbert herceg Jeruzsálembe akart zarándokolni. Megeskette nemeseit, hogy fiatal fiát, Vilmost hercegükké teszik, ha megölik.

Vilmos normandiai kisebbségi uralma azonban nem indult jól. Néhány normann nem akart egy fiút hercegnek. II. Róbert roueni érsek nagyhatalmú ember volt Normandiában. Ő védte Vilmost. I. Henrik francia király is helyeselte Vilmost. 1037-ben Robert érsek meghalt. Támogatása nélkül a normann nemesek harcolni kezdtek egymás között. Néhányan el akarták távolítani Vilmost az útból, és megpróbálták megölni. Vilmos egyik szolgáját éppen abban a szobában ölték meg, ahol Vilmos aludt. Vilmos további két védelmezője is meghalt ez idő alatt. Normandiában teljes volt a rendetlenség.

1042-ben Vilmos egyházi tanácsot tartott Normandiában. Ezen a tanácskozáson az egyház új törvényt hozott, amelyet Isten fegyverszünetének neveztek el. Ennek célja az volt, hogy segítsen megállítani a magánháborúkat. Ünnepnapokon és böjti napokon nem lehetett harcolni. Csütörtök estétől hétfő reggelig nem volt szabad harcolni. A fegyverszünet megszegésének büntetése kiátkozás volt. Vilmos valószínűleg 1044 körül érte el a nagykorúságot. Többé nem volt szüksége nevelőkre. Most már egyedül uralkodhatott.

Normandia hercege

Val-es-Dunes

A magánháborúk 1046-ban is folytatódtak. Vilmos uralma a visegrádiak hűségétől függött. 1046 őszére az alsó-normandiai családok közül sokan kezdtek összeesküvést szőni Vilmos hercegi tisztségének leváltására. Burgundi Guy-t, Vilmos unokatestvérét, Vilmos udvarába küldték, abban a reményben, hogy ott jól fog boldogulni. Vilmos Guy-nak Brionne és Vernon várakat adott. Guy azonban nem volt elégedett ezzel, és úgy döntött, hogy neki magának kell uralkodnia Normandiában. Ő lett a vezetője az ekkor már nyílt lázadásnak. Vilmos két vikomtja csatlakozott Guyhoz. Vilmos felismerte, hogy ez komoly fenyegetést jelent, és Henrik királytól kért segítséget. A francia király azonnal jött, és nagy sereget hozott. Vilmos herceg és Henrik király egyesített seregei Val-es-Dunesnál találkoztak a lázadókkal. A lázadókat legyőzték, Guy pedig a brionne-i várába menekült. Vilmos addig tartotta a várat élelemtől és ellátmánytól elzárva, amíg Guy 1049-ben fel nem adta. A herceg megbocsátott unokatestvérének, de Guy hamarosan visszatért Burgundiába. Vilmos Val-es-Dunes-nál aratott győzelme Normandia feletti némi ellenőrzést biztosított számára.

1047 októberében a csatatér közelében egy egyházi tanács ülésezett, hogy egy új istenszünetről gondolkodjon. Szerda estétől hétfő reggelig nem lenne szabad magánháborúzni. Ugyancsak nem volt megengedett az ilyen jellegű harc advent, nagyböjt, húsvét és pünkösd idején. Ez más hasonló fegyverszüneteket követett, amelyek máshol is érvényben voltak Franciaországban. De a király és a herceg egyaránt ki volt zárva ebből a fegyverszünetből. A béke fenntartása érdekében megengedték nekik, hogy ezekben az időkben háborút folytassanak. Vilmos normandiai békéjét most már az egyház is támogatta.

Hatalomra jutás

A Val-es-Dunes-i csata volt Vilmos hatalomra jutásának kezdete. Mivel a király lépett közbe, ez inkább az ő győzelme volt, mint Vilmosé. De Vilmos nemesei most már kezdtek vezetőnek tekinteni rá. Most már elgondolkodhatott azon, hogy feleséget vegyen magának. Nem sokkal 1049 előtt Vilmos úgy döntött, hogy feleségül veszi Flandriai Matildát. Ő V. Baldwin flamandiai és Adela francia király lánya volt, aki II. Róbert francia király lánya volt. Mielőtt erre sor kerülhetett volna, IX. Leó pápa megtagadta a házasságkötés engedélyezését. Nem indokolta meg, de a kettő unokatestvér volt. Valamikor 1050 és 1052 között mégis összeházasodtak. De csak 1059-ben egy másik pápa, II. Miklós oldotta fel a házasságuk tilalmát.

Miközben Vilmos építette hatalmát Normandiában, a dolgok megváltoztak körülötte. Henrik király támogatta őt, és Vilmos segített a királynak az Anjou gróf ellen. 1052 körül Anjou gróf Geoffrey és a király hirtelen békét kötöttek. Ugyanilyen hirtelen a király Vilmos ellen fordult. Ugyanekkor Vilmos két nagybátyja, Mauger érsek és Arques-i Vilmos gróf fellázadt unokaöccse ellen. Vilmos megküzdött nagybátyjával az arques-i várnál. Henrik király most nagy erőket (sereget) vezetett Normandiába, hogy segítsen Arques-i Vilmos grófnak. Vilmos herceg azonban csatában találkozott vele, és győzött. A király segítő serege nélkül a várnak fel kellett adnia. Vilmos herceg elküldte két nagybátyját Normandiából.

1054-ben a király ismét nagy ellenséges haderővel vonult be Normandiába. Seregét kettéosztotta, és a déli erőket maga vezette. Testvére, Odo vezette a második haderőt a Szajnától keletre. Ezúttal egész Normandia támogatta Vilmost. Mindent, ami élelemként felhasználható volt, a francia seregek elől elvitt. Ez nehézséget okozott nekik a katonáik élelmezésében. Vilmos a katonáit is két seregre osztotta. Vilmos seregei figyelték a király seregeit, minden támadási lehetőséget keresve. Amikor Odo seregei elérték Mortimer városát, rengeteg élelmet és italt találtak. Ez arra késztette erőit, hogy megpihenjenek és jól érezzék magukat. Vilmos második seregének parancsnokai meglepték őket, és megölték Odo katonáinak nagy részét. Azokat, akik túlélték, foglyul ejtették és váltságdíjért fogva tartották. Amikor a király megtudta a hírt, hogy testvére seregét megsemmisítették, a seregét pánikba esett. A király és emberei olyan gyorsan hagyták el Normandiát, ahogy csak tudták. I. Henrik király beleegyezett egy három évig tartó békébe. De 1058-ban a király megszegte a békét, és ismét megszállta Normandiát. Vilmos a korábbiakhoz hasonlóan most is közel tartotta a király seregét, de kivárta a legjobb alkalmat a lecsapásra. Ez akkor következett be, amikor a francia sereg Varaville-nél átkelt a Dives folyón. A király már átkelt a folyón, és végignézte, ahogy serege a vízbe lépve megsemmisül. Fogta a serege maradékát, és végleg elhagyta Normandiát. A király nem sokkal később meghalt. Az új király, fiatal fia, Fülöp, Vilmos apósának, V. Baldwinnak a felügyelete alá került. Franciaország többé nem volt ellenséges Normandiával szemben, és ez lehetővé tette Vilmos számára a terjeszkedés szabadságát.

Normandia és Anglia

1002-ben Ethelred angol király feleségül vette Emmát, II Richárd normandiai herceg húgát. Az e házasság által kötött szövetségnek messzemenő hatásai voltak. Amikor 1016-ban Canute került Anglia trónjára, normandiai Emmát vette feleségül. A korábbi házasságából származó két fia a saját biztonsága érdekében Normandiába menekült. Edward, az idősebbik fiú sok évig Normandiában maradt a hercegek udvarában. Az utolsó herceg, aki ott védelmezte őt, unokatestvére, Vilmos volt. Edward 1042-ben lett Anglia királya. 1052-ben Edward Vilmost tette meg örökösének. Harold Godwinson 1065-ben Normandiában tartózkodott. Míg ott volt, megígérte Vilmos hercegnek, hogy támogatni fogja őt, mint az angol trón utódját. 1066. január 5-én Edward király meghalt. Harold azonban nem tartotta be az esküjét. Másnap, a temetés napján Harold Godwinsont Anglia királyává koronázták. A történet szerint a király a halálos ágyán meggondolta magát, és Haroldnak ígérte a trónt. Harold maga nem volt királyi családtag, és nem volt jogi igénye a trónra. Vilmosnak hetek óta tudnia kellett, hogy Edward haldoklik. De a király halálának és Harold trónra lépésének híre mások számára is meglepetés lehetett.

Hódító Vilmos szobra Falaise-ban, Louis Rochet készítette 1851-ben.

Anglia normann inváziója

Előjáték

Vilmos szinte azonnal megkezdte inváziós terveit, amint hírt kapott az angliai eseményekről. Összehívta legnagyobb embereit. Vilmos azt tervezte, hogy Franciaország egész területéről nagy sereget gyűjt össze. Befolyása és gazdagsága azt jelentette, hogy nagyszabású hadjáratot tudott indítani. Első feladata az volt, hogy hajóflottát építsen, amely átviszi seregét a La Manche-csatornán. Ezután kezdett sereget gyűjteni. Bretagne, Franciaország és Flandria barátsága azt jelentette, hogy nem csak a saját seregére kellett támaszkodnia. Európa számos pontjáról bérelt és fizetett katonákat. Vilmos kérte és meg is kapta a pápa támogatását, aki egy zászlót adott neki, amelyet a csatába vihetett. Vilmos herceg ugyanabban az időben tervezte invázióját, amikor Harold Hardrada is. Anglia királya tudta, hogy mindketten jönni fognak, de hajóit és haderejét Dél-Angliában tartotta, ahol Vilmos partra szállhatott.

Vilmosnak akár 1000 hajója is lehetett az inváziós flottájában. Kedvező széljárásuk volt ahhoz, hogy 1066. szeptember 27-én éjjel elhagyják Normandiát. Vilmos hajója, a Mora a felesége, Matilda ajándéka volt. Ez vezette a flottát a másnap reggeli pevensey-i partraszálláshoz. Amint partra szállt, Vilmos híreket kapott Harold király észak-angliai Stamford Bridge-nél aratott győzelméről a norvég király felett. Harold is megkapta a hírt, hogy Vilmos partra szállt Pevensey-nél, és amilyen gyorsan csak tudott, délre jött. A király néhány napig Londonban pihent, mielőtt seregével elindult volna Vilmos és francia seregei ellen.

Hastings-i csata

Harold király serege egy kelet-nyugati irányú hegygerincen foglalt állást Hastingtől északra. Magát a hegygerincet Senlay Hillnek nevezték. A normann sereg előttük vonult fel a völgyben. Haroldnak ugyan több katonája volt, de a Londonból való erőltetett meneteléstől elfáradtak. Vilmos a domb tövében alakította ki sorait az angolok pajzsfalával szemben. Íjászait a lejtő felére küldte, hogy megtámadják az angolokat. Lovas lovagjait balra és jobbra küldte, hogy megtalálják a gyenge pontokat. Vilmos lovagjai először lovaik súlyával próbálták áttörni a pajzsfalat. De felfelé támadtak, és nem tudtak sebességet nyerni. Harold első sora egyszerűen helytállt, és képes volt minden támadást elhárítani. Vilmos serege a Vilmos herceg halálhírének hírére kezdett visszavonulni. Vilmos levette a sisakját, hogy az emberei láthassák, hogy még életben van. Amikor Vilmos látta, hogy Harold emberei közül sokan követik a lovagjait a hegyről lefelé, bevetett egy trükköt, amelyet évekkel korábban tanult. Hirtelen megfordult, és rátámadt az érkező angol gyalogosokra, akiknek esélyük sem volt a lovas lovagokkal szemben.

Ez a taktika még legalább kétszer bevált a csata során, és meggyengítette Harold pajzsfalát. Most Vilmos valami újat alkalmazott. Míg eddig a lovagok és a katonák támadásai külön mozdulatok voltak, most együtt használta őket. Ahol az íjászai nem jártak sikerrel a pajzsfal ellen, ott magasan a levegőbe lőtt, így a nyilak az angolok tetejére hullottak. Lehet, hogy Harold király itt halt meg, amikor egy nyílvessző a szemébe fúródott. A pajzsfal végül megtört, és a normannok rájuk törtek. Sötétedéskor az angolok vagy halottak voltak a mezőn, vagy Vilmos csapatai vadásztak rájuk. Vilmos visszahívta csapatait, és mindannyian a csatatéren táborozva töltötték az éjszakát.

Utóhatás

A csatát megnyerték, de az angolok még mindig kisebb seregekkel rendelkeztek, amelyek nem csatlakoztak Harold királyhoz Hastingsnál. Elvesztették királyukat, de még mindig próbálták újjászervezni magukat. Vilmos öt napig pihentette seregét, mielőtt London felé indult volna. Vonulása több városon keresztül vezetett, amelyeket vagy elfoglalt, vagy elpusztított. Amikor Vilmos elérte Londont, az angolok rövid ideig ellenálltak, de végül megadták magukat. 1066 karácsonyán Vilmost Anglia királyává koronázták. A Hastingsnál aratott győzelme adta Vilmos hercegnek azt a becenevet, amelyről azóta is ismerik: "Hódító Vilmos".

Hastings-i csata, haditerv.

Anglia királya

Korai uralkodás

Vilmos úgy döntött, hogy karácsonykor koronázzák meg. Részben azért, mert úgy gondolta, hogy az angolok kevésbé fognak lázadni ezen a nagy ünnepen. Azért is volt jó választás, mert úgy vélte, hogy Isten akarata szerint ő lesz a király. Most, hogy Vilmos király lett, néhány hónapot Angliában töltött. Ezután visszatért Normandiába, Angliát két rátermett ember kezében hagyva. Ezek voltak féltestvére, Odo, Bayeux püspöke és William FitzOsbern. Odo Kent grófja lett, míg FitzOsbern Hereford grófja. A fennmaradó három angol grófot a helyén hagyták. Amikor Vilmos visszahajózott Normandiába, vele tartott számos követője is. Sokan a katonái közül, akiknek fizetett, és mások, akiket számon akart tartani. Ezek közé tartozott különösen az angol Stigand érsek és Edgar Atheling. Magával vitte megmaradt három angol grófját is, Edwint, Morcart és Waltheofot. Így egyikük sem kezdhetett lázadást, amíg ő távol volt. Vilmosnak otthon is el kellett látnia a kötelességeit. Sok katonájának is vissza kellett térnie, hogy a hercegséget biztonságban tartsa.

Amikor Vilmos 1067 decemberében visszatért Londonba, elkezdett utánajárni, milyen problémák merültek fel, amíg távol volt. Hertfordshire-t a merciánusok fosztogatták. Exeter nem fogadta el az új király uralmát. Vilmos pénzt gyűjtött Anglia minden olyan részéből, amelyik fizetni akart. Angol adófizetésre is felszólította. Exeter megadta magát, miután egyik túsza megvakult. Miután leigázta Devont és Cornwallt, minden nyugodtnak tűnt. Vilmos Winchesterbe küldött feleségéért, Matildáért, akit pünkösdkor Anglia királynőjévé koronáztak.

Nyárra újabb lázadások törtek ki. Ugyanakkor mások is menekültek Angliából. Edgar Atheling anyjával és testvéreivel együtt Skóciába ment, ahol szívesen fogadták őket. Északon erős normannellenes csoportok gyülekeztek York körül. Edwin gróf és testvére, Morcar elhagyta Vilmos udvarát, hogy csatlakozzon az északi lázadókhoz. Vilmos ekkor várat épített Warwickban. Ez arra késztette a grófokat és másokat, hogy engedjenek Vilmosnak. További várak következtek. Vilmos ezután bevonult Yorkba, ahol mások is hozzá fordultak és behódoltak neki. Ezután tárgyalt a skót királlyal, hogy megakadályozza az északról Angliába irányuló inváziót. Északon folytatott hadjárata azonban nem volt olyan hatékony, mint gondolta. 1069-ben egy második felkelés háborúvá fajult. A Vilmos által hátrahagyott embereket megölték. Egy kis normann haderő Yorkban tartotta magát, amikor Vilmos a segítségükre sietett. Miután Vilmos egy újabb várat épített, William FitzOsbern grófját hagyta felelősnek. A következő öt hónapban északon nyugalom volt. Az észak-angol vezetők azonban üzenetet küldtek Swein dán királynak, aki felajánlotta neki a koronát, ha legyőzi a normannokat. Swein dán flottát küldött Angliába.

1069 nyarán a dán flotta megjelent Kent partjainál. Észak felé haladt felfelé a partvidéken, és közben portyázott. Vilmos és hadserege délen tartózkodott, hogy védekezzen a betörések ellen. Végül a flotta a Humber folyó partján csatlakozott az angol lázadókhoz. A megmaradt angol grófok mind elhagyták Vilmost, és csatlakoztak az egyesített angol-dán erőkhöz. A yorki normann helyőrség ellen vonultak, és néhány nő és gyermek kivételével mindenkit megöltek. William Malet, egy normann, aki 1066 előtt Angliában élt, szintén megmenekült.

Harrying északon

Vilmos északi seregét megsemmisítették, York pedig romokban hevert. Ezzel egy időben kisebb lázadások törtek ki Walesben és Délnyugat-Angliában. Vilmos tudta, hogy bajban van. Azzal kezdte, hogy összehívta összes parancsnokát és csapatát, hogy egyesítse erőit. A király tudta, hogy kisebb hadsereggel egyszerre csak egy-egy lázadócsoporttal kell megküzdenie. FitzOsbern Vilmost és Bretagne-i Briant küldte Exeter ellen. Vilmos maga egy kelet felől bevonuló sereg ellen harcolt. Mindkét esetben a normann seregek győztek. Most a Yorkot elpusztító északi seregek ellen indult. Pontefractnál északabbra azonban nem tudott tovább jutni. Több hetes próbálkozás után Vilmos megvesztegette a dán flottát, hogy télire vonuljon vissza Yorkból. Azok beleegyeztek, és visszatértek a Humber torkolatához, hogy ott teleljenek. Vilmos most már fel tudott vonulni Yorkba. Újjáépítette az ottani várakat. Ezután szétszórta a seregét, és elpusztított mindent, ami az angol és a dán hadsereg táplálkozásához hasznos volt. Az eredmény széles körű éhínség lett, és a környék lakói vagy elvándoroltak, vagy éhen haltak. Ez volt Vilmos hírhedt zaklatása északon. Mindennek az lett az eredménye, hogy angol grófjai és az angliai lázadók nagy része megadta magát. A megmaradt néhány csoportot Vilmos serege gyorsan szétverte. Egy csoport azonban makacsabbnak bizonyult. Ez Chesternél volt, és a tél folyamán végrehajtott erőltetett menetelés után Vilmos meglepte őket, mielőtt felkészültek volna. Megadásuk után még két várat épített ott, majd visszatért Winchesterbe.

Anglia és Normandia kormányzása

Vilmosnak soha többé nem kellett olyan pusztítást végeznie egy megyében, mint Yorkshire-ben. Az uralmát fenyegető legfőbb veszélyekkel már megbirkózott, de néhányat csak részben tudott megoldani. A dán flotta 1070-ben visszatért, ezúttal Swen király vezetésével. Ely szigetén csatlakoztak a lázadók egy kis csoportjához, amelyet Hereward the Wake vezetett. Vilmos ismét megvesztegette a dánokat, hogy távozzanak, majd elbánt a lázadókkal. Herewardról soha többé nem hallottak.

Vilmosnak most már Anglia és Normandia felett is uralkodnia kellett. Rájött, hogy jelen kell lennie, hogy a dolgokat kézben tarthassa. Amikor Normandiában tartózkodott, Angliában gyakran tört ki baj. Amikor azonban Angliában volt, Normandiát a felesége, Matilda irányította. Fulk Rechin, az új Anjou grófja azonban kivonta Vilmos ellenőrzése alól Maine-t. Vilmosnak 1073-ban vissza kellett vennie.

1082-ben Vilmos letartóztatta féltestvérét, Odo-t, Bayeux püspökét és Kent grófját. Az okok bizonytalanok, de Odo sereget próbált toborozni, hogy Róma ellen vonuljon. Az volt a terve, hogy ő legyen a következő pápa. Vilmos a Wight-szigeten állította bíróság elé. Egyéb bűnei mellett az is volt, hogy megpróbált sereget toborozni Vilmos katonái közül. Mint Vilmos rámutatott, Anglia védelméhez szükség volt rájuk. Odo tiltakozott, hogy még egy király sem ítélkezhet fölötte. Püspökként csak a pápa tehette meg. Vilmos azt válaszolta, hogy ő nem egy püspököt, hanem a grófját foglalta el, akit távolléte alatt ő maga hagyott felelősnek. Odo élete hátralévő részére Normandiában raboskodott.

1083-ban Matilda királyné meghalt, és Caenben temették el. Ők ketten nagyon közel álltak egymáshoz, és csak fiuk, Robert Curthose miatt nem értettek egyet. Robert többször fellázadt az apja ellen, mégis tartotta a kapcsolatot az anyjával. Ez szakadást okozott közöttük. I. Fülöp francia király nehezményezte, hogy vazallusa olyan király legyen, mint ő maga, és ezért neheztelt Vilmosra. Mivel nem volt elég erős ahhoz, hogy maga harcoljon Vilmos ellen, amikor Curthose Róbert fellázadt az apja ellen, Fülöp király segített neki.

1085 nyarán Vilmos megtudta, hogy a dán IV. Canute flotta készül Anglia ellen. Vilmos ősszel sok katonával tért vissza Angliába. Fizetnie és etetnie kellett őket, nagy költségekkel. Talán ekkor döbbent rá, hogy nincs nyilvántartása arról, hogy mivel tartozott neki királyként. Nem tudta, hogy beszedte-e az összes adót, ami jár neki.

Domesday Book

Vilmos 1085-ben, karácsonyi udvarában, Gloucesterben azt kérte, hogy Anglia minden részén végezzenek nagyszabású felmérést. A király tudni akarta, hogy hány ember él az ő [királyságában|[birodalmában]]. Tudni akarta, hogy mekkora az egyes ingatlanok nagysága, mennyit érnek, és mennyi jövedelmet hoznak. Ilyen felmérést még soha nem végeztek Angliában. Részleteiben és az angol történelemhez való hozzájárulásában egyedülálló volt. A Domesday Book volt az első nyilvános feljegyzés Angliában.

A könyv szövege két kötetbe illeszkedik. Az első harmincegy megyét fedett le. Mérete miatt "Nagy Domesday"-nek nevezték. A második Essex, Norfolk és Suffolk megyéket fedte le, és a "Kis Domesday" nevet kapta. A tényeket több, püspökökből és grófokból álló testület rögzítette. Mindegyik panel több megyére vonatkozóan gyűjtött információkat. Vilmos 1086. augusztus 1-jén kapta kézhez az írásos feljegyzések nagy gyűjteményét. Ez lett a Domesday Book, bár még majdnem egy évszázadig nem kötötték könyvekbe.

Az elmúlt évek

Vilmos a franciaországi Rouenban halt meg olyan sérülésekben, amelyeket egy saját lováról való leesés következtében szerzett.

A Domesday Book megírása.

Család:

Vilmosnak és feleségének, a flamand Matildának legalább kilenc gyermeke született.

• Robert (1050-1134 körül), Normandia hercege követte apját.
• Richárd (1052 körül - 1052. 1075.
• Vilmos (1055-1100 körül). Apját követte Anglia királyaként.
• Henrik (1068-1135). Bátyját, Vilmost követte Anglia királyaként.
• Ágota; házasságot ígért VI. leóni és kasztíliai Alfonznak, de az esküvő előtt meghalt.
• Adeliza.
• Cecily (1066-1127 körül), a caeni Szentháromság apátnője.
• Adela († 1137), I. István, Blois grófjának felesége.
• Constance († 1090), IV. Alan, Bretagne hercegének felesége.
• Matilda.