Korai uralkodás
Vilmos úgy döntött, hogy karácsonykor koronázzák meg. Részben azért, mert úgy gondolta, hogy az angolok kevésbé fognak lázadni ezen a nagy ünnepen. Azért is volt jó választás, mert úgy vélte, hogy Isten akarata szerint ő lesz a király. Most, hogy Vilmos király lett, néhány hónapot Angliában töltött. Ezután visszatért Normandiába, Angliát két rátermett ember kezében hagyva. Ezek voltak féltestvére, Odo, Bayeux püspöke és William FitzOsbern. Odo Kent grófja lett, míg FitzOsbern Hereford grófja. A fennmaradó három angol grófot a helyén hagyták. Amikor Vilmos visszahajózott Normandiába, vele tartott számos követője is. Sokan a katonái közül, akiknek fizetett, és mások, akiket számon akart tartani. Ezek közé tartozott különösen az angol Stigand érsek és Edgar Atheling. Magával vitte megmaradt három angol grófját is, Edwint, Morcart és Waltheofot. Így egyikük sem kezdhetett lázadást, amíg ő távol volt. Vilmosnak otthon is el kellett látnia a kötelességeit. Sok katonájának is vissza kellett térnie, hogy a hercegséget biztonságban tartsa.
Amikor Vilmos 1067 decemberében visszatért Londonba, elkezdett utánajárni, milyen problémák merültek fel, amíg távol volt. Hertfordshire-t a merciánusok fosztogatták. Exeter nem fogadta el az új király uralmát. Vilmos pénzt gyűjtött Anglia minden olyan részéből, amelyik fizetni akart. Angol adófizetésre is felszólította. Exeter megadta magát, miután egyik túsza megvakult. Miután leigázta Devont és Cornwallt, minden nyugodtnak tűnt. Vilmos Winchesterbe küldött feleségéért, Matildáért, akit pünkösdkor Anglia királynőjévé koronáztak.
Nyárra újabb lázadások törtek ki. Ugyanakkor mások is menekültek Angliából. Edgar Atheling anyjával és testvéreivel együtt Skóciába ment, ahol szívesen fogadták őket. Északon erős normannellenes csoportok gyülekeztek York körül. Edwin gróf és testvére, Morcar elhagyta Vilmos udvarát, hogy csatlakozzon az északi lázadókhoz. Vilmos ekkor várat épített Warwickban. Ez arra késztette a grófokat és másokat, hogy engedjenek Vilmosnak. További várak következtek. Vilmos ezután bevonult Yorkba, ahol mások is hozzá fordultak és behódoltak neki. Ezután tárgyalt a skót királlyal, hogy megakadályozza az északról Angliába irányuló inváziót. Északon folytatott hadjárata azonban nem volt olyan hatékony, mint gondolta. 1069-ben egy második felkelés háborúvá fajult. A Vilmos által hátrahagyott embereket megölték. Egy kis normann haderő Yorkban tartotta magát, amikor Vilmos a segítségükre sietett. Miután Vilmos egy újabb várat épített, William FitzOsbern grófját hagyta felelősnek. A következő öt hónapban északon nyugalom volt. Az észak-angol vezetők azonban üzenetet küldtek Swein dán királynak, aki felajánlotta neki a koronát, ha legyőzi a normannokat. Swein dán flottát küldött Angliába.
1069 nyarán a dán flotta megjelent Kent partjainál. Észak felé haladt felfelé a partvidéken, és közben portyázott. Vilmos és hadserege délen tartózkodott, hogy védekezzen a betörések ellen. Végül a flotta a Humber folyó partján csatlakozott az angol lázadókhoz. A megmaradt angol grófok mind elhagyták Vilmost, és csatlakoztak az egyesített angol-dán erőkhöz. A yorki normann helyőrség ellen vonultak, és néhány nő és gyermek kivételével mindenkit megöltek. William Malet, egy normann, aki 1066 előtt Angliában élt, szintén megmenekült.
Harrying északon
Vilmos északi seregét megsemmisítették, York pedig romokban hevert. Ezzel egy időben kisebb lázadások törtek ki Walesben és Délnyugat-Angliában. Vilmos tudta, hogy bajban van. Azzal kezdte, hogy összehívta összes parancsnokát és csapatát, hogy egyesítse erőit. A király tudta, hogy kisebb hadsereggel egyszerre csak egy-egy lázadócsoporttal kell megküzdenie. FitzOsbern Vilmost és Bretagne-i Briant küldte Exeter ellen. Vilmos maga egy kelet felől bevonuló sereg ellen harcolt. Mindkét esetben a normann seregek győztek. Most a Yorkot elpusztító északi seregek ellen indult. Pontefractnál északabbra azonban nem tudott tovább jutni. Több hetes próbálkozás után Vilmos megvesztegette a dán flottát, hogy télire vonuljon vissza Yorkból. Azok beleegyeztek, és visszatértek a Humber torkolatához, hogy ott teleljenek. Vilmos most már fel tudott vonulni Yorkba. Újjáépítette az ottani várakat. Ezután szétszórta a seregét, és elpusztított mindent, ami az angol és a dán hadsereg táplálkozásához hasznos volt. Az eredmény széles körű éhínség lett, és a környék lakói vagy elvándoroltak, vagy éhen haltak. Ez volt Vilmos hírhedt zaklatása északon. Mindennek az lett az eredménye, hogy angol grófjai és az angliai lázadók nagy része megadta magát. A megmaradt néhány csoportot Vilmos serege gyorsan szétverte. Egy csoport azonban makacsabbnak bizonyult. Ez Chesternél volt, és a tél folyamán végrehajtott erőltetett menetelés után Vilmos meglepte őket, mielőtt felkészültek volna. Megadásuk után még két várat épített ott, majd visszatért Winchesterbe.
Anglia és Normandia kormányzása
Vilmosnak soha többé nem kellett olyan pusztítást végeznie egy megyében, mint Yorkshire-ben. Az uralmát fenyegető legfőbb veszélyekkel már megbirkózott, de néhányat csak részben tudott megoldani. A dán flotta 1070-ben visszatért, ezúttal Swen király vezetésével. Ely szigetén csatlakoztak a lázadók egy kis csoportjához, amelyet Hereward the Wake vezetett. Vilmos ismét megvesztegette a dánokat, hogy távozzanak, majd elbánt a lázadókkal. Herewardról soha többé nem hallottak.
Vilmosnak most már Anglia és Normandia felett is uralkodnia kellett. Rájött, hogy jelen kell lennie, hogy a dolgokat kézben tarthassa. Amikor Normandiában tartózkodott, Angliában gyakran tört ki baj. Amikor azonban Angliában volt, Normandiát a felesége, Matilda irányította. Fulk Rechin, az új Anjou grófja azonban kivonta Vilmos ellenőrzése alól Maine-t. Vilmosnak 1073-ban vissza kellett vennie.
1082-ben Vilmos letartóztatta féltestvérét, Odo-t, Bayeux püspökét és Kent grófját. Az okok bizonytalanok, de Odo sereget próbált toborozni, hogy Róma ellen vonuljon. Az volt a terve, hogy ő legyen a következő pápa. Vilmos a Wight-szigeten állította bíróság elé. Egyéb bűnei mellett az is volt, hogy megpróbált sereget toborozni Vilmos katonái közül. Mint Vilmos rámutatott, Anglia védelméhez szükség volt rájuk. Odo tiltakozott, hogy még egy király sem ítélkezhet fölötte. Püspökként csak a pápa tehette meg. Vilmos azt válaszolta, hogy ő nem egy püspököt, hanem a grófját foglalta el, akit távolléte alatt ő maga hagyott felelősnek. Odo élete hátralévő részére Normandiában raboskodott.
1083-ban Matilda királyné meghalt, és Caenben temették el. Ők ketten nagyon közel álltak egymáshoz, és csak fiuk, Robert Curthose miatt nem értettek egyet. Robert többször fellázadt az apja ellen, mégis tartotta a kapcsolatot az anyjával. Ez szakadást okozott közöttük. I. Fülöp francia király nehezményezte, hogy vazallusa olyan király legyen, mint ő maga, és ezért neheztelt Vilmosra. Mivel nem volt elég erős ahhoz, hogy maga harcoljon Vilmos ellen, amikor Curthose Róbert fellázadt az apja ellen, Fülöp király segített neki.
1085 nyarán Vilmos megtudta, hogy a dán IV. Canute flotta készül Anglia ellen. Vilmos ősszel sok katonával tért vissza Angliába. Fizetnie és etetnie kellett őket, nagy költségekkel. Talán ekkor döbbent rá, hogy nincs nyilvántartása arról, hogy mivel tartozott neki királyként. Nem tudta, hogy beszedte-e az összes adót, ami jár neki.
Domesday Book
Vilmos 1085-ben, karácsonyi udvarában, Gloucesterben azt kérte, hogy Anglia minden részén végezzenek nagyszabású felmérést. A király tudni akarta, hogy hány ember él az ő [királyságában|[birodalmában]]. Tudni akarta, hogy mekkora az egyes ingatlanok nagysága, mennyit érnek, és mennyi jövedelmet hoznak. Ilyen felmérést még soha nem végeztek Angliában. Részleteiben és az angol történelemhez való hozzájárulásában egyedülálló volt. A Domesday Book volt az első nyilvános feljegyzés Angliában.
A könyv szövege két kötetbe illeszkedik. Az első harmincegy megyét fedett le. Mérete miatt "Nagy Domesday"-nek nevezték. A második Essex, Norfolk és Suffolk megyéket fedte le, és a "Kis Domesday" nevet kapta. A tényeket több, püspökökből és grófokból álló testület rögzítette. Mindegyik panel több megyére vonatkozóan gyűjtött információkat. Vilmos 1086. augusztus 1-jén kapta kézhez az írásos feljegyzések nagy gyűjteményét. Ez lett a Domesday Book, bár még majdnem egy évszázadig nem kötötték könyvekbe.
Az elmúlt évek
Vilmos a franciaországi Rouenban halt meg olyan sérülésekben, amelyeket egy saját lováról való leesés következtében szerzett.
