Vrangel-sziget

Történelem

Ferdinand von Wrangel báró (1796-1870) német felfedező és tengerész volt az Orosz Birodalom szolgálatában. A Kolyma folyó közelében észak felé repülő madarakra lett figyelmes. Ebből helyesen következtetett arra, hogy a Jeges-tengerben egy sziget található. Az 1820-as években kereste a szigetet, de soha nem találta meg.

1881-ben egy amerikai gőzhajó, a Thomas L. Corwin, egy elveszett expedíciót keresve a Wrangel-szigetnél találtak rá. Túlélők után kutattak a szigeten, de nem találtak egyet sem. Amerikai zászlót tűztek ki a szigetre, és az Egyesült Államoknak követelték a szigetet. A szigetet "Új Kolumbiának" nevezték el, de a név nem ragadt meg. A következő 30 évben semmit sem tettek a felfedezéssel kapcsolatban.

1913-ban Vilhjalmur Stefansson egy nagy expedíciót vezetett, hogy felfedezzen egy elveszett kontinenst, amelyről úgy vélte, hogy a sarkvidéki jégtakaró alatt van. 1913. június 17-én indultak útnak a Brit Columbia állambeli Victoriából. Hat héttel később hajójuk a jégbe szorult. Stefansson és több társa elhagyta az expedíciót, és visszatértek a biztonságba. Amikor a hajó összetört, a legénység tábort vert a jégen. 1914 márciusában Bartlett kapitány 80 mérföldre a jégen át a Wrangel-szigetre vezette a legénység maradékát. Tizenkét túlélőt 1914 szeptemberében egy kis bálnavadász szkúner vett fel.

1921-ben Stefansson igényt tartott Wrangel-szigetre Kanada számára. Egy kanadai expedíció a sziget kolonizálására kudarcot vallott. Oroszország 1926-ra újra megerősítette igényét a szigetre, és kolóniát létesített ott. A telepesek végül visszatértek a szárazföldre, és a szigetet elhagyatottan hagyták.

1976-ban a Szovjetunió a szigetet zapovednyikává, azaz szövetségi természetvédelmi területté nyilvánította. Angolul Wrangel-sziget természetvédelmi területnek nevezik. Ez védi az itt élő hóludak, jegesmedvék és rozmárok nagy kolóniáit. A rezervátumot csak az orosz kormány hivatalos személyzete és meghívott vendégek látogathatják.

Galápagos a messzi északon

A Wrangel-szigetet az utolsó jégkorszakok alatt soha nem borították gleccserek, és a jég visszahúzódásakor sem borította víz. A Wrangel-sziget talaját és növényeit az idő nem zavarta meg. A belső völgyek főként ősi pleisztocén tundra. Több mint 400 egyedi növényfajjal büszkélkedhetnek.

Vadvilág

Annak ellenére, hogy nagyon zord az éghajlat, a Wrangel-sziget nagy és változatos állatvilággal rendelkezik. Ez a világ legnagyobb jegesmedve-barlangja. Körülbelül 400 nőstény medve neveli itt kicsinyeit. Itt található a világ legnagyobb csendes-óceáni rozmárpopulációja. A szigeten nagy populációban élnek hóludak, hóbaglyok, fókák, sarki farkasok, sarki rókák és lemmingek. Egy dolog hiányzik a szigetről: a szúnyogok.

Gyapjas mamutok

A Wrangel-sziget lehetett az utolsó hely, ahol a gyapjas mamutok (Mammuthus primigenius) léteztek, mielőtt kihaltak. A sziget tele van mamutfogakkal. A mamutpopuláció mintegy 6000 évvel azután létezett itt, hogy a szárazföldön kihaltak. Körülbelül i. e. 1650-ig maradtak fenn, amikor a gízai nagy piramisok már 1000 évesek voltak. A szigeten talált régészeti bizonyítékok szerint egy kisebb fajtáról, a Mammuth primigenius wrangelensisről van szó.