Wozzeck

Az opera története

I. felvonás

1. jelenet (lakosztály): Wozzeck borbélyként dolgozik. Miközben borotválja a kapitányt, a kapitány azt mondja Wozzecknek, hogy szerinte Wozzeck rossz életet él, mert gyermeket szült egy nőtől (Marie) anélkül, hogy feleségül vette volna. Wozzeck azt mondja, hogy nehéz neki jónak lenni, mert szegény. Emlékezteti a kapitányt, hogy Jézus azt mondta: "Engedjétek hozzám a kisgyermekeket" (Márk 10:14). A kapitányt megzavarja ez a megjegyzés.

2. jelenet (Rapszódia és vadászdal): Wozzeck és barátja, Andres botokat vágnak, miközben a nap lenyugszik. Wozzecknek ijesztő látomásai vannak: látja, ahogy a süllyedő nap lángba borítja a világot.

3. jelenet (Március és altatódal): Marie szobája előtt katonák vonulnak el. Szomszédja, Margret azt mondja Marie-nak, hogy rossz, mert flörtöl a katonákkal. Ekkor jön Wozzeck, és elmondja Marie-nak, milyen szörnyű látomásai voltak.

4. jelenet (Passacaglia): A doktor azt mondja Wozzecknek, hogy ne köhögjön az utcán (Büchner azt írta: "pisiljen az utcán"). Azt mondja, hogy orvosi kísérletet végez. Wozzeck olyan egyszerű, hogy elhiszi neki. Az orvos örül Wozzeck szörnyű látomásainak.

5. jelenet (Rondo): Marie a dobos-majort csodálja a szobája előtt. Szeretni akarja őt. A lány először elfordul tőle, de aztán beadja a derekát, és együtt rohannak ki.

II. felvonás

1. jelenet (Sonata-Allegro): Marie azt mondja a gyermekének, hogy menjen aludni, miközben megcsodálja a fülbevalókat, amelyeket a dobos-majortól kapott. Megérkezik Wozzeck. Megkérdezi, honnan szerezte a fülbevalót. A lány azt mondja, hogy ő találta őket. Wozzeck nem tudja, hogy higgyen-e neki, de ad neki egy kis pénzt, és elmegy. Marie tudja, hogy helytelenül viselkedik.

2. jelenet (Fantázia és fúga 3 témára): A Doktor az utcán a kapitány mellett rohan, aki felszólítja, hogy lassítson. A Doktor megrémíti a Kapitányt azzal, hogy csúnya betegségekre gondol, amelyeket elkaphat. Amikor Wozzeck érkezik, azzal ugratják, hogy Marie mást szeret.

3. jelenet (Largo): Wozzeck beszél róla Marie-nak. A lány bevallja, hogy van barátja. Wozzeck dühös. Éppen meg akarja ütni, amikor a lány megállítja, mondván, hogy még az apja sem merte megütni. Azt mondja: "Inkább egy kés a hasamban, mint a kezed rajtam". Ez ad Wozzecknek egy bosszúálló ötletet.

4. jelenet (Scherzo): Wozzeck látja Marie-t a dobos-majorral táncolni a tömegben. Andres megkérdezi Wozzecket, hogy miért ül egyedül. Egy részeges prédikál, majd egy idióta odamegy Wozzeckhez, és azt mondja, hogy vérszagot érez.

5. jelenet (Rondo): Wozzeck nem tud aludni. Ébren tartja Andrást. Bejön a dobos-major. Részeg. Kihúzza Wozzecket az ágyból, hogy veszekedjen vele.

III. felvonás

1. jelenet (Invenció egy témára): Marie éjszaka a szobájában a Bibliából olvas magának. Megbocsátást szeretne kapni.

2. jelenet (Invention on a Single Note (B)): Wozzeck és Marie az erdőben sétálnak egy tó mellett. Marie el akar menni, de Wozzeck megállítja. A hold élénkpirosan ragyog. Wozzeck elhatározza, hogy ha ő nem kaphatja meg Marie-t, akkor senki más sem, és leszúrja a lányt.

3. jelenet (találmány egy ritmusra): Az emberek táncolnak egy kocsmában. Wozzeck belép, és amikor meglátja Margretet, táncol vele, és az ölébe húzza. Sértegeti a lányt, majd megkéri, hogy énekeljen neki egy dalt. A lány énekel, de ekkor észreveszi, hogy véres a keze és a könyöke; mindenki kiabálni kezd vele, és Wozzeck kirohan.

4. jelenet (találmány egy 6 hangú akkordra): Wozzeck visszatér arra a helyre, ahol megölte Marie-t. Wozzeck úgy gondolja, hogy a kés, amellyel megölte Marie-t, bizonyítani fogja, hogy ő a gyilkos. A kést a tóba dobja. Amikor újra megjelenik a vérvörös hold, besétál a tóba, hogy megpróbálja lemosni magáról a vért, de megfullad. Az arra járó kapitány és a doktor meghallják Wozzeck nyöszörgését, és ijedtükben elrohannak.

Intermezzo (Invention on a Key (d-moll)): Ez az intermezzo a fináléhoz vezet.

5. jelenet (Invention on an Eighth-Note moto perpetuo, quasi toccata): A következő reggel egy csapat gyerek játszik a napsütésben. Az emberek azt mondják egymásnak, hogy megtalálták Marie holttestét. A gyerekek mind elszaladnak megnézni. Marie és Wozzeck kisfia egy játéklovon játszott. Megáll, és a többi gyerek után szalad a tóhoz.

Az opera története

Berg 1914-ben látta Büchner Woyzeck című darabját. Ez volt az első alkalom, hogy Bécsben előadták. A darabot Wozzeckként hirdették, mert az emberek nem tudták elolvasni Büchner kézírását. Ezért Berg ezt a helyesírást használja operájában.

Berg azonnal tudta, hogy a darabból operát akar csinálni. Büchner, aki 1837-ben, 23 évesen halt meg, befejezetlenül hagyta a darabot. Berg tizenöt jelenetet vett ki a darabból, és háromfelvonásos operát készített belőle. Minden jelenethez sajátos formájú zenét komponált, így a zene nagyon szervezetten fejlődik. A librettón maga is változtatott.

Bár Berg 1914-ben kezdett el dolgozni az operán, az első világháború alatt a hadseregben szolgált, így 1917-ig nem volt ideje folytatni a munkát. Az operát 1922 áprilisában fejezte be. Az ősbemutatót Erich Kleiber vezényelte a Berlini Állami Operaházban 1925. december 14-én. Az opera hamar híressé vált, és Európa összes nagy operaházában előadták. Olyan sikeres volt, hogy Berg az ebből származó pénzből meg tudott élni.

Zenei stílus

A Wozzeck volt az első nagy, modern, 20. századi stílusban írt opera. A zene nagy része atonális (nem egy hangnemben szól), így Berg ezt tudta felhasználni a Wozzeck őrületének kifejezésére. Néha a zene tonálisabbá válik, különösen akkor, amikor a történet a szerelemről és az emberségről szól. A katonákról szóló zene egy részét is népdalokra alapozza, amelyeket a maga sajátos módján kezel.

Egy másik zenei technika, amelyet használ, a vezérmotívum, amelyben bizonyos karakterek vagy dolgok bizonyos témákhoz vagy zenei ötletekhez kapcsolódnak. Ez a technika nagyon hasznos lehet bizonyos dolgok sugallására. Például van egy vezérmotívum a fülbevalókhoz, amelyeket a Dob-major adott Marie-nak. Amikor az őrnagy szeretkezik Marie-val, ezt a vezérmotívumot halljuk. A zene rádöbbent bennünket arra, hogy a férfi nem kényszeríti a lányt, hogy szeresse, hanem hogy a lány hajlandó rá. Egy másik helyen a katonazene azt üzeni, hogy Marie a Dob-őrnagyra gondol.

Egy másik vezérmotívum az az akkord, amelyet akkor hallunk, amikor Wozzeck az opera elején "a hozzánk hasonló szegény emberekről" beszél. Az akkord, amelyet hallunk, az opera más részeiben is felhangzik, amikor a szereplők nem elég erősek ahhoz, hogy változtassanak élethelyzetükön.