A hasonló nevű filmtípust lásd Spagetti Western..

A spagetti egy hosszú, zsinór alakú tésztafajta.

A spagetti szót először 1849-ben használták sparghetti néven Eliza Acton Modern Cookery című könyvében. Az olasz spaghetto szóból származik, ami "madzagot" jelent.

A spagetti búzából készült tésztából készül, amelyet rövid ideig vízben főznek. A spagetti tálalható köretként vagy főételként. Főételként mártást adnak hozzá. Sokféle szósz létezik. Az egyszerűbbek vajból készülnek, a bonyolultabbak paradicsomot, fokhagymát, olívaolajat és különböző fűszereket tartalmaznak. Különböző kagylóval, hallal vagy hússal készült változatok is léteznek. Gyakran adnak hozzá őrölt parmezán sajtot.

Olaszországban a szószt általában már a spagetti elkészítése közben hozzákeverik a spagettihez. A spagettit általában csak villával vagy villával és kanállal eszik. Néha a kisgyermekek számára késsel vágják. Sok olasz a kés használatát a spagetti evéséhez rossz modornak tartja, kivéve, ha kisgyermekeknek készítik.

Van egy történet arról, hogyan került a spagetti Olaszországba. A legenda szerint Marco Polo 1295-ben Kínában tett látogatása során talált spagettit, és vitt belőle Olaszországba.

Ma már mindenhol spagettit esznek. Az Egyesült Államokban létezik egy "Alvaro spagetti" nevű spagetti, amelyet alfredo mártással tálalnak. Néhány országban,mint az Egyesült Államokban vagy Kanadában, a spagettiszószban gyakran húsgombócok is vannak.

Kínában a spagettit gyakran kézzel készítik. Olaszországban a spagettit géppel készítik, hogy nagy mennyiségeket gyorsan el lehessen készíteni. Olaszország a világ legnagyobb spagettigyártója és -fogyasztója.

Líbiában is népszerű étel.

A spagettit más szavakkal nevezik, ha különböző vastagságú: "spaghettini (n. 3)", "spagetti (n. 5)" és "spaghettoni (n. 8)".

Általában a spagetti maradékai a hűtőszekrényben 3-5 napig, míg a fagyasztóban több mint egy hónapig elállnak.

Eredete és története

Bár a Marco Polo–legenda széles körben ismert, a tészta és a spagettiszerű ételek története összetettebb: a durumbúza és a tészta fogyasztása a Földközi-tenger térségében már a középkorban, sőt korábban is ismert volt. Az arabok és a mediterrán népek tésztaféléket készítettek, és ezek befolyásolták az olasz konyhát. Tudományosabb források szerint a spagettihez hasonló ételek Olaszországban jóval Marco Polo utazása előtti időkből is ismertek.

Fajtái és változatai

A spagettinek több vastagsági és alapanyag szerinti változata van. A legismertebbek a nagyon vékony capellini (angyalhaj), a spaghettini (vékonyabb), a klasszikus spagetti és a vastagabb spaghettoni. Hasonló formák közé tartozik a bucatini (közepes vastagságú, középen lyukas), valamint a soba- vagy udon-szerű kézzel nyújtott változatok Ázsiában.

Napjainkban elérhetők teljes kiőrlésű, tojásos, durumbúza (semolina) alapú, illetve gluténmentes változatok is, amelyek más íz- és táplálkozási profilokkal rendelkeznek.

Elkészítés és főzési tippek

A spagetti főzése egyszerűnek tűnik, de néhány alapelv segít tökéletes végeredményt elérni:

  • Használjunk bő, lobogó, jól sózott vizet – általában 1 liter vízre 10 g só ajánlott nagyjából.
  • A spagettit ne törjük meg főzés előtt; helyezzük bele a fazékba és hagyjuk pár másodperc alatt megpuhulni, majd teljesen víz alá kerül.
  • A "al dente" állapot — enyhén harapható, nem túl puha — a legtöbb olasz receptben kívánatos, mert jobb ízt és állagot ad, és kevésbé emeli meg a tészta glikémiás indexét.
  • Takarítsuk el a főzés végén egy merőkanállal egy kis tésztavizet: ez keményítőben gazdag, és segít a szósz érdes felületéhez tapadni.
  • Kivétel után ne öblítsük le a tésztát, ha azonnal szószhoz keverjük; hideg öblítéssel eltávolítjuk a felszíni keményítőt, ami csökkenti a szósz megtapadását — kivéve, ha tésztasalátát készítünk.

Népszerű szószok és tálalási módok

A spagettihez számtalan szósz illik, az egyszerű olívaolajos-fokhagymástól a gazdag húsos ragúkig. Kiemelhetők:

  • Marinara: egyszerű paradicsomalapú, fokhagymás-paradicsomos szósz.
  • Ragù alla Bolognese: húsos, lassan főzött ragu, amelyet gyakran tagliatelle-hez szoktak ajánlani, de spagettivel is fogyasztják.
  • Aglio e olio: fokhagyma, olívaolaj, chilipehely; egyszerű, gyors és aromás.
  • Carbonara: tojássárgájával, guanciale-vel (sertésáll) és pecorinóval készülő római klasszikus; az amerikai változatokban gyakran tejszínt is használnak.
  • Cacio e pepe: sajtos-borsos egyszerű római fogás, kevés hozzávalóból gazdag ízeket ad.
  • Alfredo: krémes, vajjal és parmezánnal készülő mártás, amelynek amerikai változata nagyon népszerű.

A szósztól és a hagyománytól függően a szószt összekeverik a frissen főtt spagettivel, vagy külön tálalják a tésztát és a szószt a tányéron. Olaszországban gyakori, hogy a szósz már a tészta főzése után közvetlenül belekerül és néhány perc alatt együtt készül tovább.

Tálalási etikett és fogyasztás

Az olasz hagyományoknál fontos a helyes tálalás: spagettit általában villával, vagy villával és kanállal fogyasztanak. A kanál használata a tészta felcsavarásához népszerű több helyen, de sok olasz purista csak villát tart elfogadhatónak. Kisgyermekeknek gyakran késsel segítenek a tészta rövidítésében, mert számukra könnyebb így enni.

Nemzetközi elterjedés és helyi változatok

A spagetti ma világszerte elterjedt. Egyes országok sajátosságokat fejlesztettek ki: az Egyesült Államokban létezik egy "Alvaro spagetti" nevű tál, amelyet alfredo mártással tálalnak. Az észak-amerikai konyhában a spagettihez gyakran adnak húsgombócokat, ami kevésbé tipikus az olasz hagyományokban. Kínában néhány területen a tésztát kézzel nyújtják, másutt gépesített gyártás is elterjedt.

Olaszország ma is az egyik legnagyobb spagettigyártó és -fogyasztó ország, de több kontinensen — például Líbiában (57783) — is népszerű.

Tárolás és eltarthatóság

Főtt spagetti maradékát érdemes légmentesen záró edényben tárolni: a hűtőszekrényben általában 3–5 napig fogyasztható, míg fagyasztás esetén több mint egy hónapig eláll. Újramelegítéskor adjunk hozzá egy kevés vizet vagy szószt, hogy visszanyerje nedvességét, és melegítsük át alacsony-közepes hőn, vagy mikróban lefedve.

Táplálkozási információk és változatok

Spagetti tápértéke függ az alapanyagtól: a durumbúzából készült (semolina) tészta magasabb a fehérjetartalma és jellemzően jó állagú főzésnél. A teljes kiőrlésű változat több rostot és mikrotápanyagot tartalmaz. Egy átlagos adag fehér spagetti (kb. 80–100 g száraz tészta főzve) elsősorban szénhidrátforrás, de kiegészítve zöldségekkel, fehérjével (hús, hal, hüvelyesek) és egészséges zsiradékkal (olívaolaj) kiegyensúlyozott étkezést ad.

Összefoglalás

A spagetti egyszerű és sokoldalú tészta, amelynek gazdag története és számtalan változata van világszerte. Legyen szó gyors aglio e olio-ról vagy lassan főzött ragùról, a spagetti a konyhában egyszerre hagyományos és alkalmazkodóképes étel — könnyen testre szabható egészséges, praktikus és ízletes fogássá.